*dobpergééés* Extra hosszú rész!!!🎉 Méghozzá extra sok Neymarral! Enélkül a szövegelésem nélkül is több, mint négyezer szavas, remélem, élvezni fogjátok❤❤
És légyszi szurkoljatok, hogy sikerüljön elsőre beillesztenem normálisan a képeket...😶
U.i.: nem sikerült...
_______________________________________

Egyedül utazni egy magángépben a világ legunalmasabb dolga. Legalábbis én majd' szétuntam a fejem, amíg a francia fővárosból Brazíliába nem értem. Illetve kifosztottam a repülőgép italkészleteit.
Mikor megkezdtük a leszállást, teljesen bezsongtam. Hihetetlenül hiányzott már Neymar és Davi, bár nem lehettem biztos benne, hogy találkozok velük a reptéren. Neymarnak folyamatosan Intézetes dolgai voltak, Davinek pedig -feltételezem- jobb programja is akadt, mint elém rohangálni.
Kinyújtoztattam elzsibbadt tagjaimat, megigazítottam a kicsit felgyűrődött pöttyös szoknyámat, óvatosan beletúrtam a hajamba, és vártam, hogy kiszállhassak a járműből. Tudtam, hogy egy helikopterrel kell majd továbbutaznom, illetve, hogy valaki majd biztosan mutatja az utat az átszállásomhoz, de fél szememmel egyből kutatni kezdtem a láthatárt. A másik féllel pedig ügyeltem, hogy ne essek hasra a gépből kiszállás közben. Kicsit távolabb észre is vettem a helikoptert a mellette álló emberekkel együtt. A szívem hevesebben kezdett verni, amikor felismertem Neymar alakját. Beleharaptam az alsó ajkamba, és gyorsítottam kicsit a tempómon. Tudtam, hogy valahonnan most is éppen fényképeznek, de az arcomra levakarhatatlan mosoly ült ki. Mire a távolság csak pár méterre csökkent közöttünk, a focista is tett egy lépést felém. Szinte bevetettem magam a karjai közé, és mélyet szippantottam az illatából. Nyomott egy apró puszit a nyakamra, majd kicsit eltávolodtunk egymástól, és ajkaink vették át a főszerepet.

-Hiányoztál. Nagyon -suttogtam az ajkaira. Puszit nyomott a számra.

-Te is nekem -szorított az ölelésünkön, aztán beültünk a helikopterbe. Már múltkor is ugyanígy közelítettünk meg a Santos-házat, de kicsit ijesztő ez az utazás. Összefűztem az ujjainkat, és erősen megszorítottam a kézfejét. A csatár kíváncsian rámpillantott. -Hm? -Megráztam a fejem. -Ne félj! -mosolyodott el Neymar.

-Nem félek -ráztam a fejem. -Csak kicsit fura -vallottam be. A csatár különválasztotta a kezünket, majd átvetette a jobb kezét a vállamon, ezzel magához húzva engem. A másik kezével megsimította a kézfejemet, aztán nyomott egy puszit a hajamba. -Hogyhogy itt vagy? -kérdeztem halkan, miközben élveztem Neymar minden egyes érintését.

-Ezt hogy érted? -ráncolta a szemöldökét a focista. Belesimultam az ölelésébe.

-Azt hittem, egy csomó dolgod van... -kezdtem álmosan. Az időeltolódás teljesen levett a lábamról.

-Van is -erősítette meg a sejtésemet Neymar. -De rád mindig tudok időt szakítani -tette hozzá lágyan. Elmosolyodtam, majd csendben utaztunk tovább.

A fáradtságom ellenére úgy döntöttem, elkísérem Neymart az Intézetbe. Erősen szorítottam a focista kezét, szinte már kapaszkodtam belé. Már megbántam, hogy eljöttem vele, hiszen egy szépen bevetett ágyban, párnák és takarók között éppenséggel sokkal jobban éreztem volna magam, mint itt, a folyósókat szelve magassarkúban. Minden irányból kamerák vették minden egyes mozdulatunkat, pont erről kell majd beszélnem a csatárral. A nyilvánosságról.
Beértünk egy zártabb helyiségbe, de még itt sem lehettünk teljes biztonságban. A szobában Neymar legjobb barátja, Gabriel Medina. Az érkezésünkre a szörfös felnézett a telefonjából, majd megölelt engem, aztán Neymart.

