Rohantam az órámra,szerencsére a tanárom még nem volt bent,megláttam Saraht az utolsó padban,így leültem mellé.
-Sziaa.Mi újság?
-Semmi különös-hazudtam-veled mi újság?
-Uh képzeld,Fred elhivott randira-ujjongott
-Komolyan?De jó-mosolyogtam rá.Örülök,hogy legalább neki jól megy minden.
Az óra többi felét gondolkodással töltéttem el,mivel nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.Egyszerűen nem tudtam,úgy tenni mintha semmi sem történt volna.
Csengő után a mosdóba siettem,megigazítami a sminkem,de mikor vissza jöttem egy kéz oldalra rántott.
Ki gondolta volna,hogy Noah az.
-Te meg mit..-nem hagyta befejezni a mondani valóm,a számra tette a kezét.
-Beszélnünk kell,de nem itt.-mondta.
-Nincs miről beszélni.-jelentettem ki.
-De nagyon is van,ezt te is tudod.
-Oké,5 perced van.-mondtam majd megfogta a kezem és maga mögé húzott,kimentünk a suli hátához.
-Na mondd-szóltam rá.
-Kurára beléd estem.
-Mi van?-kérdeztem vissza.Hirtelen lesokkoltam,mivel Noaht nem úgy ismerni,mint akinek egy lány kell,főleg én.Kiskorunktól kezdve nem bírjuk egymást,ha muszáj elvagyunk együtt de nehezen férünk meg egy társaságban.
-Amit mondtam.-mondta komolyan én pedig csak nevettem egyet.
-Ugye csak viccelsz,oké mondd el,elő bujhatnak a haverjaid a kamerákkal-poénkodtam.
-Komolyan mondtam-nézett a szemembe,majd közeledett.Kerültem a szemkontaktust így lefelé néztem.
-Figyelj,én barátként tekintek rád,sőt még úgy sem-magyarázkodtam-olyan mintha az öcsém lennél.
-Nem.Tudom,hogy érzel valamit irántam.
-Sajnálom,de nem.-mondtam majd oldalra néztem.
-Nézz a szemembe és mondd úgy.-szólt hozzám.Egy furcsa érzésem támadt,amit még sosem éreztem így nem tudtam mihez hasonlítani,mintha kétségbe estem volna,egy olyan gombóc keletkezett a torkomban,hogy nyelni sem tudtam.A szemébe néztem,de elállt a szavam.Noah pedig kérdően nézett rám.Megszólalt a csengő.
-Most mennem kell.-mondtam,majd elindultam az ajtó felé.Órára akartam menni,viszont előbb elmentem a mosdóba,bementem az egyik fülkébe,magamra csuktam az ajtót és elkezdtem gondolkozni,ami a sírásig vezetett,fogalmam sincs mi van velem,de valami nem oké.
Kimentem a tükörhöz,lemostam a sminkem és elmentem órárá.
-Elnézést a késésért Mrs.Walker.-mondtam a tanárnőnek.
-Miért késett-nézett rám egyszerre mérgesen és kérdően a tanárnő.
-Nincs kifogásom,elnézést.-válaszoltam.
-Ne forduljon elő mégegyszer-szólt rám.Én pedig elindultam és helyet foglaltam Sarah mellett.
-Mi a baj?-bökött meg,majd kérdően nézett rám.Ha beszéltem volna egyből sírok,így leírtam a telefonom "Jegyzet" alkalmazásába,a kezébe nyomtam ő pedig figyelmesen elkezdte olvasni.
-Mi van?-akadt ki.
-Ne beszéljünk róla kérlek.