"A bátort is meg lehet ijeszteni." - Bella

Isabella szemszöge:

Két nappal később már az óceánon hajóztunk. Tervezgettük, hogy hamarosan Britanniába megyünk, reménykedve, hogy Harry tud ismét beszélni a testvérével. Én most is a korlátnak dőltem, a szelet hidegebbnek éreztem a nyakamnál, minden bizonnyal rövidebb hajam miatt.

Rettenetesen furcsa, hogy már nem olyan hosszú, mint volt, így semmivel sem tudok játszani, mikor unatkozom. Ez olyasvalami, amihez hozzá kell szoknom, de részben örülök is, hogy rövidebb lett. Úgy éreztem érettebb lettem, mikor levágtam. Nem maradhattam örökké az a félős, kicsi lány, akinek mindig védelmezésre van szüksége. 

Szemeimmel az óceánt fürkésztem, amíg észre nem vettem valamit, ami felénk közeledik. Egy kisebb hajó volt, de nem tűnt úgy, hogy támadni készül. A fehér zászló ott lobogott az árbocon, innen pedig már tudtam, hogy vagy egy hírvivő hajó vagy pedig egy tengeri kereskedő. Szerencsére.

"Harry!" kiáltottam fel magamra vonva a figyelmét, ő pedig egy mosollyal arcán odasétált hozzám. 

"Igen kedvesem?" kérdezte, felkuncogtam szóhasználatán, aztán a hajóra mutattam.

"Társaságunk van." Harry bólintott.

"Ne számíts harcra vagy ilyesmi, olyan mint a többi hírvivő." mondta és én bólintottam.

Harry tájékoztatta a legénységet a közeledő hajóról, a férfiak rendkívül boldogok voltak, hogy nem kellett ilyen hamar ismét harcolniuk, ahogy én is. Mikor a hajó elég közel ért hozzánk leeresztettük a létrát, hogy a személy fel tudjon mászni. 

A szemeim elkerekedtek, mikor egy nő mászott fel, nagy mosoly ült arcán, miközben a szél hátrafújta hosszú, vörös haját. A ruhája inkább felháborítónak volt mondható; rövidnadrágot viselt, ami legalább tíz centivel rövidebb volt az én szoknyámnál, a felsője pedig épphogy takarta melleit. Csizmái majdnem térdéig felértek, egy kalózsapka volt feje tetején, ami próbálta fegyelmezni sok-sok haját.

Amikor Harry meglátta őt, először meglepődött, majd egy mosoly kúszott arcára. "Shayla Jones. Sosem gondoltam volna, hogy újra látni foglak." mondta, felvonva szemöldökeimet figyeltem önelégült mosolyát, miközben a lány csípőre tette kezeit.

"Harry Styles. Ugyan olyan, mint mindig. Viszont sokkal helyesebb lettél azóta, mióta utoljára találkoztunk." mondta, éreztem a féltékenységet szétáradni testemben. Sosem mesélt nekem még erről a lányról.

"Hali." mondta Louisra és a másik három fiúra nézve, miközben vigyorogva Harry fülébe suttogott. "Harry, új legénységed van. Hol voltak ezek a helyes fiúk, mikor utoljára itt voltam? Én csak azokat a piszkos öregembereket láttam." panaszkodott, mire Harry felnevetett.

"Már elég régen volt Shayla. Sok mindenről lemaradtál." viccelődött, a lány megforgatta szemeit.

"Észrevettem, idióta. Mindig is te voltál a kézenfekvőbb közülünk." jegyezte meg, amin próbáltam nem elmosolyodni, annak ellenére hogy még mindig kíváncsi voltam vele kapcsolatban. Harry bosszúsan nézett rá, de láttam hogy ő is próbálja elrejteni mosolyát.

"Semmit sem változtál, Shayla." szólalt fel Harry.

"Minek tenném? Szórakoztató könyörtelenül pimaszkodni mindenkivel anélkül, hogy bármit is tehetnének ellene." kacsintott.

"Nos..." tűnődött Harry csillogó szemekkel, de félbeszakították.

"Meg se próbáld Styles. Bármikor szétrúgom a segged, amikor csak akarom." mondta gőgösen, amitől felnevettem. Shayla vigyorogva fordult felém. "Harry? Ezelőtt sosem tartottál fogva nőket." mondta, Harry pedig kinyitotta a száját, de nem volt lehetősége bármit is mondani.

