♦ 1 ♦

A dízel motorvonat, még ha nem is szélsebesen, de a pályaállapotokhoz igazodva a lehető legnagyobb sebességgel zakatolt keresztül a zalai dombok ölében. Luca egy ideig a vele srégen szemben ülő és lehunyt szemmel szundikáló Grétát nézte, akit elringatott a szerelvény rugózása, majd az ablak felé fordította a fejét, hogy a tájban gyönyörködhessen. Mennyivel másabb így tavasszal, mint télen volt – pásztázta a vonatablakból a kizöldült növényzetet és a kék égbolton vidáman úszkáló pamacsos felhőket. Milyen furcsa. Négy hónappal ezelőtt is erre jártam, annyi különbséggel, hogy akkor az eggyel korábbi vonattal mentem – révedt vissza azokra a januári napokra, amikor az álma által vezérelve indult neki tele reményekkel, hogy felkeresse Balázst. Hirtelen gombócot érzett a torkában, amint arra gondolt, hogy az elmúlt időszak alatt mennyi minden változott. Már több mint három hónap telt el azóta, hogy a csalódását követően igent mondott Ákosnak az esküvőre, akinek ezután a kihívásokkal teli munkája mellett is sikerült több minőségi időt fordítania rá, és úgy tűnt, hogy újult erőre kapott a gyengélkedő kapcsolatuk. A randevúk alatt egyre előrébb jutottak: először kiválasztották a menyegző helyszínét, majd az időpontját is nyárra, ezután pedig leszervezték a nászutazást.

A nőnek úgy tűnt, minden révbe ért, és ahogy közeledett a nagy nap, fokozatosan Balázst is ki tudta törölni a fejéből, hogy életének ezt a kicsi szeletét már csak az emlékeiben és a múltjában őrizze. A sors azonban úgy akarta, hogy a kártyáit megkavarja neki a harmincadik születésnapja, melynek alkalmából Gréta leszervezett kettejüknek egy csajos hétvégét ünnepelni, méghozzá nem is akárhova: a nyugodt és festői Zala megyei kistelepülésre, Pötrétére. A kinézett szállásuk nem messze a horgásztótól helyezkedett el, és tökéletes helyszínt biztosított a kikapcsolódáshoz azoknak, akik a nagyvárosi nyüzsgésből kiszabadulva nyugalomra és pihenésre vágytak.

Luca először nem akart hinni a fülének, amikor meghallotta a barátnője ötletét. Próbált más helyszíneket is feldobni: leginkább kelet felé, az Alföldre ment volna, de Gréta addig győzködte őt, míg végül be nem adta a derekát. Persze arról nem beszélt a cserfes nőnek, mi is történt vele korábban, így nagyon érvelni sem tudott a hely ellen, aztán egy gyengébb pillanatában rábólintott a dologra, elvégre úgy volt vele, hogy még ha ott is lesznek, attól még nem kell mindjárt Balázst is megkörnyékeznie. Emellett a születésnapja pont a pünkösdi hétvégére esett, így a jobbnak tűnő szállások közül már csak ez maradt szabadon.

Amúgy is, neki ott van az az undok szőke picsa, de az lenne a legszerencsésebb, ha össze sem futnánk – mélázott el Luca, miközben kifelé nézve a gelsei vasútállomás épületét vizslatta, ami mellett aztán még egy egész percet sem tartózkodott a vonat. Magamat sem értem. Miért gondolok megint erre? – vett egy mély levegőt. Egy pillanatig úgy hitte, összeesküdött ellene a világ, és nem is lehetne pechesebb, minthogy Grétának a több mint háromezer magyar település közül sikerült pont azt az egyet kiválasztania, ahol a kamaszkori szerelme is lakott, de aztán elhessegette a negatív gondolatokat. Ez úgyis csak egy hosszú hétvégés program, amikor jól érezzük magunkat, és nincsen semmi jelentősége annak, hogy Balázs is itt lakik...

A nő akkor ocsúdott fel, amikor a jármű már Felsőrajk mellett haladt el: felpattant, és jelezte a leszállási szándékát, majd Grétát is felrázta, aki szerencsére hamar felébredt. Alig, hogy odacuccoltak a bőröndjeikkel az ajtóhoz, a vonat meg is érkezett az aprócska megállóhelyre.

Hamarosan már egymás mellett bandukoltak a falu kis utcáján, melynek csöndjét felverte a göcsörtös aszfalton húzott gurulós kofferek hangja. Gréta a szokásához híven hosszas csevegésbe kezdett, amire Luca viszont csak néha-néha válaszolt: fejben továbbra is egészen máshol járt. Furcsa érzés kerítette őt hatalmába, mivel teljesen ismerős volt neki a környék, mi több, Balázs háza előtt is elsétáltak: a kis kuckó azonban csöndesnek tűnt, valamint furcsamód csak a sötétzöld Opel parkolt a kerítés mellett, a Mazda nem. Felmerült benne, hogy mi van, ha Balázs azóta már nincs is együtt a nővel, de aztán elhessegette ezt az eszmefuttatást, és biztosra vette, hogy a szőkének csak valami dolga akadt, és azért nem volt ott az autója.

Tovább haladtak, miközben Gréta már nyűglődött, mivel nem gondolta, hogy ennyit kell majd gyalogolniuk. Lucának a következő ismerős helyszín a Pákosztos Macska kisvendéglő volt: a bejárat felett ugyanúgy virított a macskás cégér, felette a feliraton pedig még mindig kint voltak a színes fényfüzérek, mintha csak megállt volna az idő. Miután maguk mögött hagyták az épületet, már ismeretlen útszakasz következett, de aztán nemsokára a falu széléhez is elértek, ahol a szállásuk várta őket egy takaros kis házikó formájában.

Gréta már akkor felhívta a szállásadót, amikor leszálltak a vonatról, így várakozniuk sem kellett: az idősebb hölgy tulajdonos már ott volt, aki körbevezette őket a házban és a kertben, illetve megmutogatta nekik, mit hol találnak. Ezt követően rendezték az anyagiakat és az adminisztrációt, majd a kedves asszony kellemes kikapcsolódást kívánt nekik, és magukra is hagyta őket.

