-Nem engedlek ám sokáig pihenni...-suttogja már a fülembe, majd szívogatni kezdi a nyakamat........

Shownu feláll rólam, majd leveszi magáról az alsó részét fedő darabokat. Újra kihézetett szemekkel figyelem vetkőzését és azt veszem, hogy megint állok.
-Cicám, de imádlak!-kerekedik újra felém az exem, immár ruha nélkül.
-Nem szeretnél elengedni?-teszem fel a kérdésemet, ugyanis egyre jobban zavar, hogy az ágyhoz vagyok bilincselve.
-Nekem ez így jobban tetszik.-mondja, majd beleharap fülcimpámba. Ajkaim közül egy halk sóhaj szökik ki, mire Shownu felkuncog, majd hirtelen, mintha eluralkodott volna rajta a vágy, lábaimat felemeli és a vállára teszi. Meglepődötten nézek rá, ő pedig perverzen elmosolyodik.
-Akarsz?-puszilja meg belső combomat.
-Hülye kérdés...-nyögöm neki.
-Tartsd észbe, hogy ez büntetés.-néz rám szigorúan, én meg már tudom, hogy ez most fájni fog. Még pár percig néz a szemembe, majd mint akinek eszébe villantak a régi dolgok, belém vágódik.
-Bassza meg!!-szitkozódok kiabálva, ugyanis rohadtul fájt amit tett. Látom arcán, hogy veszekszik magával. Azt akarja, hogy fájjon, mert haragszik rám, de ugyanakkor sajnál is. Végül gonoszabbik fele győz és ez azzal jár, hogy egyből mozogni kezd. Oldalamba kapaszkodik, belém mélyeszti körmeit. Most nem rám figyel, csakis saját magára. Ebben a menetben csak ő a fontos. Mintha én egy jelentéktelen bábu lennék akit kedvére baszogathat.
-Shownu! Állj le! Ez nagyon fáj!-próbálom tudtára adni, hogy mindjárt elájulok, de nem figyel rám. Igyekszek magamnál maradni, de a fájdalom felül kerekedik rajtam. Ez tényleg egy büntetés. Nagyon fájdalmas büntetés...

------------------

Azt hiszem, elájultam. Lassan kezdem nyitogatni a szememet, de amint meglátom milyen fényesség van, azonnal vissza is csukom.
-Jajj, kicsim!-hallom meg édes anyám aggódó hangját.
-Hol vagyok, anyu?-szólalok meg nehezen, rekedt hangon.
-A szobádban vagy drágám.-néz rám szeretetteljesen.
-Shownu...?-féltem megkérdezni, de nagyon érdekel, hogy most hol van és gondol-e rám. Persze anyám ezt biztosan nem tudta, de egy próbálkozást megér...
-Gondolom iskolában van. Úgy hozott haza téged, hogy elmentetek sétálni, meg megbeszélni a dolgokat. Te bedühödtél és neki akartál menni. Viszont ő kitért az utadból, ezért a falnak mentél, amiről visszacsapódtál. Azt mondta eszméletedet vesztetted a kemény faltól és, hogy valószínűleg nagyon fog fájni a feneked az eséstől.-meséli anyu az egyértelmű hazugságokat. Mekkora egy szemét már Shownu??? Mikor lett ő ilyen??
-Kicsim, miért rohantal Shownu-nak? Tudod, hogy a verekedés nem megoldás!-szid le anya.
-Nem rohantam neki! Hazudik!-háborodok fel. Azért nem úszhat meg mindent ez a seggfej!-Ez a barom egy hazug disznó!!-ülök fel hirtelen, mire hátsó felembe bele nyilal a fájdalom. Bazki!! Ez kurvára fáj!!
-Hyungwon, nyugodj le.-simítja meg arcomat gyengéden. Elkell mennem... Beszélnem kell vele....

Naaa most dőlt betűvel írtam, mert tök jól néz kii!😂❤️ Na, de kérlek komizzatok és vote-oljatok! Nagyon kíváncsi vagyok megint a véleményetekre!❤️❤️❤️