-Izgulsz? -kérdezte mosolyogva Neymar. Megráztam a fejem.

-Rosszabbra számítottam -vallottam be.

-Nem lesz semmi gáz -nyugtatott. -Mondtam már, ismerem Lunát -bizonygatta. Mint megtudtam, a csaj, aki az interjút fogja készíteni velünk, jó viszonyt ápol Neymarral. Egyszer együtt buliztak, és összebarátkoztak. A szó legszorosabb értelmében csak barátok, mindig is azok voltak, és azok is maradnak. Ezt a focista a lelkemre kötötte, még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy volt-e köztük valami.

-Jó, elhiszem -emeltem fel a kezeimet. -Ezek még ki vannak kapcsolva, ugye? -érintettem meg a csatár felsőére csatolt mikroportot.

-Igen -felelte, én pedig odaléptem hozzá egy csókra. Az interjúnk három részből fog állni: lesz egy feladatunk, egy része csak írásban fog megjelenni, egy része pedig videó formájában kerül fel az újság plattformjaira. A vágások miatt az egészet felveszik videóra, ami miatt nem forgathatom a szemem, nem vághatok pofákat, és nem piszkálhatom Neymart, miközben beszél. A legnehezebb értelemszerűen az utolsót lesz betartani, de igyekszem jól viselkedni.
A helyiség, ahol társalogni fogunk, egy viszonylag nagy és fényes terem volt, a falnál egy kanapéval, azzal szemben pedig egy fotellel. Beengedtek minket a szobába, de Luna még késett. Neymar egyszerűen levetette magát a kanapéra.

-Ülj fel! -kértem mosolyogva. A csatár elkapta a csuklóm, és odahúzott magához. Kis híjján elestem, de utolsó pillanatban sikerült megtartanom az egyensúlyomat, így nem a földön, hanem a focistán kötöttem ki. -Neymar! -próbáltam kikászálódni a karjai közül. Éreztem, hogy az arcom teljesen pirossá változott. -Összegyűrődik az ingem -közöltem végül erőszakosan, mire végre elengedett.

-Nem is tudom, ki mondta, hogy ne inget vegyél fel -utalt magára.

-Az öltöztetős csaj azt mondta, hogy jó az outfitem -kértem ki magamnak. A barátom erőt vett magán, és felült a kanapén ezzel maga mellé engedve.

-Nekem is, pedig egy sima pulcsiban vagyok -makacskodott. Figyelmen kívül hagytam a vitatkozását, és jobban szemügyre vettem a helyiséget. Borzasztó meleg volt, a sarokban kamerák álltak, egyelőre még operatőrök nélkül. Hamarosan Luna is befutott, és elkezdhettük az interjút. Tényleg nagyon jófejnek tűnt már első találkozásra is, de nem hiszem, hogy a végső anyag csak rajta múlik.

-A mai esti adásban itt van velem a Paris-Saint Germain sztártámadója, Neymar Junior és a barátnője, Maya. Sziasztok!

-Sziasztok!

-A kapcsolatok alig egy hete, a PSG díjátadóján lett nyilvános, de pontosan mióta is vagytok együtt? -tette fel az első kérdést Luna. Egy kicsit újra elöntött a pánik, de próbáltam arra figyelni, hogy Neymar ott ül mellettem, a jobb kezét a térdemen pihenteti, nem élőben megy az adás, nem lehet olyan rossz.

-Lassan két hónapja -számolgatott Neymar. Igazából másnap lettünk két hónaposak, amit nem is felejtett el: megkaptam a portrémat a nappaliba.

-Állítólag Maya, te Davi Lucca bébiszittere voltál, így kerültél közel Neymarhoz. Ez igaz? -mosolygott rám Luna.

-Bébiszitternek nem nevezném, mert Davi már nem olyan kicsi, de igen, vigyáztam rá, és ismertük meg egymást Neymarral -bólintottam. -Októberben kezdtem el nála dolgozni, aztán szépen lassan kialakultak a dolgok...

-Kicsit pontosabban, kérlek. Mikre gondolsz például?

-Például kaptam tőle karácsonyi ajándékot -kezdtem, de Neymar közbevágott.

-Azt tőlünk kaptad, nem csak tőlem. Davi is benne volt -magyarázta. Sóhajtottam egy aprót.

-Rendben, akkor kaptam tőlük karácsonyi ajándékot, illetve Ney meghívott a szülinapi bulijára -nosztalgiáztam mosolyogva.

