♦ 1 ♦

Balázs megszabadította a bugyijától Nórát, aki ezután szétterpesztett, majd lehunyt szemmel és hátraszegett fejjel kéjelegve nyögdécselt, amint a férfi behelyezte a hímvesszőjét. Eleinte ez az aktus is a szokásosnak megfelelően zajlott, már amennyire annak lehetett nevezni, mivel alig több mint egy hete, hogy a nő odaköltözött hozzá. Egyszerűen vadítóan szexi a teste – lendült bele még jobban az akcióba, eközben ugyanakkor az a gondolat motoszkált a fejében, hogy talán azért nem érez Nóra iránt igaz szerelmet, mert egyszer már pórul járt vele. Ezt leszámítva viszont minden más adott volt, ami a testiséget és a vad szenvedélyt illeti, így összességében nem bánta meg, hogy némi unszolás után mégis belement a kapcsolatuk újrakezdésébe.

Már a tetőfokára hágtak közöttük az élvezetek, amikor az előszoba irányából váratlanul neszt hallottak.

– Mi ez? Valaki bejött a lakásba? – nézett Nóra kikerekedett szemekkel a partnerére. – Remélem, nem valami betörő...

– Ja, nem hinném. Gondolom, csak a szél rángatja a bejárati ajtót, mert nem szorul rendesen. – Balázs nem tulajdonított nagy jelentőséget a zajnak, és már újból erotikus támadásba lendült volna, ekkor azonban a szoba faajtaja is kinyílt, ő pedig azt hitte, menten összeesik, amint meglátta, ki is lépett be.

A levegő sem moccant: a férfi csak mereven nézte Lucát, miközben elképzelni sem tudta, hogy a régi nagy szerelme honnan kerülhetett ide a semmiből. Egy ideig így bambultak egymásra, de aztán a szemüveges nő törte meg a csendet:

– Bevallom, mindenre számítottam az utam alatt, de erre nem. – Barna szeme a könnyeitől csillogott.

– Luca... Mit keresel te itt? – nyögte ki a kérdését nagy nehezen Balázs, és majdnem sokkot kapott, mivel kellemetlenebb helyzetbe nem is csöppenhetett volna.

– Luca? Ő meg kicsoda? – Nóra rosszallóan nézett a partnerére, majd miután kibújt alóla, gyorsan magára húzta a fehérneműjét, és számonkérte a betoppant idegent. – Talán illene kopogni is, nem?

– Én sajnálom, tényleg – Luca hangja elcsuklott.

– Ki ez a nő, Balázs? Áruld már el nekem! – Nóra oda sem figyelt a riválisára, csak a férfi felé fordult felpaprikázva, és hosszú szőke hajába túrt egy heves kézmozdulattal.

– Izé. Ő Luca! – mondta ki Balázs azt, amit már Nóra is tudott, de aztán tovább magyarázkodott, miközben feltápászkodott, és gyorsan magára dobálta a gönceit. – Az egyik régi osztálytársam, még Pestről. Lehet, korábban meséltem róla, még amikor sok éve először voltunk együtt...

– Most, hogy mondod, már emlékszem. Meg arra is, hogy ő volt az első szerelmed. És erre most itt van. Mi ez az egész? – Nóra nem emelte fel a hangját, de olyan ridegen beszélt, hogy a férfi érezte az őt elérő jeges fuvallatokat.

– Hát, ha én ezt tudnám? – védekezett Balázs, aki persze valóban nem tudta, mi lelhette Lucát a nem várt látogatással. Édes istenem, mibe keveredtem!

– Én csak meg akartam beszélni egy fontos dolgot Balázzsal – szakította őket félbe Luca, akinek láthatólag erőt kellett vennie magán, hogy meg tudjon szólalni a szomorúságtól. – De úgy tűnik, hogy innentől ez már tárgytalan. Azért örülök, hogy még utoljára láttalak téged... – Lerítt róla, hogy teljesen össze volt törve. Már indulni készült, de Balázs megállította őt:

– Luca, várj! Tudom, hogy hülyén jött ez ki, de... – Szava elakadt, amint észrevette Nóra szúrós tekintetét.

– Most már minden mindegy! – fakadt ki a szemüveges nő, és vissza sem fordult.

– Úgy bizony, most már minden mindegy! – válaszolt neki vissza Nóra gunyorosan. – Hiába kertelsz itt titokzatos szavakkal, én tudom, mire megy ki játék! De Balázs már az én párom! – hangsúlyozta ki az utolsó szót, majd szikrákat szóró szemmel a férfira nézett, aki ha akart, sem mert volna ellenkezni.