A két nő először kipakolt, miközben felmérték a csinos kis lakást, majd kiültek a teraszra, hogy ott lazítsanak egy pohárka bor társaságában: szerencsére a behűtött ital jól viselte az utat a jégakkus hűtőtáskában, így pont megfelelő hőmérsékletű maradt.

– Hajolj ide, Lucus, lövök egy szelfit! – nyújtotta ki a karját Gréta, és miután mindketten belemosolyogtak a kamerába, a vörös hajú nő elkészítette a fotót. – Ki is teszem gyorsan Instára! Hadd irigykedjen Patrik is, hogy milyen jó dolgunk van! – nyomkodta a telefonját.

– Múltkor még nem Peti volt, akivel kavartál? – dobta be a kérdést Luca.

– Ja, Petit már offoltam, ez már egy másik, sokkal helyesebb pasi! – A szeleburdi nő szeme csillogott: láthatólag élvezte a dicsfényt, hogy ismét megadatott neki az, hogy utazgasson az országban, és nagy kanállal falja az életet.

– Ja, vágom. – Luca legszívesebben fogta volna a fejét, de aztán elengedte a dolgot, és elfogadta, hogy a barátnőjének egyszerűen ilyen a habitusa.

– Átdobom neked is a képet, kiteheted te is a saját Instádra! – pörgött tovább Gréta.

– Ja, én magamról nem szoktam ilyeneket feltenni, meg amúgy sem vagyok ezekért annyira oda – sóhajtott a szemüveges nő, majd belekortyolt a vörösborába.

– Ha másnem, akkor a drágádnak küld már el! Legalább megnyugszik, hogy jó helyen vagyunk – csacsogott Gréta.

– Ja, nem szokott aggódni ilyenek miatt. – Luca nyelt egyet: már majdnem kimondta, hogy sosem voltak egymás előtt titkaik a párjával, ez azonban nem kis hazugságnak bizonyult volna. A francba, már megint hol jár az eszem? – húzott még egy kortyot az italából, majd elküldte a szelfit Ákosnak magukról, mire hamarjában felvillant a válasz egy tortás matrica kíséretében: „Érezzétek jól magatokat, és innen is boldog születésnapot, kincsem!"

Tovább duruzsoltak a verandán: Luca ezalatt csak a borát iszogatta apránként, Gréta azonban emellett a mobilját is bűvölte: ujjával időnként balra suhintgatott a képernyőn, de ez a monotónia aztán egyszer csak megtört, amint egy jobbos mozdulat következett.

– Na, végre egy helyes csávó! Azért reménykedtem, hogy itt vidéken is akad majd egy-két jó pasas! – áradozott a vörös hajú nő.

– Már megint tinderezel? – Luca csak sandán nézett a barátnőjére.

– Miért ne? Különben is, új helyszín, új lehetőségek! – virult Gréta.

– Végül is – vonta fel a szemöldökét Luca, de aztán belésajdult egy baljós gondolat. – Muti amúgy, legalább jól néz ki? – kíváncsiskodott, majd megkönnyebbült, hogy csak a démonjai játszottak vele, és nem Balázs nézett vele szembe a fényképről, hanem egy teljesen másik, Csaba nevezetű, ismeretlen fószer.

– Juhú, ő is jobbra húzott! Kivi leszek, milyen dumával fog előállni – örvendezett Gréta.

– Ennyi erővel te is ráírhatnál – vetette fel az ötletet Luca, de Gréta leintette őt:

– Nehogy már nekem kelljen ráírni. Egy igazi férfinak tudnia kell kezdeményezni...

Luca megitta az utolsó korty italát is a borospoharából, majd csak csöndesen mustrálta a barátnőjét. A férfinak valóban jó dumával sikerülhetett előállnia, ugyanis Gréta megállás nélkül pötyögött a billentyűzeten.

– Mit szólnál amúgy, ha kimennénk a tóhoz? Ott még úgysem jártam. Illetve, még nem jártunk... – Luca elvörösödött a freudi elszólásán, de a vörös hajú nőnek a Tinder bűvöletében nem esett le a tantusz.

– Valamit kéne kajálni még előtte, már farkaséhes vagyok! Nézek valami éttermet, ahová beülhetünk. Nem tudom, van-e itt bármi is – morfondírozott Gréta, mire Lucának meghűlt az ereiben a vér:

– Ez egy jó kérdés – füllentett, mivel tudta nagyon jól, hogy csupán egyetlen valamirevaló beülős helyet találhatnak a településen, a Pákosztos Macskát. – Maradtak amúgy szendvicseink is, nem jó, ha azokat megesszük? – próbálta megfelelő irányba terelgetni a beszélgetést, de hiába.

– Az majd jó lesz reggelire. Nézd! Találtam is egy helyet! – tartotta Gréta a telefonját a barátnője felé, aki majdnem elszédült, de nem az eddig elfogyasztott bortól:

– Hát, fene tudja... – Többet nem is tudott kinyögni hirtelen, bár meglepődni már nem lepődött meg azon, hogy csakugyan a Macskát dobta fel Grétának a térképes kereső.

– Az értékelése is tök jó! Még öt percet sem kell gyalogolni! – lelkendezett az izgága nő. – Mire várunk, indulhatunk is szerintem. Mindjárt éhen veszek!

– Ó, te szegény! – kuncogott Luca, de csak kínjában. Jaj, mi lesz ebből! Bár remélhetőleg Balázs nem lesz ott, mert ha jól emlékszem, csak szombatonként szokott járni oda szintetizátorozni. – Már majdnem megkönnyebbült, de aztán ráeszmélt, hogy bizony nem másik nap van, mint szombat...