-Amire nem is jött el -intézte szomorúan, de egyben szemrehányóan csengő szavait Luna felé a focista.

-Hogy hogy nem mentél el? -kapta el a fonalat Luna. Kíváncsian mozgolódott a foteljában. Neymar, illetve az operatőrök kiváncsi tekinteteit is éreztem magamon.

-Az egy elég zavaros időszak volt, tele vizsgákkal, és úgy éreztem, hogy nem illenék bele a közegbe. Pedig igazán nagylelkűen még azt is felajánlotta, hogy két szeletet kapok a tortából, mert nekem pedig hatodikán, egy nappal Neymáré után van a születésnapom -ecseteltem. -De egyébként a legjobb barátnőm később megtalálta a meghívómat, és teljesen kiakadt, amiért nem mentem el, hiszen ő a legnagyobb Neymar-fan a világon, persze csak utánam... -Neymar felemelte a kezét a combomról.

-Én pedig a legnagyobb Chloè-fan -jelentette ki, majd belenézett az egyik kamerába. -Chloè, ha nézed ezt a videót, már pedig tudom, hogy meg fogod nézni, akkor tudd, hogy jössz nekem egy aláírással a homlokomra -mutatott a kamerába a barátom, majd a monológja végén kacsintott is egyet. Luna és én szakadtunk a nevetéstől.

-Tudod, hány Chloè nevű lánynak okoztál most álmatlan éjszakákat? -kérdezte Luna.

-Inkább teljes fangörcsöt -pontosítottam.

-De ezek szerint jól kijöttök egymás barátaival? -tért vissza az interjúhoz Luna.

-Abszolút -bólintott a focista. -Igazából nekem először kicsit furcsa volt, mert én vagyok Maya baráti társaságában a rangidős, ugye köztünk is három év van, de nagyon jól kijövünk mindenkivel -magyarázta Neymar. Nekem nem is mesélte, hogy aggódott emiatt, de örülök, hogy már feloldódott.

-Ami téged illet, Maya? -mosolygott rám kedvesen Luna.

-Ami engem illet... Ez egy kicsit más dolog, mert ezelőtt nagyjából mindenkivel csak közösségi oldalokon vagy újságokban találkoztam, akiket Neymar barátai alatt említünk. De nem érzem magam megkülönböztetettnek vagy bármi, amiért én nem vagyok úgymond híres. Például a díjátadón is világsztárok ültek mellettem, de mindenki nagyon közvetlen és kedves volt -feleltem. Neymar óvatosan megbökte az oldalam.

-És most is egy világsztár ül melletted -vonogatta a szemöldökét.

-Oh, de kedves vagy, köszönöm -tette a szívére a kezét Luna, mintha a focista rá gondolt volna. -Visszatévre a karácsonyra. Mi is volt az a bizonyos ajándék? -kíváncsiskodott a lány.

-Egy pszihológiáról szóló könyv -válaszoltam. Próbáltam elfolytani a mosolyom, de nem igazán sikerült, de Neymarnak sem.

-Pszihológusnak készült, ha minden igaz, ugye?

-Igen -bólintottam.

-Nagyon kreatív, Neymar, minden elismerésem -hajtott fejet Luna a focista csodálatos ajándékötlete előtt. A csatár csak biccentett egyet. -Most fogsz végezni?

-Igen, reményeim szerint már csak másfél hónap, és véglegesen befejezem a tanulmányaimat. A gimnázium után Londonban is tanultam marketinget, de végül átváltottam a pszihológiára. És nem bántam meg -gondolkoztam hangosan.

-Jó sokat jártad a világot -jegyezte meg Luna. -Voltál már Brazíliában?

-Igen.

-Mármint Neymarral?

-Igen, együtt voltunk -vette át a szót a focista. Biztos kisebbségérzése volt, amiért most nagyrészt velem beszélnek. -Két hete, ha jól számolok.

-Ja, két hete voltunk -bólintottam.

-És tetszett?

-Nagyon -bólogattam. -Egyszerűen fantasztikus ország. Persze vannak tények, amikkel mindenki tisztában van Brazilía kapcsán, de egyébként csodálatos.

-És Neymar családjával kapcsolatban?

-Imádják -mosolygott a focista, és én is nagyon boldog voltam, hogy ezt mondhatja. -Igazából Rafaellával már korábban találkoztak, anyukámmal pedig beszéltek már Skype-on, de élőben is minden rendben volt -felelte a csatár.

-És Ney, te voltál már Németországban Mayáéknál? -tért át Luna az én családomra.

