♦ 1 ♦

Balázs, miután behordta az újabb adag fát, begyújtotta a kályhát: kellemes meleg árasztotta el a helyiséget, a tűz ropogása mellett ugyanakkor egyszer csak járó motor hangját is felfedezni vélte odakintről. Na, megérkezett, ő lesz az! – Kinézett, és csakugyan, egy régebbi Mazda várakozott a háza előtt. A kapu felé indult, hogy fogadja a vendégét, miközben a fejére húzta kapucniját, hogy arra a rövid időre is védje a kobakját a szitálástól. Tisztára, mint az álmomban, olyan biciklitámasztó köd van. Csak hó helyett ez a szemetelő eső hullik – zsörtölődött magában. Nem jó ómen – sóhajtott, amint arra gondolt, hogy Nóra úgy jelent meg neki a semmiből a valóságban, mint Klaudia a látomásában, de aztán nem maradt ideje ezen agyalni, mivel a nő kiszállt a kocsiból:

– Na, megjöttem! – köszönt, és bár eleresztett egy félmosolyt, de lehetett látni rajta, hogy nem éppen volt jó passzban.

– Gyere, fáradj be. Megraktam a kályhát is, hogy bent jó idő legyen! – Balázs kényszeredetten üdvözölte Nórát, de amint elkapta a tekintetét, valamelyest zavarba is jött. Szinte semmit nem változott... – Majdhogynem ugyanaz a helyes, szőke lány pillantott rá a csillogó kék szemével, mint akit még évekkel korábbról ismert. A francba, csak ne nézne ki ennyire jól...

– De régen találkoztunk! Bár történt, ami történt, de örülök, hogy azért újra összefutottunk! – Nóra egy ideig tartotta a szemkontaktust, miközben láthatólag nyeregben érezte magát, de aztán mégis ő szegte le előbb a tekintetét, és befelé indult Balázs után, aki csak közömbösen mormogott neki válaszul:

– Most erre mit mondjak? De mindegy, nem vagyok haragtartó...

Miután befáradtak a lakásba, elhelyezkedtek a konyhaasztalnál. A férfi kávéval kínálta Nórát, elvégre mégsem akart udvariatlan lenni, bármi is történt közöttük a múltban. A nő elégedetten kortyolt bele a gőzölgő italba, mosolya azonban hamar lehervadt, amint Balázs leült vele szemben, és a rátért a lényegre:

– Aztán mesélj! Mi járatban erre? – Szkeptikusan nézte Nórát, ezzel is jelezve az erőviszonyokat, hogy azok az idők már elmúltak, amikor még naiv huszonéves fiúcska volt, akit könnyen át lehetett verni.

– Hol is kezdjem... Sajnos összevesztem a párommal, illetve egészen pontosan, most már a volt párommal – szegte le a tekintetét a nő. – Eddig vele éltem, most viszont odáig fajult a helyzet, hogy el kellett jöjjek. – Váratlanul lejjebb húzta a pulóverét a jobb karján, de pont az ellenkezőjét érte el ezzel, mint amit valószínűleg szeretett volna, ugyanis Balázs még pont észrevette azt a lila foltot, amit aztán eltakart a ruhájával.

– Sajnálom – érzett együtt a férfi, és bár úgy hitte, a korábbiakért hatott a karma, de egyúttal mégis megsajnálta Nórát, mivel még neki sem kívánta volna azt, hogy ilyen csúnyán elbánjanak vele.

– Ja, nincs mit sajnálni, már túl vagyok rajta. Viszont – nézett a nő kérlelő szemekkel Balázsra –, így most az a helyzet állt elő, hogy nincsen hova menjek. Az autóm meg benne a megpakolt bőröndöm, ennyim maradt mindösszesen – csuklott el a hangja.

– De ugye ezzel nem azt szeretnéd mondani, hogy ide akarsz költözni? – ráncolta össze a szemöldökét a férfi, és bár valóban nem irigyelte az exbarátnőjét, valahol mégiscsak meg kellett húznia a határt.

– De igen... Tudom, hogy ez most nagyon kellemetlen, főleg azok után, amik korábban közöttünk történetek, de kérlek, segíts! – remegett Nóra ajka.

– És anyádhoz nem tudsz visszamenni a kapornaki házba? – hárított Balázs. – Tudom, hogy nem könnyű vele együtt élni, de...

– Ja, esélytelen. Már meg sincs a ház azóta. Nem tudtuk fizetni a hitelt, és elárverezték, anyám pedig elköltözött Borsodba mostohafaterhoz. Gondolom, nem kell részleteznem, miért nem akarok odamenni... – A nőn teljesen eluralkodott a kétségbeesés.

– Hú, a fenébe! – fújt ki egy nagy levegőt a férfi. – És közelebbi ismerőseidhez sem tudnál menni?

– Nincsen senkim sajnos – rágta a körmét Nóra. – Csak átmeneti időről lenne szó, amíg össze nem szedném magamat annyira anyagilag, hogy valamit tudjak kezdeni magammal – győzködte Balázst, majd megitta az utolsó korty kávéját is. – Az itthoni dolgokban pedig szívesen segítek neked is meg a szüleidnek is...

– A szüleim már meghaltak. – A férfi elcsukló hangon szakította félbe Nórát, aki szintén elnémult néhány másodpercig, mielőtt újból megszólalt volna:

– Akkor gondolom, már csak egyedül élsz itt. Őszinte részvétem...

– Hát ez van, ilyen az élet – sóhajtott Balázs.

– Sajnos a végzet egyszer mindenkit utolér, bármilyen szomorú is ez – próbált a nő hozzáfűzni valamit a helyzethez, és még ha nem is tudott nagyon érdemben mit mondani, a férfi látta, hogy a téma előhozta Nóra ritkán látott szentimentális énjét.