-De régen láttalak, Maya -mosolygott rám. Eddig egyszer találkoztunk, szóval nem tudom, mit van úgy oda.

-Remélem tetszik az álmos tekintetem -vigyorogtam a mutatóujjaimmal az arcomra mutatva.

-Én mondtam, hogy maradj nyugodtan a házban, és aludj -jegyezte meg Neymar. Fáradtan pislogva, lomhán néztem rá, mire mindketten elnevették magukat, ezzel mosolygásra késztetve engem is.

-Hallom esküvőre készültök. Én mikor készülhetek? -villantott széles mosolyt Gabriel. Végig engem pásztázott, mire én Neymarra mutattam, mondván ilyen dolgokról a focistát kérdezze. Neymar a derekamra fonta a kezét, és közelebb húzott magához.

-Haver, előbb szerezz magadnak egy csajt, aztán beszélhetünk a mi esküvőnkről -forgatta a szemét a focista, de persze csak poénnak szánta.

-Mész nyaralni? -tereltem a témát.

-Nem hiszem -rázta meg a fejét. -Tele van a versenynaptáram. De ha meghívtok engem is hármasban romantikázni a... -magyarázta, de még mielőtt kimondhatta volna a helyet, ahová utazunk, Neymar a szájára tapasztotta a tenyerét. Még mindig meglepetés számomra, hogy hol fogunk nyaralni. -Bocs, haver -motyogta Gabriel, mert nem éppen tudott beszélni, majd a következő pillanatban Neymar elkapta a kezét a szája elől, és beletörölte az előttünk álló szörfös felsőjébe.

-Komolyan megnyaltad? -nevettem fel, a többiek pedig heves bólogatásba kezdtek.

-Szóval ha engem is meghívtok romanitákázni, szívesen megyek, csak ne legyetek túl hangosak. Oké, hogy romantikázás, de egy bizonyos határig -emelte fel szigorúan a mutatóujját.

-Ha fizetnének se hívnálak meg, Medina -ingatta a fejét Neymar egy komisz mosollyal az arcán. A szörfös egyszerűen belebokszolt a vállába, én pedig mosolyogva néztem az akciójukat.

▪▪▪

-Szóval mit akartál megbeszélni? -foglalt helyet Neymar az ágy szélén. Én is lekuporodtam mellé.

-Nyilvánosság -meredtem magam elé. -Egyszerűen... -sóhajtottam. -Nekem ez nagyon sok. Nem akarok és nem tudom mindenkivel mindig kedves lenni csak azért, mert veled járok -közöltem.

-Ezt senki nem kérte -ingatta a fejêt a focista.

-De ha valaki odajön hozzám, mert felismer, csak nem lehetek bunkó -horkantottam.

-Maradj semleges, Maya. Ha nem akarsz, nem veszünk részt interjúkban vagy fotózásokon, de nyilvános eseményekre azért csak magammal kell, hogy vigyelek. Hogy nézne már ki, ha mindenki más a párjával virítana, én pedig egyedül ácsorognék ott, pedig elvileg járunk. Ezzel pedig együtt jár, hogy felismernek. De nem kell mindenkinek a karjaiba ugrani. Csak szimplán mosolyogsz egyet egy kép erejéig, és ennyi -magyarázta a focista. Felsóhajtottam.

-De nekem nem ezzel van a bajom. Hanem én a barátnőd vagyok, nem a személyi aszisztensed... Érted.

-Nem -felelte őszintén Neymar.

-Voltunk Chloèval bulizni... -kezdtem, a csatár pedig bólintott, miszerint eddig neki is tiszta a kép. -És odajött egy csaj, hogy hol vagy te -böktem a mutatóujjával a mellkasára. -De én nem a titkárnőd vagyok, hogy mindenkinek tudósítsak a hollétedről -akadtam ki. -És egyszerűen idegesít, hogy látom az emberek tekintetében, hogy vajon én hogy járhatok egy olyan helyes emberrel, mint te, mert nyilvánvalóan nem vagyok hozzád elég szép -szontyolódtam el. Elhajtottam a fejem, és éreztem, ahogy a szemeim könnyekkel telnek meg. Halkan szipogtam egyet. Neymar az állam alá nyúlt, és felemelete a fejem, hogy lássa az arcomat.

-Most akkor az a baj, hogy zavar a nyilvánosság, vagy hogy önértékelési gondjaid vannak? -kérdezte lágyan. Az első könnycsepp már végig is szánkózott az arcomon.

