-Kijelented-e, Zoé Müller, hogy az itt megjelent Tim Hoffmann-nal házasságot kívánsz kötni?
-Igen -mosolygott Zoé. A legszebb menyasszony volt, akit valaha láttam. Gyönyörű csipkés ruhája hosszan a földre nyúlt, a fátyla akárcsak csodaszép szőke haja meghosszabbítása lenne, úgy omlott az uszályra. Szemeiben láttam a még éppen ki nem bukó örömkönnyeket, de a bátyám is teljesen átszellemülve ácsorgott mellette, mint aki el sem tudja hinni, hogy élete szerelme éppen most meg hozzá.
-Kijelented-e, Tim Hoffmann, hogy az itt megjelent Zoé Müllerrel házasságot kívánsz kötni?
Zoé boldogságtól csillogó arccal nézett fel a vőlegényére.
-Igen -bólintott magabiztosan Tim, majd jöttek a jól ismert képsorok. Timék felhúzták egymás ujjára a gyűrűt, majd szeretetteljes csókot adtak a másiknak szerelmük zálogaként. A vendégek majd kicsattantak az örömtől, és ez velem sem volt másképp. Neymarra pillantottam, aki pontosan a szemembe nézett, de fogadni mernék, hogy a szertartás alatt is végig engem bámult. Még szélesebb mosolyora húztam a számat, mire a focista rámkacsintott, majd elfordította a fejét. Aláírtuk a hivatalos papírokat, majd következtek a gratulációk.

-Mondtam már, hogy nem veszünk Obama által dedikált sörpadot, mert kamu -rázta a fejét Chloè, mikor csatlakoztam a társasághoz.

-És ha kamu? -vont vállat Oliver. -Szerinted hány embernek van kamu-Obama által dedikált sörpadja?

-Nem tudom, de nekünk nem lesz -közölte a barátnőm.

-Mióta beszélnek erről? -súgtam oda Neymarnak.

-Már a szertartás előtt elkezdték, aztán szünetelt, és reméltem, hogy nem kezdik előről, de tévedtem -magyarázta a barátom.

-Amúgy is minek nekünk sörpad, már van egy! -háborodott fel Chloè.

-Most egy esküvő közepén fognak összeveszni egy Obamás sörpadon? -intéztem további kérdéseket Neymar felé.

-Úgy tűnik.

-Nem érted -ingatta csalódottan a fejét Oliver. -Ezt a sörpadot Obama dedikálta!

-Miért dedikálna Obama egy sörpadot?! -kérdeztünk teljesen egyszerre Chloèval.

-Miért ne? -értetlenkedett Oliver.

-Ha akarod, én dedikálom a sörpadotokat -ajánlotta fel Neymar.

-Oké! -csillant fel Chloè szeme, de vele együtt a barátja is szólásra nyitotta a száját:

-De az nem ugyanolyan...

-Látod, kevesebbet érsz, mint kamu-Obama -böktem oldalba Neymart. A focista megjátszva lebiggyesztette az alsóajkát, mint akit annyira megvisel a dolog, majd magához húzott, és nyomott egy csókot a számra.

-Táncolunk? -nyújtotta a kezét. A teremben már többen is táncraperdültek, de az ifjú pár tánca még hátra volt.

-Inkább ne -húztam a szám. -Nem szeretek és nem is tudok táncolni.

-Majd én megtanítalak -vigyorgott. Tényleg nem szeretek táncolni, és ha még azt is hozzáveszem, hogy Neymarral táncolnék, ami miatt valószínűleg felvételre kerülne a tánc (azon kívül, hogy eleve készül esküvői felvétel), pláne semmi kedvem hozzá. Meg persze Neymar tud táncolni, nem is rosszul... Egyértelműen nem fogom mellette megcsillogtatni a nemlétező tánctudásom.
Nagyjából kettő óra könyörgés után végül mégis beadtam a derekamat, és táncoltam vele kőkemény egy számra. Chloèék még mindig ott tartottak, hogy vegyenek-e Obamás sörpadot, Zoé alig hároméves unokaöccse pedig felfedezte, hogy a vendégek között van szeretett idolja, Neymar is, aztán legalább három percen át ölelgette a barátom lábát.

-Maya, nem értem, hogy mit mondd -nézett rám segítségért esedező arccal a focista, amikor a kis Jonathan elkezdett németül beszélni.

-Figyelj, Neymar bácsi nem érti, hogy te mit mondassz, de mondd el nekem, én pedig majd átadom neki -guggoltam le a kisfiú mellé.

-Foci -kezdett el ugrándozni Jonathan. Vigyorogva egyenesedtem fel, és néztem Neymar szemébe.

-Focizni akar veled -adtam át az üzenetet Neymarnak, majd nyomtam egy puszi azt arcára.

-Ez szép meg jó, de mégis hogyan tudnánk megvalósítani most? -vakarta a tarkóját a focista.
A kisfiú az udvar felé kezdett mutogatni aprócska ujjaival, mintha csak értené a beszélgetést.

-Mi van odakint, Jonathan?

-Udvar -tapsikolt.

-Az udvaron tudtok focizni.

-Király, csak éppen mivel? -fonta össze maga előtt a kezeit a párom, és amolyan na, most légy okos arccal vizslatott.

-Labda -kezdett el anyukája felé futni a kisfiú. -Labda, labda, labda!