A bejárati ajtó egy tompa puffanással csukódott be, amint Luca maga mögött hagyta a lakást. Balázs akarva-akaratlanul is utána indult, de Nóra rámarkolt a pólójára, és visszatartotta őt:

– Ne mondd, hogy képes lennél utána menni! Elhiszem, hogy a tinikori szerelmed, de akkor is átlépett egy határt.

– Azért jó lett volna beszélnem vele – fordult meg nagy nehezen a férfi. – Biztos jó oka volt, hogy eljött idáig...

– Basszus, ti pasik olyan naivak vagytok! – csóválta a fejét a nő. – Nem esik le nektek a nyilvánvaló. Te pedig ezek szerint, képes lennél engem máris megcsalni – szegte le a tekintetét, de amint Balázs rápillantott, felkapta azt, hogy kihívóan nézzen rá.

– Szó sincs ilyenről... – A férfi hirtelen nem tudott mit hozzáfűzni a helyzethez.

– Még csak egy napja helyeztük új alapra a kapcsolatunkat, de te már képes lettél volna engem megcsalni. Ejnye-ejnye... – Nóra szája huncut mosolyra húzódott, mire Balázs csak lemerevedve állt, miközben elbűvölték őt a nő csodaszép kék szemei.

Kis szajha! Húzza itt az agyamat, de mindig eléri, hogy az ujjai közé csavarodjak – nézett félre a férfi, de megszólalni már nem tudott, mivel Nóra teljesen átvette az irányítást a helyzet felett:

– Én már jó útra tértem, erre meg te kacsintanál félre? Persze elhiszem, hogy régen ő volt a kiszemelted, de az idők és az érzések változnak. És csak az számít, ami itt és most van, miközöttünk – nyúlt be Balázs alsónadrágja alá, hogy aztán hamarjában a farkát kezdje el simogatni.

– Fene tudja. – A férfi próbált józanul gondolkodni, az oxigénben dús vér azonban kevésbé serkentette az agytekervényeit, mivel annak egy része máshová áramlott.

– Nem fogok rá okot adni, hogy elhagyj – pimaszkodott a nő, majd miután újra meztelenre vetkőzött, a partnerét is megszabadította ruháitól, hogy úgy simuljon hozzá. – Bár csak holnap lesz Valentin-nap, de én már most szeretnélek megajándékozni téged a magam módján – suttogott a párja fülébe.

Nem telt bele sok időbe, és már ugyanúgy folytatták a félbemaradt ágyjelenetet, mintha mi sem történt volna. Balázs a szokásosnál lassabban haladt a csúcs felé, mivel bevillant neki néhány gondolat Lucával kapcsolatban, de aztán sikerült túllendülnie a holtponton. Végül is, bő három hete még ő volt az, aki azt mondta, ne keressem többet. Ezek után mégis mit akar? Lehetne itt persze variálni, de kérdés, hogy lenne-e értelme. Hiába a fellángoló szerelem, ki tudja, meddig izzana. Ellenben Nóra mégiscsak egy biztos pont lett az életemben, akivel ha lelkileg nem is teljesen, de testileg minden tekintetben kielégítőek vagyunk egymásnak... – Még néhány erőset lökött, majd amint megnőtt a feszültség a szerszámában, mint az automata biztosíték, úgy szakította meg a közösülést, és engedte szabadjára a gejzírt a nő karcsú idomaira, akinek a testét szintén átjárta az eufória.

♦ 2 ♦

Már este kilenc óra is elmúlt, amikor Luca bezárta maga mögött az ajtót, azután hogy belépett az üresen kongó lakásba. Nem tudta, mikor érezte magát utoljára ennyire viharvertnek, azonban nemcsak a vonatra való két órás várakozás és az öt órás hazaút viselte meg, hanem hogy teljes kudarcba fulladt a terve. Mint egy kivert kutya, úgy vánszorgott be a hálószobába, ahol a tekintete megakadt a búcsúlevelén, ami ugyanúgy hevert a komódon, mint ahogyan azt még az előző napon odahelyezte. A kezébe fogta a cetlit, és egy határozott mozdulattal apró galacsinná gyűrte össze, majd a konyhába indult, hogy a szemetesbe hajítsa. Ezt követően ivott egy nagy pohár ásványvizet, hogy ezzel oltsa a szomját, majd miután kifújta magát, a bőröndjéhez fáradt, hogy mindent visszapakoljon pontosan ugyanúgy, ahogyan eredetileg is volt. Hálát adott az égnek, hogy se Ákos, se a húga nem járt nála vagy kereste őt, így legalább titokban maradt a felsülése.