-Nincsenek önértékelési gondjaim!

-Szívem, az előbb azt mondtam, hogy nem vagy elég szép hozzám, ami mondjunk a legnagyobb hülyeség, amit életemben hallottam, de te mondtad -Neymar egy ujjával óvatosan letörölte az éppen szökni próbáló könnyeimet.

-De tudod, milyen rossz érzés, hogy olyan cikkeket látok, hogy "Neymar új barátnője bebizonyította: a szépség nem minden" -kérdeztem szomorúan, és egy újabb sóhaj szakadt fel a tüdőmből.

-Hányszor mondtam, hogy ne olvasgasd azokat a kibaszott cikkeket! -csattant fel Neymar, mire hirtelen összerezzentem.

-Nem olvastam őket, csak láttam egy újságosnál -védtem meg egyből magamat. -Ez volt a szalagcím.

-Most komolyan megjelent egy ilyen cikk? -kérdezte a focista, mint aki egész eddig azt hitte, csak viccelek. Könnyektől áztatott arccal bólintottam egyet. -És melyik kikúrt újság adta le ezt? -pattant fel mellőlem a csatár.

-Nem tudom -ráztam a fejem. -Kérlek, ülj vissza! -néztem rá megtörten, mert úgy is éreztem magam. Bármelyik pillanatban el tudtam volna aludni, emellett éppen kiöntöttem a lelkem legmélyebb bugyraiban pihenő problémáimat, nem hiányzott, hogy Neymar még itt elkezdjen pattogni is. Teljesítette a kérésemet, és visszahelyezte a fenekét mellém, az ágyra.

-Maya, kérlek, próbáld meg figyelmen kívül hagyni ezeket! -kérte. A tekintete őszinteségről árulkodott. Látszott rajta, hogy utál ilyennek látni, bennem pedig megerősödött a bűntudat érzése, mivel rá is átragasztottam a rossz kedvemet. -Tudom, hogy ez nagyon nehéz, de meg kell próbálnod, különben teljesen bele fogsz őrülni -Jó hangzik. -Amikor én elkezdtem jobban berobbanni a köztudatba, lett Instagramom, meg társai, nekem is borzalmasan nehéz volt megélnem ezt -magyarázta, miközben mélyen a szemembe nézett. -Megpróbálod? Az én kedvemért, Maya, kérlek -könyörgött. Esetlenül bólintottam egyet, mert nem akartam még jobban elszomorítani. Próbálkozok én, de rettenetesen nehéz. -És verd ki a fejedből ezt a „nem vagyok elég szép hozzád" baromságot, mert gyönyörű vagy, és imádlak -mondta, mire halványan elmosolyodtam. Egy gyors csókot nyomott az ajkaimra, majd szorosan magához ölelt. Éreztem, ahogy erős keze a hátamat simogatja. -Ne sírj! -suttogta, én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a kérését. Mikor hosszú percek után elválltunk egymástól, a telefonomért nyúltam, és megnyitottam az Instagramot.

-Most mit csinálsz? -vonta fel a szemöldökét a focista.

-Letekerek a legelső képedig Instán -mondtam. -Kíváncsi vagyok, hogy milyen képeket posztoltál régebben -tettem hozzá, majd ledobtam a telefonom az ágyra. -De egy kicsit igazán átvehetnéd, mert már beállt az ujjam -ráztam a bal kezemet, amin a mutatóujjamat már alig éreztem.
Neymar a kezébe vette a készüléket, majd elkezdett lefelé görgetni. Néha bele-belenézegetett a képekbe, és láttam az arcán átsuhanó csodálkozást, meghökkenést és néha talán rájött, hogy egy-egy bejegyzész talán nem kellett volna posztolni.

-Itt van -dobta vissza a mobilom, de voltam olyan szerencsétlen, hogy nem sikerült elkapnom. Az ágyon fekvő telefonért nyúltam. Szerencsére az ütés hatására nem lépett ki Neymar oldaláról, hamár ilyen sok munkánk volt a kutakodásban.

-És akkor most a barátnőm reagál az Insta-képeimre videó, csak élőben -villantottam egy mosolyt Neymarra. -Az első szerencsés kiválasztott a legelső bejegyzésed lesz.