– De visszatérve, nem éppen repdesek az örömtől, hogy ide akarnál költözni. – Balázs eltöprengett. Mondjuk tényleg, amikor még együtt voltunk, akkor sem számíthatott soha senkire. Az anyjával meg a nevelőapjával állandó volt a veszekedés. Ehhez a faszingerhez, akitől meg most elmenekült, szintén nem lenne célszerű visszamennie – pillantott a gyapjas pulcsival fedett vékonyka karra, ami azonban ekkor megmozdult, és a végén az ujjaival megérintette az ő kezét.

– Kérlek, Balázs! Bocsáss meg nekem! El sem hiszed, mennyire megbántam mindent! – A nő szeme könnyezni kezdett.

– Most mondd meg, mit csináljak veled? – A férfi csak finoman megrázta a fejét. Higgyem is el neki? Mit össze nyalizik itt megint nekem – eresztett el egy kényszerű mosolyt, de aztán a szíve mélyén megsajnálta Nórát, ahogy az csak esetlenül gubbasztott vele szemben.

– Bármit. Akár azt is, ha olyan kedved támadna – harapott az ajkára a nő, miközben félrepillantott.

– Ne butáskodj már! Meg amúgy is, miért gondolod, hogy... – Balázs szava elakadt, amint Nóra egy mozdulattal nemcsak a pulóverét, hanem a felsőjét is lehúzta magáról, így derék felett már csak egy melltartó maradt rajta.

– Nem butáskodok. A huszonéves éned nem is kérdezett volna ilyet... – A nő szája halovány mosolyra húzódott annak ellenére, hogy továbbra is sugárzott belőle a szomorúság.

– De azok az idők már elmúltak. – Balázs szigorúan nézett az exbarátnőjére, aki azonban nem tágított, mintha csak megérezte volna, hol találhat fogást rajta:

– Persze, hogy elmúltak. De bárhogy is végződött a kapcsolatunk, előtte, amíg együtt voltunk, sok szenvedélyes pillanatot éltünk át, nem tagadhatod! És most minden adott, hogy akár újra megtörténjen mindez, de már úgy, hogy tanultam a hibámból. – Hátranyúlt, a kikapcsolt melltartó pedig az ölébe hullott, felfedve a hamvas kebleit, melyek még mindig akkorák voltak, hogy pontosan a férfi tenyerébe illettek volna.

– Nem vagy normális! – Balázs elnevette magát, egyúttal azonban valamennyire már meg is puhult, mivel a férfiassága merevedni kezdett.

– Tudom – incselkedett a nő. – Na, de ne húzd már az időt! – Felpattant, és odalépett a férfihoz, hogy az ő felsőruházatát is levegye.

Balázs nem ellenkezett tovább, és hamarosan már félmeztelenül álltak szemtől szemben egymással. Rafinált kis kurva, csak elcsavarja a fejemet... – Mélyen Nóra kék és könnyeitől csillogó szemeibe nézett, melyek ártatlanul pillantottak rá vissza, de aztán nem sokáig bírt ellenállni a kísértésnek, és egy forró csókot nyomott a nő epekedő ajkaira. Ugyanolyan finomak most is, mint azelőtt. Ahogy külsőre is alig változott, és legalább annyira vonzó, mint korábban... – Nem bírt magán uralkodni, és két kezével simogatni kezdte a puha és feszes melleket. Nóra sem tétlenkedett, és rögvest kicipzárazta a férfi farmerját, hogy a merev falloszt kényeztesse a markával.

Az események felgyorsultak, és rövidesen már mindketten az ágyban találták magukat. Balázs a nő meztelen teste fölé hajolt, akinek csak a jobb karján éktelenkedett az a csúnya véraláfutás. Talán a kezével hárította az ütést. Szerencsétlen – szánakozott, és egyúttal már azt a kevés ellenszenvét is el tudta engedni, ami még eddig megmaradt benne Nóra irányába. Az viszont meglepő, hogy az előbb még takargatni próbálta, most meg teljesen kitárta elém mindenét. – Egy ideig még nézte az előtte kiterült nőt, de aztán behelyezte a hímvesszőjét, mire a partnere felnyögött. Lehet, az álmom is erre akart utalni, hogy engedjem el Lucát, aki ott is eltolt magától a hóförgeteg közepette? – tűnődött. Ki tudja. Mindenesetre, bármennyire is szeretem még mindig őt, tovább kell lépnem... – Odahajolt az exéhez, hogy egy újabb vad csókkal fokozza fel benne a vágyakat, és egyre jobban nyeregben is érezte magát, mivel kiválónak bizonyult odalent a sikamlósság. Nem érzett szerelmet Nóra iránt, csupán a hódítás izgalma hajtotta: a mámorító kielégültség, hogy hosszú kihagyás után ismét magáénak tudhatta azt a nőt, aki mindenben az ideálja volt.

Hosszú perceken keresztül folytatták az aktust, miközben Balázs egyfajta elégtételt is érzett, hogy Nóra korábban hiába élvezkedett másik férfi szerszámán, most visszatalált hozzá, és bizonyítani tud neki, hogy képes megadni azt a szintű kényeztetést, amire vágyik. Annak idején, amikor megtudta, hogy a nő megcsalta őt, döntés elé állította, hogy egyvalakit válasszon, Nóra azonban Csaba mellett tette le a voksát. Ezt követően került a padlóra, és bár a racionális énje tisztában volt azzal, hogy kár is lett volna szomorkodnia holmi csalfa nőszemélyek miatt, az egója viszont képtelen volt megemészteni azt, hogy ő lett dobva. De most már biztos rádöbbent, hogy mekkora hibát követett el... – Vérnyomása felszaladt, miközben beleadott mindent, és hamarosan mindketten meghódították a csúcsot, hogy aztán már csak egymás mellett pilledjenek szuszogva, mialatt folyt rajtuk a verejték, illetve Nórán még más is.

