Kibontottam a copfba fogott hajam, majd bevetődtem az ágyba, Neymar mellé.

-Nincs meleged? -kérdezte érdeklődve a focista, miközben nyakig magamra húztam a paplant. Megráztam a fejem.

-Nincs -mosolyogtam. Hasra fordultam, aztán a jobb kezemmel megtámasztottam a fejem, és kíváncsian a barátomat kémleltem. -Van terv holnapra?

-Van -bólintott, miközben kezével végigsimított az arcomon. -Minden napra van -lehelte az ajkaimra, majd adott egy csókot.

-Szóval nem fogunk unatkozni, sugar daddy? -vontam fel a szemöldököm, mire Neymar elnevette magát. A telefonjáért nyúlt, aztán elkezdte nyomogatni. -Mit csinálsz? -kérdeztem. Jogom van tudni, hamár minden előjel nélkül, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet elkezd telefonozni.

-Átállítom a nevedet -magyarázta, de közben nem is figyelt rám. Odabújtam hozzá, hogy lássam, pontosan mit is művel. Előbb a telefonja névjegyzékében állította át a számomhoz írt nevet, majd a Messengeres beszélgetésünkben is beállította becenévnek, hogy sugar baby mögötte egy rakat pénzes emojival és egy szívecskével.
Nevetve vettem a kezembe én is a mobilomat, majd megcsináltam olyanezt, csupán sugar daddy felirattal. -Tökéletes -helyezte vissza a készüléket az éjjeli szekrényre Neymar, akárcsak én, miután végeztem.

-Visszajeleztél Timéknek, milyen kaját kérsz az esküvőn? -érdeklődtem egy kusza mosollyal az arcomon.

-Igen -bólintott a focista. -De hogy őszinte legyek, én nem várom azt az esküvőt... -motyogta. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Ez lesz életem egyik legfontosabb napja. Az az ember, aki a legtöbbet jelenti nekem, az ikertestvérem hivatalosan is összeköti az életét élete szerelmével, és ő képes azt mondani, hogy nem várja!? -Ne, ne háborodj fel! -kezdett el nyugtatgatni Neymar. -Nem úgy értettem. Csak... -kezdett bele, de a mondata egy sóhajtásba fulladt. -Ez nagyon hülyén fogsz hangzani -nyalta meg az alsó ajkát. Csak felvontam a szemöldököm jelezve, hogy nyögje már ki, mi van. -Félek, hogy elvonom a figyelmet az ifjú párról, mert azért mégse megyek el minden nap a vendégek mellett az utcán. De értelemszerűen azt nem szeretném. Ez a tesód és a menyasszonya nagy napja lesz, nem akarom, hogy azzal teljen, hogy én csinálok képeket mindenkivel -magyarázta Neymar. Mindketten a plafont bámultuk, mire ő elkapta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat, és a mennyezet felé nyújtotta őket. Szeretetteljes mosollyal az arcomon fordítottam oldalra a fejem.

-Ez aranyos tőled, de az összes vendég tudja, hogy ott leszel. Volt idejük felkészíteniük a lelkecskéjüket rá, hogy találkoznak a nagy Neymar Juniorral -nyújtottam ki picit a nyelvemet. -El kell hogy szomorítsalak, de senki nem fog elájulni a látványodtól -tettem hozzá pimasz arccal.

-Azért bízom benne, hogy téged el tudlak majd varázsolni.

-Az már megtörtént -mosolyodtam el, Neymar pedig egy csókot nyomott a számra.

-Van még egy kérdésem. Én hogyan fogom érteni a német szertartást, hogyha te közben tanú leszel? Semmi nem lesz tiszta. Ott fogok ülni egy csomó random ember között, és hallgatom, ahogy németül beszélnek... -panaszolta. Teljesen kétségbeesettnek tűnt, amiért ott fogom hagyni, amíg teljesítem a tanúi kötelezettségeimet.

-Majd mellédültetem Chloèékat, ő tudnak neked fordítani -ajánlottam. Neymar belenyugodott, hogy nem lesz teljesen egyedül. Chloèval már amolyan legjobb barátok szintre jutottak, ami elsősorban azért furcsa, mert Chloè eleinte még a kapcsolatunk során is alig mert megmukkanni a focista jelenlétében. Most meg folyamatosan egymást szívatják, hívogatják egymást, tanácsokat osztogatnak oda-vissza és én már azon sem lepődnék meg, ha néha együtt lelkiznének.

▪▪▪

-Neymar, segíts! -nyüszítettem a kezemmel a melleim előtt tartva a ruhámat, nehogy lecsússzon. Sehogy sem tudtam felhúzni a hátul lévő cipzárt. A focista egy lomha mozdulattal rám emelte a tekintetét, majd lassan megkérdezte:

-Miben?

