-Most kajakra elmész Lyonba? -idegeskedett Noel.

-Muszáj -sóhajtottam.

-Mi az, hogy muszáj? Pisztolyt fognak a fejedhez, vagy mi? -kérdezte, miközben én öltözködtem.

-Nem, de Chloè nagyon szeretné -magyaráztam.

-Én pedig nagyon szeretnék végre egy romantikus estét veled -kontrázott.

-A múltkor miattad maradt el -emlékeztettem, mialatt egy melltartóban kerestem a megfelelő felsőt a farmeremhez.

-Nekem dolgoznom kellett -akadt ki. -De meg lelépsz szurkolni a főnöködnek úgy, hogy nem is érdekel a foci. Kis különbség.

-Melyik? -emeltem fel egy fehér, illetve egy piros felsőt.

-Leszarom -idegeskedett. -Sőt, mindenki leszarja! Mert senki sem a te pólód miatt megy oda. Akiket érdekel a meccs, kimennek rá, azért hogy a meccset nézzék, nem pedig téged. A Rómeód meg játszai fog, hacsak nem az ellenfél kapujában fogtok ülni, akkor nem fogja látni -idegeskedett.

-Mi van? -torpantam meg. Végül a piros mellett döntöttem.

-Jól hallottad.

-De hallod egyáltalán, hogy mit beszélsz? -húztam fel a pólót. -Mi az, hogy a Rómeóm? Tudtommal veled járok.

-Én is úgy gondoltam, de kezdem azt érezni, hogy mégsem -közölte, aztán elhagyta a szobát. Csomagoltam magamnak innivalót, zsebkendőt és egy almát, aztán megfésülködtem, és használtam a szempillaspirálom.

-Megyek -mondtam halkan, miközben beléptem a hálóba, ahol Noel ült.

-Szia -vágta rá. Hallottam a hangján, hogy még mindig ideges, de már kezd megnyugodni. Háttal ült nekem, odamentem hozzá, és megöleltem.

-Esküszöm neked, hogy holnap mindent bepótolunk -suttogtam.

-Úgysem lesz belőle semmi.

-Dehogynem. Elmegyünk kajálni, aztán megnézünk egy Marvel-filmet -Noel imádja a Marvel-filmeket. Én nem vagyok akkora rajongójuk, de ha most ezt kell tennem, akkor szívesen megnézek egyet közülük. -Előszedünk egy bort, és megisszuk... -tervezgettem.

-Gyere ide! -ültetett az ölébe. A nyakhajlatába temettem az arcomat. A közelsége miatt minden egyes szívverését éreztem. -Ne haragudj, csak fura ezt az egész. Nem így kellett volna reagálnom. Tudom, hogy Chloè miatt mész -mondta halkan. Ahogy a nyakamra suttogta a szavakat, libabőrös lettem, az ujjai a derekamba mélyedtek, a borostája csikizte az arcom, ahogy felemeltem a fejem. -Nagyon szép vagy -mosolyodott el.

-Szeretlek -hajoltam oda hozzá egy csókra.

-Én is téged -nézett a szemembe, miután ajkaink elváltak egymástól.

▪▪▪

-Ott jön -lelkesedett Chloè. Hátranéztem, és tényleg ott volt. Most azt egyszer öltönyben. Hogy miket nem tud? Életében (talán) először normálisan felöltözött, vagy legalábbis amióta én ismerem ez az első ilyen alkalom. Lazán sétált felénk, úgy tűnik, nem volt ismeretlen számára a terep.
A kétórás út alatt teljesen elzsibbadtak a lábaim, és ezt még mindig nem tudtam kiheverni. Talán még sosem voltam focimeccsen, maximum egyszer nagyon régen, amikor még oviba jártam. Német vagyok, illene szeretnem a focit, de sajnos nem kötnek le a meccsek. Majdnem olyan, mintha egy vágatlan gameplay-videót néznék, azt figyelem, ahogy mások játszanak, én meg nem csinálok semmit. Amikor ezt megmondtam Chloènak, úgy nézett rám, mint aki most rögtön kinyír. Teljesen kiakadt, hogy hogyan mondhatok ilyet. A focinak van egy atmoszférája, egy különleges hangulata, ami mindenkinek jár. Az a fantasztikus érzés, amikor a csapatod gólt rúg. Milyen csodálatos, amikor látod, hogy annak a találatnak mindenki, fiatal, öreg, nő, férfi, szőke, barna, színes hajú, rocker, punk egyaránt, egyenlőként örül. Milyen, amikor kijönnek a játékosok a pályára. Csillog a szemükben az elszántság, a győzni akarás, a motiváció, amiről nem tudjuk, hogy kinek mi, de biztosan mindenkinek megvan. Nos, fogalmam sincs, miről beszélt ekkor, de ha minden jó megy, akkor majd ma megtapasztalom.

-Sziasztok -szökketett ki a gondolatmenetemből Neymar.

-Helló -köszöntünk egyszerre Chloèval.