Shayla közelebb lépett hozzám és rám kacsintott, mielőtt beszélni kezdett. "Oh drágám, ez a nagyfiú túszul ejtett téged? Micsoda ősember, azt hittem ennél jobb modora van, ahhoz képest hogy egy kastélyban nevelkedett." mondta mosolyogva, mire felnevettem.

"Nem tudok megszökni." vicceltem, Harry döbbenten nézett ránk.

"Ne mérgezd meg az eszét Shayla! Ő túl ártatlan a te agyadhoz." nyüszített Harry, amitől mindketten felnevettünk.

"Ne aggódj Harry, nem teszek túl sok maradandó kárt." viccelődött vele Shayla.

"Bella, gonoszkodik velem." sétált mögém és rejtette el arcát a nyakamban, karjait pedig derekam köré fonta, amitől felkuncogtam. Shayla ledöbbenten nézte őt, miközben én Harry kezeit simogattam.

"Semmi baj Harry, minden rendben van." mondtam hamisan nyugtatva őt, amiért nyomott egy puszit az arcomra majd egyik karját átdobta vállam felett és közelebb vont magához, amitől biztonságban éreztem magam.

"Wow Harry, egészen megpuhított téged." mondta Shayla, Harry pedig felemelte a kezemet, hogy megmutassa neki a gyűrűt.

"Ebben én is biztos vagyok." motyogta, Shayla szemei elkerekedtek.

"Eljegyezted?" sikított és mindkettőnket egy ölelésbe húzott. "Sosem hittem volna, hogy megélem azt a napot, amikor egy nő képes lesz leélni az életét egy ilyen mamlasszal." mondta, tettetve letörölt egy könnycseppet szeme alól. 

"Fogd be." lökte meg Harry játékosan.

"Szóval, más oldalról üzlet miatt vagyok itt." mondta, mosolya eltűnt miközben két levelet húzott elő. "Azt a megbízást kaptam, hogy ezeket adjam át nektek." adott egyet Harry kezébe, a másikat pedig az enyémbe. "Nem leszel túl boldog." pillantott rám, mielőtt Harryre nézett, aki őt nézte.

"Mikor lettél te hírvivő? Mi történt a hajóddal?" kérdezte Harry és Shayla felsóhajtott. 

"Franciaországnak elege lett belőlem, ezért szerződést kötöttem velük, hogy hírvivő leszek és semmi több a maradék időmben a tengereken. Mostanában túl veszélyes szabadon hajózni kalózként." mondta, Harry homlokát ráncolta. "Egyébként, hallottam egy fenyegető szóbeszédet Dél-Anglia felől. Látszólag egy fekete hajó vörös vitorlákkal elpusztít mindent, amivel szembetalálkozik. Egy teljes hajóflottát irányít, de nem tartozik egyik kormányhoz se." mondta Shayla, szemeim nagyra nyíltak.

"Mi?" kérdeztem.

"Egy kalóz igazán nagy parancsot kapott, jobb ha óvatosak lesztek." figyelmeztetett. "De gyerünk, bontsátok ki a leveleiteket." mondta elterelve a témát. Harry feltépte az övét és olvasni kezdte, arcára hatalmas mosoly ült ki.

"Ez Edwardtól jött. Gyermeke fog születni!! Azt szeretné, ha a következő két hétben odahajóznánk, mert hamarosan megszülethet." mondta Harry és én elmosolyodtam.

Harry újra és újra elolvasta a levelét, miközben én felbontottam az enyémet, Shayla szomorú szemekkel nézett rám.

"Isabella Perkins,

Belefáradtunk a játékotokba, hogy elkapjunk magatokfajta bűnözőket. Szóval máshogy próbálunk megközelíteni téged ahhoz, hogy elkapjunk. Nálunk van az édesanyja. Ha nem jön érte hamarosan, halott lesz. Várni fogunk magára.

-Reginold Argus, az Őrség Kapitánya"

Próbáltam a tüdőmbe levegőt juttatni, de nem ment. Újraolvastam, reménykedve hogy csak félreolvastam, de nem. A franciák elkapták az édesanyámat.