-Mi az, hogy miben!? -háborodtam fel. -Húzd már fel azt a rohadt cipzárt! -pattogtam össze-vissza. Van egy olyan megérzésem, miszerint én jobban izgulok, mint Tim és Zoé. -Légy szíves -tettem hozzá. Neymar lerakta a kezéből a mobilját, aztán felállt, és óvatosan teljesítette a kérésemet.
A ruhám egy rózsaszín, pánt nélküli overál volt, a szárai bők, viszont a csípőmnmre tökéletesen illeszkedett. Első látásra szerelem volt. -Köszönöm -engedhettem el végre a darabot.

-Nagyon szép vagy -suttogta a csatár, én pedig elmosolyodtam.

-Köszönöm -ismételtem önmagam halkan, aztán Neymarhoz bújtam. Magamba szívtam édes illatát, az arcomat teljesen a mellkasába temettem.
Már túlvagyunk a találkozáson a szüleimmel. Igazság szerint náluk is öltöztünk át. Nem béreltünk semmilyen szobát, a lagzi után egyből megyünk vissza a szállodába, hiszen holnap után érkezik Davi is. Annyira nem volt vészes a megismerkedés. Neymar teljesen nyitottan állt a dologhoz, a szüleim pedig próbálták félretenni a rossz előérzetüket.
A csatár a tükör előtt ácsorgott, és a saját gallérját igazgatta. Kilestem izmos háta mögül. A tükrön keresztül néztem a szemébe.

-Hadd segítsek! -nyújtam az ingjéhez, de ő egyből tett egy lépést hátrafelé.

-Nem, nem -rázta a fejét pimaszul. -El a mancsokkal, ez az én gallérom, majd én elintézem -közölte a barátom. Vállat vontam, majd lehuppantam a fotelbe. Átöleltem egy díszpárnát, de természetesen ügyeltem rá, hogy ne gyűrjem össze tejlesen a ruhám. Mosolyogva néztem Neymart, ahogy a kinézetével babrál. A szívemet olyan melegség lepte el, hogy talán még kívülről is látni lehetett, ahogy ragyog. Úgy éreztem, sosem szabad elengednem Neymart, örökre vele kell lennem, és soha többé nem fogok fájdalmat vagy szomorúságot érezni. A fájdalmat kiszorítja a szívemből az a hatalmas szerelem és szeretet, amit iránta érzek. -Csak nem engem csodálsz? -szakított ki az elmélkedésből a gondolataim főszereplője.

-Pont rólad álmodoztam -sóhajtottam.

-Akkor tessék -mutatott végig magán. -Egyenesen az álmaidból -Odaléptem hozzá, és minden érzelmemet beleadva megöleltem a focistát.

-Az álmaimban lényegesen kevesebb ruhát viseltél -közöltem vigyorogva.

-Megzavarnám egy kicsit az enyelgést... -lépett be a szobába anya bármilyen előzetes jel nélkül. Kopogni meg majd én fogok ugyebár.
Bár már nem vagyok lázadó, de hősszerelmes tini, valamint anya nem is érhette, mit mondtam Neymarnak, fülig pirultam. A csatár halkan felhorkantott, amivel a nevetését próbálta leplezni. Neymar nem értette, anya mit mond, anya pedig nem értette Neymar mit mond, de nem is baj. -Hoztam pogácsát -rakott le egy nagy tálat mosolyogva az asztalra, majd kiment.
A focistával némán ácsorogtunk egymás mellett. A tálat figyeltem, ő pedig a régi szobám minden egyes négyzetcentijét végigjárta a szemével.

-Van pogácsánk -törtem meg a csendet, de utólag belátom, hogy elég rossz módját választottam.

-Látom -köszörülte meg a torkát Neymar, majd odalépett a kajához, és jóízűen falatozni kezdett. -Finom -mondta szűkszavúan.

-Örülök -bólintottam, mire ő is hasonlóan cselekedett. -Most mi bajod van? -vontam fel a szemöldököm. Esetleg egy egész mondatot is kipréselhetne a száján, értékelném.

-Most buktunk le anyukád előtt, szerinted mi a bajom? -játszotta a sértődöttet.

-Neymar, huszonhét éves vagy... -sóhajtottam.

-Te meg huszonnégy! Ez így még rosszabb! Megrontalak -színészkedett, miközben továbbra is úgy pusztította a pogácsákat, mint aki több napja nem evett semmit.

-Neked hagynám -vonogattam a szemöldököm. Jézusom, hormonok, álljatok már le! Mi van velem?
Elnézve az arcát, Neymar fejében is nagyjából ilyen gondolatok cikázhattak.

-Szerintem ezt a beszélgetést most hagyjuk abba -tanácsolta nevetve, én pedig kénytelen voltam egyetérteni vele. Még mindig pogácsákkal a kezében odalépett hozzám. Egészem fölém magasodott, majd lassú mozdulatokkal lejebb hajolt, és ajkaimra tapadt.

-Szeretlek, Maya -suttogta ajkaimra kedvesen néhány pillanat elteltével. Szerelmes mosollyal az arcomon biztosítottam, hogy én is ugyanígy érzek...