Az utolsó szöget is bevertem a falba, majd ráakasztottam az egyik kedvenc képemet, amin Chloèval vigyorogva nézünk a kamerába.
Elégedetten körbepillantottam. Már csak az üres dobozok vártak a szomorú sorsukra, minden más a helyén volt. Holnap lesz Halloween, amit egy kis baráti társasozással fogok megünnepelni, márha ezt lehet ünneplésnek nevezni. Liliával egész jóban lettünk, elkezdett megnyílni. Noelnek sikerült eladnia a lakásunkat, így aztán újra van spórolt pénzem, hiszen a bevétel fele az enyém lett.

Bevittem a poharakat a nappaliba, ahol az asztal közepén már helyet foglalt a társasjáték. Büszke voltam a jelmezemre, ami igazából egy nyúl volt, csak ide-oda kentem művért a Halloween kedvéért. Lilia egy fokkal komolyabban vette a dolgot, és vámpírnak öltözött. Chloè érkezett elsőként, aki hozta magával az újdonsült barátját, Olivert is. A páros jelmezüket egy baltás gyilkos duó ihlette. Hamarosan megérkezett Lea, Juliette, Simone és Paul is.
Természetesen először csak beszélgettünk. Nem vagyunk rá büszkék, de szóba kerültek kevésbé kedvelt személyek is, bár szerintem ez minden baráti társaságban így van. Ahogy kivettem, Lilia egészen beleillett a csapatba. Jól elvolt mindenkivel, különösen Paullal. Korán kezdtük a partit, hogy minél több időt tölthessünk együtt, így aztán fél nyolckor a telefoncsörgésem már szinte félbeszakította a bulit. Mivel mindenki itt volt, aki általában hívni szokott, ezért az ikertesómra gyanakodtam. Legnagyobb meglepetésemre a mobil Neymar nevét hirdette a kijelzőn.

-Igen? -fogadtam a hívást. Nem hiszem, hogy csak úgy random telefonálna, biztos voltam benne, hogy nem tudja hova tenni Davit, mert neki buliznia kell.

-Szia -kezdte ártatlanul. -Ráérsz most? -tette fel az alattomos kérdést.

-Nem -vágtam rá gyorsan. Nem fog elrángatni a saját bulimból. Majd ő szépen otthontartja a seggét, és a saját Halloweenét teszi tönkre, nem az enyémet. Persze nézőpont kérdése, hiszen annyira nem lehet szörnyű, hogy a saját gyerekével kell törődnie. Ráadásul Davinek múlt vasárnap óta láza van, és hány.

-Pedig dolgozni kéne... -mondta kicsit halkabban, mint ahogy eddig beszélt.

-Nem, nem, nem -tiltakoztam hevesen. A társaságunk összes tagja felém nézett. Kíváncsi tekinteteket hagytottam el egy legyintéssel, de persze mindenki továbbra is engem figyelt. -Halloween van, programom van.

-Lehet, hogy neked Halloween van, nekem viszont meccsem, és nem tudom hova rakni a gyerekemet, mert beteg -közölte idegesen.

-Elvitted orvoshoz? -kérdeztem. Egész héten ezt magyaráztam neki. „Neymar, vidd el orvoshoz, muszáj látnia egy orvosnak, akkor legalább hívj ki egy orvost."

-Látta orvos -válaszolta pont úgy, mint aki tudja, hogy nem ilyen válaszra számítok. És igaza is volt, a fejemben már megfogalmaztam, hogy hogyan szidom le, amiért ilyen felelőtlen. -Légy szíves, Maya, nem tudok vele mit csinálni!

-Mi a helyzet Margaux-val? -kérdeztem utolsó kétségbeesésemben. Imádom Davit, meg persze nagyon sajnálom, hogy beteg, de ennyi nekem is kijár.

-Valami rokonánál van a spanyol határ mellett -közölte. A francba.

-Oké -adtam be a derekamat. -De nem megyek innen sehova. Hozd ide, itt vigyázok rá. Küldöm a címet -alkudoztam. Nyert egy csatát, de legalább szereztem egy hadifoglyot, és a háborúnak még messze nincs vége.

-De nem szállok ki a kocsiból -mondta. -Gyere le érte! -kérte. -Nem szeretném, hogy felismerjenek, nem érek rá most semmire, igazság szerint már el is késtem -ecsetelte.

-Ezen a környéken előbb rabolnak ki, mint kérnek tőled autogrammot -motyogtam, és sajnos félig igaz is volt. Este nem igazán merek odakint sétláni egyedül. Liliával tervezzük, hogy veszünk egy hasonló lakást egy kellemesebb környéken, de egyenlőre ez még csak gondolati síkon létezik.