-Még nem, de már tervezzük -felelte szűkszavúan a focista, és Luna érezte, hogy nem a legjobb témát hozta fel. Nem hiszem, hogy az újságírói ösztönei most azt súgták, hogy váltson témát, de a baráti gondolatai igen, ezért így is tett. Nagyon hálás voltam neki ezért.

-Köztudott, meg hát látszik is, hogy Neymar teljesen ki van varrva. Maya, te mit szólsz ehhez? Nem zavar?

-Egyáltalán nem -ellenkeztem. -Nem látszik, de nekem is vannak tetoválásaim -Feltűrtem az ingen ujjait, és szemügyre vettem a kisebb ábrákat a karomon. Melyikkel kezdjem? -Hamár úgyis szóba szóba jött Chloè, a legjobb barátnőm, ez itt -mutattam a jobb alkaromra. -vele egy közös tetoválás. Ez itt egy tojás, azért, mert mindkettőnk neve azt jelenti, hogy termékenység, és a tojás a termékenység jelképe, szóval úgy gondoltuk, ez tökéletes lesz egy közös ábrának. Illetve itt van egy a Pumba -Most a bal alkarom mutattam. -és mellette a 2/2 felirat. Nekem van egy ikertestvérem, az ő nyakán Simon van, és az 1/2 felirat, mert ő született meg előbb. A jobb bokámra van varrva egy bokalánc, amit még a szüleimtől kaptam úgy tíz éve. Egyszer elszakítottam, és már nem lehetett megjavítani, ezért van itt az emléke, de egyébként még megvan a bokalánc is. Ugyanúgy a bal karomon van egy nyolcszög. Ez itt az egykori londoni lakásunk alaprajza. Nagyon különleges volt, mert nem egy sima egyszerű lakás, hanem tényleg ilyen alakja volt. És bele van írva három betű, egy L, mint Lily, egy K, mint Katharina és egy M, mint Maya. Kate-tel és Lilyvel éltem együtt ebben a lakásban. Már nem nagyon beszélünk, de a csoportjaink még mindig meg vannak a különböző plattformokon, és néha írunk egymásnak. A bal bokámon van egy Dl. D. 1995.02.06. felirat, mint ahogy a testvéremnek is. Ez annyit jelent, hogy Dl, mint Deutschland, azaz Németország, D, mint Dortmund, ahol születtünk, és persze a dátum -mélyedtem bele a mesélésre. -Azt hiszem, ennyi -bólintottam.

-Ezt kihagytad -emelte fel a jobb kezem Neymar, és külön a gyűrűsujjamhoz nyúlt.

-Oh, tényleg -kaptam észbe. -Ez itt egy virág a gyűrűsujjamon. Semmi jelentése nincs, egyszer elvesztettem egy fogadást, és varratnom kellett magamra valamit. Hát, ez lett belőle -vontam vállat.

-És tényleg nem is feltűnőek, de egyébként nagyon csinosak, és mindegyikhez tartozik jelentés. A virág kivételével, persze -mosolygott Luna. Lassan elmélyedtem a gondolataimban, de igyekeztem nem feltűnően csinálni, hogy ne látszódjon a felvételen, vagy ha Luna engem kérdez, akkor azért tudjak róla. A forgatási szünetben kaptunk egy-egy lapot, amin 5-5 kérdés volt, és nekünk meg kellett válaszolnunk őket. Neymarnak majd ki kell találnia, hogy én miket válaszoltam, míg nekem az ő feleleteire kell rájönnöm.

-Mostmár nem szólhattok egymáshoz! -figyelmeztetett minket Luna.

-De azért megcsókolhatom? -kérdezte Neymar, én pedig elmosolyodtam. Annyira szeretem.

-Hát, ha a nyelveddel nem adod át neki a válaszokat, akkor talán -nevetett Luna, majd az ásványvizes palackjáért nyúlt, és beleivott.

-A francba -ingatta a fejét Neymar lemondóan, és nem cselekedett. Megforgattam a szemeimet, majd odahajoltam hozzá egy csókért. -Szeretlek -suttogta, miután elváltunk.

-Én is téged -nyomtam még egy gyors puszit a szájára. Visszatértem a teszthez, és tovább válaszolgattam a kérsésekre.

-Na, kész vagytok? -tért vissza köreinkbe Luna, aki kiszaladt mosdóba. Amíg ő nem volt itt, az egyik opertatőr gondjára bízott minket, nehogy megosszuk egymással a válaszinkat.

