Janmi pov.:

Aha persze.Még hogy csak úgy ki jött sétálni és azért van ittas állapotban.
-Nem hinném hogy sétálsz!-mondtam egy mindent sejtő mosolyjal.
-Na jó amúgy be rúgtam,keményen.
-Az biztos.De miért ittál ennyit?
-Miattad!
-Miattam?De nem is csináltam semmit!
De....Azt hogy túl vonzó vagy.-miután felfogtam hogy mit mondott nekem leesett az állam és tágra nyíltak a szemeim.
-Nem vagyok az és ha az is lennék arról nem én tehetnék.
-De az vagy,nagyon is és ha bele gondolok tényleg nem a te hibád.De valamit megkell kérdeznem.
-Na mondjad Rómeo.-a név hallatán elmosolyodott.
-Szeretsz?-kérdezte és láttam a szemében a reményt hogy igen lesz a válasz.
-Igen!-mondtam ki az igazat hevesen dobogó szívvel.
-Az érzéseink kölcsönösek.-kezdett el könnyezni.
-Jungkook miért sírsz?-kezdtem el én is könnyezni.Amint ezt ki mondtam megjelent egy taxi és Jungkook ezt mondta:
-Sajnálom!-ezzel a mondadtal fogta magát és be ült a taxiba és eltűnt a szemem elől ahogy talán örökre az életemből is.The end...

Hát nagyon szomorú vég de jön majd az új rész és meglátjuk majd mi lesz a vége.Fájó szívvel és kőnnyekkel teli szemmel írtam meg ezt a részt....Remélem tetszett nektek lassan jövök a második résszel ami remélem tetszeni fog nektek és ugyan úgy olvasni fogjátok!Sziasztok!