-Nós voamos... [Mi repülünk...] -kezdtem, miközben egy kérdő pillantást vetettem Neymarra, aki bíztatóan bólintott, és várta, hogy folytassam a mondatot. De én nem tettem. Neki kellett volna megtoldania még egy országgal, mivel én még mindig nem tudtam, hova megyünk nyaralni.

-Attól még, hogy portugálul mondod, nem fogok bedőlni a trükknek -ingatta a fejét a focista, amikor rájött, mi a tervem.

-Ajj már! -hisztiztem. -De én tudni akarom, hova megyünk -meresztettem kiskutya szemeket, hátha megszán.

-Hamarosan megtudod -vigyorgott a csatár amolyan, belőlem úgysem szeded ki mosollyal. -Inkább mesélj, miket tudsz portugálul -kacsintott rám, majd beleivott az energiaitalába.

-Prazer em conhecer você [Örvendek.] -húztam ki magam. -Ez eddig a leghosszabb épkézláb mondat, amit tudok -büszkélkedtem. -Ja meg persze az, amiben felsorolom, hogy milyen nyelveket beszélek -Neymar kíváncsian vizslatott jelezve, hogy az a mondat is érdekli. -Eu falo inglês, espanhol, francês e elamão [Beszélek angolul, spanyolul, franciául és németül] -A csatár nemes egyszerűséggel kinevetett, én pedig nem értetettem mi baja.

-Elamão? -vonta fel a szemöldökét. -Alemão esetleg, nem?

-Jó, akkor az -legyintettem, majd felraktam a velem szemben ülő focista ölébe a lábamat. -Obrigada por megengeded, hogy iderakjam [Köszönöm, hogy]-biccentettem.

-Por favor, de ki mondta, hogy megengedem? [Szívesen.] -kérdezte Neymar. Vállat vontam, de közben figyeltem az apró jeleit, amiből megállapíthatom, hogy tényleg zavarja-e, hogy felpolcoltam rá a lábát. Úgy tűnt, nem, ezért még néhány percig ezzel szórakoztattam, majd visszahelyeztem a csülkeimet a földre. -Most dolog vagy, hogy legalább három percig rámraktad a lábadat? -érdeklődött a szája szélén bújkáló mosollyal a csatár. Bólintottam egyet, mire ő széles mosolyra húzta a száját.

-Kérdezhetek valamit? -kezdtem lágy hangon.

-Oi -bólintotta Neymar

-Ezt most mindenféle rosszindulat és bunkóság nélkül kérdezem, de neked nem hiányzik az, hogy nem jártál középiskolába? Mert ha jobban belegondolok, én nagyon szerettem azt az időszakot -magyaráztam. A focista arca ugyanolyan enyhe maradt, mint korábban volt, ebből tudtam, hogy nem ezúttal ő sem veszi a szívére, hogy felhoztam ezt a kényes témát.

-Igazából nem tudom, hogy mi az, amit nem éltem át, szóval nem tud hiányozni -vont vállat. -De akkor mesélj, mi az, amit nem éltem át -mosolygott.

-Hát... -gondolkodtam el. - Más helyzetben valószínűleg órákig tudnék mesélni a gimis éveimről, de most hirtelen leblokkoltam. -Az osztálykirándulások például. Amikor hajnali háromkor random társkeresőkön próbáltunk felszedni idegeneket; és éjfélkor telefonbetyárkodtunk biciklibérlés ürügyével. A suli mellett volt egy vendéglő, ami igazából egy kocsma volt, és ismertük a hely tulaját, ezért simán kiadták a piát mindannyiunknak -emlékeztem vissza. -Meg egy csomó ideig gyeplabdáztam... -fogtam bele a következő történetbe, de a támadó közbeszólt.

-Hogy mit csináltál? -kérdezte csodálkozva.

-Gyeplabdáztam -ismételtem önmagam.

-Nem, ez biztos nem igaz. Hazudsz? Én ezt nem veszem be -rázta hevesen a fejét.

-De komolyan! -erősködtem. -Miből gondolod, hogy nem gyeplabdáztam?

-Miért pont azt? -ráncolta a szemöldökét.

-Mindjárt keresek egy fotót -sóhajtottam, majd nagy erővel kutatni kezdtem a régi fénykép után. Mikor megtaláltam, a focista felé fordítottam a képernyőt, aki előrehajolt, hogy jobban szemügyre vehesse a képet.

-Nemár, és tényleg! -csapott a homlokára. -Ezt küldd már át -kérte vigyorogva. Megforgattam a szemeimet, majd megígértem, hogy a szálláson átküldöm neki azt a csodát, amin a gyeplabda-mezemben feszítek, kusza hajjal, de hatalmas mosollyal az arcomon.

