Nehéz volt, de elmeséltem Neymarnak az elejétől a végéig mindent. Nem haragudott, nem is lett volna rá oka. Dühös volt, meg akarta ölni Chloè nagybátyját, de nyilván nem engedtem neki. Mindenesetre a fel fogjuk jelenteni, de ezt először magamban kell orvosolnom.
-Maya, akkor sem bánthatod magad, oké? -nézett mélyen a szemembe. -Ezt meg fogjuk mutatni egy orvosnak, hogy biztosan begyógyuljon -jelentette ki.
-Nem akarom -sütöttem le a szemeim.
-De muszáj -vette a tenyerébe az arcomat a barátom. -Nem lesz semmi baj. Ígérem.
-Neymar -suttogtam.
-Mondd! -ölelt szorosan magához a focista.
-Mi lesz a babával? -kezdtek ismét könnyek hullani a szememből.
-A babánkkal? -kérdezett vissza.
-De ő... -kezdtem, de félbeszakított.
-Ő a mi kisbabánk -szorította meg a kezem. -És soha senki sem veheti el tőlünk. Mi fogjuk felnevelni, én vagyok az apukája és te leszel a csodálatos anyukája. Neki lesz a legfantasztikusabb gyerekkora, amit senki sem ronthat majd el.
-Lány -mondtam olyan halkan, hogy szinte csak kifolytak a szavak az ajkaimon.
-Tessék? -kérdezett vissza Neymar.
-Lány -ismételtem egy leheletnyivel hangosabban.
-Honnan tudod? -döbbent le a párom teljesen.
-Érzem -suttogtam.
Ezentúl sehova nem voltam hajlandó Neymar nélkül menni, de persze ez nem volt mindig kivitelezhető, ezért a focista felszerelte a házat egy még biztosabb biztonságirendszerrel. A napjaim minfen percét vagy otthon, vagy Neymar megnyugtató közelségében töltöttem. Eközben vészesen közeledett az időpont, amitől rettegtem: a vizsgálat.
-Én ezt nem merem -ültem a váróban. Görcsösen szorongattam Neymar ujjait. A focista egy apró csókot nyomott a homlokomra.
-Minden rendben lesz, és itt vagyok veled -nézett mélyen a szemembe a csatár.
-Oké -hajtottam le a szemem.Hamarosan behívtak.Felfeküdtem a vizsgálóasztalra.A plafon egy adott pontját figyeltem folyamatosan.Minden rendben lesz, Maya, minden a legnagyobb rendben.Az orvos elkezdte a vizsgálatot. Felcsatolta a műszereket. Minden ugyanolyan volt, mint korábban. De valami nem stimmelt. Nem vagyok orvos, nem értek hozzá, de ezt egyértelműen leszűrtem. Elfordítottam a fejem, és egy halál sápadt Neymarral találtam szembe magam. Éreztem, ahogy a gyomortartalmam a szám felé igyekszik. Egy lehányt felsővel lettünk ma gazdagabbak. És egy gyermekkel szegényebbek.A műszer nem mutatott szívhangot.
-Ezt a gyermeket elvesztettük -hajtotta le a fejét a doktornő. -Nagyon sajnálom.
Neymar a karjai közé vont, én pedig nemes egyszerűséggel sírtam. Ez a szomorúság rettentőbb volt, mint a félelem, amit eddig éreztem, de ez most felülírta. Szomorú voltam. Szomorú és bűnös. Ez mind az én hibám, én tettem ezt Vele. Miattam halt meg.
-De Neymar, te is tudod -üvöltöttem könnyek közt. - Ez az én hibám -kiabáltam a hálónkban. A focista szorosan ölelt magához.
-Semmi sem a te hibád -simogatta a fejemet óvatosan.
-De -zokogtam. Egész testemben remegtem.
-Minden rendben lesz -ígérte.
-Nem lesz -ráztam a fejem. Meg voltam rázva. Megöltem egy kis lelket, és ez felfoghatatlan. Ezt csak egyféleképpen lehet jóvátenni.
-Nem akarlak itthagyni, de bepisilek, szóval muszáj. Maradj itt, oké? -kötötte a lelkemre Neymar.Bólintottam ugyan, de ahogy elhagyta a teremet a konyha felé rohantam. Megcsúszta a folyosón, így pár métert csúszva tettem meg az evőeszközös fiókig. Semmi sem érdekelt, csak egy célom volt, és az közelebb, mint bármi más.Neymar ekkor már észlelte az eltűnésemet, és utánam indult.
-Maya, tedd azt le! -kérte tisztes távolságból.
-Nem -ráztam meg a fejem határozottan.
-Tedd le, Maya! Ez nem megoldás, együtt fogunk mindent megoldani -ígérte a barátom.
-Ez az egyetlen megoldás -jelentettem ki határozottan.
-Nem, dehogyis, ezzel nem oldódik meg semmi -rázta a fejét hevesen, majd felém indult.
-Nem tudok így élni -mondtam, ő pedig egy hirtelen ugrással próbálta ellehetetleníteni a tervemet, kevés sikerrel. Reflexszerű mozdulattal szúrtam a hasamra a húsvágó kést. Csupán néhány másodpercig éreztem a fájdalmat, de semmihez sem volt hasonlítható. Égetett és csípett egyszerre, éreztem, ahogy a vérem kifröccsen, majd megállás nélkül ömlik a testemből, aztán éreztem a számban a fémes ízt, de nem olyan kis mértékben, mint mikor elharapom a nyelven, annál milliószor intenzívebben. Itt a vég.