-Gyeretek ide! -indult be egy ransom helyiségbe a stadionban. -Nem akarom, hogy letámadjanak, most tökre nem alkalmas -magyarázta a félrehúzásunkat. -Itt vannak a jegyek -nyomott kettő papírt a kezembe. -Vendégszektor, negyedik sor, tizennégy és tizenötödik székek -tette hozzá.

-Aláírod a homlokom? -bukott ki Chloèból, mire elnevettem magam. Neymar is elmosolyodott.

-Biztos, hogy akarod azt? -kérdezte széles vigyorral az arcán.

-Inkább a kezemet -változtatta meg az álláspontját a lány, majd a focista kezébe nyomott egy alkoholos filcet, amit nem tudom, honnan szedett. A csatár aláfirkantotta a végtagját.

-Látom, megkaptad a mezet -jegyezte meg. Chloè természetesen a reggel kapott ajándékában feszített. Hihetetlenül boldog volt, és már nem akart elájulni a focista jelenlétében.

-Igen, annyira jó! Köszönöm -lelkesedett.

-Ne nekem köszönd, hanem Mayának -biccentett felém. -Viszont nekem mennem kéne -nézett az órájára.

-Csak még egy kérdés -szóltam hirtelen, ő pedig kérdőn nézett rám. -Davi épségben megérkezett? -érdeklődtem.

-Igen -húzta apró mosolyra a száját. -Beszéltem Carolinával meg vele is, és minden a legnagyobb rendben. Állítólag volt valami légörvény, de megszokta már a repülőutakat, szóval semmi probléma.

-Akkor jó -nyugodtan meg. Annyira megszerettem azt a fiút. Tudom, hogy folyamatosan ingázik, de sosem tudnám igazán feldolgozni, ha történne vele valami. Nem is szabad ilyekre gondolnom.
Lassan Neymar visszament az öltözőbe, mi pedig elmentünk sétálni egyet a városban. Csodaszép volt, kár, hogy elég messze esik Párizstól. Végül egy parkban ültünk le beszélgetni.

-Mennyit költöttünk ma -kezdtem gyászolni a pénzem. -Reggel az a drága kávé, aztán kiruccantunk Lyonba egy meccsre...

-De a jegyek ingyen vannak -jegyezte meg Chloè. A lány még mindig sugárzott. Látszólag eddigi élete legszebb napjait éli. Természetesen már kiposztolta a Neymaros képeket, amin Noel cirkuszolt egy sort, mondván arról volt szó, hogy Chloèval találkozok, nem Neymarral. A barátnőm Lyonból is végig közvetített, az összes követője megtudta, hogy Neymar aláírta a bal alkarját, amit ő biztosan magára fog varratni.

-Attól még valahogy el kellett jutnunk ide, ami nem volt valami olcsó mulatság -kontráztam. -Jó, mindegy -fújtam ki lassan a levegőt. -Biztosan jó buli lesz.

-Higgy nekem, fantasztikus lesz -ígérte Chloè, és igaza is lett. Eddig még csak nem is sejtettem, hogy ilyen élvezetes lehet nézni a focit, de mégis. Bámulatos volt, amit a két csapat művelt. Mondjuk a francia szókincsem gyarapodott nem egy káromkodással, de az már mellékes. A Lyon szerezte meg a vezetést, de a végeredmény 3-1 lett a Paris Saint-Germain javára, Neymar is szerzett egy gólt. A nyolcvanötödik percben betalált Draxler is, aki ráadásul német, ezért az a gól még kedvesebb a szívemnek. Persze ezeket az információkat Chloètól tudtam meg, de mostmár sosem felejtem el őket.
A meccs végeztével az rengeteg ember tömegként sodródott kifelé a stadionból.

-Én azt mondom, sodródjunk velük -közölte Chloè. Nekünk igazából már majdnem mindegy, mert csak éjfélkor jön a vonatunk, addig meg még van bő egy óránk. Vállat vontam, és beálltam a lassan haladó sorba. El akartam menni a mosdóba, de amikor megláttam a női mellékhelyiség előtt kígyózó sort, még az életkedvem is elszállt. Majd az állomáson elintézem.

-Fogjunk egy taxit -javasoltam, mikor jó húsz perc elteltével kijutottunk a sportlétesítményből. Ásítottam egy nagyot, de a diszkrétség kedvéért a számelé emeltem a kezem. Chloè egyetértett velem, így aztán taxiztunk az állomásig. A pályaudvaron ücsörögve megnéztem Chloè Insta-sztorijait, volt vagy 25 darab.

„Már csak húsz perc a kezdésig"
„Már csak kilenc perc a kezdésig! Hajrá, PSG!"
„Aww" (ezt akkor rakta ki, amikor a játékosok kivonultak a gyepre)
„Kezdősípszó" (ha valakinek nem lett volna elég egyértelmű a videóból)

Néhányra nem került felirat, csak random képek és videók a meccsről, Neymarról vagy rólam.