-Hát, ezt imádom -nyúltam el nevetve az ágyon. -Ez egy hotelben van? -Neymar a földet pásztázta, arca teljesen piros volt. Attól féltem, még a végén úgy marad.

-Igen -bólintott. Odamásztam hozzá, és megöleltem, majd egy puszit nyomtam az arcára. -Ekkor is összejöttél volna velem?

-Nagyobb kedvvel, mint most -bólogattam, ezúttal ő ajándékozott nekem egy puszit. -A következő kép legyen mondjuk... -elkezdtem felfele görgetni a bejegyzései között. -...ez!

-Te jó ég! -motyogta a focista.

-Erre így ráközelítek, és ez lesz a háttérképem -nagyítottam ki a képet, hogy pont elfedje a képernyőt. -Nagyon szexi.

-Mi lenne, ha most abbahagynánk ezt a játékot? -kérdezte a focista reménykedve, de ő is tudta, hogy ez az álma nem fog teljesülni. Megráztam a fejem, majd újabb remekmű után kezdtem kutatni.

-Na jó, ez kiüti a cukiságfaktoromat -olvadtam el teljesen.

-Azt hittem, legalább rólam beszélsz -vágott szomorú arcot Neymar.

-Majd legközelebb -veregettem meg a vállát. -De hogy lehet valaki ennyire édes? -nézegettem tovább a képet.

-Amikor megmutattam Davinek a fotót, az volt az első kérdése, hogy komolyan kopasz volt kiskorában? -mesélte nevetve a csatár.

-Egyébként tényleg olyan, mintha az lenne -gondolkodtam el. -De ez akkor is a legeslegaranyosabb kép, amit valaha láttam -közöltem. -Istenem -nevettem fel a következő fényképet látva.

-Ugye ez a kartonfigura még megvan?

-Szerintem igen -temette a tenyerébe az arcát Neymar, mire karjaimat ismét köré fontam.

-Már értem, hogy mire mondják, hogy nagy a marketingértéked -Amint újra a képre néztem, ismét elkapott a nevetés.

-Figyelj, kaptam érte egy csomó ingyen jégkrémet, szóval bőven merérte -vont vállat, én pedig kénytelen voltam egyetérteni vele.

-Na, ez a mi képünk!

Remélem te is elestél -piszkáltam Neymar karkötőjét.

-Köszönöm szépen, Maya. Én is nagyon szeretlek, vigyázok a testi épségedre, és aggódok érted -forgatta a szemeit a csatár.

-Ez a minimum azok után, hogy belelöktél a vízbe; felkényszerítettél egy gördeszkára, végignézted és videóra vetted az esésemet, majd átküldted; ráadásul majdnem elestem, mikor próbáltam hangtalanul, mégis gyorsan lelépni a házadból, miután sikeresen megfektettél -soroltam. Neymar megvakarta a tarkóját.

-Szóval az én hibám, hogy el akartál szökni? Ki mondta, hogy menekülj el? Eddig még senki sem figyelmeztetett, hogy olyan rossz lennék az ágyban, hogy taszítom a lányokat, de akkor ezentúl majd figyelek rá, hogy minden szeretkezés után az ágyhoz láncoljalak, hogy nehogy véletlen másnap reggel ne találjalak ott -háborodott fel. -És ne mondd nekem, hogy megfektetettelek, mert te is akartad -emelte fel a mutatóujját. Elkaptam az arcom elé tartott kezét, és megpusziltam.

-A megfektetés nem egyenlő a megerőszakolással -hagytam figyelmen kívül a hosszú reklamálását.

-Csak hogy tudd, nem estem el -súgta a fülembe. Kicsit bosszantott, hogy ő nem járt ugyanúgy, mint én, de a legbelső énem azért egy ici-picit örült, hogy nem lett semmi baja.

-Jajj, de szép! -lelkendeztem a következő kép láttán.

-Ezt te rajzoltad?

-Saját kezeimmel -bólogatott büszkén. -Engem ábrázol.

-Nagyon tetszik a baseball-sapkád -mondtam, és tényleg kreatív megoldásnak tartottam ezt a minimalista variációt. -Meg a hajad is -mutattam a két kis vonalra.

-Köszönöm -bólintott elismerve saját munkásságát. -De azért pár lábnapot is rárajzolhattam volna a lapra -nevetette el magát.

-Neymar?

-Hm?

-Miért van a kezedben fordítva a mikrofon? -kérdeztem visszafolytott nevetéssel. A focista egy ideig némán vizsgálta a képet, majd nevetve megrázta a fejét.

