Sose érzett fájdalom
Lassan be nyitók a szobába, Harry az ágyon fekszik és egy filmet néz, ahogy hallom valami horror lehet.
Közelebb megyek és Harry abban a percben állt fel amint meg látott, és mosolyogva, nagy léptekkel indult meg felém, de mikor meg látta még mindig piros szememet mosolya el múlt és aggódva tette meg felém utolsó lépését kezeimet meg fogta és egy csókot nyomott rájuk.
- Ha az a baj ami lent történt Zayn- el akkor bocsánatot kérek.- simítja meg arcomat, de én hátra lépek egyet, tettemre meg idegesen ráncba szalad szemöldöke.
Nagy levegőt véve neki kezdek.
- Nem Harry nem az. Hanem csak szeretném el mondani, hogy....- habozok és próbálom össze szedni gondolataimat- hogy sajnálom, de én rá ébredtem, hogy amit csinálok veled és vele az senkinek nem jó és én am se vagyok ilyen. Nem akarom a viszályt kettőtök között szóval döntöttem.- jelentem ki, kihúzva magamat.
Bólint jelezve hogy figyel és folytassam.
- Harry én szeretlek,d..- nem tudtam be fejezni mert nagy vigyorogva ajkamra tapadt az övéivel.
Most nem csókoltam vissza, mert bármennyire is akartam nem tehettem meg. Nem önthetek belé még több reményt, akkor végképpen nem tudott volna el engedni engem.
- Mért nem csókolsz vissza?- enged el és vág értetlen fejet.
Lehajtom a fejemet és még egyet hátrébb megyek ezzel pedig megérzem hátamnak nyomódni az ajtót.
- Szeretlek- emelem fel a fejemet és nehezen szemébe nézve mondom tovább.- de nem úgy mint ahogy te engem. Mert az én szívemet már Zayn ellopta sajnálom.- mondom neki fura mód de magabiztosan felkészülve mindenre.
Szemei ki kerekednek és fejét rázva hátrál tőlem majd lehunyva szemeit fordul el tőlem.
- Harry én..- fogom meg vállát de kezeimet le rázza magáról és hirtelen fogja magát és szekrényhez lépve le borít róla mindent (ami am Liem-é).
Ordít egyet és a falba és bele ver, és vissza néz rám sötét íriszeiben most csak úgy virít a gyűlölet a harag, elkeseredettség, és szomorúság, amitől egyszerre ijedtem meg és szorult össze a szívem miatta. Ezt én okoztam! Én törtem össze a szívét! Sosem akartam egy szívemhez közel állót bántani, de most meg tettem pedig nem akartam!
- Mégis mi a szart tud ő amit én nem ha?! Mivel jobb mint én?! Tudom hogy nem vagyok a leg meg bízhatóbb a sok volt csajaim miatt, de téged sose hagynálak el! És akár hiszed akár nem ő se az a szent életű mint akinek mutatja magát! Azt se tudod mért akarta mindenáron hogy az övé legyél igaz?! Nem tudod hogy hogyan vert át! Még csak azt se tudott mért jött át verekedni! Nem is tudsz róla még semmit!
- Rólad se tudok semmit Harry! A te titkaidat se tudom! Akkor mégis mivel vagy nála jobb ha?!- keltem ki. magamból már én is.
- Nem nekem jutott az eszembe az a rohadt fogadás, amivel el döntjük, hogy ki fog téged meg kapni, hanem ő!
- Tessék?! Miféle fogadásról beszélsz?!- kérdem félve a választól.
- Na látod?! Ha szeretne el mondta már volna! De úgy tűnik hogy mégse szeret annyira, hogy ezt el mondja! Arról a fogadásról beszélek ami miatt ma át jött verekedni! Amivel mondhatni jó pasi módjára ki tulajdonított téged!
- Harry ez igaz?!
- Nem b*zd m*eg csak ki táplálom, sőt én magam hívtam át hogy törje el az orromat Ha már a bátyádnak nem sikerült! Hát persze, hogy igaz!
- Nem! Én ezt nem tudom és nem is akarom elhinni kezdek el szipogni, és könnyezni.
- Pedig ez az igazság a rohadt életbe ver bele még egyszer a falba én pedig már szaladtam is volna már ki a szobából sírva, de amikor megláttam ahogy térdre rogyott arcát kezeibe temeti, meg fájdult a szívem és lassan és mellé térdeltem.
Éppen meg akartam szólalni de meg előzött.
- Sajnálom! Tudom hogy rohadt nagy fasz voltam az előbb, de egyszerűen, én nekem még sose volt ilyen fura érzés a szívemben! Sose éreztem, hogy a szívem meg akart volna hasadni, és sose értettem azokat akik ezt már érezték, akikkel én tettem ezt se értettem őket...és fáj nagyon fáj mintha egy tőr fúródna a szívembe amit forgatsz a szavaid súlyával!
Nem! Nem akarom ezt érezni mert fáj és nem tudok ellene tenni és ez rohadtul zavar!- próbálja vissza tartani a sírást ezért csak még idegesebben ver bele a falba, mintha a fájdalommal akarná eltűnhetni az érzéseit sikertelenül, mert egy könnycseppnek mégiscsak sikerül le gördülnie arcán.
Kinyújtom kezemet és letörlöm a kósza könnyt arcáról, majd erősen magamhoz szorítva ölelem meg őt.
- Nem akarom, hogy őt szeresd- szipogja.
Lassan el engedem az ajtóhoz sétálok és erőt véve magamon még vissza nézek rá.
- Mindig őt fogom akarni ebben biztos vagyok ahogy abban is hogy te is fontos vagy nekem és nem foglak elengedni.
Ezzel a mondattal lépek ki az ajtón, majd le csúszva rajta kezdek el zokogni.
Vagy féll óra múlva állok fel megint és megyek le a lépcsőn a kabátomat fel venni, majd ki lépve az éjszakába veszem az irányt a hotel felé, fejemből viszont nem tudom ki verni a fogadás témát....
Sziasztok!
Na itt az utolsó előtti rész.
Bocsi ha Harryt nem kívánatos személynek írom le és tudom hogy nem valami jó de hát na😇❤
Szerintetek mi lesz az utolsó részbe a fogadás miatt szét megy a párosunk vagy ki tartanak egymás mellet?
Mert már erre is gondoltam hogy senkit se választ😏😁😘
Válaszokat szeretnék kérni kommentben és a vote- at is köszönöm.
Puszii jóéjszakát❤❤❤❤
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro