Zayn szemszöge:

Egész este csak forgolódtam nem tudtam aludni meg ijedtem és ideges voltam Louise esti telefon hangja miatt... Nem amiatt hogy Merci el mondta és meg ver (sőt meg is érdemelném) hanem hangjába levő aggodalom miatt, remélem semmi baja sincsen Mercinek... azt már nem tudnám elviselni....
Végül 7-kor felkeltem és ezen agyalva vártam Louise-t.
Látom ő se negyon tudott aludni mivel már 10-kor kopogtak
Fel állok az ágyról és nyitok
-Szia bocsi hogy hamarabb jöttem de nem tudtam aludni- mondja feszülten
- Szia nem vagy ezzel egyedül- mondom és arrébb lépek hogy be jöhessen
- Hogy van Merci?- kérdezem mire meg feszül és szorosan le hunyja szemét szóval tudja szemében harag és csalódás látni ami szíven ütött engem...
- Tudod te hogy miattad mit élt át és hogy mit műveltél vele?!- esik nekem én meg állok ott és hallgatom...
- Hogy teheted ezt vele?! Elvettél tőle egy olyan dolgot amit már nem adhatsz vissza neki soha!- kiabálja- Ráadásul hála neked Liam is le cseszte pedig nem csinált semmi rosszat
Szívem ki hagyott egy ütemet erre a mondatára és kétségbeesetten néztem rá
- De ugye nem bántotta vagy valami?- kérdezem mire le mondóan fel nevet
- Nem bántotta nem olyan mint te tudod ő még nem józanóul is gondolkodik és nem issza le magát rögtön ha valami történik- köpi az arcomba a szavakat Louise de amikor meg látja el nyúzott és kétségbeesett arcomat vonásai el lágyulnak és nagyot sóhajtva ül le egy székre
- Figyelj nem akarok veszekedni de kiakadtam és legszívesebben el mondanám Liamnek de miatta nem teszem és a húga miatt se mert egyiknek se akarok rosszat és nagyon aggódom Merci miatt látszik rajta hogy lelkileg is meg lett viselve és fizikailag pedig pláne...- mondja nekem pedig össze szorul a szívem és el kezdek motyogni magamnak
- Istenem el basztam mindent! El veszítem őket! És mindez csak az én hülye viselkedésem miatt- mondom mire fel áll és le kever nekem két pofont én meg csak pislogok
- Bocsi de megint pánik rohamod lett volna meg hát meg is érdemelted.- mondja én meg bólogatok és leülök az ágyra ő pedig mellém
- Zayn túlságosan szeretik a hülye fejedet ahoz hogy el hagyjanak ne aggódj csak...csak próbáld meg valahogyan rendbe hozni a lehetetlent- mondja sóhajtva
(Ez után még beszélgetnek szerk.)

Harry szemszöge:

Olyan dél körül el határoztam hogy el megyek Merciért a sulihoz és meg szerettetem magamat vele habár engem nem lehet nem szeretni igen igen tudom hogy önimádó vagyok de hátna ez van
Szóval el is indultam gyalog ami csak 30 percbe telt.
( eközben Liam már nem volt mérges Mercire és Sophieval beszélt telefonon majd meg beszélik a dolgokat Mercivel de nem most, Niall pedig az itt lakó egyik ismerősét látogatja, szerk. )

