Még élek!!! Itt a 16.rész teljes változata 😇😇
_________________________________________

Lassan kinyitottam a szemeimet. Egy első látásra idegennek tűnő szobában ébredtem, de aztán átfordultam a másik oldalamra, ahol az édesen szuszogó Neymarral találtam szembe magam. Elmosolyodtam, ahogy eszembejutottak az éjszaka emlékképei, de aztán szinte rögtön el is tűnt a mosoly az arcomról.
Mit tettünk?
Az utolsó emlékképem az, hogy a focista karjai között álomra hajtom a fejem.
A lehető leghalkabban kikeltem az ágyból, összeszedtem a cuccaimat, majd gyorsan kiosontam a vendégszobába. Felöltöztem, és megmostam az arcom. Az vohar már csillapodott némiképp, a jégeső már nem esett, de a szél ugyanúgy fújt. Jobban szemügyre vettem a medencét, amin jól láttam, hogy szemerkél az eső.
Kerítettem egy lapot, és a táskámból előkerestem egy tollat, aztán írtam egy rögtözött felmondást, ami nem lett a legprofibb, de a lényeg már az első sorban kiderül: fel akarok mondani.
Az iratot az étkezőasztalon hagytam, aztán elindultam le a lépcsőn. A deszkák recsegő hangot adtak ki minden egyes alkalommal, amikor rájuk helyeztem a talpamat. Reméltem, hogy mind Davi, mind Neymar alszanak olyan mélyen, hogy nem kelnek fel erre a zajra. A hallba érve felvettem a kabátom, majd felhúztam a cipőim, de csak a bal cipőfűzőjét volt lehetőségem bekötni, mert amint áttértem a jobb oldara, meghallottam a lépcső recsegését. Hagytam a cipőfűzőt, és próbáltam a lehető leglasabban elhagyni a házat, de még így is túl lassú voltam.

-Maya, ez mi? -hallottam meg a csatár rekedt hangját. Megfordultam, a felmondásomat tartotta a kezében.

-Olvasd el!

-Igen, azt én is értem, de miért? -kérdezte. Életem legérdekesebb grimaszát vághattam. Most neki vagy megszokott, hogy lefekszik egy alkalmazottjával, vagy amnéziája van, de a második opciót kizárnám, mert a nevemre még emlékezett. -Én teljesen komolyan gondoltam ezt. Tetszel már nekem vagy november óta. Karácsonykor az én ötletem volt az ajándék, és nagyon örültem volna, ha eljössz a szülinapi bulimra -mondta, de a végére a csalódottság elnyelte a hangját. Hosszú pillanatokig álltunk némán egymással szemben, ő lehajtotta a fejét, és pedig nem tudtam, merre nézzek.

-Nekem is tetszel -nyögtem ki végül. Neymar rámemelte a tekintetét, aztán lassan halvány mosolyra húzta a száját. Én is hasonlóképp cselekedtem. Odalépett hozzám, és megcsókolt. Édes illata és ajkai édes íze ismét felidézték bennem az éjszakát, és elöntött a boldogság. Miután elválltunk, mellkasára hajtottam a fejem, és szorosan megöleltem.

-Visszajössz? -kérdezte, én pedig bólintottam. Visszatértünk az ágyába, ahol aztán hátulról átölelt. Az összes levegővételét érzetem a tarkómon. A problémák ott kezdődtek, hogy én nem tudok huzamosabb ideig a bal oldalamon feküdni, márpedig ekkor pont ezt tettem.

-Ez nagyon kényelmetlen -suttogtam, ő pedig egy szó nélkül elengedett. Megfordultam, és a mellkasára hajtottam a fejem.

-Mennyi az idő? -kérdezte halkan, én pedig az éjjeliszekrényre elhelyezett órára pillantottam.

-Fél nyolc -feleltem.

-Davi olyan fél kilenc körül át fog jönni -közölte. Egy kicsit megijedtem.

-Nem gondolod, hogy neki ezt még nem kéne tudnia? Vagyis annyira még mi sem tudjuk, hogy mi van... -magyaráztam. Neymar bólintott, ezzel jelezve, hogy érti mire akarok kilyukadni.

-Majd elbújsz a fürdőben, ha halljuk, hogy jön -javasolta.

-Az olyan, mintha a szeretőd lennék -akadékoskodtam.