Lassan felnéztem, Shayla szomorúan mosolygott rám, Harry pedig aggódóan fürkészte arcomat.

"Mi a baj Bella?" kérdezte, én pedig néhányat pislogtam, mielőtt válaszoltam.

"Náluk van." suttogtam.

"Mi?" kérdezte, aggódóan néztem fel rá.

"Franciaország. Náluk van az édesanyám és ki tudja mit tesznek vele! Valószínűleg kínozzák őt." emeltem meg a hangomat, Shayla felsóhajtott.

"Sajnálom Bella. Nyugat-Franciaországban kaptam a levelet, a nyugati kikötővárosban, Roscoffban. Valószínűleg ott lehet." mondta Shayla és én bólintottam.

"Elmegyek érte." mondtam hevesen, az elszántság szétáradt bennem, miközben Harry hitetlenül nézett rám. 

"Nem, Bella. Nem mehetsz." mondta, nem hittem a füleimnek úgyszintén. 

"Harry, mennem kell." Harry a fejét rázta.

"Nem Bella. Keresnek téged Franciaországban és üldözni fognak. Minden egyes tiszt rád fog várni, hogy megérkezz és börtönbe fognak dobni vagy kivégeznek. Nem mész sehova." mondta makacsul.

"Harry nem hagyhatom, hogy kínozzák őt! Nem fogok itt ülni és várni a jobb megoldásra!" Harry a fejét rázta.

"Ez nem jó ötlet Bella. Ez lehet egy csapda is vagy csak ellened használják őt." mondta, kezeimet ökölbe szorítottam.

"Ő az egyetlen aki maradt a családomból Harry! Nem fogom hagyni, hogy meghaljon." kiabáltam. "Nem kell velem jönnöd, de én elmegyek érte. Nem hagyom, hogy miattam meghaljon." mondtam nyugodtabban, Harry pár perc után felsóhajtott. 

"Tudod, hogy nem engedlek el egyedül." motyogta.

"Akkor gyere velem." keményen nézett rám.

"Bella, Angliába is el kell mennünk. Edwardnak szüksége van ránk és nem akarom, hogy bármi is történjen veled. De nem gondolom úgy, hogy menned kéne." mondta.

"Te is megtennéd a családodért, nem? Te nem ezt tetted a szüleidért?" kérdeztem.

"De igen, csak engem nem köröztek." motyogta.

"És hagynád, hogy ez megállítson? Mert én nem hagyom, hogy ez megállítson. Elmegyek egyedül." csendben maradt egy ideig, majd nagyot sóhajtott.

"Jól van... elmegyünk. Nem hagyhatom, hogy egyedül menj." mondta és én elmosolyodtam.

"Köszönöm Harry." engedtem ki az eddig bent tartott levegőt megkönnyebbülten és szorosan megöleltem. "Köszönöm." suttogtam, hálás voltam amiért megértette a helyzetemet.

"Bocs, hogy félbeszakítalak titeket, de van egy kérdésem." mondta Shayla és mi elhúzódtunk, kérdően nézve rá. 

"Igen?" kérdezte Harry.

"Veletek mehetek?" kérdezte, mindketten döbbenten néztünk rá.

"Miért?" kérdeztem, mire elvigyorodott.

"Nem bírom tovább ezt csinálni. A franciák egy szoros kötelet tartanak a nyakam körül, amire nekem nincs tovább szükségem. Én nem vagyok hírvivő, én egy harcos vagyok. Ezt te bárkinél jobban tudod, Harry. De ha visszautasítottam volna, már halott lennék. Te minden ilyen dolgot megúsztál, szóval a legjobb esélyem az, ha itt maradok." mondta, Harry kuncogott.

"Bujkálni szeretnél a hajónkon?" kérdezte, mire Shayla vállon ütötte.

"Nem! A legénységed tagja akarok lenni, idióta." csattant fel.

"Nos, ha így gondolod, benne vagyok." Shayla elmosolyodott. "Üdvözlünk a hajón, Shayla." mondta, a lány pedig megölelt engem. 

"Legalább lesz társaságom." motyogta és én nevettem, mielőtt mély levegőt vettem és Harryre néztem.

"Menjünk és szerezzük vissza az édesanyámat."

(((Még mindig nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán hozok részeket, üssetek meg.)))