Mikor meg láttam arcát a napszemüvegem mögül hatalmas mosoly terült szét arcomon. Olyan gyönyörű...barna szem és haj, kissé sápadt bőr ami nagyon jól áll neki normális test alkat amit egy farmer és egy fehér haspóló takar...elemzés közben azt kezdtem érezni mintha kezdene szűkösödni a nadrágom úgyhogy abbahagyom és gyönyörű csoki szempárjába nézek.
- Na, szia Mercike milyen volt a suli?- kérdezem mikor odaér, ő el mosolyodik köszönésem hallatán és kuncogni kezd annyira édes
- Szia hát te?- kérdezi én meg kezen fogom és el kezdem húzni magam után amit ő értetlen fejjel néz és közben fel nevet
- Arra gondoltam el mehetnénk valahova mit szólnál pédául...- gondolkozom- az állatkertbe?
- Mért pont oda?- kérdezi nevetve és gyanakvóan ez mondjuk közös benne és Liambe mind ketten el kezdenek gyanakodni ha valami jó történik velük..
- Hát szeretném ha jobban meg ismernénk egymást- mondom a végén és kevesen el mosolyodik
- Ezt úgy mondod mintha randira akarnál hívni- na ennyit a kedves mosolyról...
- Hát akkor vegyük annak bár mivel tökéletes vagyok ezért anélkül is belém szeretnél- mondom neki nevetve mire jobban el kezd nevetni
- A szerény ember címeredet el fejtetted mondani- mondja még mindig nagyon nevetve az én szívemet pedig melegség járja át mert én nevettettem meg.
- Jólvan- egyezett bele egy kis hezitálás után amire az én szívem nagyot dobbant sosem éreztem még ilyet...
- Na és hol van itt állatkert?- kérdezem mert rá jövök hogy igazából nem ismerem a környéket
- Hát állatkertet bárhol találsz például egy iskola de állatokat még könnyebben például egy Harry styles- mondja röhögve mire én úgy csinálok mintha durciznék
- Ez gonosz volt- mondom és nyelvet nyújtok rá mire még jobban röhögni kezd- de ne aggódj meg bosszulom én még ezt- mondom és kacsintok mire arca teljesen vörös lesz de aztán meg lep a válaszával
- Hát már várom- mondja és ő is kacsint amire meg lepően de én pirulok el mire el kezd édesen kuncogni
- Na gyere mutatom az utat Mr. Tökéletes- mondja nevetve én meg kihúzom magamat a becenév hallatára és így megyünk tovább.

Mercedes szemszöge:

Nagyon jól éreztem magamat Harryvel és jó volt kicsit el felejteni a problémákat még akkor is mikor pont beszélni akartam Liammal otthon mikor Harryt meg láttam szóval majd inkább este...
Egész délután csak viccelődtünk és nevettünk meg persze akik fel ismerték jöttek autógarmért is...Hála istennek semmilyen lesi fotós se volt..
Éppen egy parkba sétáltunk mikor azon gondolkoztam hogy ideje haza menni..
- Hazz azthiszem ideje haza menni- mondom ő meg el szomorodok de bólint és halványan el mosolyodik de úgy hogy majdnem el ájulok de aztán eszembe jut egy szebb és édesebb mosoly Zayn mondja egy hang a fejembe mire alsó has részemnél el kezd fájni és Arra az estére gondolok...de inkább ki verem őket a fejemből de helyes arca, simogató hangja és selymes érintése mindig eszembe juttatja a tulajdonosát szóval csak a tettét tudtam azt is csak egy időre ki verni a fejemből szóval erre gondolt Louise hogy mindig eszembe fog jutni főleg mikor eszembe jut...
Nagy gondolkodásomból a bejárati ajtó hangja ugraszt ki és észre veszem hogy végig beszélt hozzám Hazz...