-Hé! Mi ez a videó? -háborodtam fel nevetve, amikor megláttam saját magam a kijelzőmön. Látszik, hogy nagyon koncentrálok, de majd megfagyok. Nem volt a legmelegebb, és erre a hideg üdítőm még rátett egy lapáttal.

-Tök cuki vagy rajta -vont vállat.

-Ha te mondod -hagytam rá, és tovább néztem a megosztott tartalmát.

„1-0... Nincs baj, fiúk! Még fel lehet állni!"
„1-1 @k.bmappe!!!"
„Hajrá! Hajrá!"
„68. perc, 1-2, @neymarjr"
„85. perc, hatalmas bombagól, 1-3, köszönjük, @draxlerofficial"
„Végeredmény: 1-3!! Allez Paris! @psg"

▪▪▪

Reggel nyolckor arra keltem, hogy a telefonom megállás nélkül csörög. Noel hatkor elment, mert segít az öccsének elhozni valami bútort az áruházból, ami elég messze van a fővárostól. Azt mondta, három körül jön, remélem így is lesz.
Chloè telefonált, amit nem tudtam hova tenni, hiszen nem volt hat órája, hogy elváltunk egymástól.

-Mi van? -kérdeztem álmosan. Tudom, kedvességem határtalan, de aludni szerettem volna, nem csevegni.

-Téged követ Neymar Instán? -csapott bele a középébe a lány.

-Igen. És akkor mi van? -ásítottam egy hatalmasat.

-És nem is szóltál? -játszotta a sértődöttet.

-Miért kellett volna? -értetlenkedtem. -Egyébként meg mondta a kávézóban, hogy átküldött egy videót, akkor nem esett le?

-Azt hittem, hogy e-mailben, vagy nem tudom -sóhajtott. -Egy rohadt nagy mázlista vagy, ugye tudod? És ezt nekem köszönheted, mert én találtam rá arra a hirdetésre -magyarázta.

-Köszönöm -motyogtam. -De ha most megengeded, aludnék, köszi -tettem le.
Tizenkettő körül kászálódtam ki az ágyból. Nem sokat tudtam aludni nyolc óta, de azért kipihentebb voltam. Elhatároztam, hogy meglepem Noelt.
Felhúztam egy bő farmert és egy Mickey egeres pólót. A hajamat laza kontyba fogtam, megmostam a fogaimat, feltettem egy egyszerű sminket, majd az időközben lefőtt kávém elfogyasztása után, elindultam az pár utcával arrébb lévő üzletbe. Mindent, amit szerettem volna, sikerült megvásárolnom.

-Jó napot! -üdvözöltem mosolyogva egy idős nénit, aki két emelettel lakik alattunk.

-Jó napot, Maya! -köszönt vissza kedvesen. Csak egy csomagja volt, de lift hiányában (amit éppen szerelnek), nehezen közlekedett.

-Tessék csak hagyni, majd én felviszem -ajánlottam a szatyorra utalva. A hölgy elfogadta az ajánlatomat, és lassan indultunk el felfelé. -Hogy tetszik lenni? -kérdeztem. Milyen jó kedvem volt, nem is tudom, mire fel ez a határtalan boldogság. Talán a délig alvás, vagy a tegnapi program Chloèval, nem tudom, de felemelő volt ez a sok pozitívitás.

-Köszönöm, jól. Holnap jönnek az unokáim, talán elmegyünk az állatkertbe -mesélte.

-Ez nagyon jó ötlet -helyeseltem. -Szerintem tetszeni fog nekik. Én is nagyon szerettem állatkertbe járni, amikor kicsi voltam. És néha vigyázok egy kisfiúra mostanában, ő is nagyon szeretni az állatokat -ecseteltem. Be nem állt a szám. Lassan, de biztosan felértünk a másodikra, ahol bevittem a néni csomagját a konyhájába, majd elköszöntünk, én pedig majdnem szárnyalltam a negyedik emeletig. A lakásba érve megválltam a cipőmtől, aztán nekiláttam a főzésnek. Halat készítettem salátával és rizzsel, desszertnek pedig tiramisut, mert tudom, hogy az Noel kedvence.
Összepakoltam a nappaliban, és megágyaztam a hálóban. Előkerestem A galaxis őrzői DVD-nket, hiszen tudom, hogy az Noel egyik nagy favoritja. A dohányzóasztalra raktam két illatgyertyát, majd meg is gyújtottam őket. Előszedtem a legszexibb fehérneműmet, majd felvettem egy csinos ruhát is. Az órámra pillantottam: 14.47. Beszéltem a barátommal telefonon, a GPS szerint pont háromkor fog hazaérni. Kipattogtattam a kukoricát, majd az étkezőben megterítettem két főre.
Amikor nyílt a bejárati ajtó, leugrottam a konyhapultról, ahol ideiglenesen foglaltam helyet. Izgatottan vártam, hogy Noel mit szól majd a kis meglepetésemre, de a srác komor arccal lépett be a lakásba. A rosszkedvét egyből átragasztotta rám is, sőt egy kicsit meg is ijedtem.

-Noel, mi a baj? -kérdeztem óvatosan.

-Beszélnünk kell...