Miután haza mentem a suliból, az egész délutánt a szobámban töltöttem becsukott ajtóval, elvonultam mindentől és mindenkitől. Nem hittem, hogy valaha ezt mondom, de Noah Henderson miatt tört össze a szívem, nem is tudom mit gondoltam mielőtt bele mentem ebbe az egészbe. Hiba volt.
Hatalmas fájdalmat éreztem, semmihez nem tudnám hasonlítani. Valaki kopogott az ajtómon.
-Édesem,bent vagy?-kérdezte anya az ajtó túl oldaláról.
-Igen.-válaszoltam, sírásomat visszatartva, hogy legalább anya ne tudja és ne idegeskedjen miattam.
-Beengedsz?
-Anya,kérlek most szeretnék egyedül lenni.-válaszoltam.
-De tudod, hogyha bármi van nekem elmondhatod!-bíztatott.
-Igen,tudom.
Hallottam ahogy hátra lép egy nagy sóhajjal kísérve az ajtótól, majd elsétál. Sajnáltam, de nem voltam képes neki elmondani, sőt senkinek, még Sarahnak sem.

Reggel a sírástól szinte már vizes párnámon ébredtem az ébresztőm hangjára, de kinyomtam és visszaaludtam.
-Hé kelj ki az ágyból-dörömbölt az ajtómon a bátyám.
-Ma nem.-mondtam, majd újra sírni kezdtem.
-Jól vagy?-kérdezte.
-Igen,persze.
-Nem úgy hallom.-mondta kételkedve.-Nyisd ki az ajtót!
-Nem!-kiáltottam.
-Elizabeth Forbes ha nem nyitod ki az ajtót, esküszöm betöröm.-fenyegetőzött.
-Blöffölsz-vágtam rá.
-3...2...-számolt vissza.
-Oké, kinyitom!-mondtam,majd oda futottam az ajtómhoz.
Ott álltam előtte kócos hajjal,vérvörös kisírt és még mindig könnyes szemekkel.
-Jézusom, te még szarabbul nézel ki mint a tegnap.-húzta fel a szemöldökét.
-Ah utállak, erre nincs most szükségem, kösz.-mondtam,majd próbáltam bezárni az ajtót,de kitámasztotta a lábával.
-Lisa, tényleg. Mi a baj?-vette komolyra a szót.
-Will, sem erőm, sem kedvem beszélni róla,de szerintem ezt látni is rajtam.-mondtam,miközben magamra mutattam.
-Tudod, akármennyire idegesítő vagy és sokszor hisztizel,valamint az agyamra mész, a szívem mélyén*ismétlem mélyén* szeretlek és fontos vagy nekem.
Nem vagyok ez a nyálas típus de megöleltem, ő pedig vissza ölelt.
-Oké, hugi én megyek, és ha egy fiú miatt van ez szarrá verem.-nézett rám komolyan.
-Hidd el, nem tennéd.-mondtam,majd rácsaptam az ajtót és visszatértem az egyetlen társasághoz akit elbírok ma viselni:
az ágyam.
Noah szemszöge:
Nagyon megbántam amit csináltam, de nem én kezdeményeztem, hanem Flora, de ez nem ment fel az alól, hogy visszacsókoltam.
A folyosón vártam Will és Lisa érkezését, hogy megtudjam vele beszélni a dolgokat amit tegnap nem sikerült.
-Csá haver-jött velem szembe Will majd kézfogásra nyújtotta felém a kezét.
-Hello!-fogtam kezet-Lisa?
-Fogalmam sincs mi van vele, mármint tudom, hol van és mit csinál, de nem tudom mi oka van rá. Tegnap mióta haza jött a szobájában dekkol, ja és nagyon rossz passzban van. Sír is.-nézett rám csodálkozva-Érted? Lisa sír. Már jó pár éve nem láttam őt sírni.
-Hű, ez durva-mondtam.
-Az, tuti valami pasi, ha megtudom ki ez eltöröm az állkapcsát.-szorította ökölbe a kezét.
-Ja, én is.-vágtam rá.
-Mizu Floraval? Hogy haladtok?-kérdezte Will.
-Hogy haladunk? Hogy érted?-kérdeztem.
-Haver,tudod mire gondolok.-mondta, majd oldalra biccentett a fejével.
Mikor oldalra néztem Florat láttam egy mini szoknyában a folyosó végén. Akármennyire volt szép és jó a látvány, végig Lisa járt az eszemben.

Az idő szerencsére gyorsan elrepült és hamar vége lett a sulinak is.
-Sziaaa édes-jött oda hozzám Flora,majd végig simított a vállamon.
-Ömm, hello Flora.- köszöntem vissza.
-Nem lenne kedved ma valami izgihez?-mondta, majd gyöngéden bele harapott az alsó ajkába.
-Bocs, dolgom van.-mondtam, majd kikerültem és elindultam virágért.
Lisa szemszöge:
Az egész napom egyhangú volt,mint az előző.
-Lisa látogatód jött-kopogott be anya az ajtón.
-Nem érdekel!-kiabáltam ki.
-Biztos vagyok benne, hogy érdekel.-mondta.
-Hali-köszönt egy ismerős hang. Hátra fordultam és Tomot láttam magam előtt. ÚRISTEN! Borzasztóan nézek ki.
-Jézusom,Tom-kiáltottan fel.
-Ennyire ijesztő lennék?-kezdett el nevetni.
-Nem, nem te. Hanem én.
-Viccelsz? Gyönyörű vagy.-mondta,majd végig simította az arcomat.
-Ezt te sem hitted el-kezdtem el nevetni.
-De, én igen. Mesélj, mi a baj?-nézett rám majd mosolyra húzta a száját és leült az ágyam sarkára.

szerző:Ui:
Itt egy kép Florárol.