♦ 2 ♦

Már február első harmada is eltelt, a tavaszias idő azonban csak átmenetileg kukucskált be a hónap elején. A köd már nem tért vissza, helyette viszont metsző északi szél hozott fagyos légtömeget a Kárpát-medence térségébe. Balázs réteges otthoni ruhájába öltözött, és bár délelőtt lévén még csipásak voltak a szemei, muszáj volt kimennie a fáskamrához, hogy újabb adag tüzelőt aprítson fel, ha már az előző estén a lustálkodás miatt elmulasztotta azt. Lehet, hiba volt, csak hát ilyen vad szex után kinek lett volna kedve még fát vágni – mélázott el, miközben újra és újra lesújtott a baltájával a vaskos rönkökre. Már egy hét telt el azóta, hogy Nóra odaköltözött hozzá, és ugyan eleinte vonakodott a dolog miatt, de aztán pár nap alatt beletörődött a helyzetbe. Persze bármikor megtehette volna, hogy kiteszi a nőt, de megkönyörült rajta, mivel bármi is történt korábban a múltban, azt már nem akarta felhánytorgatni. Emellett az sem volt elhanyagolható érv, hogy Nóra felpezsdítette a szexuális életét, ami már kifejezetten kívánkozott neki azok után, hogy Lucával való kavarását követően a padlóra került.

Balázs hamarosan végzett a teendőjével, és már csak a felhasogatott fával megpakolt ládát kellett becipelnie a lakásba. Amint kinyitotta az ajtót, kellemes illat csapta meg az orrát, a konyhába érve pedig meg is pillantotta Nórát, aki megállás nélkül sürgött-forgott:

– Nemsokára kész a reggeli! Mire befűtesz, addigra tudunk is szerintem enni – mosolygott kedvesen.

– Szuper! – nyugtázta a férfi, majd kinyitotta a kályha ajtaját, hogy megrakja a tüzet. Amilyen keveset változott külsőre, olyan sokat belsőre – merengett el, miközben fél szemmel a tüsténkedő nőre és annak formás idomaira lesett. A kapcsolatunk alatt mindig csak heverészett és hisztizett, most meg mintha megtáltosodott volna. Főz, mos, takarít, és már én szégyellem magamat lassan, hogy nekem alig marad tennivaló. Nemhiába, csak ő is felnőtt már fejben...

Még egy ideig tettek-vettek, de aztán pont egyszerre végeztek, kisvártatva pedig már egymással srégen szemben ültek a terített asztalkánál. Nóra bőséges reggelivel tett ki magáért: többféle melegszendvicset készített, mellé pedig egy kisebb tálca töltött tojás és egy kancsó gőzölgő tea dukált.

Elégedetten falatoztak: a nővel ellentétben Balázs nem kapkodott az evéssel, kiélvezte az ízek zamatát. Régen milyen borzalmas kajákat csinált, ellenben ez most egyszerűen mennyei!

– Ízlik? – törte meg a csendet Nóra, akinek az arcára elégedettség ült ki.

– Naná! – válaszolt a férfi két harapás között.

– Hallom – szemtelenkedett a nő, de aztán pajkosan a partnerére kacsintott, aki vette a poént, és a visszakacsintás után kérdésre nyílt a szája:

– Mikor tanultál meg ilyen finomakat csinálni?

– Hajószakács voltam a Titanicon – huncutkodott tovább Nóra, mire Balázsnak majdnem visszajött az orrán az a korty tea, amit éppen a bögréjéből húzott le:

– Nem vagy normális, basszus! – nevetett.

– Ismersz már! – kuncogott Nóra, ezután viszont komolyabb hangvételűre vette a beszélgetést. – Viccet félretéve, az évek alatt azért sikerült kikupálnom magamat, legalábbis remélem – pillantott félre zavarodottan. – Most már feleségként is megállnám a helyem!

– Hát, most már biztosan! – derült Balázs, de aztán a nő mondatában más jelentést is felfedezni vélt. Mióta idejött, minden napra jut valami puhatolózó szöveg. Tisztára olyan, mintha tesztelné, mit reagálok ezekre – töprengett. Pedig tudnia kellene jól, hogy attól még, mert lefekszünk egymással, az nem jelenti azt, hogy bármi komolyabb is lenne köztünk annál, mint hogy átmenetileg megengedem, hogy nálam lakjon...

– Balázs – szólalt meg elcsukló hangon Nóra. – Szeretnék veled ismét egy komoly dologról beszélni! – húzta ki magát, nekifeszítve a hátát a szék támlájának.

– Na mondjad, bár van egy sejtésem – vigyorodott el a férfi, de aztán csak sóhajtott egy nagyot.

– Na, és mi az? – A nő inkább Balázsból szerette volna kiszedni a nyilvánvalót, de hiába:

– Majd elmondom, miután te is elmondtad – sejtelmeskedett.

– Jól van, legyen – itta meg az utolsó korty teáját Nóra, mielőtt belevágott volna a vallomásába. – Már egy hét eltelt azóta, hogy ideköltöztem hozzád, és bár eddig csak némi kötetlen szexeléssel dobtuk fel a napjainkat, de azt hiszem, komolyabban is lobog bennünk az a bizonyos tűz egymás iránt...

– Gondoltam, hogy ide akarsz kilyukadni – ráncolta össze a homlokát a férfi, mire a nő egy kissé megszeppent, de aztán folytatta:

– De ez is csak azt jelzi, hogy ugyanígy érzel a lelked mélyén – próbálta megfogni Balázst. – Szerintem minden adott hozzá, hogy újrakezdjük. Te is egyedül vagy itt már mióta, nekem sincsen senkim. Akár működhetne is a dolog, és eléldegélnénk itt kettecskén...

– Arról volt szó, hogy átmenetileg költözöl ide, amíg össze nem szeded magad. Na meg bevallom, mióta megcsaltál, azóta nem tudok rád úgy nézni, mint akivel komoly kapcsolatot lehetne elképzelni – maradt tárgyilagos Balázs.

– Elhiszem, és nem is tagadom, hogy mekkora hibát követtem el akkor – biggyedt le Nóra ajka, és láthatólag tényleg bánhatta a korábban történteket. – De én is megtanultam a magam leckéjét, és bízom benne, akad még egy esélyem, hogy befoltozzam a törést a szívedben, amit én okoztam neked – nézett szomorkás szemmel a férfira.