-Te mondtad, hogy még mi sem tudjuk, hogy mi van köztünk -közölte mosolyogva, mire beleböktem az oldalába. -Hé! -Már éppen megcsókoltam volna, amikor meghallottunk (jobb esetben) Davi lépteinek hangját.

-Azt mondtad, fél kilenc körül -pattantam fel. A focista csodálkozva vállat vont. Jobb híjján tényleg a fürdőben kerestem rejtekhelyet. Ott legalább volt tükör, és alaposabban meg tudtam vizsgálni magamat. Kócos haj, álmos fej, gyűrött felső – szép látvány, mondhatom.

-Szia, apa -kiabálta Davi Lucca, majd –ha a hallásom nem csal°– az ágyra ugrott.

-Jó reggelt, Davi -üdvözölte Neymar a fiát álmosan. -De korai valaki -jegyezte meg.

-Nem tudtam aludni -közölte a fiú. -Maya itt van még? -kezdett el rólam érdeklődni.

-Hát, ha nem szökött meg az éjszaka folyamán, akkor igen -felelte. Tudta, hogy végig hallom a beszélgetést, és ez biztosan egy utalás a reggeli menekülésemre. Ha így játszunk. -Hamarosan indulnunk kell -mondta Neymar. Egy kis gondolkodás után rájöttem, hogy Davi ma megy Brazíliába. -Mész öltözni?

-De utána nézhetek mesét? -alkudozott a fiú.

-Nézhetsz -adta meg az engedélyt a csatár. Miután hallottam, hogy Davi elhagyja a szobát, én is távoztam a fürdőből. A focista az ágya szélén ült. -Fél tízkor indulunk a reptérre, akkor haza tudlak dobni, aztán miután felszállt a gép, vissza tudok menni érted -tervezgetett Neymar.

-Nekem megfelel -bólintottam. -És akkor tudunk beszélni -tettem hozzá.

-Ja, persze, beszélni... -hagyta rám. Felvont szemöldökkel néztem rá. -Csak vicceltem -szabadkozott. -Beszélni fogunk -ígérte. Odaléptem hozzá, ő pedig végigdőlt az ágyon, magával rántva engem is. Nyomott egy puszit a számra. -Beszélni is fogunk.

▪▪▪

Vigyorogva ültem otthon az ágyamon.
Tetszem Neymárnak.
Legalább háromszor változtattam meg az előkészített outfitemet, de aztán sikerült megtalálnom a legjobbat: egy kicsit bő fekete nadrágot, egy kék haspólót és egy hosszú kardigánt.
A mobilomat szorongattam a kezembe. Valakivel meg akartam osztani az örömömet. Chloè valószínűleg kiugrott volna a világból, ha megtudja, hogy alakulgat valami Neymarral, de ezt a legjobb értelemben mondom. Végül Timnek írtam.

Maya: Lefeküdtem Neymarral.

Talán nem a legjobban fogalmaztam meg a dolgot, mert Tim válasza meglehetősen rövid, és az ő szemszögéből lényegretörő volt.

Brø😏🙊: 🤦🤦🤦

Pár pillanat múlva csörögni kezdett a telefonom. Tim hívott, gondolom kíváncsi volt a következményekre, és nem pedig a részletekre.

-Hogy mit műveltél? -kialábta a telefonba. -Mondd, te normális vagy?

-Szia, Tim -kezdtem édes hangon. -Hogy vagy? Jól? Köszönöm kérdésed, én is.

-Hogyan feküdtetek le? -tért rögtön a lényegre a bátyám.

-Tudod, levettük a ruhánkat, aztán... -kezdtem volna felvilágosítani a tesómat, de ő nem volt vicces kedvében.

-Maya! -akadt ki. -Meséld el, hogy mi történt tegnap. Nem a szexuális életed érdekel, hanem a szerelmi életed, pszihológusnak készült, gondolom, érzed a különbséget.

-Persze, vágom -sóhajtottam. -Szóval tegnap voltam náluk nyilván vigyázni Davire, de Neymar nem ért haza időben. Aztán összevesztünk, mert én elmagyaráztam neki, hogy igenis figyelnie kell a fiára, mert mégis csak az apja. Közben leszakadt az ég, a buszjáratokat törölték, ő pedig nem tudott hazavinni, mert már ivott, ezért kénytelen voltam náluk aludni. Majd miután lefürödtem, meg akartam nézni, hogy Davi alszik-e már, de véletlenül Neymarhoz nyitottam be, aki megcsókolt, aztán én is őt, aztán lefeküdtünk -hadartam.