♦ 2 ♦

Gréta egy lendületes mozdulattal kitárta a vendéglő ajtaját, majd haladt is előre. Luca osonva követte a barátnőjét, és amennyire lehetett, igyekezett takarásban maradni. Amint ő is belépett a helyiségbe, az orrát megcsapta a finom ételek illata, csakúgy, mint négy hónappal korábban, azonban sokkal jelentősebb hatással bírt az, amit a fülével érzékelt, ugyanis a vendégek zsivaja mellett szintetizátorjáték is hallatszódott. Szíve nagyot dobbant, miközben ez utóbbi hang forrása felé pillantott, és csakugyan kiszúrta Balázst, akinek az ujjai fürgén futkostak a klaviatúrán. Szóval, tényleg itt van... – Majdhogynem elszédült, de aztán sikerült talpon maradnia: szerencséjére a férfi teljesen belefeledkezett a játékba, és észre sem vette őt, igaz, nem is számíthatott arra, hogy a semmiből be fog toppanni az este folyamán.

– Ott van egy szabad hely, szerintem az jó lesz! – vette szemügyre a terepet Gréta, kizökkentve Lucát az elmélkedésből.

Lehuppantak mindketten az asztalhoz, Luca pechjére azonban pont Gréta ült le úgy, hogy a hátát mutatta a vendégtér másik sarkában lévő szintetizátornak, így a másik széken neki, még ha csak srégen is, de szembe volt Balázs, aki továbbra is bele volt merülve a zenebonába, amint egy újabb darabot kezdett játszani.

– Egész jó helynek tűnik ez. Még zongoramuzsika is van! – nézett körbe Gréta, aki láthatólag elégedett volna a hellyel.

– Ja, igen, szerintem is... – Luca csak kényszeredetten bólogatott, miközben úgy ült, mint aki karót nyelt, de aztán szerencséjére rögtön fel is bukkant a fekete hajú pincérnő:

– Parancsoljanak, az étlap! Inni hozhatok addig valamit? – érdeklődött kedvesen, de amint a tekintete összeakadt Lucáéval, egy pillanatig mintha visszább hőkölt volna.

– Valamilyen bort szerintem – válaszolt Gréta a felszolgálónak, majd a barátnője felé fordult. – Nem, Lucus? Igyunk azt!

– Ja, az jó lesz nekem is... – Luca az itallapot pásztázta, de teljesen elveszett a választékban, mivel fejben egészen máshol járt. Megkönnyebbülésére Gréta előbb választott nála, így neki már csak annyit kellett mondania, hogy jó lesz ugyanaz. A pincérnő széles mosollyal felvette a rendelést, majd térült-fordult, hogy hamarosan már fel is szolgálja a két vörösbort.

– Egi! – emelte a poharát Gréta koccintásra, amit Luca is viszonzott:

– Egészség! – Nagyot kortyolt az italból, majd a távolodó felszolgáló felé pillantott. Lehet, megismert még korábbról, azért nézett furcsán. Biztos lesz majd pletykálkodás. Basszuskulcs! – hunyta le a szemét néhány másodpercig, mintha csak a bor zamatát élvezte volna ki.

Az étlapot kezdték böngészni mindketten, miközben néhány szót váltottak egymással. Luca csak semleges válaszokat adott, és amennyire csak lehetett, próbált elbújni az összefűzött papírlapok takarásában, nem úgy, mint Gréta, aki csak oldalra tette a menüt, és közben a telefonján pötyögött. A szégyenlősködő nő később csak arra eszmélt fel, hogy néhány hamis hang csúszott a szintetizátorjátékba: ösztönösen odapillantott, és rögtön el is vörösödött, mivel Balázs nem mást nézett, mint őt. Észrevett! – sápadt el, és miután félrekapta a tekintetét, még inkább csak az ételek neveit bogarászta közelről. A fenébe, olyan volt, mintha szemezni akart volna velem. Bár valószínűleg csak én beszélem be magamnak ezt az egészet. Meg különben is, azok után, amik korábban történtek, mit is szeretne tőlem?

A fekete hajú pincérnő visszatért, ami átmenetileg elterelte Luca figyelmét, mivel gyorsan rendelniük kellett, utána viszont már nem takarózhatott tovább az étlap mögé azzal a kifogással, hogy éppen vacsorát választ: csak a félig teli borospohara maradt, amit ha a szájához emelt, valamennyire megtörte a fényt, elfedve a pirulós arcát. Szerencséjére Gréta ismét belevágott a szokásos csacsogásába, ami így legalább lekötötte őt, és nem kellett azon aggódnia, hogyan süsse le a szemét. Csupán attól zökkent ki egy kis időre, hogy Balázs az It Must Have Been Love dallamát kezdte játszani, amit még utoljára zongorázott el a búcsú napján a budapesti iskolában. Vajon direkt csinálja? Jó érzéke van hozzá, hogyan kínozza a szívemet, aminek már majdnem sikerült elfelejtenie őt...

– Lucus, figyelsz? – zökkentette ki őt Gréta. – Képzeld, írt Tinderen ez a Csaba, hogy idejön hozzám! – ugrott ki a bőréből, majd csillogó szemmel ismét a telefonját vizslatta, miközben azt tovább nyomkodta.

– Tényleg? Na, tök jó – válaszolt Luca, aki viszont belül teljesen közömbös maradt, és csak az italát kortyolgatva és az asztalon támaszkodva várta, hogy véget érjen ez a szörnyű nap. Az este azonban nem telt gyorsabban, és bár hamar elkészült a rendelésük, neki mégis egy örökkévalóságnak tűnt, mire kihozták az ételüket.

Már javában falatoztak, amikor hirtelen egy férfi termett az asztaluknál: az a bizonyos Csaba érkezett meg, Gréta legnagyobb örömére.

– Szió! Hamar ideértél! – köszöntötte őt a vörös hajú nő.

– Igyekeztem! – A férfi szája széles mosolyra húzódott. – Hát, akkor helyet is foglalok itt a hölgyek között, ha nem probléma! – Lehuppant a harmadik székre, amit a mellettük lévő üres asztaltól húzott el, majd kihúzta magát: Luca megkönnyebbült, mivel Csaba a terebélyes alkatával pont úgy helyezkedett, hogy szinte teljesen kitakarta maga mögött Balázst.

– Hogy lenne probléma! Örülök, hogy jöttél! – lelkendezett Gréta.