Balázs csak hallgatott: nem tudott mit válaszolni hirtelenjében, miközben elveszett a nő csodás kék íriszében. Ez a nézés lesz a végzetem megint. A hízelgésről nem is beszélve. De végül is, akár miért is ne működhetne a kapcsolat közöttünk. Na meg Luca már biztosan nem fog felbukkanni többet az életemben, így ez sem jelenthet akadályt. – Elszontyolodott, amint felrémlett neki az a csodálatos éjszaka, amit a kamaszkori szerelmével élt át nem sokkal azelőtt. Bár Nórával is kiválóakat szexelt, Lucával mégis egészen más volt az élmény: vele nemcsak a vad szenvedély, de az az érzéki finomság is megvolt, ami a szőke partneréből teljesen hiányzott. De mindegy is, kár ezen lovagolni. Az élet megy tovább... – Ekkor olyasvalami is eszébe jutott, ami miatt joggal aggódhatott: ha egymagára maradna, akár a megélhetése is veszélybe kerülhetne a válság begyűrűzésével. Hiába volt Béla bá mindig a segítségére, és a zenélés mellett egy-két nap konyhai kisegítést is tudott vállalni a Macskában, az utóbbi időszakokban mégiscsak kevesebb munkája akadt. A tüzelőből is kifogyóban volt, amit még ősszel szerzett barteres fusizással, és egyre biztosabbnak látszott, hogy muszáj lesz még fát szereznie, ha a késő téli, kora tavaszi időszakban nem akar fagyoskodni. A teljes anyagi csőd Damoklész kardjaként lebegett a feje felett, Nóra betoppanása azonban megkönnyebbülést jelentett számára, aki biztosította arról, hogy természetesen beszáll a rezsibe és az egyéb költségekbe, és akinek, még ha nem is túl jól fizető, de stabil munkahelye volt. Nyomorúságos helyzet ez. Ha nem is szívvel, hanem ésszel gondolkozok, akkor is úgy tűnik, nem marad más választásom... – Arra ocsúdott fel, hogy a nő cirógatni kezdte a karját:

– Átgondoltad? – suttogott, majd odahajolt, és egy röpke csókot cuppantott a férfi ajkára.

– Azt hiszem, igen. Egy próbát megér a dolog – nyögte ki Balázs, mire Nóra rögtön a vállára simult olyannyira, hogy majdnem hanyatt borította őt a székkel együtt.

– Meglátod, nem fogod megbánni! – incselkedett a nő, majd apró puszikat nyomott a borostás arcra.

A levegő hamar felforrósodott közöttük, ahogyan eddig minden más alkalommal, és a felpörgő események innen már csak arra a rövid időre döccentek meg, ameddig a tekintetük megakadt az ablakon, ami mögött odakint záporos jelleggel hullott nagy pelyhekben a hó, miközben az alacsonyan járó februári nap is ragyogott.

♦ 3 ♦

Vasárnapnak megfelelően emberek sokasága lófrált a plázában, és a kávézóban alig lehetett szabad asztalt találni, szerencsére azonban Lucának és Grétának pont sikerült kifognia egyet, ami éppen felszabadult. Helyet foglaltak egymással szemben, hogy némi csajos csevej mellett kávézgassanak.

– Kár, hogy odakint még egy cigit sem tudtam elszívni, mert lemerült az ájkoszom – nyűglődött Gréta. – Az utóbbi időben tiszta függő lettem, basszus!

– Pedig igazán leszokhatnál róla. A pasikat is szerintem ezért taszítod, mert nem szeretik a dohányos leheletet – próbálta Luca jó útra téríteni a barátnőjét.

– Á, nem hinném. Csak egyszerűen nincsen szerencsém. De mindegy is, nálatok vannak-e fejlemények Ákossal? – váltott hamar témát a vörös hajú nő kíváncsiskodva.

– Nagyon semmi extra, sajnos. – Luca szíve szerint nem is beszélt volna a jegyeséről, de tudta, hogy Grétát sehogyan sem lehet lerázni, és jobban jár, ha minél előbb túlesik a kellemetlen témán. – Két hete voltunk egyet kirándulni az évfordulónk alkalmából. Azóta viszont sajnos minden visszatért a régi kerékvágásba. Most hétvégére is el kellett utaznia a munka miatt, és majd csak hétfőn fog hazajönni – sóhajtott, majd szürcsölgetni kezdte a koffeines italát.

– Ne búsulj, Lucus! Különben is, pont keddre esik a Valentin-nap. Biztos készül neked valamivel! – lelkesítette a partnerét Gréta.

– Lehetséges. – Luca teljesen közömbös maradt. – Egyre többször érzem egyébként azt, hogy nincsen jövője ennek az egésznek kettőnk között – nyílt meg, ez azonban nem bizonyult jó ötletnek, mert hiába volt Gréta a régi barátnője, ilyesfajta dolgokról sosem lehetett vele beszélgetni.

– Elhiszem, hogy most nem könnyű. A kapcsolatokban általában vannak hullámvölgyek – kavargatta a cserfes nő a kávéját –, de meglátod majd, minden egyenesbe fog jönni. Ha már nemsokára házasok is lesztek, az egy egészen más szintet fog jelenteni. És biztos csak azért dolgozik annyit, hogy később már semmire se legyen gondotok, és együtt tudjátok élvezni az életet!

– Az a baj, hogy én már egyre kevésbé hiszek ebben – csüggedt tovább Luca.

– Az esküvő pedig csodákra lenne képes. Csak már végre igent kellene mondanod neki! – tette le Gréta egy koppanással a csészéjét az asztalra. – Legalábbis nem akarom elhinni, hogy nem került fel mostanában a téma!

– Persze, hogy felkerült! A randinkon is próbálkozott, de én nemet mondtam, mert... Nem tudom, miért – zaklatta fel magát a nő, miközben a barna haját igazgatta. – Azt hiszem, át kell gondoljam az életemet, mielőtt meghoznám ezt a komoly döntést...