A nő lendületesen haladt a rámolással, miközben ismét végiggondolta az egész életét, ahogyan azt a hosszadalmas hazaútja alatt is tette, amikor szintén volt bőséges ideje arra, hogy kiszellőztesse a fejét. Bármennyire is fáj kimondani, de elveszett minden, legalábbis ami azt illeti, hogy valaha is Balázzsal együtt legyek – törődött bele a helyzetébe, és már az az irdatlan haragja is elszállt, ami még a délutáni vonatozás alatt marcangolta őt. A hiba egyébként is bennem van. Balázsnak megvan a saját élete, miért ne csinálhatna azt, amit akar? Ép eszű ember pont ezért nem is tesz ilyet, hogy fogja magát, és maga mögött hagy mindent, hogy leutazzon majdnem az országhatárig csak azért, mert vakon szerelmes – ostorozta magát, mialatt belátta, mennyire komolytalanul állt hozzá ehhez az egészhez. Egy tinilánynak is több sütnivalója van, mint nekem – sóhajtott.

Luca hamarosan az összes holmiját elrendezte: a megmaradt egy szem cukorkát is elrakta a ruhásszekrény mélyére egyfajta mementóként, mivel biztos volt abban, hogy soha az életben nem fog már többet találkozni Balázzsal. Becsukta a gardrób ajtaját, majd úgy döntött, lepihen, mivel mind testileg, mind lelkileg leszívta az energiáját a hiábavaló utazás. Szemüvegét az éjjeliszekrényre helyezte, ezután pedig begubózott a dunyha alá, de bármennyire is fáradt volt, képtelen volt elaludni, csak a hasogató fejfájása mellett agyalt megállás nélkül. Gondolhattam volna, hogy van nője. Talán nem véletlen, hogy furcsán éreztem magam az út előtt, csak akkor még nem tudtam, miért. Hát, most már ezt is tudom. – Visszarévedt egy nappal korábbra, amikor még javában izzott benne a vágy, és amikor meghozta a tűzről pattant ötletét. Hamarjában megvilágosodott, amint az is az eszébe jutott, hogy kétszer is hózápor tette nála tiszteletét. – Lehet, ez akarta jelezni nekem, hogy ez így nem lesz jó. Ahogy abban a bizonyos álmomban is akkor kerekedett hóvihar, amikor Klaudia és Balázs között elcsattant az a csók... – Borsózni kezdett a háta az eszmefuttatására, mivel párhuzamot vélt felfedezni a látomása és a valóság között. Hogy én milyen hülye vagyok! Végig ott volt előttem a megfejtés, és nekem mégsem esett le a tantusz! Persze kérdés, hogy korábban lett volna-e esélyem, ha előbb léptem volna, vagy akkor sem... De kár is ezen rágódni, mert ez a kávé már lefőtt. Januárban adott lett volna a lehetőség, de aztán ki tudja, az is lehet, jobb, hogy ez így alakult...

Luca csak forgolódott az ágyban, és már majdnem sikerült elaludnia, amikor a bejárat zárjának kattanását hallotta, majd a nappaliban a villany is felkapcsolódott. Hunyorítva nézett a nyitott szobaajtó felé, ahol rögvest meg is pillantotta Ákost fess ruhájában, aki a kezében egy csokor virágot szorongatott. A férfi egy ideig így téblábolt, majd miután az egyik szekrényben megtalálta az üvegvázát, eltűnt a konyhában. Bármennyire is kihűlt már a viszonyunk, mégiscsak egy úriember. – Hirtelen bűntudata támadt. Én nem is készültem neki semmivel Valentin-napra. Persze nem csoda a korábbiak szellemében, csak mégis... – Átértékelte a helyzetét, miközben mélyen elszégyellte magát, mit is tett. Nem vagyok normális. Grétának igaza lesz, és jobb férjet valóban nem is találhatnék Ákosnál. Talán tényleg csak az esküvő hiányzik ahhoz, hogy megerősödjön a kapcsolatunk. Na meg hogy én se olyan legyek, mint egy hisztis kisgyerek, akinek még mindig nem sikerült felnőnie annak ellenére, hogy maholnap harminc lesz... – A nap folyamán ekkor kezdte először azt gondolni, hogy akár el is tudná engedni Balázst. Ez a szőke ribi vagy nagyon behálózta őt, de valószínűleg csak az van, hogy már nem is érdeklem, és semmit sem érez irántam. Így viszont eldőlt a helyzet, és gyakorlatilag nem maradt akadálya annak, hogy Ákos mellett teljesedjen ki az életem, még ha küzdeni is kell majd azért, hogy a kapcsolatunk úgy ragyogjon, mint tíz évvel ezelőtt...

