"A vadász lehet az üldözött is." - Harry

Isabella szemszöge:

Mély kuncogást hallottam, amitől oldalra kaptam a fejemet, egy francia állt fel gonosz mosollyal az arcán és sétált az anyám mellé. "És itt vagyunk mi, akik kételkedtünk benne, hogy eljössz." összeszorítottam a fogaimat, a férfit bámulva ökölbe szorítottam szabad kezemet. 

"Reginold Argus vagyok, én küldettem a levelet neked Miss Jonessal, aki úgy látom csatlakozott hozzád." mondta Shaylára nézve, aki bosszúsan pillantott rá. 

"Mit tettél az anyámmal?" sziszegtem, a düh csak épült bennem, miközben őt figyeltem.

Nevetve nézett le az anyámra, aki könyörgően nézett rám, mielőtt a férfi a vállára lépett, amitől a földnek ütközött, a fájdalomtól felnyögött. Tettem egy lépést előre, de Harry kezét a karomra tette, ezzel megállítva engem. Tovább néztem a férfit, még mindig borzalmasan dühös voltam.

"Ahogy látod, kivételesen jól bántunk vele." gúnyolódott Argus, én pedig késztettem Harryt, hogy engedjen el.

"Te rohadék! Ha azt hiszed élve kijutsz innen, nagyon tévedsz." szorítottam erősebben a kardom markolatát, kissé kihúzva a pengét a tartójából. A mozdulatomra Reginold és a többi tizenkilenc katona is elővette a kardját, felkészülve a harcra.

"Rossz lépés, Miss Bella. Amint látod, a kikötőben lévő emberekkel ellentétben, ezek a katonák itt velem Franciaország legnemesebb emberei. Talán őket könnyen legyőzted, de ezek az emberek azonnal megölnek, mielőtt eljutnál az anyádig." mondta Argus, amitől egy hitvány mosoly szökött arcomra.

"Ne hord fent annyira az orrod, kapitány. Sokkal magasabb kaliberű embereket is legyőztünk már, mint ezek a mocskos emberek, akiket katonának nevezel." morogtam, mosolya egy pillanatra elhalványult, mielőtt felkuncogott.

"Nocsak, nocsak, úgy tűnik alábecsültem a benned lévő haragot. De nem számít, nem számít. Alkut ajánlok." sétált anyám mögé, mire csak szemeimet forgattam. "Teszteljük a szavaidat és nézzük meg, hogy nem csak egy nagyszájú, mérges, kicsi lány vagy-e." mondta, közben minden embere harci pozícióba állt. "Adok neked öt percet, hogy átjuss az embereimen és eljuss hozzám. Ha nem érsz ide öt percen belül..." állt meg, s megragadta az anyámat a hajánál fogva. Ismét előrébb tettem egy lépést, de Harry megint megállított.

Vigyorogva nézett rám, miközben a kardját az édesanyám torkához emelte. "Az anyád meghal." mondta, én pedig előrántottam a kardomat és kirántottam a karomat Harry fogásából.

"A játék indul." morogtam, mielőtt megindultam. Hallottam Harryt kiabálni, miszerint várjak, de nem figyeltem rá. Utána még kiáltott valamit, de már nem értettem, miután az első embert teljesen meglepve a földre küldtem és belevágtam a karjába.

Egyszerre két csapást védtem ki a kardommal, mielőtt egy embert arcon ütöttem, egy másikat pedig megrúgtam. Kicsit meghátráltak, mielőtt újra felém közeledtek, ez olyasmi amit a kint lévő emberek nem tettek. Ettől csak még erősebben küzdöttem ellenük.

A haragom most erősebb volt az erejüknél, ami az előnyömmé vált. Egyszerre két ember ellen harcoltam, de egy alkalmas pillanatot kihasználva lehajoltam és mindkettejüket felgáncsoltam.

Egy katona belevágott a lábamba, a fájdalomtól összeszorítottam a fogaimat, de visszaadásképpen a kardomat belevágtam a lábába, amitől felordított. A másik katona felállt és tovább harcolt ellenem, s oda-vissza védtük ki egymás csapásait, de ő nem volt túl jó.

A kardom markolatával arcon vágtam, amitől meghátrált, fejét fogta, mivel orrából ömleni kezdett a vér. Belevágtam mindkét lábába, amitől a földre esett. Elrúgtam a kardját a közeléből, majd körbenéztem. Mindenki egész jól végezte a dolgát ahhoz képest, hogy ők túlerőben voltak.