-Fogalmam sincs -vallotta be. Kerestem egy újabb képet, de a kiválasztottamhoz nem tudtam mit hozzáfűzni. Szó nélkül mutattam Neymar felé a kijelzőt, majd vállat vont.

-Ilyen fotót fogok neked küldeni legközelebb, amikor szakítani akarsz, csak törölköző nélkül, és akkor rájössz, hogy ez nem is olyan jó ötlet -közölte egyszerűen.

-Mondtam már, hogy ne beszéljünk erről -hisztiztem. Szégyelltem magam, amiért egyáltalán eszembe jutott ilyen. Soha nem is szabadott volna ilyenekre gondolnom. -A másik meg az, hogy küldessz te amúgy is olyan fotókat -csaptam a combjára.

-Kettőt. Kettő olyan képet küldtem összesen -lengette az arcom előtt a feltartott mutató- és középsőujját, hogy még jobban megértesse velem, hogy kettő.

-És? -értetlenkedtem. Kettő, nem kettő, küldött, és kész. -Egyébként erről jut eszembe, te szoktad nézni otthon a pornó-csatornákat?

-Mi?

-Már novemberben is találtam felnőtt tartalmat játszó csatornákat a tévében, mikor Davivel néztük; de múlt héten is találkoztam velük. Te azokat nézed is, vagy csak járnak a csomaghoz?

-Hát... -vakarta meg az állát. -Régen néha néztem őket -ismerte be. -De alapból járnak a csomaghoz, nem én kértem őket -Teljesen zavarba jött.

-Jó, én csak kérdeztem, nem azért -szabadkoztam, majd inkább kerestem egy másik fényképet.

-A Louis Vuitton pléd a kedvencem -szúrtam ki egyből az ágy sarkában pihenő takarót. Neymar halvány mosolyt erőltetett az arcára, de pillantokkal később már nyoma sem volt a jókedvének. -Meg persze te -öleltem át, majd puszit nyomtam a füle mellé, az arcára. Erre felém fordult, és adott egy gyors csókot, majd egyből visszafordította a fejét.
A következő kép lett az egyik nagy kedvencem.

-És még ti vagytok kiakadva azon, hogy mi, lányok kettesével járunk mosdóba, erre tessék, az erősebbik nem nem képes egyedül borotválkozni -vágtam csípőre a kezem. -És egyébként a szemöldököd miért borotvahabos?

-Régebben volt benne csík, valahogy azt is meg kellett oldani -vont vállat.

-Oh, azt hittem, hogy azt fodrász csinálta -csodálkoztam. Nem igaz, hogy nem félt, hogy véletlenül a fél szemöldökét leborotválja. Én régen nem mert kiszedni a szemöldököm, nemhogy a borotvát a közelébe vigyem.

-Volt, amikor fodrász, volt, amikor én -felelte szűkszavúan.
Tovább kutakodtam a profilján, de egy ideig semmi használhatót nem találtam. Rövid ideig elgondolkodtam, majd a focistára néztem.

-A régen az mit takar? -tértem vissza a felnőtt tartalmas témához. -Mióta te meg én...?

A szavamba vágott.

-Mióta együtt vagyunk nem néztem őket.

-Jó, engem nem zavar, csak kérdeztem -motyogtam.

-Jó.

-Egy ilyet beszerezhetnénk most is, és amikor nagyon idegesítessz, akkor csak ráhúzom a fejedre, és nem fogsz tudni beszélni -osztottam meg az elképzelésemet a focistával, aki erre belebökött az oldalamra. Ugrottam egyet, majd eltoltam magamtól a kezét.

-Vagy neked esetleg -mélázott el.

-Miért? Akkor nem tudom ezt csinálni -kezdtem el puszikkal beborítani Neymar.

-De ha nekem veszel, akkor én sem ezt -tapadt az ajkaimra a csatár.

-Hát, nekem nem is hiányozna -füllentettem vállat vonva.

-Tényleg? Nem úgy tűnt, mint akit annyira zavarna, hogy megcsókoltam...

Legyintettem, hogy hagyjuk a témát, Neymar nagyon is jól tudja, hogy mennyire hiányoznának a csókjai, ha nem lennének.

-De amúgy milyen apropóból készült ez a kép? -tértem vissza a csodálatos fotóhoz.