-Na, és azt akartam mesélni -tértem vissza. -, hogy egyszer mentünk valami eseményre a csapattal Csehországba busszal. Nos, a határ előtt pár kilóméterrel derült ki, hogy az egyik csajnak nincs meg az útlevele -emlegettem fel a kínos helyzetet. Neymar egy vágott egy grimaszt, amin elmosolyodtam. -, ezért jobb híjján az edző felrakta a csomagtartóra, tudod, ott az utastérben, az ülések fölé -magyaráztam, mire Neymar elnevette magát.

-És átjutottatok? -kérdezte.

-Persze -bólogattam. -Senkinek nem tűnt fel, elépakoltuk a cuccainkat, és nem látszott ki.

-Valami pasis történet? -vonogatta a szemöldökét Neymar.

-Persze, hogy utána meg azt hallgassam, hogy az exem így meg az exem úgy, nem? -forgattam a szemeimet. Ezúttal Neymar volt az, aki az én ölembe helyezte a lábát, de csak azért, hogy óvatosan megsimítson.

-Csak érdekel, hogy kik nézhették úgy a cuki interjúnkat, hogy arra gondoltak közben: „Na igen, vele tényleg nem tudnam felvenni a versenyt ezért a szexi csajért" -mondta teljesen beleéléssel. Elnevettem magam, majd bólintottam, és pasis emlékek után kezdtem kutatni a memóriámban.

-Volt egy palim tizenegyedik felétől egészen tizenkettedik végéig. Elég népszerű volt, illetve azért engem is sokan ismertek iskolaszinten, elsősorban Tim miatt, mert ő is elég menőnek számított... -magyaráztam.

-Szóval te nem voltál menő, de felkapaszkodtál a testvéred hátán, értem én -szólt közbe a focista. Ha elég közel lettem volna hozzá, valószínűleg egy kicsit megcsapkodom, de túl messze volt, ezért be kellett érnünk egy gyilkos pillantással.

-Szóval népszerűek voltunk -hangsúlyoztam ki az ige végét, amit a csatár egy sóhajjal jutalmazott, de figyelmen kívül hagytam. -És mikor már így kavargattunk, sokan shippelni kezdtek minket. Miután összejöttünk, másnap a sulirádióban csak nyálas, szerelmes számokat játszottak, és még be is mondták, hogy nekem és a srácnak címezve -sütöttem le a szemem, mert még mindig kínos volt visszagondolni erre az esetre. A focista csak nevetett, pedig én tényleg azt hittem, féltékenykedni fog.

-Én is ezt tettem volna a helyükben -jegyezte meg. Persze, én pedig fel sem tűntem volna neki, mi? Áruló.

-Aztán utolsó évben voltunk egy nagyobb külföldi úton, ahol hotelekben szálltunk meg. Kétfős szobák voltak, én egyik barátnőmmel voltam együtt egy szobában, az akkori barátom pedig az én barátnőm palijával. A tanárok meg nem gondoltak bele, szépen szomszédos szobákba raktak minket. Az erkélyen keresztül minden este átmásztunk egymáshoz, és így én aludtam a pasimmal, meg a barátnőm is az övével -meséltem, ha már ennyire érdekli ez a téma.

-Miért nem voltatok eleve egy szobában, ha már jártatok...? -ráncolta a szemöldökét Neymar.

-Fiúk és lányok nem aludhattak egy szobában -feleltem. A focista arcára kiült a felismerés.

-Így már érthető -világosodott meg, mire elmosolyodtam. Olyan aranyos volt, ahogy érdeklődött irántam, és az élményeim iránt. Hamarosan, az esküvő alkalmával a barátaimat is megismerheti, akikkel mindezt átéltem. -Nemsokára megérkezünk -vigyorodott el a focista. -Van tipped? -kérdezte. Az ablakon nem tudtam kinézni, mert le volt húzva a sötétítő, hogy először a landolás alkalmával lássam, merre járunk. Valahol legbelül reméltem, hogy a bakancslistás első három hely egyike lesz. Igazán romantikus lenne Neymartól, ha figyelembe venné, mire is vágyom igazán, mégha azt is mondtam, nekem mindegy, hova utazunk.
A leszállás után kinyílt az ajtó, és a csatár előreengedett. A tájat már látva egyértemű volt, hogy vagyunk. Görögország.
Egy kicsit csalódott voltam, mert ez azért nem olyan nagy szám, de a focistát ismerve ez is lesz még izgalmasabb, hiszen egyfolytában le akar nyűgözni.

-Na? -hallottam meg a hangján magam mögül. Felé fordítottam a fejem, majd lehunytam a szemem.

-Görögországban vagyunk -mondtam ki a helyes megoldást.

-Tetszik? -bizonytalanodott el a focista. Az arcára ráfagyott a mosoly, az izmai megfeszültek.