Luca gondolatmenete megszakadt, amint lépteket hallott közeledni, kisvártatva pedig a jegyese betoppant a szobába, majd le is heveredett mellé:

– Alszol, kincsem? – suttogott a fülébe.

Dehogy alszom, és ha tudnád, min mentem keresztül – szuszogott halkan a nő, ezzel is imitálva az alvást. Egy pillanatig eltöprengett rajta, hogy akár válaszolhatna is, és azt se bánná, ha szexig fajulna a dolog, de aztán jobbnak látta, ha lapít, és majd másnap friss fejjel és kipihenten kitalálja, hogyan tovább. Testét bizsergés járta át, amint a mellette fekvő férfi a haját cirógatta, miközben kellemes dezodoros illatfelhő terült szét a levegőben. Amikor hazaért, félt a gondolatától is, hogyan fogja ezek után tolerálni Ákos érintéseit, azonban a legnagyobb meglepetésére mégis nyugtatólag hatottak rá ezek, és nem is bánta, hogy így cselekedett a párja.

– Jó éjt, szívem. Holnapra meglepetésem van neked! – duruzsolt a férfi Lucának, és nem sejtette, hogy a kedvese valójában mindent hall.

A nő próbált szundítani, miközben úgy hitte, a szívén szunnyadó mázsás kő fokozatosan kezd lecsúszni, de aztán hamar ismét abban a helyzetben találta magát, hogy Ákos horkolását hallotta, ő viszont még mindig fent volt.

Körülbelül egy óra is eltelhetett, Luca azonban képtelen volt álomba szenderülni, és a fáradtsága csak halántéktáji lüktetéseként jelentkezett. Megunva a tétlenséget, kikászálódott a már mélyen alvó jegyese mellől. Lehet, az a baj, hogy még mindig nem tudom elengedni Balázst. De talán egy megoldás mégis van erre... – Besurrant a nappaliba, majd halkan kitárta a ruhásszekrényt, hogy hamarosan már a megmaradt utolsó cukorkát is eltüntesse a szájában. Van egy olyan érzésem, hogy ez minden kérdésre választ fog adni. – Egy ideig csak meredten állt a bútordarab előtt, aminek az ajtaját már becsukta, de aztán amint elszopogatta az édességet, visszatámolygott a hálószobába. Lepilledt az ágyba, és miután betakarózott, már nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy álomba szenderüljön.

♦ 3 ♦

– Luca!

A nő szeme kinyílt, amint a nevén szólongatták. Miután félredobta a gesztenyebarna hajtincseit, melyeket a szemüvege elé fújt az élénk szél, körbenézett: felette egy öreg fűzfa ágai hajladoztak, maga előtt azonban hosszan terült el a füves part, amin túl játékosan hullámzott a kékeszöld színű tó. Hol vagyok? Bár sejtem – hunyorított a messzeségbe, ahol tisztán kivehető volt a Badacsony a távolabbi dombokkal egyetemben, felettük pedig fehér habcsókokként tornyos gomolyfelhők törtek a magasba.

– Ne ijedj meg, itt vagyok mögötted! – Egy fiú nevetgélős szavai hallatszódtak.

Luca felegyenesedett és megfordult: már meg sem lepődött azon, hogy a fiatalkori Balázs állt vele szemben, azon viszont annál inkább, hogy félmeztelenül, egy szál fürdőnadrágban és strandpapucsban feszített előtte.

– Mire vársz? Gyere, csobbanjunk egyet! – A fiú teljesen fel volt pörögve, és a víztömeg felé kezdett szökdécselni. – Kapj el, ha tudsz!

A nő végignézett magán, és bár lélekben már nem volt kamasz, mégis elvörösödött, amint meglátta a testét még az iskoláskori fürdőruhájában. De nincsen okom szégyenlősködni. Különben is, biztosan ez is csak egy olyan álom, mint az előző kettő volt. – Beigazolódni látszott a felvetése, hogy a cukorka ismét visszakalauzolta őt a múltba. Csak kérdés, hogy mit jelent ez? – töprengett, de nem maradt ideje agyalni, mivel Balázs már messzebbről, a lépcsőről integetett neki. Némi hezitálást követően úgy döntött, bele kell mennie a játékba, így letette a fürdőlepedőjére a régi piros keretes szemüvegét, és a fiú után eredt, aki már rongyolt befele a vízbe. Üldözőbe vette őt, miközben már kirajzolódott neki a pontos helyszín. Most már emlékszem! Itt voltunk gólyatáboron, Fonyódon! Csak ilyenkor még nem ismertük egymást, mivel akkor találkoztunk először...