– Ne viccelj! Ha ilyen szép hölgy keres engem, kötelességem jönni! – kezdett is bele a hódításba a negyven körülinek látszó férfi, de aztán Luca felé is intézett egy mondatot. – Apropó, még be sem mutatkoztam. Csaba vagyok! Persze te is szép vagy, ne értsd félre, de mégiscsak a barátnőd invitált ide...

– Meg Luca el is van jegyezve, úgyhogy egy ujjal se merj hozzá érni! – cukkolódott Gréta, mire a férfi vette a lapot, és rekedtes hangon elnevette magát. Láthatólag felizzott a tűz közöttük, ahogy szemtől szembe néztek egymással.

– Isztok valamit? A vendégeim vagytok! – hívta meg őket Csaba, azután hogy a partnerével megunták egymás fürkészését.

– Nekem még egy bor lecsúszik! Neked, Lucus? – kérdezte a barátnőjét Gréta.

– Nekem is. Hosszú lesz még az este! – Luca elnevette magát, de csak kínjában.

– Ez nagyon finom! – billentett egyet a saját poharán Gréta. – Neked is meg kell kóstolnod! – puhította a hegyomlás méretű férfit, de az leintette őt:

– Kocsival vagyok. Én csak valami üdítőt iszok...

Míg a frissen összeismerkedett páros az egymásnak való turbékolással volt elfoglalva, addig a szemüveges nő a továbbiakban csak csendben falatozott, miközben időnként hosszú kortyokat ivott a borából. Mivel nem volt hozzászokva az alkoholhoz, érezte, hogy már az a kis mennyiség is kezdett a fejébe szállni, azonban ezt mégsem bánta, mert így legalább valamennyire ellazult, ha már egyébként is ezernyi gondolat kavargott benne.

Luca hamarosan leküzdötte a főfogást, Gréta viszont korábban végzett, és már a süteményes választékot vette szemügyre:

– Nem tortázunk? Úgyis születésnapod van, ráadásul kereken a harmincadik! – ötletelt.

– Tényleg most vagy harminc? Á, isten éltessen, boldog születésnapot! – rikkantotta el magát Csaba olyannyira, hogy azt valószínűleg még a szomszédos házakban is hallani lehetett.

– Köszönöm... – Luca legszívesebben elsüllyedt volna a föld alá, hogy ne ő legyen a középpontban, a helyzet azonban csak tovább romlott, amint a nagydarab férfi ismét megszólalt:

– Állom nektek a tortát is! Nehogy már az ünnepeltnek és a csinos barátnőjének kelljen fizetni! – dobta be az ötletét, Luca pechjére olyan erőteljes hangon, hogy utána, ha a többi vendég nem tudta meg, hogy aznap van a születésnapja, akkor senki sem.

– Hozhatok valamit még esetleg? – termett is ott rögtön a pincérnő, aki szintén meghallhatta Csaba szövegelését.

Némi hezitálás után választottak maguknak süteményt, néhány perc múlva pedig már előttük is volt az édesség. A szemüveges nő majszolni kezdett, és valamennyire már sikerült elengednie magát, egyedül csak az volt neki gyanús, hogy a fekete hajú felszolgálónő Balázsnak sutyorgott valamit. Nem lesz ennek jó vége, van egy olyan gyanúm... – És csakugyan nem lett jó vége: majdnem infarktust kapott, amikor a szintetizátor újból felcsendült, és Balázs neki kezdte el játszani a Boldog születésnapot című számot, miközben a dalszöveg is ment playbackről.

– Boldog, boldog, boldog születésnapot! – énekelte Csaba a refrént már-már üvöltve, majd nemcsak Gréta, hanem a mellettük lévő asztalnál üldögélő, meglehetősen alkesznak tűnő társaság is csatlakozott a kornyikáláshoz.

Luca arca rákvörös lett, miközben csak jobbra-balra fordította a fejét. Jézusom, ez de ciki! – Sosem szeretett a középpontban lenni, de ez a sokkhatás semmi volt ahhoz képest, hogy személyesen a kamaszkori szerelme köszöntötte őt fel. Próbálta visszaidézni, egyáltalán érezte-e magát valaha kínosabban, de igyekezett lehiggadni, és inkább arra gondolt, hogy még ha furcsa helyzetbe is került, de ez a nap tényleg róla szólt, és ismerősök, ismeretlenek egyaránt őt éltették kedvességből, ami által aztán meg is hatódott. Tekintetét addig forgatta, mígnem Csaba széles válla mellett megpillantotta Balázst, aki a billentyűzés közben őt nézte, és amint észrevette, hogy viszonzásra talált a tekintete, egy halovány mosolyt is eleresztett. Luca majdnem elájult, de annyi bátorság maradt benne, talán az elfogyasztott boroktól, hogy néhány másodpercig szemezzen a zeneművész férfival, miközben leperegtek a fejében azok az események, amiket együtt átéltek. Mi ütött belém? Mindjárt elolvaszt a kék szemeivel...

A köszöntésnek hamarosan vége lett, Balázs pedig visszatért a saját repertoárjához, és már nem kereste Luca pillantását. Úgy tűnt, az este is kezd a végére érni, amint Gréta két újabb vörösbor mellett a számlát is kikérte, miközben élvezte, hogy Csaba a karját cirógatta az ujjaival. A férfi nem rejtette véka alá a véleményét a zenével kapcsolatban:

– Jobb is lesz, ha lassan már megyünk, ez a szintis csávó már teljesen lefáraszt. Összevissza veri a billentyűket, inkább csörömpölne otthon a faszba...

– Ugyan már, szerintem tök jó hangulatot csinált! – kérette magát Gréta.

– Nem bírom ezt a fazont. Még régen volt, hogy kavartam egy szőke kis kurvával, akiről aztán kiderült, hogy vele is kufircolt. – sutyorgott Csaba a kiszemeltjének, már amennyire tudott sutyorogni.

– Ó, tényleg? Mik ki nem derülnek! – A vörös hajú nőnek a szája is tátva maradt, és láthatólag élvezte, hogy egyre több szaftos pletyka került terítékre.