-Igen, nagyon -bólogattam, miközben próbáltam visszafolytani a könnyeimet.
Akkor idióta vagyok. Vagy ezerszer megkérdezte, hogy hova menjünk nyaralni, az állandó válaszom pedig a „nekem mindegy" volt, erre most itt vagyok egy gyönyörű helyen, mégis a sírógörca kerülget. Maya, ez igazán nem szép tőled. Tudom, hogy Neymar mindennél jobban boldoggá akar tenni engem és Davit, ebben az esetben elsősorban engem, de én mégis elégedetlenkedek és hazudok.

-Biztos? -kérdezte kicsit furcsán. -Mert az arcod... -kezdte, de a könnyeimet lenyelve félbeszakítottam.

-Nagyon tetszik, Neymar -léptem közelebb hozzá. -Köszönöm, hogy itt vagyunk -fogtam meg a kezét. Halvány mosoly ült ki az arcára.

-Köszönöm, hogy itt vagy -hunyta le a szemét egy hosszú pillanatra, majd újra íriszeimbe nézett, aztán egy sokatmondó csókot nyomott ajkaimra.

A hotel, ahol megszálltunk, egyszerűen fantasztikus volt. Mindenhol pálmafák és szökőkutak ölelték körül. Egy egész lakosztályt uraltunk, hatalmas, tengerre néző ablakokkal, medencék tucatjaival, hálószobák sokaságával és egy óriási előtérrel. Mivel nem tudtam, milyen éghajlatra utazunk, nem tudtam bepakolni, de a bőröndök már a gardróbban vártak rám. Állítólag egy szakember pakolta be a ruhákat, aki tökéletesen eltalálja az ízlésemet néhány szett alapján.
Egyből odasiettem, mert furdalt a kíváncsiság, hogy miket pakoltak be nekem. A legnagyobb bőrönddel kezdtem. Ahogy kinyitottam, fehérneműk hadai tárultak a szemem elé. Jellemző. A másik zseb fürdőruhákkal volt tele.

-Van vagy ezer bugyim és legalább annyi melltartóm -forgattam a szemeimet, miközben csípőre vágtam a kezeimet, és alig egy méterre álltam az ágyon ücsörgő Neymar előtt.

-És mindet le fogom rólad tépni -kacsintott rám, mire csak unottan felvontam a szemöldököm. Meg a konyhapultra fektet, és hátulról felcsinál, mi? Mégha lenne konyhapult, vagy legalább konyha.
Visszamentem az én kis birodalmamba, és kitártam a többi csomagot is. Vadiúj ruhák mindenütt.

-Nagyon drága volt? -sóhajtottam. Egy komlett ruhásszekrény tartalma, amit most vásárolt.

-Nem -rázta a fejét, de az unszolt tekintetem nem úszhatta meg. -Nekem nem -pontosított, mire égre emeltem a tekintetem, aztán odaléptem hozzá, és átöleltem. Megsimogatta a hátamat, én pedig erősen bújtam hozzá. -Mutatni akarok valamit, de ahhoz öltözz fürdőruhába!

-Segíts! -néztem rá fájdalmas arccal, mert semmi kedvem nem volt átvedleni.

-Persze, én egy perverz állat vagyok, de ha te mondod, akkor már mindjárt más -dünnyögte, majd egyszerűen lehúzta rólam a pólót. Eseteleg szólhatatt volna, és akkor nem kenődik fel a szemhéjam a homlokom aljára...
Ledobta a felsőmet a földre, majd két keze közé fogta az arcom, és nyomott egy csókot a számra. Belefeledkeztem a csókunkba, ő pedig ezt kihasználva a melltartóm csatjához nyújt, és egy gyors mozdulattal kioldotta azt. Kettőnk között landolt a padlón. A focista arrébb rúgta, majd még közelebb lépett hozzám, és folytatta a csókok ajándékozását. Hamarosan megéreztem a kezét a fenekemen. Felemelt, a lábaim körbefontás a derekát. A csókok közé iktatott szünetek nélkül ültetett fel a sminkasztalra.

-Neymar... -próbáltam kiszakadni a csókunkból, de nehéz volt, hiszen elég erőszakoskodó partnerrel hozott össze a sors. -Neymar -húztam el a fejem. A csatár megrökönyödve nézett rám. -Válassz fürdőruhát! -böktem a fejemmel a bőröndre.