Luca határozottan megkapaszkodott a vaslépcső korlátjában: felrémlett neki, hogy tizenöt évvel korábban és a valóságban akarata ellenére csüccsent le a fenekével a bordás vaslemezre, ezt a mutatványt pedig nem szerette volna újból megismételni. Persze azt a pillanatot sosem tudta elfelejteni, hogy Balázs volt az, aki felsegítette őt, és akkor akadt össze az életükben először a tekintetük.

A lány lassú léptekkel araszolt előre, de amint a lába a vízbe ért, felszisszent, miközben libabőrösek lettek a végtagjai.

– Gyere bátran, majd megszokod, ha belemerülsz – csábítgatta Lucát a fiú, aki már bent lubickolt.

– Jesszus, ez nagyon hideg! – didergett a lány, és próbált erőt venni magán, hogy továbbmenjen, egyre több testrészét kitéve a dermesztő hullámoknak.

– Mit vársz, szeptember van! – kacagott Balázs.

Luca képtelen volt előrehaladni, csak az eget kémlelte, ahol a távolban üllő alakokat formáló zivatarfelhőket leszámítva kék volt az égbolt, és a nap is vidáman sütött. Szóval ezért nincsen strandidő. Már megyünk bele az őszbe, akárcsak a gólyatáborban. – Hirtelen felsikított, amint hideg vízcseppek landoltak a fürdőruháján és a fázós bőrén.

– Gyere, Luca, gyere! – hívogatta a lányt Balázs pajkosan, mialatt finom kézmozdulatokkal fröcskölte rá a vizet, hogy ha másnem, így meg tudja azt szokni.

– Ez nem fair! – zavarodott össze Luca, mert bár csak még jobban didergett, másrészt eszébe jutottak a nosztalgikus emlékek, hogy milyen jó is lett volna, ha már réges-régen is ennyire szoros viszonyt ápoltak volna. Bár hiába, ez akkor is már csak a múlt emléke lenne...

– Na, fogadjunk, hogy nem érsz utol. Ha mégis, akkor meghívlak egy fagyira. Nem mondhatod, hogy nincsen tétje! – A fiatalkori Balázs elemében volt, és miután ismét maga után invitálta a lányt, gyors karmozdulatokkal úszni kezdett, egyenesen a tó közepe felé.

Luca egy ideig csak nézte, ahogy a fiú távolodott tőle, de aztán erőt vett magán, és teljes egészében bemerészkedett a hullámok közé. A kezdeti reszketést kellemes hűs érzés váltotta fel, mivel a teste fokozatosan hozzászokott az alacsonyabb hőmérséklethez. Összeszedte magát, és Balázs után indult, aki mögött már messze lemaradt. Maga is meglepődött, hogyan tanult meg úszni, mivel a való életben még felnőtt korában sem sikerült elsajátítania ezt a legtöbbeknek természetes tudást: abban a pillanatban azonban, mintha tényleg elvarázsolták volna őt, természetesen mozgott a lába, karja, és csak suhant előre a habok között. Beleadott apait-anyait, de a távolság csak nem akart csökkenni. A francba! Pedig ez csak egy álom, mégis miért töröm magamat ennyire? – szontyolodott el, mivel úgy vélte, a kiszemeltje most is éppen olyan megközelíthetetlen volt, mint bármikor máskor az elmúlt tizenöt évben. Csak egyszer érnélek utol, akkor viszont nem engednélek el soha! – fogadkozott, amint a fején átvillant, hogy a valóságban mekkora hibát követett el akkor, amikor a vonatról felhívta őt, hogy ne keresse többé.

Luca meglepetésére a köztük lévő távolság fokozatosan csökkent, és bár a fiú nem lassított, mégsem tudta tartani vele a lépést. Az úszás közben nem is figyelte, mennyire messze került a parttól, a legnagyobb hiba azonban az volt, hogy amint ez felmerült benne, hátrafordult: a stégek és a strand fái már egészen aprónak mutatkoztak. Lehet, itt már nem is ér le a lábam? – hasított belé a félelem, miközben hiába próbált szilárd talajt keresni a talpának, csak a mélység terült el alatta. Bepánikolt és kapálózni kezdett: úszástudománya ugyanolyan lendülettel szállt el a semmibe, amilyen hirtelen jött. Úristen! – Hamar nyelt is egy nagyot az édesvízből, innen pedig már ösztönösen a túlélésért kellett küzdenie:

– Balázs! Segíts gyorsan! Megfulladok! – Újabb adagot nyelt, amint egy nagyobb hullám bukott át felette, ezután pedig már hiába mozgolódott összevissza, nem tudta magát fenntartani a felszínen. Még utoljára vett egy nagy levegőt, de aztán rákészült, hogy hamarosan minden véget ér, illetve bízott abban, hogy valóban csak álmodik, és reggel ugyanúgy kel majd fel, mint ha mi sem történt volna.