-Szerintem én már több ilyet tapasztaltam gyerekkoromban, mint most egy párizsi utcán -mondta halkan. El is felejtettem, hogy Brazília nem éppen legkellemesebb környékén nőtt fel, nem éppen a legjobb körülmények között. -Na, akkor viszem. És köszi, nem tudom mi lenne velem nélküled -sóhajtott, aztán gyorsan, kapkodva hozzátette. -Mármint hogy vigyázol Davi Luccára meg ilyenek.

-Értem. Semmiség -tettem le. -Lesz még egy vendégünk -fordultam a többiek felé.

-Noel? -kérdezte gyanúsítva Chloè. Nem éppen szívleli mostanság a srácot.

-Nem -ráztam a fejem. -A fiú, akire vigyázni szoktam... -motyogtam, mire Chloè elámult. Óvatosan, alig észrevehetően megráztam a fejem. Nem akarom, hogy mindenki tudja, hogy a focistának dolgozok. -De nem fog sok vizet zavarni, beteg szegény. Bemegy a szobába, és alszik, tévézik, esetleg eszik -magyaráztam, hiszen most tényleg nincs ereje másra.

-Maya -kezdte bizonytalanul Paul. -, ugye nincsenek pedofil hajlamaid? -fejezte be lassan, mire a többiek felnevettek.

-Hülye -mosolyodtam el én is. -Itt lesz kábé -számolgattam fejben. -Chloè, mikor kezdődik a mai Párizs meccs? -kértem segítséget.

-Kilenckor -felelt egyből a lány, majd indokolatlanul nyomott egy puszit Oliver arcára.

-Akkor itt lesz kábé tizenegy körül érte az apukája -ültem le ismét a többiek közé.

-Addigra nem lesz itt -ellenkezett Chloè. -Jobb esetben addig tart a meccs.

-Akkor itt lesz fél tizenkettő és tizenkettő között. Mindegy, játsszunk! -fogtam a dobókockát, és dobtam egy ötöst. Negyed óra múlva Neymar írt, hogy itt vannak. Belebújtam a dzsekimbe, és leszaladtam a lépcsőn. A ház előtt, tilosban állt egy fekete Ferrari. Amikor kiléptem az ajtón, kipattant belőle a brazil csatár. Kinyitotta a hátsó ajtót, és a beteg Davi kikászálódott az autóból. Látszott rajta, hogy alig él szegény. Magához ölelte a sárkányát. Sokat hallottam már arról a plüssről. Még akkor kapta, amikor nagyon kicsi volt. Van rajta egy csomó folt, mert az évek során folyton-folyvást kiszakadt hol a hátán, hol a fején, hol a lában.

-Eperlekvárba mászott nyuszinak öltöztél? -vonta fel a szemöldökét Neymar a jelmezemet látva. Megforgattam a szemeimet.

-Gyilkos nyúlnak öltöztem -közöltem unottan, aztán Davi Luccára néztem. -Na, gyere -nyújtottam felé a kezem. -Sajnos lift nincs, de hamar felérünk a második emeletre -mondtam. -Aztán befekszel az ágyamba, és nézel mesét, jó? -tervezgettem, mire Davi bólintott egy aprót.

-Csak ne a Nyúl Péter kalandjait nézze -jegyezte meg Neymar vigyorogva. -A jelmezeddel kombinálva nem biztos, hogy utána szépeket álmodna -tette hozzá. Még véletlenül sem mosolyodtam el, a fia pedig túl beteg és fáradt volt a viccelődéshez. Megráztam a fejem, és elindultunk a lépcsőház felé. -Sietek, Davi -kiáltott utána az apja, majd a fiú intett neki egyet. Normál körülmények között odafutott volna hozzá egy puszira, de most nem volt ehhez elég ereje.

-Mész holnap Brazíliába? -kérdeztem Davitől.

-Nem -felelte halkan. -De ha nem lennék beteg, akkor mennék -mondta.

-Mit mondott a doktor? -tettem fel még egy kérdést, de ő csak vállat vont.

-Szednem kell gyógyszert -nyújtotta ki a nyelvét hányást imitálva.

-Nagyon rossz? -nevettem el magam halkan.

-Szörnyű -bólogatott. -De apa azt mondta, muszáj bevennem.

-Mert muszáj is -értettem egyet -kivételesen - Neymarral.

Lassan felértünk a lakásunkhoz. Davi levette a cipőjét az előszobában, és én is kibújtam a papaucsomból. A kabátját a földre dobta, ami miatt normál esetben rászóltam volna, de most inkább hagytam. Elindultam a szobám felé, Davi pedig némán követett. A nappaliba érve kicsit megtorpant, ahogy meglátta az többieket.

