Várj, várj, várj!
Még mielőtt továbbgörgetsz a részhez... Lenne itt egy remek ajánlatom, ahol egy izgalmas ajándékban részesülhetsz.
Mindannyian ismerjük a nyereményjátékokat az Instáról stb., szóval most egy hasonlóval szeretnék kedveskedni nektek:
Először is választ kell találnod 3+1+1 kérdésemre helyesen, ezután kövesd be az oldalamat és a @ f_ille_f_olle fiókot Instagramon. Legvégül pedig le kell írnod a négy választ, illetve a wp felhasználóneved egy Insta dm-be.
A helyes válaszokat beküldők közül kisorsolok 3 embert, akik két extra részt olvashatnak a sztoriból.🥳🥳
A kérdések:
- Hogy hívják Tim kutyáját?
- Hány országban élt eddig Maya?
- Melyik vers részlete szerepel a műben?
+1 Ki a kedvenc szereplőd?
+1 Milyen mesét néznek Pedroék az első részben? (Hóember és hóangyal)

A sorsolást február elseje  20:00-kor fogom megcsinálni, és mindenképp értesülni fogtok a nyertesekről.
Sok sikert!
N

Kinyitottam a szemem. Apró foltokat láttam csak, amik annyira fényesek voltak, hogy féltem, örömre a szemem előtt fognak ugrándozni. Fogalmam sem volt semmiről. Hol vagyok? Miért vagyok itt? Mit csinálok? Hány óra van? Ki ül mellettem? Ül valaki mellettem, vagy csak a kicsi fényes pontok űznek velem tréfát?
Megmozdítottam a bal lábamat. Vagy talán a jobbat, nem tudom. Erre aztán ráejtettek egy elefántot a hasamra. Legalábbis olyan volt. A mozdulatomra a fényhalmaz ugrott egyet. Összerezzent, én pedig megijedtem, hogy ennyire ijesztő vagyok. Felpattant, majd kiabálva rohant el mellőlem. Zombi lettem, most már tuti biztos. Óvatosan megmozdítottam az egyik kezem, mire még egy elefánt rám ült. Remek, akkor ha eleget mozgok, lesz egy saját állatkertem. Hirtelen négy fényfolt tért vissza hozzám, és hoztak minden féle műszert, aztán rápakoltak még nyolc elefántot a gyomromra.

- Maya, hallasz minket? -kérdezte az egyik. Olyan hangja volt, mint az anyámnak. De ő tuti nem pakolna rám állatokat, szóval ezt elvetettem.

- Igen -nyökögtem, de egy egész Afrika zúdult a felsőtestemre. - Fáj -suttogtam, aztán elhatároztam, hogy örökre egy helyben fogok maradni.

- Rendben, szívem, akkor többet ne mozogj és ne beszélj, mindent elintézek neked, amint lehet hazaviszlek, és fel fogsz épülni. Felébredtél, érted? Két hónap és tizenhét nap után felébredtél, bébi - Fogalmazzunk úgy, hogy elképzelésem nem volt, miért hív egy random tag bébinek, de megmelengette a szívemet. Olyan volt, mintha egy bébielefántot leemelt volna vele. Hívhatott volna mondjuk simán szafarinak is, és akkor esetleg még jobban örülnék. Magyarázott valami két hónapról meg hogy hazavisz, de remélem a kedves hangú folt nem fogja engedni, hogy elraboljon és eladjon egy cirkusznak. Sajnos még nem tudok bánni az állataimmal, de rajta vagyok az ügyön. Mivel viszketni kezdett a combom, felfedeztem, hogy egy kis vakarózásra gyönyörű hátraszaltót képesek ugrani, méghozzá hatan szinkronban. De az is lehet, hogy a szerveimet adná el, aztán kitömne és kirakna a falra. Ja és persze a szívemet is megtartaná, mert magyarázott valamit arról is.
Megfogadtam a tanácsát, és meg se moccantam többet. A gond csak az volt, hogy ő sem. Folyamatosan mellettem ült, és simogatta a hajamat, meg kérdezgette, hogy fáj-e, én egyet pislogtam, ha igen, kettőt, ha nem. Általában nem fájt, de direkt egyszer csuktam be a szemem, hátha lekopik. Nem tette. Aztán este mesélni kezdett nekem valami fiúról meg egy bébiszitterről, hogy összejöttek vagy mi. Persze elég beteg dolog, ha egy kilenc éves összejön a felügyelőjével, de én már semmin nem lepődök meg ennek a foltnak a kapcsán. Szerencsére hamarosan jött a kedves hangú paca, és elküldte, amiért örökre hálával tartozok neki. Utána meg beleszúrt a vállamba egy tűt, és hozott még néhány elefántot, amiért meg megharagudtam rá.

