Liam szemszöge:

- Jólvan, akkor holnap találkozunk, szeretlek életem, puszi vigyázz magadra és köszönöm szépen hogy már pusztán a hangoddal is jobbá tettél, nagyon várom a holnapot puszi szívem.- köszönök el Shopi-tól az én egyetlen szerelmemtől, aki sikeresen meg nyugtatott és lelket öltött belém úgyhogy észbe kaptam és meg értettem, hogy végülis értelmetlenül haragudtam Mercire bár talán egy kicsit még dühét a dolog de meg békéltem úgyhogy majd beszélek Mercivel.
- Szia, drágám csak nem a híres shopival beszéltél- kérdezi kuncogva anya mikor belép a konyhába.
- Szia, de igen úgyhogy készülj fel holnap meg ismered- mondom boldogan ő pedig a nyakamba ugrik.
- Úristen annyira örülök, hogy megismerem, fel is hívom az egyik kollégámat, hogy ugorjon be holnap délután helyettem mert gondolom akkor jön igaz?
- Igen holnap 14-re.
- Jólvan- megy ki a konyhából nagy örömmel és helyette Niall jön be.
- Na mi ez a nagy vigadalom?- kérdezi és ujjongó anyámat nézi majd rám pillant én pedig csak vállat rántva válaszolok.
- Semmi holnap jön Shopi és már várja, hogy meg ismerje- jelentem ki mire ő is mosolyog és bólogat.
- Egyébként lenne egy kérdésem vagyis inkább egy kérésem de légyszi ne ölj meg- mondja közben tarkóját vakarja én pedig lassan bólintok egyet.
- Figyelj, tudom hogy haragszol Mercire de amikor haza jött Ha...akarom mondani csak haza jött azóta nem evett semmit hanem csak a szobájában kuksol, és hát...az lenne a kérdésem hogy beszélhetnél vele és bevihetnél neki kaját mert ahogy látom hála Shopinak meg nyugodtál és jobban lettél te is.- mondja, de én le maradtam annál a névnél akit nem fejezett be.
- Kit is akartál mondani hogy haza jött Mercivel?- kérdezem és érzem ahogy izmaim meg feszülnek.
- Hát...tudod...izé...ő és Harry...együtt jöttek haza...- válaszolja dadogva. Én pedig meg próbálok nem teljesen kiakadva és  idegesen ki vágtatni a nappaliba a konyhából és meg állok a TV előtt amit éppen nézett Hazz.
- Hol voltatok ti a húgommal?- vonom kérdőre ő rajta pedig látszik hogy ideges lett és újjait kezdi tördelni.
- Csak el mentünk az állatkertbe ennyi volt az egész, nyugi- mondja de nem a szemembe nézve...
- Nem volt semmi más vagy olyan amit nem akart volna?
- Nem nem csináltam vele semmit.
Éppen válaszolnék mikor Niall jön be egy tálcával a kezében.
- Liam akkor fel viszed ezt neki van rajta minden kaja szóval tud válogatni?.- kérdezi és a kezembe nyomja.
- Persze, de előre szólok Styles ha a fülembe jut valami aminek nem kéne akkor ki herélek- jelentem ki mire nagyot nyel.

Az ajtaja előtt nagy levegőt veszek és kopogok majd lassan be nyitók.
Amint felnéz rám és én meg látom könny áztatta szemeit azonnal le teszem a tálcát és egy nagy ölelésbe vonom.
Majd lassan nagy levegőt véve meg kérdezem amit mindig amikor sír.
- Ki bántott?- felsóhajt de aztán megint zokogni kezd. Meg szakad a szívem mint mindig amikor így látom... Hajába puszilok és el kezdem ringatni és csitítgatni
- Harry volt? Vagy valaki más? Meg verem ha kell- jelentem ki de a fejét rázza.
- Nem kell senkit meg verned és nem nem Harry volt hanem...hanem- ekkor el kapja pillantását rólam és le hajtja fejét. Mi baja lehet?
- Csak...csak Nem akarlak el veszíteni a hibám miatt...- válaszolja végül én pedig meg nyugszom félig meddig mert tudom hogy nem csak ez a baja de úgy vagyok vele hogy nem erőltetem hogy el mondja.
- Jólvan nyugodj meg nincsen semmi baj nem tudnál el veszíteni bármit is csinálsz! Itt vagyok és itt leszek mindig!- jelentem ki ő pedig mosolyogva és meg könnyebbülten néz fel rám és hozzám bújik.
Hátra dőlünk az ágyon és együtt szinte egyszerre nyom el az álom.

Mercedes szemszöge:

Reggel azt veszem észre hogy Liam még mindig mellettem fekszik és kivételesen én is az ágyon vagyok.
Nagy és meg könnyebbült mosoly terül szét az arcomon hogy meg bocsájtott nekem ugyanis félig meddig tényleg ez volt a bajom tegnap.
Lassan fel állok és el megyek zuhanyozni mert ugye tegnap nem voltam.

