Idegesen trappoltam be a konyhába, teljesen megnyitottam a csapot, majd alávágtam egy poharat. Természetesen a vízsugár visszacsapódott az üveg aljáról, és csupor víz lettem. Semmi gáz, Maya, semmi gáz.
Kellett nekem elolvasni a hülye cikkeket és hülye kommenteket a hülye Neymaros interjúról. Egyszerűen figyelnem kívül is hagyhattam volna őket, de nem, én szépen bepötyögtem a kis ujjacskáimmal a nevemet a keresőbe, és órákon át olvasgattam az engem ócsároló szövegeket, bőgtem, aztán párnát boxoltam, aztán megint bőgtem, és megint párnát boxoltam. Szóval nagyon éretten viselkedtem, tudom.
Nos, mint megtudtam, egyáltalán nem illek Neymarhoz, idegesítő a német akcentusom, egy seggfej vagyok, amiért nem mentem el a szülinapi bulijára, és még el is tart.

-Ideges vagy? -hallottam meg magam mögül a focista hangját. Sóhajtottam egy jókorát, majd megfordultam.

-Szerinted? -kérdeztem műmosollyal az arcomon.

-Attól tartok, igen -próbálta elviccelni a dolgot Neymar. Lazán odasétált hozzám, felémhajolt azzal a szándékkal, hogy ad egy csókot, de én kitértem az útjából. -Mi a baj? -vonta fel a szemöldökét.

-Az, hogy eltartassz.

-Tessék? -értetlenkedett a  csatár.

-Az egyik lap szerint eltarta... -válaszoltam, de Neymar nem hagyta, hogy végigmondjam.

-Nem elmondtam, hogy ne olvasgass idióta cikkeket? Hányszor rágtam a szádba, hogy nehogy rákeress az interjú után a nevünkre, erre te fogod, és megcsinálod! -akadt ki a csatár.

-Nyugi! -kértem.

-Maya, én... -rázta a fejét. -Nem tudok rád mit mondani -adta fel, mire elnevettem magam.

-De legalább már tudom, hogy eltartassz -vontam vállat. A focista átölelt, majd együtt dölöngéltünk, mert ő elkezdett mozogni.

-Ezt eddig is tudtuk -suttogta. -Hiszen nem dolgozol...

-Hé! -csaptam a fenekére, ő pedig elengedett. -Dolgoztam. Nálad! -emlékeztettem.

-Tudom. De most jelen időben beszélünk -vigyorgott idegesítően Neymar.

-Jól van, sugar daddy -paskoltam meg a vállát. Neymar hangos nevetésben tört ki az új beceneve hallatán, ezzel mosolygásra késztetve engem is.

▪▪▪

-Na, mit kaptam? -sikkantott Chloè, mikor kitárta előttem az ajtót. Megöleltem a lányt, majd beléptem a lakásba.

-Egy saját Neymart? -tippeltem. Nagyon boldognak tűnt, szóval teljesen jogos volt a feltételezésem.

-Az csak neked van -forgatta a szemeit a lány. -De az limitált kiadású. Eszik, iszik, alszik, focizik magától, meg gondolom mást is, amiről lassan beszélhetnél, mert hat éve minden álmom megtudni, hogy hogyan csinálja Neymar -közölte szemrehányóan.

-Hogyan csinál mit? -játszottam a hülyét.

-Hát, szerinted mit? Hogyan sakkozik -fonta össze maga előtt a karját a barátnőm.

-Nagyon jól -A számhoz emeltem a kezem, majd cuppantottam egyet, mint mikor egy étel nagyon finomra sikerül.

-Csak ennyi? Nagyon jól?

-Nem akarok erről beszélni -menekültem a konyhába remélve, hogy találom valami kaját, amit diszkréten felfalhatok.

-Ennyire szörnyű? -követett Chloè.

-Chloè! -akadtam ki. -Te is nagyon jól tudod, hogy nagyon jó, fantasztikus. Csak nézz rá! Ez látszik az embereken. Oliveren is látszik, hogy nem egy béna példány -magyaráztam. Szerencsére találtam a konyhában kekszet, és elkezdhettem elfogyasztani.

-Még pár éve volt egy olyan cikk, hogy "Szexszel doppingolja Neymart a barátnője". Ez most is igaz? -nézett rám huncut mosollyal.

-Miért beszéljük ki a szexuális életemet? -tettem fel a költői kérdést.

-Mert Neymarral jársz -vágta rá a lány. -Csak egy választ kérek: többet kap, ha nyer a PSG?

-Persze, biztos -hagytam rá, miközben a kekszemet eszegettem. Áfonyás, egész finom volt. Chloè dühösen pillantott felém, gyanítom nem a keksz zavarta. -Helyzettől függ -feleltem végül. -Amikor úgy jön ki a lépés, akkor kap gól-bónuszokat, meg ilyenek -kacsintottam a lányra, hogy lehetőleg ő is kínosan érezze magát, ne csak én. Bár az arcát elnézve cseppet sem zavartatta magát, sőt élvezte, hogy belát a kulisszák mögé.

-Komolyan? -csillant fel Chloè szeme. Őt ebben mi teszi boldoggá?

-Komolyan -ismételtem meg. -Na, mit kaptál, mert arról még mindig nem beszéltél.

-Itt van -tette arrébb a Spanyolországos mágnesét, majd kivett alóla egy borítékot. Ismerős volt rajta a minta, de megvártam, amíg Chloè a benne rejtőző levelet nyomja a kezembe. Elolvastam a meghívó szövegét.

Kedves Chloè!

Örömmel tudatjuk, hogy Zoé Müller és Tim Hoffmann július tizedikén hivatalosan is összekötik életüket. Szeretettel várunk a szertartáson és a lagzin a pároddal együtt!

Zoé és Tim

-Nekem is van -mosolyogtam.

-Ki gondolta volna? -emelte a tekintetét a plafonra a lány.

-Ugye eljöttök? -kérdeztem.

-Persze, hogy megyünk -bólogatott hevesen. -A legjobb barátnőm testvére megházasodik, és még ingyen kaja is lesz, viccelsz? Hogy hagyhatnám ki? -Megöleltem a lányt, aki szorosan tartott a karjai között, majd lopott a kekszemből. Vagyis... A saját kekszéből.

-Annyira örülök nekik -mosolyogtam. -Zoé fantasztikus lány, és annyira összeillenek -ecseteltem. -De vennem kell egy új ruhát.

-Majd Neymar kifizeti -vont vállat Chloè pimasz mosollyal az arcán. Persze ő sem gondolta komolyan, hogy használjam ki a focistát. Halkan felnevettem. -Egyébként koszorúslány leszel? -Furcsán néztem a lányra, majd megráztam a fejem.

-Tanú leszek -javítottam ki. -De lassan indulnunk kéne -pillantottam az órámra. -Csak még egy keksz -nyúltam bele a zacskóba, aztán átpasszoltam Chloènak, aki ugyancsak kivett egy szemet, majd jóízűen elfogyasztotta.
A kellemes időben sétálva vettük az irányt a pláza felé. Öt perc várakozás után már sorra is kerültünk a fodrásznál. Túlestem egy hajmosáson, aztán vártam, hogy visszatérjen a fodrászom, aki éppen kölcsönkért egy hajszárítót, mert az övé elromlott. A Chloè haját fésülő fodrász kihasználta az alkalmat, és felém fordult.

-Bocsi, de te nem Neymar barátnője vagy? -kérdezte kissé félénken. Halványan elmosolyodtam, majd bólintottam egyet.

-De.

-Maya, ugye? -következett még egy kérdés. Ismét bólintással feleltem, a lány arca pedig felragyogott. -Láttam az interjútokat, nagyon aranyos -lelkesedett a fodrász. Hát, én nem az aranyos jelzőt használnám, de ez már egy másik kérdés. -Ha végeztünk, csinálunk egy képet? -csongott be teljesen. Kicsit lesokkaltam. Tőlem még sosem kértek képet, és nem is számítottam rá. Igazából egy világhírű focista barátnője vagyok, ezen kívül nem vagyok ismert, híresnek meg pláne nem mondanám magam. Minden követőmet és mindenkit, akik a barátaimon és a családomon kívül ismernek, Neymar miatt szereztem.

