-Maya, ne csináld ezt...

-Légy szíves, hagyjál -kértem visszafojtott könnyekkel. Tovább igyekeztem a garázs felé. Neymar érezte, hogy most tényleg hagynia kell, ezért nem is szólt többet, csak némán nézte, ahogy elhagyom a terepet. Idő közben jogsim és kocsim is lett gy aztán könnyű szerrel mehettem, amerre láttam. Fogalmam sem volt, hova akarok menni, csak egy kicsit ki kellett tisztítanom a fejemet. Nem volt a legmelegebb, és amúgy is vacogtam, így aztán már nagyon rázott a hideg. Egy ideig csak keringtem Párizs utcáin, majd hirtelen felindulásból észak-kelet felé vettem az irányt, egyenesen Dortmundba.
Egy óra múlva már kezdtem kellően éhes lenni, így megálltam egy benzinkútnál. Nem tudom, miért de véleményem szerint nincs is jobb egy benzinkúti kakaós croissantnál. Az eladó furán méregetett, gondolom a háta közepére se kívánta az éjszakai műszakot, pláne ha még csinálnia is kell valamit. Rajtam kívül még egy tag ücsörgött a benzinkúton egy félreeső asztalnál, csak a szemem sarkából láttam.

-6 Euró 30 -dünnyögte a pénztáros, majd kezembe nyomta kávémat és az utóvacsorám. Igazán kedves kiszolgálás...
Ahogy a kijárat felé lépdeltem, a tag felállt az asztaltól, és visszavinni igyekezett a poharát. A csodálkozástól az állam egyenes a padlóig zuhant.

-William? -kérdeztem a lehető legjobb angol kiejtéssel, ami még azon az éjjelen kifért a torkomon. A tag egyből felém fordult, és a felismeréstől őszintén felcsillant a szeme.

-Maya? -döbbent le teljesen, majd villámgyorsan lerakta a csészéjét, és felkapott. Pörögtünk egyet, aztán ismét érezhettem a lábam alatt a talajt, de William továbbra sem engedett el. Szinte éreztem, ahogy a benzinkúti dolgozó pillantása szinte átlyukasztja a hátam, de teljesen hidegen hagyott. Mint ahogy Willt is, de ez tőle egyáltalán nem meglepő. Tőle tanultam meg, hogy: "Ne foglalkozz másokkal, kicsi lány, csak te vagy a fontos.".

-Hát, te? -kérdeztem, mikor elengedett.

-Utazgatok -rántotta meg a vállát. -És veled mi újság, Mrs. Neymar? -vonogatta a szemöldökét. -Elengedlek ide, Párizsba, és máris becsábítod a világ legdrágább focistáját. Mondtam én, hogy a kicsi lány még sokra viszi -vigyorgott.

-Hé! -háborodtam fel. -Azt akarod mondani, hogy sikeresen házasodtam? -vontam fel játékosan a szemöldököm.

-Mondtam én, hogy seggre kell edzeni -bólogatott a srác önelégülten, mire én tátott szájjal megcsapkodtam.

-Idióta -forgattam a szemem, de ő csak röhögött.

-Gyere, menjünk ki -kezdett maga után húzni.

-Will, mi lesz a csészéddel? -kérdeztem fejcsóválva.

-Tudod, dolgoznak ám itt... -közölte a lehető leghangosabban.
Willt a Londonban töltött éveim alatt ismertem meg. Az a fajta barátság alakult ki köztünk, amit mindenki ismer. Mindenki fogadni mert volna rá az ismeretségi körünkből, hogy örökké tartani fog, mindenki fogadni mert volna rá, hogy össze fogunk jönni, mindenki fogadni mert volna rá, hogy mi leszünk az álomházaspár. De most már szinte nem is beszélünk.
Kiültünk egy padra a benzinkút mellé. Jóízűt haraptam a péksütimbe, majd még teli szájjal kezdtem el beszélni. Annyi kérdésem volt, hogy az nem bírta ki azt a pár másodpercet, amíg nyelek.
-Hogy kerülsz ide? -csámcsogtam. Látott már sokkal rosszabb helyzetben is, szóval ezt most igazán kibírja.