Az áramlatok mindenfelé sodorták a lányt, aki benntartotta a levegőt a tüdejében. A merülés alatt fokozatosan elszürkült előtte minden, ezután viszont váratlanul megragadta őt valaki, hogy megpróbálja felhúzni. Egy ideig még forgolódott, de aztán az iszapos víz alatt meglepő módon mégis egészen közelről megpillantotta Balázst. Bár tisztában volt azzal, hogy csak egy rémálomba csöppent, de mégsem értette, miért nem ért még véget: már mióta csak lebegett a mélységben, ráadásul a fiú arcát nézve. Egy hirtelen ötlettől vezérelve megpróbált egy csókot nyomni Balázs ajkára, de nem járt sikerrel: mintha valami ismeretlen erőhatás eltolta volna őt tőle, mi több, azon kapta magát, hogy távolodik a kamaszkori szerelmétől. Segítség! – szólalt volna meg, de ehelyett csak buborékok hagyták el a száját, mialatt elkapta egy örvény, ami csak egyre lejjebb szippantotta őt. A fiú ugyan utánanyúlt, de már nem tudta megragadni a kezét.

Lucán úrrá lett a tehetetlenség, és a kétségbeesés is magával ragadta: meg sem mozdult, csak ellazult testtel várta, hogy utolérje őt a végzet. Kérlek, Balázs! Ne hagyj el! – Várta a csodát, hogy a partnere utol fogja érni, és visszarántja majd a felszínre, de ez már nem következett be. Homályossá vált neki a fiú sziluettje, aki valahol jóval messzebb úszott tőle, ezután pedig hiába próbált levegőt venni, fulladozni kezdett, mígnem már csak karikákat látott a szeme előtt...

Luca teste megrándult, és rögtön felébredt az álmából. Takarója rátapadt, mivel az egész teste verejtékben úszott. Körbepillantott a szobában, ahol a megszokottnak megfelelően a kitömött szarvasfejek néztek rá a falról. Akkor ezek szerint mégis élek – lélegzett fel. Szörnyű véget ért ez az álom. De vajon mit akar jelenteni? – tette fel magának a kérdést, és rövidesen rájött a válaszra is, ami kijózanító hatással bírt. Talán azt, hogy ideje elengedjem Balázst. Még ha küzdött is értem, de nem eléggé, és hagyta, hogy az enyészetté váljon a lelkem. Ahogy a látomásomban sem, úgy a valóságban sincsen már közös jövőnk – vont párhuzamot, és egyszeriben rádöbbent, hogy nem maradt más választása: túl kell tennie magát a kamaszkori szerelmén, ha másnem azért, mert a férfi már biztosan letett arról, hogy valaha is együtt legyenek.

– Jó reggelt, édesem! – köszöntötte őt váratlanul Ákos, aki az ajtónál állt és kedvesen mosolygott. – Jó sokáig aludtál.

– Ja, de már fent vagyok – zökkent ki a nő a gondolataiból, majd a fekete keretes szemüvegéhez nyúlt, hogy lásson is valamit normálisan.

– Ébredezz nyugodtan, drágám! Még úgy is kell pár perc, mire kész leszek a reggelivel – kedveskedett a férfi, majd megfordult, és a konyha felé indult.

Luca még pár percig heverészett, de aztán kikelt az ágyból. Kinyújtóztatta az elernyedt végtagjait, miközben úgy érezte, sikerült kialudnia magát, és rájönnie a megoldásra. Egy pillanatig még szomorúan gondolt vissza a Balázzsal történt álmára, de aztán rájött, hogy a továbbiakban már semmi értelme ezen agyalnia, így felpattant, hogy megnézze, mi finomat alkotott neki a jegyese.

♦ 4 ♦

Már dél körül járhatott az idő, amikor Luca és Ákos megérkeztek a Valentin-napi randijuk helyszínére, Visegrádra. Bár a nő gyakran kérdezősködött, hova mennek, a jegyese minden ilyen próbálkozására csak annyit mondott, hogy meglepetés. Szerencséjére sokáig nem kellett kíváncsiskodnia: a férfi hamarosan leparkolt a feketére fényezett Audival, hogy aztán együtt eredjenek útnak, és felfedezzék a környék látnivalóit.