Zuhanyzás után látom hogy Liam még mindig alszik de én már késésben vagyok szóval már indulok is a suliba.

- Osztály ma egy új tanulót üdvözölhettek magatok között- jön be az igazgató az óra végénél és utána pedig egy nálam fél fejjel magasabb barna hosszú hajú és barna szemű lány.- Bemutatom Cheryl Cole-t kérem segítsenek be illeszkedni neki.- fejezi be és amikor ez a Cheryl az üres helyre megy ami történetesen az enyém ki is ment a teremből.
- Szia tudnál nekem egy tollat kölcsönadni otthon hagytam az enyémet.- kérdezi kedves mosollyal tőlem amitől nekem is sokkal jobb kedvem lett.
- Persze tessék- adom neki a pót tollamat.
-Köszi. Egyébként Cheryl vagyok ha nem tudtad volna- mondja nevetve és én is el kezdek nevetni és meg rázom felém nyújtott kezét.
- Az én nevem pedig Mercedes Payne- válaszolom és várom az ujjongását és az eddig megszokott ugrálást amit az eddig meg ismert lányoktól kapok amikor el mondom a nevemet. De csak mosolyog és nem csinál semmit hanem írni kezd.

A szekrényemhez sétálva meg látom ahogy az enyém mellettibe pakol be nagyon meg örültem hogy mellettem lesz, de nem szólok semmit hanem csak oda megyek a sajátomhoz és be pakolok és ki veszem a kövi órára való könyveket és füzeteket. De nem tudom meg állni furdal a kíváncsiság hogy mért nem őrült meg a nevemtől szóval meg kérdezem.
- Cheryl?- fejét fel kapja és el mosolyodik.
- Igen? Merci?
- Hogy hogy nem visongtál a család nevemtől?- erre el neveti magát
- Tudom hogy érted és hát azt is tudom miért és hogy ki a bátyád de nem vagyok túlságosan nagy rajongójuk inkább csak meg hallgatom őket de ennyi- válaszolja én pedig nagyon meg örültem hogy végre találkoztam egy jó fej lánnyal aki nem csak azért barátkozik velem mert találkozni akar a bátyámmal vagy a fiúkkal.
- Értem.
- Figyelj meg tudnád mutatni a biosz termet eléggé el vagyok veszve- kérdi én pedig bólintok.
- Persze nekem is az lesz.
- Ooo ez nagyszerű- mondja csillogó szemekkel.

Végre vége a biosznak ezzel együtt a napnak.
Cheryl- el nagyon jól össze barátkoztunk ki derült hogy neki se volt még igaz barátja és hogy sok közös van bennünk.
- Nincs kedved át jönni hozzánk?- kérdezem.
- Dehogyisnem- válaszolja nagy örömmel a hangjában és látom rajta hogy tényleg örül.
- De előre szólok hogy otthon van a bátyám és az egész banda- húzom a számat mert félek hogy mégse jön.
De csak vállat ránt és nevet.
- Nem utálom őket meg semmi csak egyszerűen nem vagyok rajongó- válaszolja és én is nevetni kezdek.

Amikor be léptünk az ajtón a fiúkat láttuk ahogy éppen valami vígjátékot néztek és röhögő görcsöt kaptak de normalizálták magukat amikor meg látták hogy nem egyedül jöttem sőt Liam még fel is pattant és csak bámult Cheryl- re aki kedvesen elé lép és bemutatkozik.
- Szia remélem nem baj hogy át jöttem a nevem Cheryl Cole- nyújtja mosolyogva a kezét a barátnőm a bátyám pedig csak most ébred fel a csodálásból és kissé hosszan meg rázza a kezét és kicsit dadogva ő is bemutatkozik. Milyen furcsa lett hirtelen.
- Szia én..én Liam Payne és nem nyugodtan maradj.- engedi el a kezét és mintha el pirult volna.
Ezután a többiekkel is meg ismerkedik.
- Merci- kiáltja Liam mikor a lépcsőn megyünk a szobán felé.
- Örülök hogy van végre egy barátnőd- mondja mosolyogva és vissza mosolygok rá.
-Igen. Én is.- mondom és Cheryl után megyek.

Olyan 14 körül éhesek lettünk és arra gondoltunk hogy le megyünk enni de amikor le mentünk a nappaliban egy fekete hajú magas lányt ahogy Liam nyakában csimpaszkodik.
Amikor meg látott illedelmesen mosolygott és oda jött hozzám.
- Szia biztos hallottál már rólam én vagyok Shopi Smith.

Sziasztok!

Viszonylag gyorsan meg tudtam írni bár a kövit nem tudom mikor hozom de azt is meg próbálom hamar.
Ha tetszett hagyatok komit és vote- oljatok😘😘
Sok puszii❤❤❤❤