-Nem -vágta rá Neymar. -Tudod, milyen nehéz?

-Mi olyan nehéz ezen? -ráncoltam a szemöldököm. -Nem tudod eldönteni, hogy mit utálsz bennem?

-Nem ugyanazok a kérdések vannak neki, mint neked -szólt közbe Luna.

-Olyan nehezeket kérdeznek. Például, hogy mikor születtél! -akadt ki Neymar, mire dühös pillantást küldtem felé. Elkapta a csuklóm, majd újabb csókra húzott magához. -Nem ám. Szerencsére azt nem kérdezték -vigyorgott. Hamarosan elkezdtük a forgatást.

-Neymar, szerinted Maya milyen három helyre utazna el a legszívesebben? -tette fel az első kérdést Luna. Ebből kettőt kapásból rá kéne vágnia, és a harmadikat is említettem már.

-Kanári-szigetek -vágta rá, én pedig bólintottam. -Kanada -húzta a száját, Luna és én is heves bólogatással jeleztük, hogy jó lesz az. -Talán Ausztrália? -tippelt, de elég rosszul. Döbbenten meredtem rá.

-Mindig azt magyarázom, hogy nem akarok Ausztráliába menni, mert ott sok a hatalmas pók és kígyó -ráncoltam a szemöldököm.

-A harmadik megoldás Sri Lanka -közölte Luna. Neymar hülyén nézett rám, pedig már annyiszor mondtam neki. -Maya, ki az a három ember, akik a legfontosabbak Neymar életében? -fordult felém Luna. Kis értékrendi ugrás történt a témákban, de nem baj.

-Davi nyilván -kezdtem sorolni. -, Rafaella -pillantottam kérdőre Neymarra, aki bólintott. -És anyukád? -kérdeztem.

-Nem -rázta a fejét a focista, én pedig Lunára néztem válasz reményében.

-Te -mosolygott a lány. Csodálkozás ülhetett ki az arcomra. -Nem is gondoltál magadra? -nevetett Luna.

-De, csak... nem tudom -vontam vállat. Neymar oldalról megölelt, én pedig megpaskoltam az alkarját.

-Neymar, mi Maya kedvenc színe?

-De ezt honnan kéne tudnom? -kérdezett vissza Neymar.

-Következtesd ki! -utasította Luna.

-Mondjuk kék -mondott egy szín hasraütésszerűen a csatár.

-A lila -sóhajtottam.

-Maya, tudod, melyik Neymar kedvenc hónapja? -kérdezte Luna.

-Van kedvenc hónapod? -néztem a focistára.

-Valamit kellet írni -mosolyodott el.

-Február -vontam vállat.

-Az -bólintott Luna. -Neymar, mit utál benned Maya a legjobban?

-Kedves kérdés, köszönöm. Kérnék egy kis időt, hogy a sok lehetséges válasz közül kiválasszak egyet -tette fel a kezét.

-Ez nem is igaz -húztam be magam alá a lábaim törökülésbe. -Miért utálnék benned olyan sok mindent?

-De ez ilyen belülről fakadó dolog, vagy csak velem jár? -kérdezte. Luna érdeklődve nézett rá, nem értette, mire gondol.

-Nem azt írtam, hogy tele van a házad portrékkal -közöltem, mert sejtettem, hogy erre akar kilyukadni. A focista elnevette magát.

-Esetleg hogy mindig előbb alszok el, mint ő? -tippelt Neymar.

-Nem -ingatta a fejét Luna. -Maya azt írta, hogy azt nem bírja, amikor együtt vagytok, de te telefonozol -olvasta fel a válaszomat Luna. Így is van. Nem azzal van a gond, amikor megnéz mondjuk egy üzenetet, vagy elolvas egy cikket, hanem amikor ott vagyunk ketten, és elkezd Instagramozzni vagy chatelni valakivel.

-Tényleg? -nézett rám Neymar, én pedig bólintottam. -Igyekszem mellőzni -ígérte.

-Maya, mit szeret benned a legjobban Neymar? -kérdezte Luna.

-Amikor azt mondom, hogy „nejmár dá szilvá szántosz zsunior” -vágtam rá, a csatár pedig felnevetett. Luna megrázta a fejét. -Hát?

-Ezt is nagyon szeretem, de nem írtam. És ezt amúgy is nagyobb beléléssel szoktad mondani -vetette a szememre.

-Nem akar itt, a stúdióban beindítani -nevetett Luna. -De visszatérve a kérdéshez: Neymar a szemeidet szereti a legjobban. Neymar, milyen ajándékra vágyik a legjobban Maya?