– A madarak azt csiripelték, hogy most is együtt van ezzel a szőke ribanccal – folytatta Csaba a szennyes kiteregetését. – De engem már nem is érdekel, azt csinál ezzel a csalfa szajhával, amit csak akar. Én már tovább léptem ezen a dolgon, elvégre az a fontos, hogy magunk mögött hagyjuk a múltat, és előre tekintsünk a jövőbe, igaz? – mézesmázoskodott Grétának, aki csak kielégülten bólogatott, és azt is hagyta a férfinak, hogy a combját simogassa, félig-meddig az asztal takarásában.

Luca nem szólt hozzá a csevejhez, csak némán hallgatott. A szeszt is már rendesen érezte a vérkeringésében, de úgy hitte, ha józan lett volna, akkor sem lett volna képes arra, hogy összerakja a puzzle darabjait. Szóval, ez a szőke nő valóban vele van még. De akkor meg miért köszöntött fel engem? Vagy csak lehet, kötelességből, elvégre a pincér súghatta neki a dolgot, és biztosan ez is ki van neki adva ilyen alkalmakkor. De a szemezést megint nem értem, és kizárt dolog, hogy nem voltak mögötte érzelmek. De amúgy én is miért gondolok erre? Vagy csak mert ittam? Nekem ott van Ákos, közeledik az esküvőnk, de most mégis megkavarodik minden. Jaj, istenem-istenem...

– Lucus! El vagy bambulva! – zökkentette ki őt Gréta, aki már Csabához simult, miközben összedobták a pénzt, hogy aztán rendezni tudják a számlát.

– Ja, csak már kicsit elfáradtam. Mégiscsak hosszú volt az út ide – magyarázkodott a nő, miközben igazított egyet a lecsúszni készülő szemüvegén. Basszus, teljesen szét vagyok esve. Balázs is mit gondolhat rólam, hogy ennyire meglátszik a pia rajtam. Márpedig biztosan meglátszik... – Feltápászkodott, mivel fizetés után végre indulni készültek. Csak lomhán gyalogolt az újdonsült gerlepár mögött, akik már egymásba karoltak, de amint a kijárat közelébe ért, földbe gyökrezezett a lába. Legszívesebben odalépett volna Balázshoz, és a nyakába borult volna, de aztán elhessegette a gondolatot, elvégre a menyegzőjére készülő nőként muszáj volt magát tartóztatnia. Az lesz a legjobb, ha most elmegyek, és utána soha többet nem látjuk egymást... – Nagyot nyelt, amint ismét összetalálkozott a tekintete a kamaszkori szerelmével: Balázs mintha csak kérlelte volna, hogy menjen oda hozzá, ő azonban csak leszegte a fejét, és Gréta után indult, aki eközben már türelmetlenkedett:

– Mi van, nem jössz?

– Ja, dehogynem – szedte össze magát a Luca.

Még Csaba is összenézett egyszer Balázzsal, igaz, ők szúrósan, mivel tényleg nem kedvelhették egymást, de aztán a két nővel egyetemben ő is elhagyta a vendéglátóhelyet, hogy a parkoló autók felé haladjanak előre.

– Gyertek, ott áll a kocsim! – mutatott Csaba az egyik nagy fekete járgány felé. – Bár már nem mai darab ez a Bálna-Merci, de patika állapotú! – villantott Grétának, akinek láthatólag teljesen megfelelt az éjsötéten csillogó és a maga korában prémium kategóriásnak számító autó.

Bepattantak, majd a soros hathengeres benzinmotor felbőgött. Luca nem is értette, mi szükség volt arra, hogy gyaloglás helyett ilyen módon menjenek vissza a szállásra, de aztán a barátnője által hamar értelmet nyert minden:

– Lucus, elugrom Csabához Pacsára! Remélem, nem haragszol, csak hát kalandvágyó típus vagyok, tudod – incselkedett, és valószínűleg már ő is érezhette a fejében a borok hatását.

– Na, majd azt meglátjuk este, mennyire leszel kalandvágyó! – nevetett a férfi hörögve Gréta agyát húzva, miközben a bal kezét a kormány tetején támasztotta. – De előtte azért csak Lucát is hazadobjuk illendő módon – szólt hátra.

– Ja, rendben – Luca csak mereven bambulta az előtte lévő ülés fejtámláját. Nem is rémlik, mikor beszélték ezt. Ennyire el lettem volna varázsolva? – tűnődött.

Még egy percbe sem telt bele, és már ott is voltak a szálláson. A szemüveges nő kiszállt, majd Grétához szólt, aki a lehúzott ablaknál kifelé lógatta a jobb karját:

– Mikor jöttök? – érdeklődött, mire olyan válasz érkezett, amire nem számított.

– Szerintem már csak holnap – nézett sejtelmesen a vörös hajú nő. – Apropó, a kulcs! – nyúlt a neszesszerébe, hogy aztán átnyújtsa az emlegetett tárgyat.

– Köszi... – Luca csak leszegett fejjel mustrálta a kezében a csomót.

– És még egyszer, ne hari, Lucus! Pusszantás! – búcsúzkodott Gréta.

Csaba is intett, majd rálépett a gázra, a Bálna-Merci pedig kilőtt kettejükkel, magára hagyva Lucát az apartman előtt.

A nő egy ideig csak a nyílegyenes utat nézte, aminek a végén a kocsi már csak egy aprócska pontnak látszódott a messzeségben, majd befáradt a lakásba, és leroskadt az ágyra. Hát, ez szép. Ennél rosszabbul nem is alakulhatott volna ez a hétvége... – Még csak aznap érkeztek, de már elege volt mindenből. Jó kis szülinap, mondhatom. Gréta is képes elmenni egy random pasival, és itt hagyni engem a faszba... – Szeme könnyezett, de aztán erőt vett magán, és inkább úgy döntött, a pityergés helyett iszik még egy pohár bort abból, ami még megmaradt. Lassan kortyolgatta az italt, hogy azért az ne kólintsa őt hirtelen fejbe, és csak hallgatta a néma csendet, amit egyedül a falióra kattogása zavart meg. Nem semmi, hogy lelécelt... – Ekkor tudatosult benne, hogy talán Grétát nem is nevezheti a barátnőjének. Csak addig vagyok neki fontos, amíg valamihez érdeke fűződik. Régen pedig, amikor megismerkedtünk, még nem volt ilyen számító, de mára már a pénzes pasasok teljesen elvették az eszét – emésztette magát, és végiggondolta, hogy lehet, jobban járna, ha véget vetne az ismeretségüknek. Korábban is észrevehettem volna ezt, de mégis benne maradtam ebben a mérgező barátságban...