Az idő csak telt-múlt, miközben meglátogatták a különböző nevezetességeket. Betértek a fellegvárba, ahol minden látogatható helyiséget bejártak kézen fogva. A Dunakanyart fürkészve még az is felmerült bennük, hogy milyen jó lett volna akár egy sétahajózást is összehozniuk, február lévén azonban ez sajnos nem volt megvalósítható. Azután hogy kinézelődték magukat a közel nyolcszáz éves erődítményben, tovább indultak a következő programra, ami a Salamon-toronyban megtartott középkori fegyveres bemutató volt. Bár az elején ez Lucát annyira nem kötötte le, ellenben Ákossal, akinek mindig is a szenvedélyei voltak a különböző harcászati eszközök, de aztán ő is felélénkült, amint íjászkodásra is adódott lehetőség. Bár a céltábla közepét egyszer sem sikerült eltalálnia, ennek ellenére a végére egészen belejött, és egyáltalán nem bánta meg, hogy oda is elmentek.

Miután végeztek a szórakozással, úgy döntöttek, harapnak valamit. A választásuk az egyik felkapottabb étteremre esett, ahol egy háromfogásos menüt fogyasztottak el, egy-egy pohár vörösborral lekísérve. A ráérős falatozás alatt mindketten jóllaktak, ami után már csak a számlát kellett kérniük, a férfi pedig az összeget a dombornyomott bankkártyájával egyenlítette ki, busás készpénzes borravaló kíséretében. A nap befejezéseként még úgy határoztak, meglátogatják a Zsitvay-kilátót, hogy onnan csodálják meg a kanyargó Dunát és az őket körülölelő dombokat, hegyeket.

Az idő a sokéves átlaghoz képest valamivel enyhébb volt, a cirógató napsugarak melege ugyanakkor nem érződött, mivel a nap a szétterült pamacsos felhőzet mögött bújócskázott. Luca a bástyaszerűen csipkézett kőfalnak támaszkodott, és a messzeségbe pásztázott, miközben nagyokat szippantott a hűvös levegőből. Szorosan összehúzta a kabátját, amint az élénk szél lobogtatni kezdte a haját, de amikor Ákos átkarolta őt, már nem is érezte úgy, hogy fázott volna. Más csak álmodhatna ilyen csodás randiról. Többet nem is kívánhattam volna mára – merengett el. Bár a kocsiban az odaúton még időnként gyötörték őt a Balázzsal kapcsolatos dolgai, mialatt arra gondolt, hogy egy újabb giccses Valentin-napnak néz elébe, ami után majd lehet másoknak mutogatni, mennyire tökéletes minden. Azonban, ahogy a napkorong haladt keletről nyugatra a felhők mögött, ezzel ellentétesen változtak az érzései, elengedve a messzi zalai vidéket és a kamaszkori szerelmét.

Luca hamarosan már úgy hitte, hogy nem is bánta meg, mi több, kifejezetten élvezte a randiját Ákossal. Bár a félelem benne volt, hogy a korábbi Pilis-tetős kirándulás után ismét maradni fognak a dolgok a régiben, és a kapcsolatuk tovább fog döglődni, de igyekezett elhessegetni ezeket a gondolatokat, és optimistán nézni a jövőbe. Márpedig ha tennénk érte, akár minden nap telhetne ilyen boldogságban és közös együttlétben. Akárcsak régen. Milyen szép is volt – révedt vissza az ifjúkorára, amikor minden a normális kerékvágásban folyt közöttük. Arról nem is beszélve, hogy ennyi év alatt is kitartott mellettem. Nem boldogította magát holmi szőke nőkkel, mint egyesek... – Szája félmosolyra húzódott, mivel egy kicsit még bántotta, hogy Balázs ilyen hamar megtalálta a boldogságot más mellett, de aztán rájött, hogy a továbbiakban ennek már tényleg semmilyen jelentősége nem lesz.

– Remélem, jól érezted magad! – törte meg a férfi a csendet, és még szorosabban magához húzta a nőt.

– Igen. Bárcsak minden napunk ilyen lenne... – Luca a távoli hegyek irányába nézett. – De hát tudom, hív a kötelesség – szontyolodott el egy pillanatig, de aztán Ákos, mintha megsejtette volna, milyen kételyekkel küzd a kedvese, ennek megfelelően válaszolt:

– Sajnos vannak húzós napok munkaügyileg. Én is tudom, ez így nem mehet tovább, hogy állandóan elutazok emiatt. De ennek remélhetőleg hamarosan vége lesz, mert várhatóan sikerül majd egy másik pozícióba feljebb lépnem – nézett kedvesen a nőre, miközben a szokásos merevsége nem látszódott rajta: helyette az a kipirult vidám arca volt felfedezhető, mint még régen, amikor összeismerkedtek. – Nem mondom, hogy könnyű lesz, viszont nem kell majd már ide-oda külföldre mennem. Én is éreztem, hogy ez így tarthatatlan, és rájöttem, cselekednem kell, ha nem akarlak elveszíteni...