"Harry! Tartsátok fel a többit. Visszaszerzem az anyámat." kiáltottam neki oda, mire bólintott, közben fogait összeszorítva tartóztatott fel három embert.

"Siess Bella." sziszegte, én pedig Argus felé fordultam, aki vigyorogva nézte érkezésem.

"Takarodj az anyám közeléből te szemét!" szavaimra vállat rántott.

"Rendben." mondta és a földre dobta az anyámat, amitől őrjöngeni kezdtem. Minden erőmmel vágtam hozzá a kardomat, amit sikeresen kivédett, de meglehetősen meghátrált.

"Dühössé teszlek, Bella?" gúnyolódott.

"Idióta vagy, hogy ezt egyáltalán megkérdezed. Azt hittem ez nyilvánvaló. De azt hiszem egy olyan gyenge elméjűnek, mint te, nem létezik nyilvánvaló." morogtam, de tudtam, hogy ezt más esetben sosem mondtam volna el neki.

Csak nevetett és hátat fordított nekem, én pedig kihasználtam az időt és visszanyertem az egyensúlyomat, majd újra rátámadtam. Hosszas ideig harcoltunk, oda-vissza védtük ki egymás csapásait és támadtunk vissza. Egyikünk sem akarta feladni, bosszúsan néztem ellenfelemre miközben összeütköztek kardjaink, az erőkifejtéstől remegett a testem.

A testem kezdett fáradni, de tudtam hogy nem adhatom fel amíg az édesanyám nincs biztonságban a hajónkon. "Fogd fel Bella, nem tudsz nyerni. Ezt te is tudod." sziszegte, de én csak féloldalasan elmosolyodtam.

"Nem érdekel, hogy tudok-e nyerni vagy sem. Nekem az is elég ha megsebezlek téged annyira, hogy legyen időm elszökni az anyámmal." csattantam fel.

"Azt hiszed ez lehetséges?" szavain szemeimet forgattam.

"Csak egy módon deríthetem ki." morogtam és gyomron ütöttem, amitől döbbenten meghátrált és legörnyedt, majd arcába térdelve a földre juttattam.

Az anyám felé fordultam, de meglepetten fordultam vissza, mikor észrevettem, hogy Argus a kardjával lesújtani készül rám, nem törődve a fejéből szivárgó vérrel. Nehezen tudtam csak kivédeni, de közben félreléptem és a földre estem, a kardomat közben elejtve.

Erősen vágódtam a földhöz, Argus felettem felemelte a kardját, hogy végezzen velem. "BELLA!" hallottam meg Harry rettegő hangját valamerről, fogaimat összeszorítva matattam a kardom után. Nem végezhetem így.

Argus felém közeledett a kardjával, de nem hagyhattam, hogy a mellkasomba szúrja, ezért felemeltem a bal karomat védekezésképp, így abba vágott bele. Az erős fájdalomtól elállt a lélegzetem, a vérem gyorsan kezdett folyni.

Végre megragadtam a kardomat, amit felemelve belevágtam Argus csípőjébe. Argus felordított és féltérdre borult.

Felálltam, habár majdnem visszaestem mikor bal karomat próbáltam használni. Kétségbeesetten próbáltam mozgatni, amíg rá nem jöttem hogy képtelen vagyok rá. Nem tudom mozgatni a karom. A szívem hevesen vert, miközben az ujjaimat próbáltam mozgatni, de ez még lehetetlenebbnek bizonyult. Egyáltalán nem tudom mozgatni.

Bal karomat testem mellett tartva kihúztam a kardomat Argus testéből. Megpróbált felállni de visszaesett a földre és fájdalmas arccal nézett fel rám. Kétségem sem volt afelől, hogy én is hasonlóan festek.

Harry percek alatt elém került és kardjával keresztül vágott Argus gyomrán. "Bella, mennünk kell. Zayn és Liam már visszament, hogy figyelmeztesse a legénységet. Gyerünk!" mondta és én bólintva az anyám felé fordultam.

"Anya." nyújtottam felé a jó karomat, hogy segítsek neki felállni, de amikor megbotlott, majdnem elestem vele együtt.

"Nem... nem tudok járni." lihegett, én pedig minden erőmet összeszedve a hátamra emeltem őt, s egy kézzel tartottam, mivel a bal még mindig használhatatlan volt.

