-Igen, pont ott van, ahol nem is keresném... -ismételte suttogva Will, majd lehunyta a szemeit, az arcomat a kezei közé fogta, és ajkait elkezdte az enyémek felé közelíteni.  Teljesen elöntött a pánik. Nem szabad megcsókolnia, te jó ég, ez undorító. Én Neymart szeretem, Neymarral vagyok együtt, és az egyetlen, aki megcsókolhat, az Neymar.
Hátra kezdtem dőlni, hogy Will ne érjen el, de szerencsétlenségemre véget ért a pad. Miközben ezt az aprócska gondocskát észleltem, Will elérte a számat. A lehető legerősebben próbáltam összeszorítani az ajkaim, mert a legkevésbé sem vágytam rá, hogy a nyelve megtalálja az enyémet, de a srác nem adta fel egy könnyen. Próbáltam ellökni magamtól a srácot, de mit ér az én testi erőm egy nálam jóval nagyobb és nehezebb taggal szemben. Nem telt el két másodperc a "csókunkból", mikor egy kocsi kanyarodott be a benzinkútra. Nem akartam Willre koncentrálni, ezért inkább az autóra figyeltem. Nem a legfancybb benzinkutat választottam, többek között a világítás se működött.
Will lassan végre felfogta, hogy itt nem lel viszonzásra, és eltávolodott tőlem. Kíváncsi voltam, mi lesz ezek után a mondandója, de nem volt lehetőségem meghallgatni, mert pár másodperccel később egy oldalról érkező alak leteperte a földre. Will hanyatt vágódott a pad mellett, rajta pedig Neymar térdelt. A focista emelte a kezét, hogy megüsse, de én még a levegőben elkaptam a könyökét. Természetesen az ütést megakadályoznom nem sikerült, de legalább eltéríteni el tudtam. Nem számol a következményeivel.

-Neymar, fejezd be! -kértem, de ő mintha meg se hallaná. Felpattantam a padról, hogy Neymar szemébe nézhessek. -Neymar, fejezd be, kérlek!

-És még őt véded? -csattant fel a csatár idegesen, és lemászott Willről. -Akkor tessék, menj csak ezzel a kis rohadékkal! -kiabálta. A balhéra a pénztáros is kidugta a fejét az épületből, de csak bámult minket, mint akinek ezért fizetnek. Bár tulajdonképpen megértem, nem lehet valami iugi itt dolgozni éjszaka.

-Nem, Neymar, nem érted! -indultam utána. -Nem csináltam semmit!

Tényleg nem csináltam semmit. Nem csináltam semmit, ugye? Én nem akartam megcsókolni, dehogy. Ő kapott le engem. Csak pont rossz volt az időzítés. Meg igazából pont jó is, mert Neymar itt volt. Várjunk, egyáltalán mit keres itt?

A focista idegesen trappolt az autója felé, majd beszállt, és a lehető leghangosabban vágta be az ajtót. Nem hagyhat itt! Nem mehet el nélkülem, gyorsan meg kell állítanom. Ha hirtelen kell döntéseket hoznom, az általában nem sok jót ígér. Most például egyenesen kiugrottam egy induló autó elé, és bíztam a barátom nagyon jó reflexeiben. Nem lenne jó, ha holnap olyan cikkek látnának napvilágot, hogy "Neymar megvert egy angol fickót, majd elcsapta a barátnőjét". Legnagyobb szerencsémre tényleg elég jók a reflexei, és még épp időben fékezett, így aztán egy karcolás nélkül megúsztam az esetet.

-Maya, normális vagy? -pattant ki a focista a kocsiból, nekem pedig potyogni kezdtek a könnyeim. El akartam neki  mondani, hogy egyáltalán nem voltam benne abban a csókban, de egy árva hang sem jött ki a torkomon. Csak némán ráztam a fejem, miközben a könnyeim áztatták a szürke aszfaltot és a jéghideg arcomat.

-Én... -kezdtem, de itt mindig megakadtam. Végül tehetetlenségemben fogtam magam, és leültem az autó elé a benzinkút kellős közepén a földre, és bámultam az ölemet. A sírásom nemhogy csillapodott volna, egyre erősebben rázott.
Hamarosan megéreztem egy kezet átkarolva engem. A jól ismert illat megcsapta az orrom, a szívem pedig még hevesebben kezdett verni. Hosszú néma percek után végül sikerült megnyugodnom annyira, hogy kinyögjem, amit már annyi ideje próbálta. -Én nem akartam azt -suttogtam a lehető leghalkabban.

-Hm? -tolt el picit magától a csatár, mert valószínűleg nem hallotta, amit mondtam.

-Én nem akartam azt a csókot -hajtottam le a fejem, és a könnyeim ismét elkezdték patakokban átszelni az arcomat.

-Maya, ha németül beszélsz, nem értem -simogatta meg a hátam Neymar.

-Nem akartam -tértem át spanyolra.

-Tudom -bólintott. -Tudom.

-Szeretlek -suttogtam, és közben megkerestem a cipzárját, hogy fel-le húzogathassam, akár egy ötéves. Hát, ez van, megnyugtat.