Luca erre hirtelenjében nem válaszolt semmit, csak a jegyese mosolyát nézte. Maga sem hitte, hogy egy nap alatt ilyen pálforduláson fog keresztülmenni, de végül ráeszmélt, hogy a tinilányos kalandjai helyett inkább azt kellene értékelnie, amije van.

– Remélem, te is úgy érzel, ahogy én. Ideje lenne felpezsdíteni a kapcsolatunkat... – Ákos becsukta a szemét, és közelebb hajolt a nőhöz. Luca nem mozdult: hagyta hogy a párja irányítsa az eseményeket, és csak engedte, hogy egy hosszú csókot nyomjanak az ajkára. Szokatlan érzés kerítette hatalmába: mintha csak megszabadult volna a felnőtt lét gondjaitól, és ott találta volna magát a kora huszonéves időszakában, amikor még ha számos kudarc is érte az életben, de Ákosra mindig támaszkodhatott.

Egy ideig még húzták a nyelvjátékot, időnkénti szüneteket tartva, de aztán a férfi megtörte a hallgatást, és remegő hangon megszólalt:

– Bár múltkor visszautasítottál, de most ismét bátorkodom megkérdezni... Hozzám jönnél feleségül? – csuklott el a beszéde zavarodottan. – Nem fogod megbánni, mindent megadok majd neked...

Luca sejtette, hogy terítékre fog kerülni a kérdés, ennek ellenére még hosszú másodpercekig várt a válasszal, mivel mégiscsak olyan döntést kellett meghoznia, ami az egész további életét meg fogja határozni. Gyorsan végigvette magában a különböző faktorokat, és hamar nyugtázta is, hogy az az egyetlen racionális út, ha igent mond. A változásra Ákos részéről is megvan a szándék, hogy olyan legyen közöttünk minden, mint korábban. Anyám meg Gréta is mióta biztatnak, hogy ilyen rendes és dolgos férjet nem is találhatnék, csak eddig én nem akartam látni a fától az erdőt. Egyedül hugit lesz nehéz meggyőzni, hogy ez a helyes út, ő viszont biztosan meg fogja érteni, hiszen mindig mellettem állt...

– Persze, erőltetni nem akarom megint a dolgot. De tudd, hogy mindig is te voltál az egyetlenem, akit igaz szívemből szeretek – hallatszódott a férfi vallomása kérlelően.

– Tudom-tudom. Igazából, már én is gondolkozom egy ideje, hogy mi legyen. De azt hiszem, mostanra már megérett bennem a dolog. – A nő egy ideig elnémult: ezalatt csak a tavaszt váró cinkék nyitnikéke szállt a levegőben, de aztán összekapta magát, és kimondta a sorsát eldöntő szavakat. – Igen a válaszom. Ennyi év után elérkezett az ideje, hogy összekössük teljesen az életünket...

Ákos egy forró csókkal fojtotta bele a szót a kedvesébe, miközben szorosan átölelte őt. Luca már aktívabban is kivette a részét a játékból, és bár a teste remegett, hogy meghozta a döntését, másrészről megkönnyebbült, hogy a korábbi kacskaringós utakon vezető néhány hónapját követően sikerült egyenesbe érnie, és megtalálnia, ki mellett folytassa az életét. Nincs más hátra, mint előre. Történt, ami történt köztem és Balázs között, de eljött a továbblépés pillanata. Bármennyire is fájdalmas tud lenni, megtanultam, hogy nem kaphat meg mindent az ember az életben, és abból kell kihozni a maximumot, ami megadatott. Szép volt ez a plátói szerelem, de egyben komolytalan is, amire nem alapozhatom a jövőmet. És ahogy az álmomban is elszakadtunk egymástól a víz alatt, úgy ideje, hogy a valóságban is örökre különváljanak az útjaink. Ég veled, Balázs...

––––––––––

Eddig tartott a nyolcadik fejezet. Akár azt is lehetne mondani, hogy Luca életében lezárult egy korszak, azonban annyit elárulhatok, hogy a következő fejezetekben még az eddigieknél is nagyobb bonyodalmakra számíthattok. A cselekmény is három hónapot ugrik előre az időben, és bár a kitavaszodás eseménytelenül zajlik főhőseink életében, a május azonban szeszélyesebbnek bizonyul majd, mint bármelyik április. 😉 Ha tetszett, amit olvastál, nyomj egy csillagot, ha pedig bármilyen észrevételed van, írd meg bátran kommentben! 😊