-Labdával -vetettem egy önelégült pillantást Neymar felé, majd követtem Jonathant.
Kaptunk egy pöttyös gumilabdát Zoé nővérétől, majd az udvaron passzolgatni kezdtünk. Vagyis én is akartam, de miután majdnem hasra estem a magassarkúmban, inkább annyiban hagytam a dolgot.

-Gyere, majd segítek -hívott maga felé Neymar, majd majd beállt mögém, és átfogta a derekam, hogy véletlenül se tudjak elesni. Jonathan óvatosan rúgdosta a labdákat. Az én tehetségem sem volt éppen a toppon, de ha egy olyan aranyos kisrokon, mint a játszópajtásunk, akar tizenegy magasságában esküvői viseletben labdázni, akkor nem szabad nemet mondani.

-Elfutok mosdóba -suttogtam Neymarnak, aki csak bólintott, majd visszaadta a labdát Jonathannak. Nem voltak gondjai a fordítással, mert időközben többen is megfordultak az udvaron, és tudtak tolmácsként szolgálni a fiúknak.
Az esküvő egy hatalmas, csodaszép épületben volt megtartva. Pompás fények, elegáns folyosók és gyönyörű díszek mindenhol, csak éppen visszatalálni nem tudtam a mellékhelyiségből. Timet hiába hívtam, nem vette fel, így aztán maradt Neymar.

-Igen?

-Eltévedtem -panaszoltam. Néhány másodperc hatásszünet, majd hatalmas nevetést hallottam a vonal végéről. A háttérben Chloèék kezdték el kérdezgetni, hogy mi van.

-Eltévedt -hallottam kissé távolabbról Neymar hangját, gondolom eltartotta a telefont a fülétől. -Szívem, ezt mégis hogy csináltad?

-Bunkó vagy -közöltem sértődötten.

-Tudod, hogy mennyire szeretlek -sóhajtott. -Mindjárt összeszedlek -ígérte. Időközben már össze-vissza mászkáltam az épületben, és egyre ismerősebb terepekre érkeztem.

-Várj, azt hiszem, visszataláltam.

-Jajj, te -hallottam Neymar szeretetteljes hangját. -Ha nem lennél, téged ki kéne találni -mondta, majd vonalat bontott.
Visszaballagtam a társasághoz, majd megöleltem Neymar. A fejemet a mellkasának támasztottam, és figyeltem, ahogy már megint előjön a sörpad téma.

-Jonathan hol van? -riadtam fel hirtelen.

-Visszament anyukájához -nyugtatott meg a focista. -Nem tudom, feltűnt-e, de Davi már hét éve megvan, és még egyszer sem vesztettem el.

-Itt az ifjú pár -kiáltott fel egyszer csak Chloè, nekem meg rettenetes sebességgel kezdett el verni a szívem. Ma még szívrohamot fogok kapni, ha így folytatják.
Zoé és Tim nagy mosollyal az arcokon csatlakoztam a körünkhöz.

-Végre leráztunk minden öreg vendéget -jegyezte meg Tim, mire felnevettünk.

-Milyen érzés nősnek lenni? -kérdezte Oliver.

-Igazából semmi extra -vont vállat Tim. -Igazából csak arra jó, hogy kétszer is meggondold, ha szakítani akarsz, mert ilyenkor már pénzbe kerül -gondolta át, mire Zoé rosszallóan oldalba bökte. -Szeretlek, na, csak vicceltem -ingatta a fejét a tesóm.

-Hallom, ti szereztetek még egy gyereket -mosolygott ránk Zoé.

-Hazavisszük szívesen, csak a megértéssel lesz egy kis probléma az elején -gondolt bele Neymar.

-Simán megtanítod portugálul -mondta Tim. -Hát, ha őt is sikerül, akkor bárkit -mutatott rám.

-Jonathant biztosan egyszerűbb lesz, mert ő majd nem akar minden egyes percben rámmászni, ugye, Maya? -tette fel a költői kérdést Neymar, mire teljesen elpirultam.

-Csoda, hogy saját közös gyereketek még nincs -elmélkedett Chloè. -Én mondjuk adnám.

-Azt gondoltuk -vágta rá egyszerre Neymar és Oliver.

-Ő lenne Neymar Junior Junior -ötletelt tovább a lány.

-Merre lesz a nászút? -váltott témát Neymar, aminek én nagyon örültem. Végre a focista is próbál nyitni a családom felé. Eddig úgy éreztem, nem akar itt lenni, és nem is tudja, mit keres itt, de ha ezen sikerül vagy esegleg már sikerült is felülkerekednie, akkor én nagyon boldog leszek.

-Kanári-szigetek -vigyorgott Zoé. Olyan jó volt ennyire boldognak látni.

-Visszafelé beugorhatnátok -ajánlotta fel Neymar, a szívemet pedig melegség töltötte el. Megszorítottam a focista kezét, ő pedig apró puszit nyomott a nyakamra.

-Köszönjük -mosolygott az újdonsült feleség.

-Várjatok csak! -kutatott Oliver a zsebében, majd előhúzta a telefonját. -Szerintetek megérné megvenni ezt? -mutatott egy képet Timnek és Zoénak.

-Ez mi? -kérdezte Zoé megszeppenten.

-Nem látod? -ráncolta a szemöldökét Tim. -Egy Obama által dedikált sörpad -felelte Tim, mintha mi sem lenne természetesebb ennél. Neymarral egyszerre nevettünk fel, Chloè pedig totálisan kiakadt.

-Oliver, hányszor mondjam még el neked, hogy nem vesszük meg azt a rohadt sörpadot?!