A hajnal most is gyönyörűnek látszik ― bár lehet, hogy csak én rajongok túlságosan a napfelkeltéért, és olyan különleges varázst látok bele, mint senki más. A napsugarak játékos táncot lejtenek a falon, élvezik, hogy át sikerült törniük a fátyolanyagú függönyön, s ezáltal megállíthatatlanul cikáznak körbe. Minden narancsos árnyalatot nyer, az égbolt alja pirosból hajlik kékes színbe ― összemosódásuknál lila sejlik fel, azonban a kora reggel álmatagságával ezek a kicsiny csodák nehézkesen jutnak el az elmémig.

Hozzászokhattam volna az ébredés ilyen formájához: Changbin mögöttem fekszik, a kilélegzett levegő természetesen a nyakamba tódul. Mozdulatlanul nyugszik rajtam a karja, és ha nem félnék ennyire a következményektől, egészen biztosan összefűzném az ujjainkat. Csendbe burkolózva hallgatom az ébredező kinti tájat. A madarak néhai csiripelésébe belerondítva párszor elhúz az utcán egy-egy autó, ám a legtöbb ember ilyenkor az igazak álmát alussza, s csak a koránkelő típusból kávéznak néhányan; a legmerészebbek.

Mélyet sóhajtok. A takaró kényelmetlenül melegnek bizonyul, ugyanis este feltekertem a fűtést ― még Binnie pulcsijában is fáztam, emiatt pedig ebben is aludtam el. Kénytelen vagyok óvatosan lerugdosni magamról a rám eső részét. Igyekszem nem felébreszteni az engem átkaroló fiút, viszont ez semmissé lesz, amikor egy hosszú szusszanással reagál a mozgolódásra. Azonnal megmerevedek és egyetlen centit sem mozdulok arrébb, de ekkora már elkéstem; a reggeli rekedtes hang fáradtan felcsendül.

― Jó reggel, Lixie.

Akaratlanul kúszik az ajkam szélébe egy halvány mosoly. Érzem, amint lejjebb csúszik valamennyivel, majd a homlokát a két lapockám közé dönti és közelebb húz magához. Az ébredés utáni Changbin a legaranyosabb Changbin ― erről milliószor meggyőződtem. Ilyenkor olyan bújóssá válik, mint egy kölyökmacska, az sem igazán zavarja, ha bombát robbantanak a szomszéd házban.

― Neked is, hyung ― köszöntöm hivatalos megszólítással. 

Felkuncogva ingatja meg a fejét. Hallom, ahogyan elnyom egy hatalmas ásítást. Nem csodálom, tegnap magunkhoz képest is sokáig voltunk ébren. A csapat programot szervezett, aminek értelmében beültünk egy pizzériába és semmiségekről beszélgettünk, viccelődve ugrattuk egymást. Szeretem ezeket az alkalmakat; hiába nem tartozom a játékosok közé, a legjobb barátom miatt én is elkezdtem eljárni velük szinte mindenhová, és egy idő múlva beolvadtam a társaságba.

― Miért nem alszol? ― érdeklődik. Erőtlenül elfordul tőlem, hogy az ágy másik felén álló éjjeliszekrényről levegye a telefonját. Egy ideig bajlódik a töltővel, ugyanis fél kézzel tervezi megoldani a problémát; a másikkal makacsul öleli a derekamat. ― Őrült vagy? ― nyöszörög, amikor végre sikeresen befejezi a feladatot és leolvassa a kijelzőn felvillanó óra-perc állást. ― Még van kibaszott másfél óránk a csengetésig.

― Ki kell javítsalak ― veszem át a szót egy pillanatra ―, mert az valójában maximum egy óra. Fél, ameddig gyalog beérünk. Még busszal is tíz-tizenkét perc. Legjobb esetben ― teszem hozzá, nem mintha számára ez sokat javítana a helyzeten. 