-Akkor lennék a legboldogabb, ha nem vennél fel semmit -vallotta be, mire a mellkasára csaptam. Jó kisfiú módjára keresett egy fürdőruhát, természetesen azt, ami a legkevesebbet takarja. Odahozta a sminkasztalhoz, az alsó felét szépen kiterítette, majd az övemhez nyúlt, és kicsatolta azt. A felsőt a kezembe nyomta, mondván annak a felvételét szépen megoldom egyedül. Amint végeztem a nekem szánt feladattal, közelebb lépett, nyomott egy csókot a számra, majd annyira közel hajolt, hogy rendesen bele tudjak kapaszkodni annak érdekében, hogy sikeresen meg tudjon szabadítani a nadrágomtól. Lassan megemelt, én pedig szorosan öleltem őt. Mikor a darab már a combom közepénél járt, lerakott, majd teljesen lehúzta a nadrágot. Hosszú pillantokig faltuk egymás ajkait, majd megismétletük az előző, felemelős jelenetet csak ezúttal a fehérneműmmel.
Mikor teljes fürdőruhás szerelésben feszítettem a gardróbban, és már Neymar is a fürdőgatyájában ácsorgott mellettem, bejelentette, hogy mutatni szeretne valamit.
Összekulcsolta az ujjainkat, majd maga után húzott.

Mikor már a lakosztályunk másik felében jártunk, ahol elérkezett a wellneses beütés is, teljesen megnyugodtam, hogy nem elrabolni akar, haben tényleg fürdeni.

-Nézd, erre vannak kisebb medencék, de mindegyik különleges -mutatott az egyik irányba Neymar. Vállat vontam, majd követtem a focistát. Anélkül másztam be az első medencébe, hogy elolvastam volna a táblát. -Vigyá... -kezdte a csatár, de ekkor már a vízben voltam, és egy elég hangosat sikkantottam. Iszonyatosan hideg volt. -15 fokos -pillantott a kiírásra Neymar.

-Érzem -húztam a szám kelletlenül. Lassan a focista is bejött a jéghideg vízbe, én pedig átöleltem. A mellkasomon csillogó vízcseppek szépen átvándoroltak az ő, eddig még teljesen száraz felsőtestére. -A következőbe te mész bele először -figyelmeztettem halkan, majd a nyakába hajtottam a fejem. Behunytam a szemem, és csendben élveztem a közelségét.
Hamarosan már egy újabb medence mellett álltam, és vártam, hogy Neymar elmondja, milyen. Bár sejtettem, hogy a 38 fokos vizet nem élvezi annyira.

-Na, milyen?

-Éget -vallotta be, miközben lassan sétált beljebb. -De neked is be kell jönnöd -mondta, majd felém fröcskölt egy jó adag vizet. Épphogy sikerült arrébb ugranom, még mielőtt rajtam köt ki az egész. A számat húzva indultam meg a vízbe. Rettenetesen meleg volt, de egy idő után már meg lehetett szokni. Nyakig belemerültem a vízbe. Úgy éreztem, bármelyik pillanatban el tudnék aludni, az utazás nagyon kimerített. Mégis kellemes volt a medencékben áztatni magam.

-Vízhang-medence -mutatott a feliratra a focista, én pedig bólintottam.
Egy szűk lejárat volt a medencébe, majd elkanyarodott az út, és már semmi nem világított. Féltem, hogy nekimegyek a falnak, és lassan a csatár körvonalait is elvesztettem. Nem láttam semmit, mégcsak nem is hallottam, hogy merre jár.

-Neymar -szólongattam félénken. -Neymar -ismételtem meg újra, de ismét válasz nélkül maradtam. -Neymar! -vettem elő egy erőteljesebb hangszín, mire valaki hirtelen átkaroltam a derekam, de azzal a lendülettel el is engedte. Egy halk sikoly hagyta el a számat, majd hátrafordultam a focistához, aki természetesen jót szórakozott rajtam. -Ez nem vicces!

-De, az -vitatkozott, majd még mielőtt ellenkezhettem volna, átölelt, és egy csókot nyomott az arcomra. -Megtaláltam a vízhangos részt -újságolta, majd megfordított, hátulról átkarolt, és maga előtt kezdett vezetni. Bár én nem láttam semmit, de bíztam benne, hogy nem fog a falnak nekivezetni. -Azon gondolkoztam, hogy ha itt szexelnénk, akkor minden nyögést háromszor hallanánk -osztotta meg velem a csodálatos gondolatát, miután megtaláltuk az a kis részt, ahol tényleg működik a vízhang. Halkan felnevettem, majd odasiklottam hozzá. A homlokunk összeért, és gyakorlatilag az ölében ültem, hiszen ő a medencében kialakított padszerűségen foglalt helyet.

-Szeretnéd kipróbálni? -suttogtam.

-Olyan sok időbe telt, rádadni ezt a fürdőruhát, de nagyon szívesen leveszem rólad -csúsztatta a kezét előbb a derekamra, aztán a fenekemre. -Viszont akkor ma már nem jut idő a többi medencére -figyelmeztetett.

-Úgy legyen -haraptam az alsó ajkamba, pillanatokkal később pedig már Neymar ajkaiba.