Levi:

Annyira jó érzés végre itthon látni Shirot. A fiúknak igaza van. Eléggé lefogyott, de remélem a babánk jól van a szíve alatt. Haj.. hívjam fel a rendőrséget is. El kell mondanom nekik a szövegem. Hogy Shirot újra elrabolták, de megszökött és hazajött, hogy végre biztonságban van. Soha többé nem veszem le róluk a szememet. Még jó, hogy több díjátadó nem lesz ebben az évben. Már csak a karácsony jön majd. Életünk első karácsonya közösen. És a vicces hír, hogy Hangi és Erwin is összejött. Elég fura párosítás a pápaszemes meg szemöldök, de legyenek boldogok. Velük ünneplünk majd. Vajon mit vegyek vagy csináljak a fiúknak? Valami olyat kellene, amitől boldogok lehetnek. De mi lehet az? Hm.. olyan jó illata van ennek a teának. Imádom a zöldteát. És imádom őket is..

Fordúlt meg Levi a fiúk fele mosolyogva. A csésze forró, gőzölgő teát ajkaihoz emelte, majd fújdogálva iszogatni kezdte szép lassan. Figyelte a kis hasakat, a mosolyaikat, ahogy egymást etetik össze vissza.

- Levi, Eren, Shiro. Nézzétek! Esik a hó!

- Uuuuu!!! Mekkora pelyhek! Shiro szerinted mekkora lesz?

- Remélem nagy, Eren. Ki kell majd menni építeni hó nyuszit!

- Nem inkább hóembert?

Szólt közbe Jean, de Shiro hamar megrázta a fejét, majd mosolyogva az ablakra tapadt és folytatni kezdte.

- Azért hó nyuszit, mert az aranyos. És csak hó kell hozzá. Se kő, se fazék, se répa.

- Hm~ répaaa~ Aaa!! Kanos lettem!

- Eren, neked mindig ezen jár az eszed?

- Nem, de amióta elmentél, azóta nem is nagyon szeretkeztünk! Mindenki aggódott és a szerelmi életünk nulla volt. Levi meg már kórosan kutatta hol vagy!

- Heee?! Egy nem elmentem, hanem elraboltak. Kettő.. LEVIIII!!!

- Most mivan? Alap, hogy előszőr téged mentelek és aztán jönnek az egyéb nem annyira fontos szükségletek.

- Mi az, hogy annyira nem fontos szükségletek te gnóm?! Tessék rendesen enni, inni, aludni! Trehány disznó. Emiatt vagy akkora mint a kisujjam!!!

- Heee?! Van foggalmad róla ki miatt is csináltam?!

- Igen! De attól még vess magadra gnóm!!!

- Elég legyen!

Csapott telt, dühös hangon az asztalra Jean egy spatulával és meg is lóbálta. Eléggé rendet rittyentett másodpercek alatt az étkezőbe. Még Levi is befenyűlt az exalfa előtt. Hiába. Jean lett a gatyahordó annak ellenére, hogy nem ő lett a családfő, ami azért vicces.

- Egyetek aztán irány pihenni. Még egy veszekedés és nem lesz sütögetés!

- Sü.. sü.. azt mondtad sütögetés?

Csillant meg a fiú szeme, majd Erenre nézett, akinek megdermedtek a mozdulatai. Akadozva Jean fele kezdett nézni, majd nagy kerek szemekkel Jeanhez intézett pár szót egy nyelés után.

- Húst sütünk?

- Persze. Mi mást? Meg chilis gombát.

- Hallottad Shiro? Hús... finom husi..

- Husi.. Husi.. husi.. rég ettem husit..

- Sok husi..

- Asszem Erenék most ellesznek egy darabig. Te kérsz valamit Levi? Mármint a sütögetéshez.

- Ah.. egy kis zöldség is kelleni fog.

- Azon kívűl? Bármilyen kívánság?

- Hogy legyetek ott. Mind a hárman és legyetek boldogok.

Jean lepődve állt meg, majd elmosolyodva folytatta a sütést.

- Mindig itt leszünk neked és amíg mindenki egészséges, addig mindenki boldog. És amíg te itt vagy, addig semmi sem lehet egészségtelen és beteg.

- Hmm~

Levi és Jean összeölelkeztek és mély csókot adtak egymásnak, mely fűtött táncot tartalmazott, mely szinte pulzált. Késöbb Rivaille elintézte a rendőrökkel Shiro ügyét, így végre leülhettek kicsit. Hamar csend jött el az erdei házra, de még nem is sejtették, hogy mekkora vihar közeleg a nagy hegy ormótlan csúcsán túlról. Egy olyan helyről, amit már ismernek, de még nem érezték, hogy milyen is az a hely...

-The End-

---
Hát eljött az 1. évad (ha szabad így cimkéznem) vége. Aki velem tartott eddig annak köszönöm és remélem lesz még erőm folytatni!

- Aka