Luca, miután megitta az utolsó csepp bort is, úgy döntött, kimegy sétálni egyet, hogy valamennyire kiszellőztesse a fejét. Utólag már bánta, hogy újabb adag szeszesitalt gurított le a torkán, de ezt már nem lehetett visszacsinálni. Hamarosan kint botorkált az elhagyatottnak látszó kistelepülésen, miközben Gréta helyett már Balázs miatt marcangolta magát. Mi lenne, ha visszamennék? Nézzük a jó oldalát, így, hogy egyedül maradtam, akár ez a lehetőség is adott... – Lába egy pillanatig lecövekelt, miközben erősen elgondolkozott, hogy visszamenjen-e a vendéglőbe, de aztán tovább gyalogolt, és elvetette az ötletet. Sok jóra úgysem vezetne ez. Neki ott van ez a szőke ribizli még mindig, ahogy ez Csaba által is kiderült. Bár érdekes, hogy állítólag vele is csalta. De ha neki ilyen nőkre van igénye – szontyolodott el. Ami viszont még fontosabb, hogy nekem ott van Ákos, és bár korábban voltak rosszabb időszakok, szerencsére azokat magunk mögött hagytuk, és most már egyenes út vezet az esküvő irányába... – Próbált józanul gondolkodni, már amennyire sikerült neki, és nem akarta hagyni, hogy a Balázs által fellángolt nosztalgia úrrá legyen rajta.

Luca azon kapta magát, hogy már a település kietlenebb részén kutyagolt egy keskeny kavicsos utcán, ami a temetőn vezetett keresztül. Mivel a házak már nem takarták a panorámát, így a messzeségbe pásztázott a mezők és dombok felé: a nap már nyugodni készült, észak felé ugyanakkor szürke felleg terpeszkedett, melynek tetején a gomolyokat és az ernyőként szétterülő fátyolos felhőzetet sárgásan világította meg az izzó korong. Csodaszép, de egyben milyen furcsa is – mélázott el, majd másvalami is az eszébe jutott. Tisztára úgy terülnek szét a viharfelhők, mint a több mint három hónappal ezelőtti álmomban. Csak itt most nem a Balatontól látszik, hanem innen...

A nő maga mögött hagyta a temetőt, majd tovább haladva kifelé már egészen a vasúti megállóhelyig is eljutott. Lehuppant a padra, és előhalászta a telefonját: legszívesebben a lehető leghamarabbi módon hazament volna, de egyrészt, a csomagja nem volt nála, másrészt, az esti órákban nem tudott volna sehogy sem eljutni Pestig. A menetrendi keresőt bújta rezignáltan, mire aztán jött egy ötlet, hogyha a fővárosig nem is, de máshová szívesen elmenne. A szálláson úgysem tudnék szerintem aludni. Ha már így alakult, akkor még utoljára meglátogatom a fonyódi szabadstrandot. Talán ez segít majd abban, hogy az álmomat követve végleg el tudjam engedni Balázst...

Luca alighogy megvette a mobilappon a jegyét Fonyódig, az aznapi utolsó átszállásos kombinációra, már be is futott a vonat, amire csak fel kellett szállnia. A szerelvényre fellépéskor még elmélázott, hogy megfordulhatna és visszatérhetne Balázshoz, de aztán rájött, hogy igazából már semmi mást nem akar, csak egyedül üldögélni a Balaton-parton, ahogyan tizenöt évvel korábban, fátylat borítva a múltjára és azokra a pillanatokra, amiket még a kamaszkori szerelmével élt át együtt.

♦ 3 ♦

A sötét égbolton már ragyogtak a csillagok, amikor Luca a Balaton-parttól nem messze található kis utcán sétált keresztül a nyaralók mellett, azután hogy maga mögött hagyta a vasútállomást. Nagyjából ráismert a környékre tizenöt év távlatából, és hamarosan az is eszébe jutott, hogy merre kell továbbhaladnia. Jobbra-balra nézelődött, miközben konstatálta, hogy túl sok minden másfél évtized alatt sem változott, csupán egyetlen jelentős különbséget vélt felfedezni: a felújított vasútvonal mentén épített zajvédő falat. Befordult balra az egyik mellékutcába, hogy aztán rövid gyaloglás után már szembetalálja magát három téglaépülettel, melyek a part közelében helyezkedtek el. Bár későre járt, de több ablakból is lámpafény szűrődött ki, valamint gyerekzsivaj is hallatszódott. Biztos osztálykiránduláson vannak. Csakúgy, mint amikor mi voltunk, annyi különbséggel, hogy mi szeptemberben voltunk, és gólyatáborozni... – Meredten bambult előre, miközben ellenállhatatlan vágyat érzett aziránt, hogy ő is ott lehessen a táborozók között tizenévesként, amikor még csak annyi volt a legnagyobb gondja az életben, hogy neki vagy Bettinek volt-e csinosabb a karkötője. Hihetetlen, milyen gyorsan megy az idő... – Még egy ideig csak befelé nézett a tábor területére, de aztán nekiindult a keskeny utcán, a közvilágítás fényeit követve.

Luca rövidesen megérkezett a szabadstrandra: hatalmas füves rész feküdt előtte, melyet itt-ott fák is tarkítottak. Néhányan még lézengtek a parton, és bár pünkösd hétvégéje volt, ennek ellenére érződött, hogy még nem kezdődött el a szezon: ezt azonban egyáltalán nem bánta, mivel semmi másra nem vágyott, csak arra, hogy csöndben és nyugalomban elmélkedhessen. Amint kiért egészen a tóhoz, úgy döntött, letelepszik. Elhelyezkedett törökülésben, és csak élvezte, hogy a lágy szellő által megcsapta őt a hatalmas víztömeg illata. Áhítattal nézett előre: a Balaton játékosan fodrozódott időnkénti csobbanások kíséretében, ahogy a kisebb hullámok a sziklákhoz csapódtak. Távol a Badacsony sziluettje és a túlpart fényei látszódtak, felette pedig azok a zivatarfelhők terültek szét a messzeségben, amiket már naplementekor is szemügyre vehetett Pötrétéről: a különbség csupán annyi volt, hogy a fellegeket időnként lilás villámok szelték keresztül, melyek már tisztán kivehetőek voltak a sötétségben.