Éppen csukom be a szobám ajtaját mikor észre veszem hogy Harry még mindig követett mire intek hogy be jöhet ő meg e lmosolyodik és meg jelennek aranyos gödröcskéi az arcán amire én is el mosolyodom
- Köszönöm ezt a délutánt Harry jól esett kicsit ki kapcsolódni és el szakadni a problémáktól- mondom és le fekszem mellé az ágyra (Igen ő is fekszik)
Hirtelen fölém mászik és huncutul el mosolyodik és homlokomra ad egy puszit eléggé ismerős ez a helyzet ahogyan most vagyunk...
- Van pár ötletem hogyan kéne meg hálálnod- mondja perverz mosollyal arcán.
Miután nem mondok semmit lassan elkezdi apró csókokkal behinteni a nyakamat.
Egyre lejjebb haladt és mikor el érte a kulcscsontomat amit az érzékeny pontjaimon meg szívott ami belőlem egy jóleső sóhajt vált ki.
Harry- suttogom a nevét mert kábultabba ejtett gyönyörű smaragd szeme és már csak azt veszem észre, hogy ajka finoman az enyémre tapad.
Ez most nem az az erőszakos vagy követelőző hanem ez érzelmesebb és szenvedélyesebb ~nem is tudtam hogy ilyet is tudd de tetszik~
Nyelve végig simít alsó ajkamon bejutást kérve amit meg adtam neki.
Nem is kellett több neki nyelvemet táncba hívta és az szinkronban mozogtak.
Kezével a pólóm aljához nyúlt és lassan engem simogatva le húzta rólam e miatt el szakadtunk egymástól de gyorsan megint számban éreztem nyelvét.
Már nem is tudom, hogy hogyan került le mind kettőnkről az összes ruha kivéve Harryről a boxer rólam pedig a bugyi és a melltartó.
Ajkai le tértek nyakamra és onnan még lejebb és érzem ahogy ki kapcsolja a melltartómat és el dobja a szoba végébe.
Melleimet meg látva egy jóleső nyögés hagyja el a száját és be harapja ajkát majd elkezdi szívni az egyik mellemet másikat pedig gyúrni miközben kezei már a bugyimban járnak és csiklómat izgatják ami eddig nem volt rossz..
De amikor már egyik ujját fel akarja dugni eszembe jut AZ este és Zayn...
Meg ugrottam ő pedig huppant egyet a földön.
Észbe se kapott de én már el is kezdtem öltözködni.
- Hé, baba mi a baj? Valami rosszat tettem- kérdezi meg lepődve és aggódva én pedig meg rázom a fejemet.
- Nem Harry csak...csak én...- mondom de inkább nem mondom tovább mert érzem sós könnyeimet amik már gyülekeznek- nem fontos az a lényeg hogy én most nem akarom, inkább menj majd beszélünk mindent köszönök és jóéjszakát- mondom és ki tárom az ajtót, ő pedig sóhajtva kilép de még egyszer meg fordul.
- Azt montad hogy nem MOST szóval még lehet róla szó nem igaz?- kérdi és végig simít arcomon amitől kiráz a hideg (jó értelemben).
- Nem tudom de most menj jóéjt mondom és orra előtt be csukom az ajtót és ágyamba zuhanva kezdek el sírni.
Egy órája hogy sírok egyszerűen nem tudom abba hagyni patakokban folynak a könnyeim, majd arra leszek figyelmes hogy valaki halkan kopog majd benyit azthittem Louise az vele legalább tudnék beszélni az érzéseimről amiket még én se tudok, hogy pontosan kihez hogyan viszonyulok...
De mikor meg látom a bátyámat egy tálcával a kezében és amikor ő is mr5 látja ki sírt szemeimet amiből még mindig folynak a könnyek le rakja és oda siet hozzám kezével pedig le törli éppen ki csorduló könnyemet és az ágyra ülve karolt át és kezdett el ringatni majd fel tette azt a kérdést amit nagyon nem akartam hallani tőle.
- Ki bántott?

Sziasztok!
Megint csak bocsánatot tudok kérni tudom hogy úgy volt hogy hamar hozom de egyszerűen ez a fejezet nem akart össze rakódni a fejemben 😂😇😘
A kövi részt már remélem hamarabb fogom hozni😉😘
Egyébként mivel csak két komment jött a Louise-os dologgal kapcsolatban és mindkettő mást mond ezért arra jutottam hogy ő majd sokkal később fog Mercire barátnál többre gondolni.😁❤
De továbbra is várom a véleményeteket ami nagyon jól jön mert onnan tudom hogy jó e a sztori.
Puszii❤❤❤❤