-Ahha -nyújtotta meg a 'h' hangot Tim.

-Várj, várj, még nincs vége! -szóltam közbe. -Reggel én keltem fel előtt, tökre megijedtem. Megírtam a felmondásomat, de ő rajta kapott, közölte, hogy tetszem neki, és hogy komolyan gondolta az esti dolgot. Én is mondtam neki, hogy tetszik. Aztán visszafeküdtünk az ágyba, és majd nemsokára jön értem, hogy tisztázzuk a dolgokat -egészítettem ki a történetet. -Szóval ha most megbocsátassz, kihangosítalak, és elkezdek készülődni.

-Azt mondta neked Neymar, a focista Neymar, hogy tetszel neki, és komolyan szeretne veled valamit? -ragadt le Tim annál a résznél.

-Ennyire hihetetlen? -csodálkoztam, miközben megfésülködtem.

-Nem tudom. Nekem ő akkor is egy celeb, úgymond. Nem hétköznapi ember, ha így jobban hangzik -magyarázta. -Közben meg családtag.

-Mitől lenne családtag? -vontam fel a szemöldököm.

-Hát... Védekeztetek?

-Tim! -kiabáltam. -Persze, hogy védekeztünk.

-Jó, na. Most mondd, hogy nem volt kézenfekvő a kérdés -sértegetett tovább. -De nagyon örülök nektek, Maya.

-Igazából még nincs olyan, hogy nekünk -húztam a szám.

-De most megbeszélitek, és akkor lesz -lelkesített a tesóm. -Este hívj fel, várom a fejleményeket -közölte, majd kinyomta a hívást.
Neymar hamarosan megérkezett. Ahogy beszálltam a kocsiba, egy kicsit elbizonytalanodtam. Amikor kirakott, egyértelmű volt, hogy nem lesz semmiféle érintkezés közöttünk, mert Davi Lucca ott ült hátul, de most semmi sem akadályozhatja meg ezt, kivéve persze magamat. Sikerül olyan furcsán viselkednem, hogy a focistát is összezavarjam. Végül egy esetlen szájrapuszira futotta.

-Minden oké volt a reptéren? -kérdeztem.

-Persze -bólintott Neymar. -Már hozzá vagyunk szokva a repülőteres ügyekhez, szóval rutinosan mentek a dolgok.

-Értem -köhintettem egy aprót. Csak néztem az elsuhanó házakat, amíg meg nem érkeztünk a már jól ismert terepre. A kapu kinyílt, Neymar pedig a ház hátsó felén található garázsajtóhoz ment, aztán beparkolt. Nem ez volt az egyetlen autója, ezen kívül még négy másik is állt a helyiségben. Kiszálltam, majd Neymar mutatta az utat befelé. Fogalmam sem volt, hogy a házon belül most merre lehetünk, de amint beértünk a folyósóra, megvilágosodtam. Egy apró "oh" hagyta el a számat, jelet adva felismerésemnek.
Az emeletre érve a focista bepattant a konyhapult mögé, én pedig csak lecsüccsentem.

-Kérsz kávét? -kérdezte mosolyogva.

-Igen -vágtam rá azonnal. A reggeli kávém kimaradt a nagy káoszban. Teljesen zombi üzemmódban éreztem magam, de ennek ezzel vége. Neymar lefőzte az italunkat, majd csatlakozott hozzám az asztalnál. -Köszönöm -kevertem meg a kávémat. A focista csak biccentett. -Mikor mész dolgozni? -kezdeményeztem beszélgetést, mert kezdtem kissé kínosan érezni magam.

-Csak holnap -kaptam a tömör választ. Bólintottam, aztán inkább inni kezdtem a kávémat.

-Szóval ami tegnap történt... -kezdtem, miután befejeztem az ivást, és új erőre kaptam az italnak hála.

-Mondtam már, én teljesen komolyan gondoltam -vágott a szavamba. -Tetszel nekem, azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.

-Mi az, hogy azt hiszed? -hökkentem meg.

-Talán túl korai lenne ezt így kijelenteni -érvelt. -Még csak öt hónapja ismerjük egymást.

-Én úgy mondanám, már öt hónapja ismerjük egymást -mondtam. -Öt hónap nagyon sok mindenre elég.

-De egészen tegnapig csak munkakapcsolat volt köztünk -tette hozzá.

-Van, akinek a tegnapi is munka lenne -vágtam rá. Elmosolyodott, majd megrázta a fejét. -De szerintem köztünk több volt, mint munkakapcsolat, szimplán ezen a néven szólítottunk -magyaráztam. -Például melyik munkaviszonyban akarod szándékosan kiborítani a főnököd? -villantottam egy merész mosolyt.

-Ezt a kérdést saját magadnak tedd fel! -ajánlotta. -Fogalmam sincs, hogy mi volt eddig, de azt tudom, hogy mit akarok most -jelentette ki elszántan, majd a kezemért nyúlt, és összekulcsolta az ujjainkat. -Ezt szeretném -tette hozzá. Elmosolyodtam, és a szívem szinte bukfenceket hányt a mellkasomban.

-Én is ezt szeretném, méghozzá nagyon -búgtam. Neymar áthajolt az asztalon, és megcsókolt.

-Filmezünk? -kérdezte, a miután kigyönyörködtük magunkat egymás látványában.

-Oké, de én választok -alkudoztam. Megforgatta a szemeit, de aztán beleegyezett az ajánlatba. Csak egy random filmet választottam, ami valami kalandfilmszerű volt, de igazság szerint annyira nem figyeltem.

-Neymar -suttogtam a film közepe fele. A csatár rámemelte a tekintetét. Furcsa volt, mert Noel utálta, ha filmezés közben zavartam. Gondolom Neymar sem örült neki annyira, de nem tett megjegyzést. -, még nem hozzuk nyilvánosságra, meg ilyenek, ugye? -bizonytalanodtam el. Nem állok rá készen, hogy híres legyek, mégha csak egy mellékszerepben is. Megrázta a fejét.

-Nem -mondta. -Egyelőre ne mondjuk el senkinek. És ebbe most beleértem Davit is meg Chloèt is meg a szüleinket is -javasolta.

-De a tesómnak már elmondtam -ismertem be. -Pontosabban csak annyit, hogy lefeküdtünk, de arról is tud, hogy most rendezzük a dolgainkat -vallottam be.

-Kvittek vagyunk, mert Rafellának én is meséltem ezt-azt. De részemről csak ő tudja, más nem. Majd mások is megtudják, ha eljön az idő -nézett költőien a semmibe.

-Majd ha megérdemlik -tettem hozzá, ő pedig helyeselt.

-Ha most megbocsátassz, nekem ki kell raknom egy sztorit Instagramra -vette elő a telefonját.

-Hát, aki híres... -tártam szét a karom. -Megszerkeszthetem? -lelkesedtem. Mindig szerettem képeket szerkezteni, de azért a százötven lájkért, vagy kétszáz megtekintőért nem igazán érte meg olyan sokat foglalkozni vele. Bezzeg a 115 millió ember már tud kezdeni vele valamit.

-Ha szeretnéd -vont vállat. Lőtt egy képet a tévéről, aztán a kezembe nyomta a készüléket.

-Benne van a lábam -figyelmeztettem, mire csinálhatott egy új, biztonságos fényképet. Tettem rá filtert, aztán a sarkába raktam egy kamera emojit.

-Ez volt a nagy szerkesztés? -figyelte a művemet somolyogva.

-Igen -vágtam rá. Belepuszilt a nyakamba, én pedig összefontam az ujjainkat. -Tetszik?

-Fantasztikus -nevette el magát.

-Egyébként -suttogtam egy kicsivel később. -múltkor, mikor sírva láttál, akkor tényleg egy videón sírtam -mondtam.

-De nem macskáson -olvasott a gondolataimban. Felemeltem a fejem, hogy lássam az arcát. -Tiszta kamu, ezt ki hiszi el? -magyarázta meg a kitalációját.

-Igazából egy Neymar respect moments videót néztem -vallottam be, ő pedig felnevetett. A nevetése pimasz mosolyt kényszerített az arcomra. Mikor végre sikerült ismét komolyan a szemembe néznie, akkor egyszerűen egy szót mondott.

-Miért?

-Feldobta a YouTube, aztán gondoltam, miért ne? Megnéztem, és tök aranyos volt -Az emléktől majdnem ismét bekönnyeztem. Neymar nyomott egy puszit a homlokomra, majd magához húzott egy szoros ölelésre.