– Hát, ez öreg hiba volt – csóválta a fejét Gréta. – De most Valentinkor újra adott lesz az alkalom. Csak bátorság kell! Hidd el, utána megkönnyebbülés lesz, a kapcsolatotok pedig felfelé fog ívelni! Jobb férjet nem is kívánhatnál, és egész életedben nem lenne gondod semmire! – érvelt Ákos mellett.

– Mindegy, majd lesz valami, bár lehet, tényleg igazad van – füllentett Luca, mivel a barátnője úgysem értette volna meg, miféle vihar tombolt a lelkében.

– Mondom én! – helyeselt Gréta.

Luca csak kényszeredetten bólogatott, ekkor azonban megcsörrent a mobilja: Anna kereste őt. Rögtön fogadta is a hívást, majd rövid értekezés után egy széles mosoly kíséretében tette le a telefont.

– Hugim keresett, átjön hozzám egy kicsit. Így viszont nekem már mennem kell sajnos. Remélem, nem baj! – Luca az utolsó csepp kávéját is megitta, majd felállt, és magára vette a kabátját.

– Nem baj, lassan én is mentem volna szerintem, mert közben most befigyelt egy tinderes randim is egy helyes csávóval! – bűvölte a nő a képernyőt, miközben az ujjaival a vörös haját fésülgette.

– Akkor sok sikert! – Luca még néhány szót váltott Grétával, de aztán elbúcsúzott tőle, és hazafelé indult. Szorosan összehúzta a kabátját, és a nyaka köré tekerte a sálját, mivel a plázából kilépve odakint szüntelenül tombolt a hideg szél a napos, gomolyfelhős idő ellenére. Hiába a barátnőm már mióta, sajnos ilyen dolgokról lehetetlen vele beszélgetni. Mit kaptam volna tőle, ha még Balázst is felhoztam volna neki – rázta ki a hideg.

A nő letáborozott a villamosmegállóban, és szerencséjére nem is kellett sokat várakoznia a járműre, hogy hamar hazafelé suhanhasson. Egész út alatt megállás nélkül pörögtek a fejében a fogaskerekek: egyrészről vágyódott azért, hogy Balázzsal újra átélje azokat a szenvedélyes pillanatokat, melyek három héttel korábban történtek, másrészről kételyek gyötörték, hogy képes lenne-e ezért maga mögött hagyni Ákost, és vele együtt a kényelmes lakhatását. Édesanyja haragját is jó eséllyel kivívta volna, ha szakított volna a párjával, aki mindenben ideális partnernek mutatkozott, legalábbis a kívülálló szemeknek biztosan. Szinte már beleőrült a döntésképtelenségbe: szíve húzta őt Balázshoz és a kalandvágy felé, esze ugyanakkor azt mondta, Ákossal javíthatóak lennének a dolgok, és valóban kényelmesebb élete lehetne, ha beleegyezne az esküvőbe, és végleg összekötnék az életüket.

Luca egy átszállást követően megérkezett Pesthidegkútra. Már a kis utcákban gyalogolt, amikor elkapta őt egy hózápor. Feltekintett az égre, ahonnan fehér pamacsokban hullott alá az égi áldás, a sötétszürke gomolyok peremén azonban az alacsonyan járó nap is kikandikált, amelynek gyér sugarai megvilágították a hidegtől kipirult arcát. Felrémlett neki az álma, amiben pontosan ugyanannyira váratlanul futott bele a havazásba, és ugyan a nap akkor nem sütött, cserébe viszont Klaudia megátkozta őt. Sosem lesz Balázs a tiéd! – ízlelgette magában a mondatot, amire tisztán emlékezett. Milyen furcsa volt az egész – kezdett fejtegetőzésbe, hogy talán az álma lehet, sugallni akart neki valamit, mint ahogy az eggyel korábbi is arra vezérelte őt, hogy kerekedjen fel. Akkor is, még ha rögös úton keresztül, de sikerült Balázzsal találkoznia, és egy felejthetetlen éjszakában részesülnie vele.

A nő, azután hogy hazaért, vett egy forró zuhanyt, majd bekapott egy falatot is, mivel már megéhezett, és a kávé is már leülepedett a gyomrában. Miután ezzel is megvolt, éppen Annát hívta volna, hogy megkérdezze, merre jár, de pontban ekkor meg is szólalt a csengő, így neki már csak be kellett invitálta a húgát. Szívélyesen üdvözölték egymást egy ölelés kíséretében, majd a szokásukhoz híven lehuppantak a nappali kanapéjára, hogy ott tárgyaljanak meg mindenféle dolgot. Anna időnként mindig ellátogatott ilyen módon a nővéréhez: érdemben nem csináltak semmit, csak beszélgettek az élet nagy dolgairól, mivel nem tudták naponta egymással megosztani a gondolataikat személyesen azóta, hogy Luca elhagyta a családi fészket.

– Remélem, nem baj, hogy átugrottam hozzád! Csak mondtad, hogy Ákos nem lesz itthon egész hétvégén, és gondoltam, meglátogatlak, hogy ne unatkozz – mosolygott kedvesen Anna, aki festett szőke haját leszámítva alig különbözött kinézetre a testvérétől, még a fekete keretes szemüvege is majdnem ugyanolyan formájú volt.

– Dehogy gond, örülök is neki! Fogadok, hogy muter megint lefárasztott! – nevette el magát Luca.

– Ne is mondd! Ne értsd félre, szeretem drága anyánkat, de ahogy öregszik, egyre inkább kezd olyan lenni, mint a nagyapánk volt – sóhajtott Anna.

– Tudom, sajnos. Anya is mindig az a típus volt, aki sosem tudott mással együtt élni. Drága apát is állandóan egzecíroztatta valamivel, neki sem volt egy perc nyugta – csuklott el a barna hajú nő hangja, amint felrémlett neki az az elfelejthetetlen nap, amikor Mónika sírástól reszketve szembesítette őt azzal, hogy Géza életét vesztette a szörnyű vasúti átjárós balesetben.