A nő percekig fülelt, hátha a dörgés hangját is meghallaná, de ahhoz a vihar túlságosan távol volt, közelebb pedig már teljesen felhőtlen volt az égbolt, melyen vidáman pislákoltak a csillagok. Ismét beugrott neki a több mint három hónappal korábbi álma, melyben ugyan nappal, de hasonló módon terpeszkedtek karfiolszerű gomolyok a messzeségben. Akkor Balázs ébresztette őt, és bár hétről hétre próbálta elfelejteni a látomását, az mégis mindig visszatért hozzá, akárcsak egy bumeráng.

Luca csak lazított, és bár azt realizálta, hogy aznap már biztosan nem fog tudni visszamenni a szállásra, de mégsem bánta, hogy felkerekedett. Szerencséjére álmosságot sem érzett, inkább csak a feje fájt egy kissé a borok hatásától, de az alkohol is már kezdett kiszállni belőle. Egy ideig csak meredten nézett oldalra: távolabb pecások ücsörögtek a tóparton, valamivel közelebb pedig egy szerelmespár gubbasztott, melynek férfi tagja időnként belepengetett a kezében szorongatott gitár húrjaiba. Úgy tűnik, mindenkinek sikerül megtalálnia a boldogságot, csak nekem nem – kuporgott tovább egy helyben, miközben a tekintete az ujjaira tévedt. Néhányat forgatott a gyémántberakásos karikagyűrűjén, és csak merengett. Hamarosan itt az esküvő. Örülnöm kellene, de valahogy mégsem megy. – Bármennyire is próbálkozott, de képtelen volt Balázst kiverni a fejéből. Váratlanul egy másik felismerés is beléhasított, miszerint valójában csak a szőke nő jelentett neki akadályt, és gyakorlatilag ezért mondott le végleg a tinikori szerelméről. Na de várjunk. Ha abból indulok ki, hogy ez a luvnya Csaba állítása szerint csalfa, nem lenne jobb megmondanom Balázsnak? – pattant ki a fejéből a szikra. Meg aztán ki tudja, mennyire erős közöttük egyáltalán a kötelék. Sajnos télen túl gyorsan menekültem el. Ha beleálltam volna a konfliktusba, lehet, én jöttem volna ki győztesen, mivel nagyon úgy tűnt, hogy ez a kártékony nőszemély teljesen az irányítása alá vonta őt – révedt vissza arra a napra, amikor egy világ dőlt össze benne. Jobban belegondolva, most sem tűnt úgy, mint akinek közömbös lettem volna. Kereste velem a szemkontaktust, és a zenés felköszöntése is őszintének tűnt, legalábbis remélem, hogy tényleg az volt, és nem csak a munkaköri leírását teljesítette...

A nő azon kapta magát, hogy Ákos már nem is járt a fejében, csak Balázs, mialatt a kezével a fűszálakat birizgálta. Apropó! Az is gyanús volt, hogy csak az ő autója volt ott, a másik már nem, ami vélhetően a nőé lehetett. Persze biztos, csak nem volt éppen otthon, de mégis, túl furcsa ez az egész. Mi van, ha Csaba csak pletykált, aminek nincsen semmi alapja? – Egyszeriben úgy érezte, megvilágosodott, egyúttal azonban a fájdalom is belésajdult. Vissza kellett volna menjek, hogy beszéljek vele. Nem volt vesztenivalóm, mégsem mertem megtenni. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen? – Legszívesebben felpattant volna, hogy visszainduljon, de tudta, hogy vonatra legkorábban majd csak hajnalban számíthat, taxit pedig ugyan foghatott volna, de ezt az ötletet inkább elvetette. Másvalami is az eszébe jutott: miután előkapta a telefonját, feloldotta Balázs számáról a tiltást, amit még februárban tett rá, majd megcsörgette őt. Szíve a torkában dobogott, azonban csak egy gépi hang válaszolt neki, hogy a hívott szám nem kapcsolható. Lehet, már nem is ez a száma. Vagy ha szerencsém van, akkor csak lemerült vagy ki van kapcsolva. Talán holnap személyesen megpróbálhatom. Csak addigra Gréta vissza fog térni, ő pedig ezt nem tudhatja meg...

Luca csak gyötrődött, miközben a tekintetét ismét a Balaton felé szegezte, mire egy újabb távoli villámlást követően felrémlett neki az álma, mely ezúttal olyan értelmet nyert, amire eddig nem is gondolt. Talán mégsem azt akarta sugallni, hogy engedjem el Balázst? Mert ahogy az álmomban, úgy a valóságban sem küzdöttem érte. Márpedig ő volt az, aki végig ki akart menteni a vízből, miközben én meg sem próbáltam fennmaradni a felszínen... – Megdöbbent a felfedezésén, és bár azt hitte, hogy a korábban elfogyasztott italok miatt járatják vele a bolondját az agytekervényei, de aztán levonta magának a konklúziót. A vége biztosan ezt szerette volna nekem sugallni, csak rosszul értelmeztem az egészet. A kérdés már csak az, hogy a helyszínnek vajon van-e bármilyen jelentősége, ami idekalauzolt engem erre az éjszakára...

♦ 4 ♦

Balázs gyors pakolásba kezdett, azután hogy Béla bával kirendezte az anyagiakat. Szerencséjére János pont a kamionos heteit töltötte, így nem tartotta fel őt a szövegelésével, amivel akadályt görgethetett volna a tervezett magánakciója elé. Miután elköszönt az ősz hajú tulajtól és Esztertől is, kiviharzott a vendéglőből, majd sebes léptekkel hazafelé indult.