-Hát, ez egy nehéz kérdés. Múltkor már beszéltünk erről, és vagy egy alpakára vagy egy utazára a Kanári-szigetekre. De legyen az utazás -magyarázta Neymar.

-Igen -bólintott Luna. -De miért akarsz alpakát? -fordult felém.

-Mert az alpakák aranyosak -vontam vállat, és ez volt az igazság.

-Majd a kertbe beszerzek egyet, jó? Vagy szerintem rakjuk egyből a hálóba -ötletelt Neymar.

-Mondjuk a te helyedre -pimaszkodtam. Luna elnevette magát, és a focista se tudott mit mondani, csak elmosolyodott.

-Maya, mi volt Neymar gyerekkori legnagyobb vágya?

-Hogy focista legyen -vágtam rá. Neymar hevesen bólogatott.

-Utolsó kör: Neymar, mikor akar Maya gyereket? -tette fel a kérdést Luna. A szívem a torkomba ugrott.

-Talán úgy három év múlva -tippelt a focista. Még sosem beszéltünk erről. Igazából még arról sem beszéltünk, hogy akarunk-e gyereket, ami szerintem teljesen jogos úgy, hogy két hónapja járunk.

-Igen -pillantott a válaszos lapra Luna. -Még nem beszéltetek erről?

-Nem, de ezt hiszem, ez így két hónap után nem is olyan meglepő -mondta Neymar.

-És itt van Davi is, aki bár nem a saját fiam, és nem is olyan, mintha a saját fiam lenne, de nagyon jó a viszonyom vele -tettem hozzá.

-Értem -bólintott Luna. -És akkor az utolsó kérdés. Maya, szerinted Neymarnak minkor fordultak meg a fejében az első gondolatok az összeköltözésről? Most együtt laktok, ugye?

-Igen -felelte Ney.

-Kábé egy hónapja -egészítettem ki a focista egyszavas válaszát. -Gondolom már valahol az elején gondolkodtál ilyenen -fordultam a barátom felé. -Február végén? -Igazából akkor jöttünk össze. Neymar elmosolyodott, és megrázta a fejét.

-Neymar a decembert írta a lapjára -közölte Luna, nekem pedig a szemöldökeim a homlokom tetejéig szaladtak. Decemberben még szinte utáltuk egymást. Miből gondolta egyáltalán, hogy nekem ő tetszik? Ameddig én ezen méláztam, Luna elköszönt a nézőktől, majd leszedték rólunk a mikroportokat, elbúcsúztunk a stábtól, és beültünk a fehér Lamborginibe.

-Még mindig a decemberen gondolkodsz? -szakított ki a gondolataimból Neymar egy piros lámpán állva. -Tetszettél már régóta, na. Veled akartam lenni, élni meg ilyenek, és bár öt hónappal később, de végre be is teljesült -mondta, miközben továbbhaladtunk.

-De szilveszterkor közölted, hogy egyáltalán ne higyjem azt, hogy bejövök neked -vitatkoztam. A mellettünk elsuhanó magas házakat figyeltem. Régen én is egy ilyen belvárosi lakásban éltem, és bár most egy ötemeletes luxusvillában lakom a szerelmemmel, kicsit hiányzik ez is. Ennek is megvolt a maga varázsa.

-Nehogy azt mondd, hogy elhitted -ingatta a fejét a csatár.

-Nem hittem, csak nem gondoltam volna, hogy ilyen komoly a dolog -magyaráztam. A focista a combomra helyezte a kezét, és hüvelykujjával kis köröket kezdett írni a lábamra. Kellemes érzés volt, órákig el tudtam volna viselni. -De azt hiszem, nem bánom, hogy így lett -mondtam végül.

-Mi az, hogy azt hiszed, nem bánod? -akadt ki játékosan. -Egy ilyen félistennel, mint én... -mosolygott.

-Csak szerényen -paskoltam meg a kezét. A focista elmosolyodott, én pedig csillogó szemekkel néztem rá. Mivel érdemeltem ki, hogy ő lehet a párom?

_________________________________________

Pfff, azzal érdemelted ki, hogy én nem lehetek Neymike párja, de valahol ki kell élnem a vágyaimat...😓😏.
Tudom, tudom, már 23-a van, de utólag is mindenkinek boldog neymarzetes napot (ez azért magyarul elég furán hangzik🤔😂, mindegy).
Legyen szép napotok 🤙♥️
N

old, but so cutiee😍😍