-Mondom, utazgatok -forgatta a szemét, majd kivette a coissantot a kezemből, és beleharapott. Dühösen méregettem a barátomat, majd egy erőset ütöttem a combjába ököllel, mire felkiáltott. -Kicsi lány, elég lesz! -figyelmeztetett, aztán visszaadta a kajám.

-Kicsit pontosabban hogy kerülsz ide?

-Hát... -vakarta meg a tarkóját. -Ha én arra emlékeznék... -A fejemet ingatva néztem rá.

-Nem vagy normális.

-Jól van, na! Csak simán elindultam autóval, aztán megyek, amíg látok -vont vállat. -A cél Japán, de lehet csak Lengyelországig jutok -magyarázta. -Minden esetre minden jó lesz. Megismerek egy csomó embert, bulizok jó sokat, találok egy csomó lányt, akiket meg... -kezdte, de a szájara tapasztottam a kezem. Ő sem maradt rest, fogta a csuklóm, és elemelte a beszéde akadályát a ajkaitól. -...meghívhatok egy kávéra -fejezte be a mondatát, de erősen kétlem, hogy ilyesmi céljai lennének igazából.

-Milyen vagy... -ingattam a fejem, de ezt már megszoktam. Ő sosem fog megváltozni, de ha azt élvezi, én nem fogom megakadályozni. Egészen addig, amíg valakit össze nem tipor, tör, zúz lelkileg. Akkor majd kap jópár pofont tőlem és az élettől is.

-De ne aggódj, kicsi lány, hozzád még bottal se nyúlnék -„nyugtatott meg”.

-Olyan kár, hogy neked nem mondhatom, hogy anyád, mert anyukád a legcukibb ember a Földön -biggyesztettem le az ajkam szomorúdágot tettetve. -Mi újság a barátnőddel? -jutott eszembe hirtelen. Nemrég még volt neki...

-Ez nem egy szép történet... -forgatta a szemét.

-Jajj, ne! Ugye nem? -kezdtem gyanakodni. -Ugye nem csaltad meg? -kérdeztem nagyon reménykedve a legjobbakban.

-Kikérem magamnak! -háborodott fel.

-Jó, csak ez az egy kívánságom volt, amikor eljöttem Londonból, hogy ne csalj meg senkit... -Kínos! Soha ne vádoljatok meg senkit ilyesmivel alaptalanul.

-Ugyan már! Ez nem kívánságokon múlt... -ingatta a fejét. -Vagyis tulajdonképpen de -gondolta át. -A postás megkívánta, meg ő is a postást... -mesélte, nekem meg fentragadt a szemöldököm.

-Komolyan?

-Ko-mo-lyan -tagolta szépen lassan. -De hát ez van, tudod hogy megy ez. Majd találok valaki mást. Ennek így kellett történnie...

-Sajnálom -simogattam meg a kezét bíztatóan. Annyira összeillettek Hannahval, hogy azt mindenki megirigyelte a környékükön, és a mi nőcsábász Willünk végre úgy nézett valakire, hogy látszott a szemében az őszinte szerelem, amit érzett. Mindenki attól tartott, majd ő enged a csábításnak, és hagyja ott valami rosszabb napján, mert elborul az agya. Ezek szerint nem így történt.

-Semmi gáz, továbblépek -ígérte –leginkább önmagának–.

-Persze, hogy továbblépsz! -bíztattam. -Ez a dolgok rendje. Meg fogod találni életed párját, mindenki megtalálja. Ott van, ahol nem is keresnéd, a közeledben, csak nyisd ki a szemed! -tartottam a kis lelkesítőbeszédemet.

-Igen, pont ott van, ahol nem is keresném... -ismételte suttogva Will, majd lehunyta a szemeit, az arcomat a kezei közé fogta, és ajkait elkezdtr az enyémek felé közelíteni...