Hosszan beszélgettek egymással, kezdetben általános, hétköznapi dolgokról, majd Julika állapotáról: Luca az előző napon, amikor látogatóba volt a családjánál, személyesen is meggyőződhetett szomorúan arról, mennyire leépült már a nagymamája szellemileg. Anna aztán beavatta őt, hogy volt egy jól induló viszonya néhány randi kíséretében, de utána mégis abbamaradt a dolog, bármennyire is ígéretesnek tűnt eleinte minden.

– Mindegy, ez van – temette a fejét a kezébe a szőke hajú nő. – Csak már nehezen bírom, hogy nincs egy komoly jelölt se, és mindegyik pasi lelécel, csak mert van tartásom, és a harmadik randin sem fekszem le velük – csüggedt tovább.

– Ne búsulj, hugi! – biztatta Luca Annát. – Az ilyen férfiak amúgy is fabatkát sem érnek. Meg azt se bánd, hogy szingli maradtál, mert egy párkapcsolatnak is megvannak a maga árnyoldalai – érzett hirtelen gombócot a torkában.

– Persze, tudom... – Anna elcsöndesült, amint a nővérére pillantott, akinek nem éppen vidámság ült ki az arcára. – Ha gondolod, mesélj te is nyugodtan. Látom, nálad sem minden papsajt.

– Hát, hosszú történet. – Luca csak meredt maga elé, miközben legszívesebben rögtön kipakolt volna mindent a húgának, és bár hiába tudta, hogy benne megbízhat, mégsem sikerült kinyögnie a lényeget.

– Már egy ideje el szerettem volna ezt neked mondani, de úgy látom, nem igazán vagy boldog ebben a kapcsolatban. Persze, ez csak az én meglátásom, és remélem, nem haragszol meg rám – mentegetőzött Anna, aki azonban a fején találta a szöget.

– Sajnos, jól látod. Nem is tudom, mikor voltam utoljára ennyire boldogtalan – fakadt ki Luca, aki egyúttal meg is könnyebbült, hogy ki merte ezt mondani, mi több, a húgával szokás szerint most is teljesen egy húron pendült, aki ránézésből is észrevette, hogy támogatásra lenne szüksége.

– Elhiszem-elhiszem... – Anna közelebb húzódott Lucához a díványon, és adott neki egy ölelést. – Főleg azóta látom rajtad, amikor meséltem, hogy még a kamaszkori szerelmeddel, Balázzsal összefutottam valamelyik nap, aki pont téged keresett.

– Lehet benne valami, bár kötve hiszem, hogy tényleg csak ezért jött volna Pestre. – Lucának felrémlett, hogy Balázs szintén ugyanezt mondta neki, amikor a vasútállomáson búcsúzkodtak. Képes vagyok nem hinni neki, pedig így két szemszögből is összeáll a dolog...

– Nekem gyanús volt mindenesetre, de jó értelemben! – próbálta jobb kedvre deríteni a nővérét Anna.

– Egyébként... Azon a napon másvalami is történt. – Luca eddig senkinek sem beszélt az utazásáról és kalandjáról, még Annának sem, de egyszerűen úgy érezte, már nem tudja magában tartani a szívét nyomó terhet. Kiterítette a lapjait, és elmesélte, hogy azon a napon nem Grétához ment, hanem le, a messzi Zalába, ahol aztán este végül sikerült is Balázzsal nemcsak találkoznia, de össze is gabalyodnia.

– Hű, akkor így már mindent értek! – Anna csak ámult-bámult, és bár a szende kis lelkét láthatólag sokként érinthette, hogy Luca félrelépett, egyúttal azonban úgy tűnt, hogy továbbra is a nővérkéje mellett állt.

– Szóval, ez volt. Azóta sem tudom kiverni őt a fejemből, és úgy érzem, megbolondulok! Csak mégis, most hagyjak itt mindent? Titeket, Julika mamát és Ákost? Főleg, még az sem kizárt, hogy vissza is utasítana azok után, hogy a vonaton telefonon keresztül mondtam neki, hogy ne keressen többé... – Lucába ekkor hasított belé a felismerés, hogyha netán tényleg borítaná a bilit, akkor is lehet, hogy végleg elszúrta az esélyeit azzal a meggondolatlan hívással.

– Na, semmi gond, nyugodj meg! – Anna csak higgadtan sugározta a pozitív energiákat a testvérének. – De bármi is legyen, én melletted vagyok! Nyilván ezt a dolgot neked kell végiggondolnod, de annyit biztosan mondhatok, hogy nem mindig az a jó választás, ami a megszokott. Nem könnyű kilépnie az embernek a komfortzónájából, de ha adódik a lehetőség, sosem szabad elmenekülni előle...

– Szóval azt mondod, akár meg is próbálhatnám? – Lucának hevesen vert a szíve.

– Szerintem igen. Persze gondold át alaposan a dolgot, de ha úgy érzed, eljött az idő életed nagy lépésére, akkor miért ne tehetnéd meg. És most szókimondó leszek, de én úgy látom, hogy nektek Ákossal nincsen együtt jövőtök. Nincs egy közös hétvégétek, ki tudja, milyen ügyletekbe van benne, te pedig magányosabb vagy, mint valaha – fejtette ki a véleményét Anna. – Addig jó, amíg még nem vagytok házasok, mert most még nincsen kötöttség. Utána már minden sokkal nehezebb. És tényleg bocsi, hogy ezt így mondom...

– Igazad van teljesen. Bár zavaros ügyletei nincsenek, meg elvileg Valentinra tervez valami randit, de azt hiszem, hogy nagyon nem jó ez így – búslakodott Luca.

– Ne érts félre, az sem feltétlen jó, ha rögtön a szíved után mész. De szerintem gondold át az életedet, hogy merre tovább, és hozz egy bölcs döntést – próbálta lelkesíteni a nővérét Anna. – Sajnos mindig vannak akadályok, de sose engedd, hogy a másoknak való megfelelés irányítsa a cselekedeteidet.