-Én is szeretlek -nyomott egy puszit a homlokomra. -De többet ne lépj le, légyszi! -kérte. Soha többé nem fogok. Nekem ott van a helyem vele és Davivel, meg majd a leendő gyerkőcökkel. Szükségem van Neymarra, ahogy neki is rám. -Menjünk, oké? -kérdezte, én pedig bólintottam. A csatár felállt, majd felhúzott engem is. Ahogy körbenéztünk megpillantottuk Willt, aki még mindig ott ült azon a bizonyos padon. -Ez még mindig itt van? -szorította össze az öklét a támadó.

-Nyugi, nem hiányzik most a balhé -fogtam meg a kezét. Szépen lassan beültünk a kocsiba, majd ahogy oldalra fordultam láttam az eladót, aki felénk igyekezett egy tollal és egy zacskóval. Neymar már indult volna, de szóltam neki, hogy várjon még pár pillanatot. Amikor a pénztáros odaért hozzánk, Neymar lehúzta az ablakot. Az eladó nekiállt hadarni a legtökéletesebb franciával. Végül persze az egész egy aláírásra ment ki. Nem csodálkozom rajta, de elég érdekes az időzítés. Miután Neymar kiosztott egy autogramot, emberünk nagy örömében a párom kezébe nyomtam a zacskót, az illatból ítélve tele croissant-nal, mondván a ház ajándéka. Neymar illedelmesen visszaadta az ételt, de nekem szükségem volt azokra a sütikre.

-Légyszi, légyszi, légyszi -könyörögtem a legaranyosabb nézésem kíséretében.

-Rendben -sóhajtott a focista, majd egy random bankjegyet adott az eladónak, és elvette a zacskót. -Most már mehetünk? -kérdezte mosolyogva.

-Igen -szipogtam. -De mi lesz a kocsimmal?

-Majd holnap elküldünk valakit érte -vont vállat a focista. Egy ideig a csendünket csak aza zacskó zörgése törte meg, majd eszembe jutott valami nagyon fontos részlet.

-Hol van Davi? -kérdeztem hatalmas tágra nyílt szemekkel. Csak azt ne mondja, hogy otthon hagyta egyedül, mert kitekerem a nyakát.

-Daninál -felelte halál nyugodtan Neymar.

-Kinél? -kérdeztem vissza egyből. Mentségemre szóljon, hogy elég késő volt már, szóval ez egy teljesen jogos kérdés volt.

-Alvesnél -pontosított a csatár, én pedig hirtelen megvilágosodtam. -Ki volt ez a tag?

-Egy jó barátom Angliából -feleltem az ablakon kibámulva, majd beleharaptam a következő kis croissant-ba.

-Mármint egy ex jó barátod, ugye? -vonta fel a szemöldökét.

-Teljes mértékben. Már ha ezt úgy érted, hogy egy jó barátom volt, és nem úgy, hogy az exem. Mert nem az exem -ráztam a fejem, Neymar pedig megerősített, hogy úgy értette.
Lassan visszaértünk Párizs utcáira. Egyáltalán nem voltak kihaltak. Az Eiffel-torony kivilágítva parancsolt magának tekintélyt a többi épület fölé magasodva, az utcák pedig kellemes fényekben pompáztak. Egyáltalán nem Alvesék háza felé mentünk, inkább amolyan kitérő volt ez, hogy megnézzük a várost, hátha megnyugszunk némileg. Mindkettőnkre ráfért. Az órám fél kettőt mutatott, de valahogy egyáltalán nem voltam álmos. Mélyen az ülésbe süppedtem, és élveztem, ahogy a puha anyag szinte magába szippant. El akartam veszni benne, mert annyira szégyelltem magam a történtek miatt. Vennem kellett volna a jeleket, amiket Will küldött, és még időben elhúzni a csíkot. Egyetlen dologban reménykedtem: Neymar nem haragszik nagyon, mert a történtek után nem hiányozna még az is, hogy össze legyünk veszve. Ha megkérdezem, hogy haragszik-e, az mennyire jó indítás?
Végül arra jutottam, hogy elég rossz, inkább csendben utaztam  tovább. Akkor szólaltam csak meg, amikor az utcába értünk.

-Nem megyünk Daviért? -kérdeztem.

-Majd holnap -fordult felém egy pillanatra a csatár. Aprót bólintottam, mondván tudomásul vettem az elhangzottakat.

-Akkor miénk az egész ház? -próbáltam kicsit megtörni a jeget. Hátha ez kicsit segít.

-Ahogy mondod -mosolyodott el a focista. -Ahogy mondod.

_________________________________________
és kész!
tudom, elég sok idő eltelt, de mint ahogy senkinek, nekem se könnyű ez a helyzet most, és elég sok a dolgom, szóval csak most jutottam el idáig (és most is csak föci jegyzet írás helyett...🙊).
thanks for the support and contribution, benedekK, méghogy nincs elég fantáziád mesélni...
és köszönöm minden énekesnek és rappernek is, akik támogattak a fülesemen át.
Igyekszem gyorsabb lenni a következő résszel🌛.
N