-Szia -köszöntem neki barátságosan a vendégeim. Jól nevelt kisfiú lévén egy „Csókolommal" köszönt vissza. Kijavítittuk sziára, aztán célba is értünk, azaz megtaláltuk a szobámat.

-Miért van itt ennyi ember? -érdeklődött, miközben bemászott az ágyamba.

-Mert bulit tartok -sóhajtottam. -Halloween van, azért vagyok nyuszi jelmezben.

-Epres nyuszi jelmezben -javított ki, én pedig csak sóhajtottam egy nagyot.

-Muszáj neked mindent átvenni apától? -kérdezte, ő pedig egyszerűen bólintott egyet, aztán nyakig betakarózott.

-Tudom, hogy Halloween van. Ha nem lennék beteg, akkor tegnap repültem volna anyához, és most csokit gyűjtenénk jelmezben. Dínónak öltöztem volna -mesélte.

-Na, látod -tártam szét a karom. -Mi nem gyűjtünk csokit, csak társasozunk és beszélgetünk. De vedd le a pulcsid, mert megint belázasodsz -kértem. Davi Lucca megszabadult az említett ruhadarabtól, majd odadobta nekem. Szépen leterítettem a fotelem karfájára.

-És részegek lesztek? -kérdezte.

-Mi? -reagáltam egyből. -Nem leszünk részegek -akadtam ki. -Nehogy ilyeneket mondj apának, mert azonnal kirúg, és nem is igazak!

-Szerintem nem rúgna ki -mondta. Nem foglalkoztam vele, csak fogtam a laptopom, és rácsatlakoztattam a tévére.

-Így neveld a sárkányodat vagy Szörny RT? -kérdeztem.

-Így neveld a sárkányodat -vágta rá egyből, én pedig bekapcsoltam neki a választott mesét.

-Ha kell valami, akkor kiabálj!

Visszamentem a többiekhez, ahol a mindenki kíváncsi pillantásokkal fogadott. A bábuk ugyanúgy álltak, mint amikor lementem, a poharakból fogyott az ital, ahogy a kaja mennyisége is csökkent.

-Maya -vonta magára a figyelmemet Paul. -Ő ott az volt, akire gondolunk?

-Kire gondoltok? -játszottam a hülyét.

-Neymar gyerekére vigyázol? -kérdezte Oliver. -Nem tudjuk eldönteni, mert eléggé hasonlít, de akkor gondolom Chloè már megőrült volna, viszont ő nem hajlandó nyilatkozni.

-Igen, ő az -húztam mosolyra a számat. A többiek mereven bámultak.

-Szóval te ismered Neymart? -szólalt meg elsőként Lilia, én pedig bólintottam. -És neki dolgozol? -Ismét bólintottam. -Az ő házában? -Újra megismételtem az előző cselekedetemet. -Az ő gyerekével? -kezdett megfájdulni a nyakam a sok fel-le mozgatástól. -Aki most a szobádban nézi a tévét? -fogta fel lassan.

-Az Így neveld a sárkányodat, egész pontosan -tette hozzá Lea elégedetten.

Az este fantasztikusan telt. Rengeteget beszélgettünk. Davinek nem lett igaza, de részegedtünk le, de azért iszogattunk. Éjfél körül megérkezett a fekete Ferrari, és hazavitte a fiút, aki megevett előtte majdnem egy fél pizzát, és megnézte az Így neveld a sátkányodaton kívül a Szörny Rt felét is. Nem aludt el, de ha nem tudom, hogy itt van, valószínűleg fel sem tűnik, hogy itt van. Neymar írt utána, hogy már nem volt láza, amikor hazament.
Oliver és Chloè megosztották velünk a szerelmi történetüket, talán egy kicsit túlságosan is részeletesen. Aztán Chloè legnagyobb örömére együtt szidtuk Noelt. Paul és Lilia nagyon jól kijöttek egymással, és ha a fülem nem csalt, akkor a végén a srác el is hívta randizni a lakótársamat. Csak véletlenül hallottam a beszélgetésüket, amikor ők a konyhában voltak, én meg kimentem a mosdóba. Lilia természetesen igent mondott.

-Olyan jó volt itt lenni -ölelt át Chloè szorosan négy körül.

-Örülök, hogy itt voltatok -paskoltam meg a lány hátát. -Vigyázzatok magatokra!

-Te pedig vigyázz a lassan egy éve szingli Neymarral -kacsintott rám Oliver. -Nehogy legközelebb ő kerüljön az ágyadba.

-Hát, te hülye vagy -nevettem fel. -Komolyan majdnem egy éve szingli? -gondolkodtam el.

-Több, mint egy éve az -javította ki Chloè a pasiját, aki csak fáradt arccal megforgatta a szemeit.