– Mindegy, majd lesz valami. De köszönöm, hugi, hogy mellettem állsz – könnyebbült meg Luca. – Ja, és anyának erről egy szót se!

– Ne viccelj, ez csak természetes! Muternak pedig nem mondok semmit, ne aggódj – mosolygott vissza Anna, de aztán feltápászkodott. – Viszont már későre jár, lassan mennem kell. Majd még beszélünk úgyis erről, és ha bármiben kell segítség vagy tanács, rám számíthatsz!

– Rendicsek! – kezdett leesni a nehéz kő az idősebb nő szívéről.

Hamarjában elbúcsúztak egymástól. Még integettek egy ideig, azután hogy Anna kilépett az utcára, ezt követően azonban Luca egymagában maradt az ajtóban. Meredten nézett előre a sötétségbe: a hó ismét szállingózott, a huzat pedig meglobogtatta a hosszú haját. Ismét havazik. Mióta megint álmodtam Balázzsal, azóta nem volt ilyen, ma viszont már másodjára is... – Ekkor a hideg is kirázta egy baljós gondolattól. Mi van, ha ez azt jelenti, hogy... – Nem tartotta magát babonás típusnak, mégis úgy hitte, valamilyen kapcsolat lehet a valóságbeli hózápornak az álmában lévővel. Egy gyors mozdulattal bezárta az ajtót, majd visszatért az üresen kongó nappaliba. Egyszeriben megvilágosodott, mozdulatai pedig ennek megfelelően cselekedtek: megnyitotta a telefonján a MÁV applikációt, és hamarosan már meg is vette a jegyét ugyanarra a reggeli kanizsai átszállásos kombinációra, amivel három héttel korábban utazott le Pötrétére. Miután ezzel végzett, előszedte a bőröndjét, és összerámolta a dolgait, még a maradék egy szem cukorkáját is eltette kabalának. A pakolászás alatt döbbent rá csak igazán, hogy mennyire nem is érzi a sajátjának a lakást, és hogy gyakorlatilag mindenféle segítség nélkül is képes lesz magával vinni a legfontosabb holmijait.

Rövidesen már készen is állt a megrakott koffer és a hátitáska a rákövetkező napi utazásra. A nő sóhajtott egyet, mivel olyanra vállalkozott, ami az egész életét fel fogja forgatni, másrészről viszont elege volt már mindenből, és úgy érezte, elérkezett annak az ideje, hogy új életet kezdjen. A hűtőre mágnesesen tapadó, bevásárlólistás tömbről letépett egy cetlit, majd tollat ragadva körmölni kezdett: röviden kifejtette, hogy bár nincsen gondja Ákossal, de egyúttal már nem érzi azt a tüzet, amit korábban, és szakítani szeretne vele. Az elkészült búcsúlevelet a komódra helyezte, hogy a férfi majd hamar meglássa, és a továbbiakban ne aggódjon felőle. Még egy ideig merengett maga elé, hogy milyen szívtelen lett, és minden hidat feléget, ráadásul Valentin-nap előtt, de aztán undor fogta el arra a gondolatra, hogy a holnaputánt Ákossal töltse el, aki ráadásul ismét biztosan bepróbálkozna az esküvővel. De ebből már nem lesz semmilyen esküvő. Sajnálom, Ákos, de bő tíz év után leáldozott a kapcsolatunk csillaga. Bármennyire is kedves voltál mindig hozzám, de én már nem érzem közöttük azt az izzó lángot, mint még akkor, amikor megismerkedtünk...

Luca lekapcsolta a villanyt, majd bepilledt az ágyba, szorosan magára húzva a paplant. Felmerült benne, hogy esetleg Balázst fel kellett volna hívnia, és elmondania neki, mire is készül, de aztán úgy ítélete meg, jobban jár, ha inkább meglepi őt, és majd személyesen beszél vele. Tisztában volt azzal, hogy milyen merész tervre vállalkozott, de úgy hitte, nincsen más választása, csak az, hogy mindent feltegyen egy lapra.

♦ 4 ♦

Alig múlt háromnegyed tizenegy, amikor Luca megpillantotta a vonatablakból a Balatont, melynek játékosan fodrozódó kékeszöld hullámain visszatükröződtek a nap sugarai. A messzeségbe pásztázott, és bár a szeme majdnem lecsukódott a fáradtságtól, mégis magával ragadta őt a látvány annyira, hogy ne szundítson el. Éjjel alig pár órát sikerült aludnia a sok agyalás miatt, ennek ellenére gyorsan fel tudott kelni kora reggel, mivel hajtotta előre a kalandvágy. Az útvonal már nem volt a számára ismeretlen, mégis hasonló érzések kerítették őt hatalmába, mint amikor még először vállalkozott a kiruccanásra. Minél messzebb távolodott a fővárostól, annál inkább felszabadult, és bár a kínzó gondolatok még belé-beléhasítottak, akárcsak az éjszaka folyamán, de már egyre kevésbé: a döntést meghozta, innen pedig már nem maradt más lehetősége, csak haladni afelé, hogy a vágyait beteljesítse.