A férfi barna haját lágy, hűvös szellő borzolgatta, és bár már késő estére járt az idő, mégiscsak május volt, így nem érezte hűvösnek a levegőt. A zsebébe nyúlt, hogy előkotorjon egy szál cigarettát, de aztán mégsem gyújtott rá, inkább hagyta, hogy mindenféle szédelgés nélkül keringjenek a fejében az eszmefuttatásai. Más sem járt az eszében, csak az, hogy Luca a semmiből felbukkant a Macskában több mint három hónappal a kínos incidenst követően. Próbált magyarázatot találni, de sehogyan sem jutott dűlőre, hogy vajon mi lelhette a nőt. Egy csomó akkordot félre is ütöttem, annyira meglepődtem, amikor megláttam. Szerencsére aztán sikerült összekapnom magamat, és nem égtem be mindenki előtt – sóhajtott egy nagyot, mialatt végigfuttatta a fejében az este történéseit. Amikor Csaba által kihallotta, hogy Luca pont a születésnapját ünnepelte, már érett benne a gondolat, hogy felköszönthetné a szerelmét a szintetizátorjátékával, de csak azután merte ezt megtenni, hogy Eszter is a fülébe súgta a javaslatot biztatásként. Hú, azért nem kicsit para volt. Főleg, amikor közben egymás szemébe néztünk. Rendesen felizzott a levegő, és tuti, hogy ő is zavarba jött – elemezte utólag a helyzetet, és bár átkozta magát, hogy nem sikerült ott helyben lépnie, másrészről azzal is tisztában volt, hogy a sok vendég között, mi több, a munkája közben mégsem lett volna helyénvaló így cselekednie. Meg amúgy is, ott van neki a jegyese, legalábbis a gyűrű ugyanúgy ott virított az ujján. Csak mégis, nem úgy tűnt, mint aki ne lett volna nyitott felém, még ha ezt a társasága felé láthatólag igyekezett is elrejteni...

Balázs rövidesen megérkezett a lakásához. Miután befáradt, lepakolta a cuccát, és egy pohár vizet töltött magának, hogy enyhítse a szomjúságát. Amúgy durva, milyen kicsi a világ. Ez a barom Csaba is rejtély, hogyan került oda hozzájuk, bár ő szerencsére a vörös hajú nőhöz jött, akiről meg elképzelésem sincs, hogy milyen viszonyban lehet Lucával. De a legnagyobb talány akkor is az, hogy mit kerestek itt hirtelenjében – próbálta összeilleszteni a kirakós darabjait a fejében, kevés sikerrel. Luca egyébként nem éppen tűnt túl boldognak, főleg a vége felé. Amíg azok ketten nyalták-falták egymást, addig róla lerítt, hogy mennyire magányos és elveszett – dilemmázott, és bár beugrott neki az is, hogy lehet, csak ő képzeli be magának ezt az idealizált verziót, amit látni szeretett volna, de aztán mégis úgy hitte, jól értelmezte a szerelme testbeszédét még úgy is, hogy egyébként a billentyűzésre kellett koncentrálnia.

A férfi egy átlagos szombati késő estéjén már dőlt volna le aludni a fáradtságtól, aznap viszont teljesen fel volt élénkülve. Kilépett a kertbe, és végiggondolta, hogy vajon hol tartózkodhat Luca. Szíve afelé hajtotta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, keresse fel őt, azonban elképzelése sem volt arról, hogy merre induljon. Ezt a ziccert nem hagyhatom ki, csak az a baj, bárhol lehet. Akár itt a faluban is, vagy valahol a környéken, de még az sem kizárt, hogy visszamentek Pestre – vakarta a kobakját, majd eszébe jutott, hogy akár telefonon is megpróbálhatná elérni Lucát, hátha azóta már levette a tiltást, de aztán ráeszmélt, hogy az eszköze csontra le volt merülve. Bakker! Amit lehetett, elszúrtam. Bármennyire is merésznek tűnt akkor az ötlet, mégiscsak fel kellett volna álljak attól a kurva szintetizátortól, és odamennem hozzá – húzta fel magát, miközben felrémlett neki, hogyha Nóra nem lökte volna őt neki a sarokpolcnak, ami által leborult és ripityára tört a gyerekpezsgője, talán egy álom formájában választ kaphatott volna a megoldásra, ekkor azonban beléhasított a felismerés. Ácsi. Lehet, hogy itt van a kutya elásva? – döbbent meg, és a villanykörte továbbra sem aludt ki a fejében, ő pedig ennek megfelelően cselekedett: az ajtót kulcsra zárta, majd bepattant a kocsijába, és gyújtást adott.

Kisvártatva Balázs már az elcsöndesült zalai utakon haladt keresztül, amikor csak lehetett, a távolsági fényszórót is felkapcsolva, hogy jobban belássa maga előtt a terepet. Bár a Macskában két whisky meg egy sör is lecsúszott neki, ugyanakkor már egyáltalán nem érezte a piát a fejében, és rábízta magát a szerencsére, hogy nem akad össze a rendőrökkel, akik megszondáztathatnák. Talán a korábbi álmom is lehet, nem azt akarta sugallni, hogy nincsen esélyem Lucánál, hanem azt, hogyha helyzet van, akkor merjek lépni – tűnődött. A képzeletbeli világban is addig tököltem, amíg végül Dani lecsapta őt a kezemről, pontosan úgy, ahogy Nóra mellett is kényelmesebb volt a langyos pocsolyát választanom, mint meglépnem a nyilvánvalót. De talán most még nem késő, hogy változtassak, és higgyek az álmom igazi jelentésének... – Teljes extázis lett rajta úrrá, miközben dinamikus tempóval vette be a kanyarokat, majd amint az egyik egyenesebb szakaszon kissé balra nézve meglátott egy villámot keresztülcikázni a messzi fellegeken, akkor már biztos volt abban, hogy jó úton jár.

––––––––––

Eddig tartott a tizedik fejezet. Ha tetszett, amit olvastál, nyomj egy csillagot, ha pedig bármilyen észrevételed van, írd meg bátran kommentben! 😊