Nyűgösen dobja a paplanra a telefonját, hogy visszabújhasson a hátamba. Meg sem lep, mert a közös reggele mindig nehezen indulnak. Egyikünk sem egyszerű eset, főleg ha hisztisek vagyunk. Jelenleg nem az ― legalábbis nem vettem még észre a jeleket ―, ezért úgy határozok, hogy valamiféle kárpótlást muszáj lesz kitalálnom. Válasz nélkül hagyja a kijelentéseimet, ebből pedig arra következtetek, visszaaludt. Csendben fekszem és agyalok, hogy mit kellene tennem, aztán hirtelen eszembe jut, hogy imádja az amerikai palacsintát. 

Mosolyogva emelem meg a takarót. Ki szeretnék alóla kászálódni, ha már nem tudtam eltávolítani magamról előzőleg ― a palacsinta tésztájának kell egy kis idő, úgyhogy nem ártana rögvest nekilátni. Még fel sem ülhetek a matracon, amikor az engem közrefogó karok visszarántanak.

― Az a minimum, hogy maradsz, ha már felébresztettél ― motyogja. Nem adja fel, komolyan visszarendez az eredeti pozíciónkba; egy kis különbséggel. Ezúttal a mellkasán nyugtatom az arcomat, egyaránt a szolgálatot feladni készülő szívemet is.

― Reggelit szerettem volna csinálni neked ― osztom meg Binnie-vel az eredeti elképzelésemet. 

Nem várt fordulat következik: erre is csak érdektelenül megvonja a vállát és lehunyt szemekkel húz magára. Az arcára vetülő fények szemmel láthatóan idegesítik, pedig bennük úszva a pirkadatnál is szebbnek találom: a telt ajkakon csalfa illékonysággal simít végig az arany napsugár, hogy az orcájára csókolva pillanatokon belül megsemmisüljön ― egy buta része az elmémnek féltékenységet érez, amiért én sosem érinthetem majd így. Másodpercekig tart csak, aztán Seo Changbin törékeny szépsége megszakad; a fejét oldalra döntve akadályozza meg, hogy a fénypászmák a szempillái alá hatoljanak.

― Bocs, de most a reggeli sem érdekel annyira, hogy elengedjelek ― jelenti ki. Pár perc némaság alatt majdnem elszenderedek. Itt fekve tökéletesen hallom az egyenletes ritmust, amit a szíve diktál, és ami miatt egy kissé el is szomorodom. Jó volna, ha ez a szív egyszer utánam dobogna. 

― Binnie ― szólítom meg váratlanul, ezért laposakat pislantva felnyitja a szemeit ―, ha jó-éjt-puszit ad az ember, akkor jó-reggelt-puszit miért nem?

Az érzéseim ütemtelen verdesésbe kezdenek a mellkasom ketrecébe zárva, mert vonakodom feltenni az első kérdést, ami felötlik bennem. Mégis összeszedem a bátorságomat és az ajkamba harapva kicsit feltámaszkodom.

― Ez most célzás? ― billenti oldalra a fejét. 

Tanácstalanságot mímelve megvonom a vállam. Tényleg kíváncsi vagyok, egy ilyen szituációban hogyan reagál. Pirulva veszem tudomásul, hogy összegyűjti az erejét és ülőhelyzetbe verekedi magát. Vele együtt mozdulok, hiszen egészen idáig rajta feküdtem, azonban a pilláim éppen abban a másodpercben csukódnak le, amiben az ujjai az állam alá siklanak, így megemelvén a fejemet. Az ajkai egy röpke percig találkoznak a felhevült bőrömmel, viszont így is majdnem meggyulladok.

Öngyilkos ötlet volt ezt kérdezni tőle.

― Jó reggelt, Szépség.

nagyon nagyon késő, vagy korán van, amikor ezt írom. holnap átolvasom (ma, lol) és kijavítom a hibákat. bocsánat érte, ha sok fordul elő xd