-Persze -nyögtem ki végül, és szerencsére az én fodrászom is visszaért. Miután a hajam már csak a vállamig ért, és Chloè új frizurája is elkészült, megcsináltuk a képet a lánnyal, aki megígérte, hogy kirakja Insta-sztoriba. Miután végighallgattam egy kisebb fangörcsöt, amit még mindig nem hiszem, hogy én, hanem sokkal inkább Neymar váltott ki, Chloèval távoztunk a szalonból. -Ez fura volt -motyogtam.

-Híres vagy -közölte drámaian Chloè. -A legjobb barátnőm híres.

-Dehogy vagyok híres -nevettem fel. -A palim híres -legyintettem.

-De ezáltal te is egyre ismertebb leszel. Először még csak megismernek, aztán már fotót kérnek, majd autogrammot, és hamarosan saját fanoldalad is lesz -ámuldozott a lány. Neki sokkal inkább passzolna ez az élet. Szereti, ha ő van a középpontban, és mindig mindenkivel nagyon kedves. Nekem nincs energiám még a lerosszabb napjaimon is eljátszani a boldog önmagam.
Éppen egy könyvesbolt mellett haladtunk el, amikor eszembe jutott valami.

-Chloè, ide menjünk be -kértem. A lány vállat vont, majd követett az üzletbe. A nyelvtanulás részleg felé vettem az irányt, és elszántan kerestem a megfelelő könyvet. Angol, nem. Német, szerintem is arra lenne szükségem. Spanyol, nem. Arab, pláne nem. Portugál, pontosan. Belelapoztam a könyvbe, de kis csalódásomra egy francia nyelvű portugál-nyelvkönyv volt. Félreraktam, hogyha esetleg nem találok másikat, ezt meg tudjam venni, aztán még körbenéztem. Legnagyobb mázlimra találtam egy olyan példányt, ami angol nyelven tanítja a portugált. Tökéletes lesz.
A pénztár felé vettem az irányt, ahol kifizettem a könyvet.

-Portugálul fogsz tanulni? -csodálkozott Chloè.

-Igen -bólintottam, miközben próbáltam a könyvet begyömöszölni a táskámba. Nem sikerült.

-Minek? -értetlenkedett a barátnőm. Látszott rajta, hogy éppen teljesen hülyének titulál, de ez nem az első ilyen alkalom és valószínűleg nem is az utolsó, szóval nem foglalkoztam vele.

-Neymar miatt -válaszoltam, miközben feladtam a próbálkozást, miszerint a szerzeményem a táskámban kössön ki. -Ne mondd, hogy te, a nagy Neymar-fan sosem kezdett le portugálul tanulni az idolja miatt -néztem rá vádlóan, mire beadta a derekát.

-Persze, hogy csináltam ilyen -ismerte be. -Oi! Eu sou Chloè. Eu amo futebol é Neymar -kezdett el portugálul beszélni. Hangosan felnevettem, mire ő csúnyán nézett rám. Nem lenne szabad nem komolyan vennem a portugáltudását. Mosolyogva figyeltem a lányt, aki kivette a kezemből a könyvet, belelapozott, majd a flört témakört kezdte szemlélni.

-Ha szakítunk Oliverrel, bemutatsz néhány portugál haverodnak? Addig megtanulom elmondani nekik, hogy -itt a könyvbe pillantott. -veled szeretném tölteni az éjszakát -suttogta érzékien, ami ismét nevetésre késztetett. -Vagy hogy nem vagyok híve az egyéjszakás kalandoknak -olvasott fel egy újabb mondatot. -Igazából ebből csak ki kell venni, hogy „não", és máris híve leszek az egyéjszakásoknak -kacsintott Chloè.

-Hazamegyek, és ezzel fogok indítani Neymarnak -mutattam rá a bókoló mondatokra.

-Gondolom, értékelni fogja, és csináltok egy filho ilegítimo-t -került ismét Chloè kezei közé a könyv.

-Az micsoda? -kérdeztem.

-Házasságon kívül született gyerek -villantott egy ezer wattos mosolyt Chloè.

▪▪▪

-Quanto custa uma hora? -kérdeztem üdvözlés gyanánt, mikor beléptem a hálószobába, ahol Neymar feküdt.