-Hülyültünk a srácokkal, és pont meg volt húzódva a bokám. Gondoltuk, miért ne tekernénk a fejemre?

-Mindent értek -nevettem fel. -Úristen, milyen kis aranyosan eszi Davi a jégkrémet -csaptam össze a kezeim.

Szinte elolvadtam a látványtól, olyan kis édes.

-Maya -szólított meg Neymar bújkáló mosollyal az arcán. Érdeklődve néztem rá. -Az nem jégkrém -rázta meg a fejét, miközben nem bírta tovább, és kitört belőle a nevetés. Visszakaptam a fejem a telefonom irányába, és az általam jégkrémnek vitt dolgot fürkésztem.

-Basszus -nevettem el én is magam, amikor rájöttem, hogy valójában mit is látok. -Az ott komolyan egy csirkecomb? -kérdeztem nevetve, Neymar pedig igenlően bólogatott.
Noel jópárszor felhozta már a gyerek témát, de komolyan még egyszer sem gondolkodtam el ezen. Talán a női megérzésem azt súgta valahol legbelül, hogy nem Noel lesz életem párja. Mindig éretlennek gondoltam magam egy saját gyerekhez, és amíg nincs fix munkám, addig veszélyes is lett volna gyereket vállalni. Davi Lucca adott egy jó leckét a neveléssel kapcsolatban, bár én nyilván nem azért vigyáztam rá, hogy megneveljem, nem is volt ilyen szándékom, de vannak tapasztalatok, amiket át tudtam rá ragasztani. Legalább annyit, hogy mostmár nem dobálja szét a ruháit, mikor hazaér.
Mostmár bele mernék vágni egy babaprojektbe, de gondolom elsősorban a Neymar nyújtotta biztos anyagi háttér és Davi miatt.

Neymar vállára döntöttem a fejem, ő pedig megsimogatta a derekamat. Majd ha egyszer úgy alakul, hogy felmerül a téma, talán bevallom, hogy neki szülnék gyereket.

-Ez egy nagyon jó kép -ismertem el. Felegyenesedtem, hogy a focista szemébe tudjak nézni.

-Köszönjük.

-Nagyon kis csinik vagytok -vigyorogtam. -Kicsíptétek magatokat.

-Bulizni mentünk szerintem, és csak azért jöhetett Rafaella ebben a rövid szoknyában, mert végig az egyméteres körzetében voltam -nosztalgiázott Neymar.

-Igazán szerethetetett téged akkor.

-A bátyja vagyok, ebben a ruhában meg felemeli a kezét, és elől kilátszik minden. Vannak testvéri kötelezettségem -húzta ki magát büszkén, tőlem pedig kapott egy hosszú csókot elismerés gyanánt.

-Ennél a szakáll- meg bajuszstílusnál mit éreztél? -nevettem fel.

-Ez ilyen karácsonyi dizájn -simított végig az arcán, mintha még mindig ott lenne a szőke szakálla.

-Fantasztikus.

-Ezen nagyon jól nézek ki -állapította meg szerényen a focista.

-Igazi kis sugar daddyként nyomod -bólogattam.

-A jegesmedve pedig a gold diggerem? -kérdezte nevetve, én pedig hevesen bólogattam. -Kétség kívül drága volt, de még mindig kevesebbe került, mint te -nyújtotta ki a nyelvét, mire végigdöntöttem az ágyon, majd ráültem. A nyakához nyúltam, hogy meg tudjam csikizni, de egyből lefogta a kezeimet. Kapálózni kezdtem, hogy ki tudjak szabadulni. -Csak vicceltem, csak vicceltem -kiabálta, hátha ettől meggondolom magam. Végül megkegyelmeztem neki, de azért nem szálltam le róla. Felhúzta a térdeit, én pedig hátra dőltem.

-Ezt nekem vetted, ugye? -fordítottam felé a képernyőt.

-Persze, még mindig otthon tartogatom, az legalsó szinten egy titkos szoba alatt egy titkos pince falában, egy széfben -helyeselt. -Amint megláttam, tudtam, hogy ezt meg kell vennem Mayának. Bár még nem tudtam, ki az a Maya, de nem baj.

-Reméltem is -Leraktam a jobb kezem a csatár hasára, aki megfogtam azt, majd játszadozni kezdett vele.

-Itt raktad el a gyerekeinket egy 50 évre -mutattam meg neki a képet.