- Jó reggelt, Csipkerózsika -köszöntött a szokásos foltom. Továbbra se láttam, hogy ki vagy mi az, talán egy másik zombi, de minden nap itt tölti az idejét. Néha elmegy, aztán úgy jön vissza, hogy van a kezében valami tál. Aztán csámcsog, ami nagyon zavaró, de ha szólok neki, jönnek az állataim. Azóta újabb trükköket is tanultak: például, ha megmozdítom mindkét csuklóm, ugrálni kezdenek; ha pedig elfordítom a fejem, katonásan átvonulnak a gyomromon. Már arra is rájöttem, hogy nem a kissrác jött össze a csajjal, hanem valami nagyképű focista csávó, de azóta sem értem, hogy miért van a fiúnak hörcsöge. Vagy hogy annak mi köze a sztorihoz. Lényeg a lényeg: utálom a kedves hangú pacát. Minden nap ötször tűt szúr a kezembe, amin állítólag kaja jön, de szerintem csak azzal a szerrel tartanak zombi-üemmódban.

- Hogy vagy, bogaram? -nyomta a folt a száját a homlokomra. Nem tudom, hogy a bogarak vagy a zombik undorítóbbak. A bogarak mondjuk eléggé azok, pláne hogyha ilyen nagyok, mint én. Felnőtt zombival viszont még sosem találkoztam. Gyerekkel sem, de az részletkérdés. Szívesen elmondtam volna, hogy van egy szép nagy állatparkom, de ha ezt elújságolom, tovább nőtt volna, ezért csak úgy tettem, mint aki alszik. - Tudom, hogy nem alszol -mondta a folt. Büszkén jelentem: egyre jobban láttam. Kiderült, hogy van saját feje. Ez azért jó, mert akkor majd az agyam is el tudja adni, ha hazavisz, nem kell megtartania magának. Kinyitottam a szemem. Honnan veszi, hogy nem valszok? Olyan élethűen tudom tettetni, hogy az hihetetlen, de úgy tűnik, túl sokat figyelt már alvás közben, ezért egyszerűen feltűnik neki, hogyha csak megjátszom. - Van egy játékom -újságolta. Játszani szeretek, a kedvencem az Activity és a Candy Crush, de inkább a második. - Mondok egy szót, ha ismered, tudod, mi az, egyet pislogj hosszan, hogyha nem, kettőt, oké? - Kettőt pislogtam. - Nagyon vicces -forgatta a szemét apró mosollyal az arcán. Szerintem vicces volt, ha nem fájna, nevettem volna. - Kezdjük egyszerűekkel. Virág. -Egyet pislogtam. Nem vagyok hülye. - Vér - Megint egyet pislogtam. A kedves hangú nő folyton vért vesz tőlem, hogyne tudnám? - Elefánt -Most ugye csak viccelsz? Nagyon óvatosan kinyújtottam a középső ujjamat az ágy szélén. Nagyon fájt, de megérte. Lepillantottam, mire ő is észrevette a helyzetet. - Most mi az? -csodálkozott. Majd egyszer elmesélem neki, mikor már nem fog fájni, még mielőtt felszeletel és elad. - Sajttorta - Kettőt pislogtam, mire ő firkantott valami egy lapra. Ajj-ajj, tudom mi ez: egy zombi műveltségi teszt. Most minden fejtársamat hülyének fognak tartani miattam. - Szerelem - Megforgattam a szemem. Persze, hogy tudom, mi az a szerelem: mielőtt még elefántokat kezdtek rám hajigálni, voltam szerelmes. Ilyen fura érzés, leginkább meleg vagy néha hideg, de csak akkor, hogyha egy nyári nap kellős közepén egy hideg italra van szükséged. Télen meleg, nyáron hideg. Nagyon különleges, és emlékszem is rá, hogy... Összezavarodtam. Az emberek, akik szeretik egymást, azok... Talán ez a folt szeret engem. Viszont... Be kellett csuknom a szememet, hogy lássak valamit. Folyamatosan vágóképek jelentek meg a szemem előtt, tiszta rózsaszínben minden. Úgy értem nem rózsaszín ködben vagy ilyesmi. Kettő szem, tiszta csokibarnák; lábak, kapálózó kezek. Rózsaszín párnák, egy plüsselefánt, cumi és rugdalózók.
Kisbaba.
Az én pici zombi-lányom.