A balatoni táj már gyakran takarásba került a part menti nyaralóktól és üdülőktől, miközben a szerelvény is megállt egy-egy állomáson, a nő viszont, még ha lassabban is, de rendíthetetlenül közeledett a szíve választottja felé. A korábbi kételyeket felváltotta az izgalom, mintha visszacsöppent volna a kamaszkorába, amikor még csak a szerelem jelentett neki kihívást az életben, és nem a felnőtté válás nehézségeivel kellett szembenéznie. Bár amikor összeköltözött Ákossal, úgy hitte, minden gondja megoldódott, de aztán az évek alatt rá kellett jönnie, hogy a meleg pezsgőfürdőt a langyos pocsolya váltotta fel, amiből mind ez idáig meg sem próbált kimászni. Az a szerencsém, hogy hugira mindig is számíthattam, mi több, egész eddigi életemben ő volt az egyetlen, akire támaszkodhattam, ha bármi is nyomta a lelkemet. Ha ő nem bátorított volna tegnap, lehet, fel sem kerekedtem volna – merengett el. Miért van az, hogy egy nyilvánvaló döntést képtelen vagyok egyedül meghozni, és arra van szükségem, hogy más biztasson rá? – gyötrődött, de igyekezett elengedni a negatív gondolatokat, hiszen a kocka már el volt vetve, és immáron másodjára is sikerült kilépnie a komfortzónájából. Az az eszmefuttatás még néhány percig ugyan kísértette, hogy egyben a lakhatását és megélhetését is maga mögött hagyta felelőtlenül, de aztán bízott a sorsban, hogy majd megoldódik minden.

A vonat Balatonszentgyörgyöt elhagyva már komótosabban zötykölődött: a lápos talajra épített rozoga vasúti pálya nem tudta biztosítani a korábbi száz vagy százhúsz kilométer per órás sebességet. Lucán átmenetileg győzött a kimerültség, és elszundított, hogy ezzel is pótolja valamennyire a kimaradt alvást, nem sokkal háromnegyed egy után azonban erőt kellett vennie magán, ugyanis a szerelvény bedöcögött a nagykanizsai vasútállomás első vágányára. A leszállás után itt körülbelül húsz perc várakozásra kényszerült, ez azonban arányaiban gyorsan eltelt, és nemsokára már a Szombathelyig közlekedő Pannónia InterRégió érkezését harsogta a hangosbemondó. Miután átgyalogolt a második és harmadik vágány peronjához, maga mögött húzva a megpakolt gurulós bőröndjét, felnézett a magasba, ahol a már kevésbé bágyadt februári napkorong mellett csak néhány gomolyos felhő úszkált, jelezve a tavasz és egyben a megújulás közeledtét. A hőmérséklet ugyanakkor még télnek megfelelő volt, és ahogy az élénk északi szél belekócolt a hajába, megborzongott. Felrémlett fel neki a hóförgeteges álma, de aztán elhessegette azt, hiszen annak a jelenre elviekben nem lehetett hatása, legalábbis tudományos alapon biztosan nem. Ahogy az időjárás is a kedvében járt, az egy nappal korábbi hózáporoknak már nyomuk sem volt, melyek az álmában is meglepték őt.

A nő felocsúdott, amint hangosan búgó fékezéssel befutott a piros Desiro motorvonat. Alighogy felszállt és helyet foglalt, a jármű indult is tovább, hogy rövidesen már a kietlen zalai tájon zakatoljon keresztül. Luca úgy érezte, hogy már sínen van, és már semmi sem ronthatja el a kedvét. Az előző alkalommal ellentétben minden tökéletesnek ígérkezett: a vonat pontos volt, a hóvihar is elmaradt. Már csak abban kellett bíznia, hogy Balázs nem fog haragudni rá, de ilyen téren magabiztos volt, és úgy hitte, meg tudják majd beszélni a dolgokat, már ha egyáltalán szükség lenne rá az érzelmeik mellett, melyek már tizenöt éve gyökeret vertek.

Luca szűk fél óra alatt meg is érkezett a pötrétei megállóhelyre: a korábbival ellentétben jelezni sem felejtett el, és a kalauznak sem kellett emlékeztetnie őt erre. Vidám hangulatban sétált a falusi kis utcán immáron célirányosan, mivel már azt is tudta, merre találja Balázs házát. Gyomrában pillangókat érzett, amint felmerült benne, hogy mi van, ha mégsem sülne el a jól fogadtatása, illetve hogy egyáltalán ráakadna-e a szerelmére az otthonában. Próbált nem görcsölni, de aztán hamar másfelé terelődtek gondolatai, amint megérkezett, ugyanis az öreg sötétzöld Opel mögött egy valamivel újabb, de már szintén messze nem akkori évjáratú Mazda parkolt. Talán vendége van? – ráncolta össze a szemöldökét. Nem lenne meglepő, elvégre a kajáldából is vannak ismerősei, biztosan többekkel is jóban van itt a faluból. – Megtorpant, mivel inába szállta a bátorsága: egész végig meg volt győződve arról, hogy a férfit egymagában fogja találni, ez azonban láthatólag nem így alakult.

Luca egy ideig hezitált, de aztán ösztönösen a kertkapuhoz lépett, ami a legnagyobb meglepetésére ki is nyílt, azután hogy lenyomta a kallantyút. Szíve heves ütemben kalapált, de tudta, hogy innen már nem szabad meghátrálnia. Letámasztotta a kofferét, hogy azzal se keltsen zajt, és bármennyire is illetéktelenül cselekedett, tovább lopózott a kertben, egészen a lakás bejáratáig. Hátha ez is nyitva van. Mondjuk jó hülyén fog kijönni, ha nem egyedül van, de ha már eddig eljöttem, majd lesz, ami lesz – vett egy nagy levegőt, és az ajtóhoz lépett, ami úgyszintén nem volt bezárva, így nemsokára már bent találta magát az előszobában. Először csak a kályhában pattogó tüzelő ropogását hallotta, de aztán majdnem sokkot kapott, amikor zihálás és nyögések hangját is felfedezni vélte. Beléhasított egy olyan felismerés, melyre majdhogynem elszédült, és a világ is szinte teljesen elsötétült körülötte. Ugye nem? Ez nem lehet igaz... – Elméjét elborította a kétségbeesés, és mindenféle mérlegelés nélkül berontott a hálószobába, ahol rögön megpillantotta Balázst, aki azonban nem egyedül, hanem egy nála fiatalabb szőke nő társaságában heverészett az ágyon, méghozzá félreérthetetlen pozícióban.

––––––––––

Eddig tartott a hetedik fejezet. Ha tetszett, amit olvastál, nyomj egy csillagot, ha pedig bármilyen észrevételed van, írd meg bátran kommentben! 😊