-Ezt hogy érted?

-Lefagyasztottad a jövendőbeli gyerekeinket -magyaráztam, mire Neymar felnevetett.

-Igen, mint a rózsás képnél is, itt is tudtam, hogy lesz Maya, csak nem tudtam, hogy mikor, gondoltam, ne bízzuk a szerencsére -ecsetelte. Elmosolyodtam. Mennyi női fannak okozhatott ezzel a képpel örömet.

-Itt már ismertük egymást -pillantottam a dátumra.

-Lehet -bólintott.

-Nem lehet, biztos -vitatkoztam, mire a focista megforgatta a szemeit.

-Miért mindig tied az utolsó szó?

-Mert nő vagyok -feleltem diplomatikusan. -És hogy visszatérjek az eredeti játékhoz: nagyon tetszik ez a kép, legszívesebben rádvetném magam, és külön kiemelném, hogy Nike zoknit vettél fel Nike cipő mellé -csaptam össze a két kezem, és az ég felé emeltem őket, imádkozást imitálva. A focista felnevetett. -Még van remény -mondtam, majd kikerestem a következő képet. -Nem, még sincs -ráztam a fejem.

-Most mi a bajod ezzel a képpel? -nézett rám Neymar teljes komolysággal, de persze a merev vonásai mögött ott bújkált a szórakozottság. Vigyorogva néztem mélyen a szemébe.

-Velem nem pózolnál így -fontam össze a karjaim a mellkasom előtt.

-Na, látod, az biztos -kezdett heves bólogatásba. -Egy ilyen póz csak az igazán különleges embereknek jár.

-Na, kösz szépen -forgattam a szemeim, de a focistával végig vigyorogva bámultunk egymásra.

-Na, nézd, ezen a képen nagyon édes vagy.

-Aha... -forgatta a szemeit Neymar. Ezek szerint ő nem annyira szereti ezt a képet.

-Nagyon szeretlek -öleltem át, ő pedig némi mocorgás után rájött, hogy nem fog tőlem olyan könnyen megszabadulni, ezért inkább nyugton maradt.

-Szeretlek -súgta a fülembe, de aligha hiszem, hogy akkor éppen a legnagyobb kedvvel tette. Igazság szerint nem igazán tudott megmoccanni miattam.

-Ez a kép edzésen készült? -érdeklődtem.

-Valamelyik meccs előtt, azt hiszem -felelte.
Kerestem egy képet, amin a haverjaival van.

-Le sem tagadhatnátok egymást -mosolyodtam el. Kivette a kezemből a telefont, hogy jobban szemügyre tudja venni a fotót.

-Itt egyébként rohadt ideges voltam -emlékezett vissza.

-Miért?

-Hát, egyrészt, mert nem játszhattam; másrészt pedig, mert te felidegesítettél -felelte.

-Én? -akadtam ki. -Mit tettem?

-Ekkor volt a hozzámköltözős időszak, és tudod, hogy akkor sokszor nem értettünk egyet. És igazából sokkal több dologban nem egyezett a véleményünk, csak inkább hallgattam, mert nem akartam veszekedni -vallotta be. -Például szerintem a zoknikat és a bugyikat nem tarthatod egy fiókban. Az milyen már! -ingatta a fejét. -A zoknik és a bugyik nem szeretik egymást, nem rakhatod őket egy fiókba -közölte szemrebbenés nélkül, mintha egy óvodásnak magyarázná.

-Öhm... Bocsi. Majd átpakolom, ha ennyire idegesít -ígértem. -De akkor azt mondod, hogy ez nem egy beállított kép?

-Nem az -rázta a fejét.

-Egyébként miért ez a neved? -kérdeztem, mire Neymar a lehető legfurcsább arcot vágta.

-Mármint, hogy miért... -kezdte, ee félbeszakítottam, mert rájöttem, hogy nem voltam elég egyértelmű.

-Instán. Mit jelent a 3n310ta? -vontam fel a szemöldököm.

-Oh -világosodott fel a párom. -Ez nagyon egyszerű. A hármas az egy e betűt szimbolizál, az egyes egy j-t, a nullás egy o betűt. „Enejota" vagyis NJ, csak portugálul, ami pedig a Neymar Junior rövidítése -magyarázta. Így már érthető, de egyedül valószínűleg sosem jöttem volna rá. A focista egyszer csak fogta a kezében lévő telefonomat, és az ágy végébe dobta. Érdeklődve néztem rá, mire ő elmosolyodott. -Úgy gondolom, te most nagyon szeretnél eljönni velem együtt mosdani -jósolta Neymar egy huncut mosollyal az arcán.