"Gyerünk!" kiáltottam Harrynek és futni kezdtünk, idő közben Shayla, Louis és Niall is csatlakozott hozzánk. Nehezen vettem a levegőt futás közben, a látásom egyre homályosabb lett. Teljesen kimerült voltam, Argus mindennél jobban lefárasztott.

"Basszus, Bella." mérgelődött Harry, mielőtt átvette a hátamról az édesanyámat a sajátjára. "Ki fogsz dőlni. Túl sok vért vesztettél." mondta, viszont én megráztam a fejemet.

"Nem olyan sokat, mint ő." biccentettem anyám felé, Harry összeszorította állkapcsát kifejezve nemtetszését. 

Visszaértünk a kikötőhöz, amit elárasztottak a francia katonák. "Menjetek!" kiáltottam Louisnak és a többieknek, hárman elindultak a hajóra, közben néhány katonát elintézve. "Fedezlek, Harry. Csak menj és vidd a hajóra az anyám, hogy biztonságban legyen." 

Harry bosszúsan nézett rám. "Túl fogod terhelni magad Bella. Nem mehetünk el ilyen messzire azért, hogy elveszítselek." kiabált.

"Nem fogsz elveszíteni! Csak vigyázz az anyámra!" mondtam és elővéve a kardomat előre rohantam, ő pedig szitkozódva utánam.

Harcolni kezdtem a katonák ellen, de egy karral már sokkal nehezebb volt. Kreatívan a lábaimat kezdtem használni, s a kardommal közben minél több embert átdöftem. Hanyag és fáradt voltam, de valahogy mégis működött. 

Tovább haladtunk a hajó felé, de minden mozdulatommal csak nagyobb gyötrelmet éreztem a karomnál. A fájdalom olyannyira felerősödött, hogy azon kívül már mást nem tudtam érzékelni.

Kiléptem az egyik katona elől, aki a rossz karomra próbált célozni, majd a kardom markolatával tarkón ütöttem. Sokat pislogtam és mély levegőket vettem, Harry még mindig mögöttem volt a gyenge édesanyámmal a hátán és úgy próbált a hajóhoz jutni.

A látásom még mindig homályos volt, de nem eléggé ahhoz, hogy ne lássam hol tudok harcolni. Megvágtam az emberek karját, lábát, vállát és csípőjét, bármijét ami miatt abbahagyják a harcot. Már közel voltunk a hajóhoz és a franciák kezdtek visszaesni.

Shayla és a többiek már a hajón voltak és nekünk kiabáltak, hogy siessünk. "Harry, menj!" kiáltottam és odébb álltam, hogy elfuthasson mellettem.

"Bella, gyere! Indulunk!" kiabált vissza Harry idegesen, de szemeimet forgatva harcoltam tovább.

Legalább húsz katona üldözött engem, kikerülve a megsérülteket. Megfordultam és láttam, hogy a hajó elindult, Harry pedig idegesen néz vissza rám.

Eltettem a kardom és futni kezdtem a dokk végéhez, Harry a hajó hídjáról még visszanyújtotta felém a kezét. "Bella, fogd meg a kezem!" bólintottam és elugrottam a dokktól, a jó karommal próbáltam elérni Harry karját.

Elkaptam a kezét, de a lendületem lefelé húzott és hozzávágódtam a hajó hídjához. A bal karomat ért fájdalomtól felzokogtam, de Harry gyorsan, szitkozódva felhúzott. Erősen lihegve indultunk el a fedélzetre, a hidat teljesen felhúzták. 

"Bella, sikerült!" mondta Shayla boldogan, izzadt és zavarodott voltam, de elmosolyodtam.

"Visszaszereztük." suttogtam Louis felé nézve, aki az anyukámat kötözte be.

"Az én kislányom." suttogta anya könnyes szemekkel, és én mosolyogva indultam el felé, de a rossz látásomtól szédülni kezdtem.

Minden elmosódott, csak a kiáltásokat hallottam magam körül. Az utolsó dolog amire emlékszem, ahogy erősen a fedélzet padlójához vágódtam, majd minden elsötétült.

Bella nagyon kitett magáért ebben a részben! Remélem nektek is annyira tetszik a rész, mint nekem. Ha van kedvetek írjátok le a véleményeteket hozzászólásban! Sietek a folytatással, további szép napot nektek, élvezzétek ki a nyár hátralévő részét!