-Rossz helyen járok? -ráncolta a szemöldökét a focista. Én is hasonlóan cselekedtem, mert nem értettem, mire akar kilyukadni. -Tudod, mit kérdeztél?

-Azt, hogy van-e barátnőd -közöltem, majd kibújtam a pólómból, és a gardróbba mentem, hogy keressek egy kényelmesebbet.

-Nem -cáfolt meg Neymar, de ezt már kiabálva tette, mert elvesztem a másik helyiségbe. Átcseréltem a nadrágom, majd egy másik felsővel a kezemben tértem vissza a csatárhoz. -Azt kérdezted, hogy mennyibe kerül egy óra -világosított fel. Gyorsan a könyvemért nyúltam.

-Oh, elnéztem egy oldalt -jöttem rá a turpisságra.

-Ez egy portugál könyv?

-Igen.

-Megtanulsz portugálul?

-Lehet, hogy nem árt -mosolyogtam rá, majd -immáron felöltözve- bevetettem magam az ágyba.

-Ez aranyos tőled -mosolyodott el ő is. -Csinos a hajad.

-Köszönöm. Baj van? -fontam össze az ujjainkat.

-Ennyire furcsa, hogy megdicsértem a hajad? -nevetett fel halkan a barátom. A hüvelykujjával folyamatosan simogatta a kézfejemet.

-Nem -ráztam meg a fejem. -Csak látom rajtad, hogy valami nem oké -feleltem őszintén. A focista kiszabadította ujjait az ujjaim közül, majd a hasára fordult, és az arcát a párnába temette. Lassan odahajoltam hozzá, óvatosan beletúrtam a hajába, majd nyomtam egy puszit az arcára. Lomhán rámemelte a tekintetét, én pedig próbáltam a legbátorítóbb mosolyommal megajándékozni.

-Volt egy kis balhé... -kezdte halkan. -Juliannal nem értettünk egyet... Mármint Draxlerrel -magyarázta. -Folyamatosan jön nekem azzal, hogy önzőzök, de ez csak egy rohadt edzés volt. És tudommal itt én vagyok a támadó, elsősorban az én feladatom a gólok szerzése, ő meg passzolgassa szépen hátul a labdácskáit!

-Ezt neki is elmondtad? -kérdeztem aggódalmasan. Nem kéne házon belüli balhékat csapni, de ahogy ismerem, és ahogy ezt már Chloètól hallottam, nem ez lenne az első eset.

-Igen -vágta rá. -Mit kellett volna csinálnom? És egyáltalán mit vár? Majd a tizenhatoson belülről visszapasszolom neki?

-Gondolom leginkább arra gondolt, hogy a nálad jobb helyzetben lévőknek passzold. Nem te vagy az egyetlen csatár a csapatban -emlékeztettem.

-Persze, most akkor te is ellenem vagy? Mit értessz te a focihoz? -kérdezte idegesen. Mély levegőt vettem. Kellett az önuralom ahhoz, hogy ne vegyem a szívemre, hogy így beszél velem. Tudtam, hogy igazából ennek semmi köze hozzám, csak a balhé miatt ideges.

-Szóval összevesztetek?

-Kis híjján nekem jött -forgatta a szemeit. -De semmi gond, végül nem lett semmi -mondta leginkább magának.

-Neymar -vontam magamra a pillantását. A focista szemeiben még mindig düh csillogott, de próbálta legyőzni azt. -Jó érzed magad?

-Ja, nem vagyok beteg, ha erre gondolsz -bólintott, majd megerősítés képpen megragadta a csuklómat, és a homlokára tapasztotta a kezemet, hogy én is érezzem, nincs láza.

-Nem erre gondoltam -húztam végig a kezem az arcán. -Úgy értem, hogy jól érzed magad a klubnál?

A focista lesütötte a szemét, ezzel megszakítva a szemkontaktust. Hosszú percekig nem szólt, és azt hittem, már nem is kapok szólbeli választ, pedig ezek után elég egyértelmű volt.
Nem egyszer jött haza idegesen edzésről vagy meccsről, még akkor is, ha és nagyon jó tudom, hogy kiket nem szívlel annyira a csaptból.

-Őszintén szólva mostanában már nem egyszer elgondolkodtam azon, hogy el kéne igazolnom...