-Oh, igen? És miből vontad le ezt a következtetést? -vágtam csípőre a kezeimet.

-Látom rajtad -felelte. Lemásztam róla, ő pedig felállt, majd odahajolt hozzám egy csókra. Már majdhogynem felemelt, amikor a mellkasára tapasztva a kezem leállítottam.

-Neymar, most Davi meg mindenki itthon van... -húztam a szám, pedig igazából nagyon szívesen befeküdtem volna vele a kádba.

-Davi Rafaellával van, a többiek pedig nem járkálnak errefele -hárította az ellenkezésemet egyből. Végül engedtem neki, hogy felemeljen, majd a fürdőbe vigyen.
Az ajtóban letett, majd az ajkaimra tapadt. Átkaroltam a nyakát, hogy még közelebb tudjam húzni magamhoz. Éreztem a focista kezeit a derekamon, miközben egyre közelebb lépkedtünk a kádhoz, de egy pillanatra sem váltunk el egymástól.

Neymar a mellkasomnak támasztva a fejét, előttem ücsörgött a meleg vízben. Lágyan simogattam a mellkasát, amíg ő a mellette elnyúló combjaimra rajzolt apró köröket ujjaival. Időnként egy-egy puszival is megajándékoztam.
Az idillünket Davi törte meg, aki hangosan csörtetett be a szobába, ahonnan a fürdő is nyílt.
A focista kicsit elhúzódott tőlem, így tökéletes alkalom adódott ahhoz, hogy küldjek felé egy „én megmondtam pillantást".

-Apa! -kiabálta el magát Davi Lucca, mikor nem talált senkit a halószobában.

-A fürdőben vagyok, Davi -kiabálta vissza Neymar.

-Mit csinálsz? -hallottuk az újabb kérdést.

-Fürdök.

-És Maya hol van? -kérdezte a fiú, mire Neymar rámnézett, de nekem eszem ágában sem volt megszólalni.

-Ő is itt van -felelte a focista, majd lefröcskölt egy kis vízzel. Figyeltem, ahogy pimasz mosolyra húzza a száját, aztán én is visszafröcsköltem. Küldött felém egy „ezt még visszakapod" pillantást, majd folytatta a beszélgetést Davivel. -Rafaella mit csinál?

-Telefonál -válaszolta a fiú, mire Neymar megforgatta a szemeit. Mosolyogva közelebb csusszantam mellé, majd átöleltem, és nyomtam egy puszit az arcára. -Játszhatok a telefonomon? -kérdezte Davi, mire rajtam volt a sor, hogy megforgassam a szemeimet. Szerintem Davi túl sokat játszik a telefonján, de természetesen Neymar ebben nem ért velem egyet. Néha azért ő is próbálja visszafogni a fiát, amikor már tényleg túltolja, de általában ráhagyja.
A focista figyelmen kívül hagyta a reakciómat, a kezét a combomra vezette.

-Igen, de csak amíg Rafaella telefonál -kötötte Davi lelkére az apukája. A fiú egy elnyújtott „jó" kiáltás kíséretében elhagyta a hálószobát.
A focistához hajoltam egy hosszú csókra, ami neki sem volt ellenére. Sőt. Minden távolságot megszűntetett ajkaink között, és hevesen nekem esett. -Ezek szerint mégsem vitte el a cica a nyelvedet -suttogta, miután elváltunk egymástól. Értetettem az utalást, még mindig az nyomta a csőrét, hogy nem feleltem Davinek, amikor rólam kérdezett.

-Nem -ellenkeztem, majd kinyújtottam a nyelvem, és óvatosan megnyaltam Neymar arcát, aki erre amolyan bosszúból elkapta a derekamat, és maga alá fordított a kádban. Egy pillanatra a lélegzetem is elakadt. Vártam, hogy mikor fog a fejem egy hangos és fájdalmas koccanás kíséretében találkozni a kád szélével, de Neymar a fejem alá tette a kezét, ezzel elkerülve az ütközést. Vigyorogva néztem szép barna szemeibe, miközben a számmal csücsörítva vártam a jól megérdelet puszimat, amit hamarosan meg is kaptam.