Eren:

Régen a szüleimmel éltem. De jobb, ha legelőről kezdem a történetemet. Valamikor jó sok évvel ezelőtt a 3 éves kicsi Erent mind az édesapja, mind az édesanyja nagyon szerette. Ám, ahogy nőtt és még a négy éves kort nem töltötte be apja hosszabb utakra ment. Sosem mondta el hova és miért megy, csak elment. Édesanyámmal sok-sok napot, hetet, hónapot egyedűl töltöttünk kettesben, míg mindig egyszer hazapottyant. Sosem mondott semmit, hogy hol járt, jól van e vagy hasonlók. Ivott egy nagy pohár sört és elment aludni kaja után. Míg nem 5 lehettem, amikor anyukám megbetegedett és meghalt, mielőtt apám hazatért volna. Egy hétig magamról gondoskodtam öt évesen. Tudtam honnan jön a kaja és a víz, szóval amit elértem azt ittam, ettem. Volt, hogy nyers husit ettem. Ez akkor volt mikor apám hazajött. Igaz is. Ő egy orvos volt. És aznap elég húzós napja lehetett, mert mikor meglátta a dolgokat kiakadt, majd összerogyott sírva...

- Papa.. Esze'?

- Neh.. nehm.. Neh edd azht!

- Papa miéjt síj?

- Papa nincs jóhl.. De semmi bahj.. Amíg papának itt van Eren.

- Ejeeen~ Az ény vagyoook!!

- Igen. Te vagy Eren.

- Papa. Mami miéjt alszik még mindig?

- A mami már nem fog felkelni. Meghalt.

- Meg.. halt? De ény akajom, hogy felkeljen!

Akkor tört meg a gyerekkorom. Apám elmesélte, hogy ez az élet rendje. Ez normális. Mesélt arról, hogy anya azért halt meg mert bolond volt, pedig nem igaz! Teljesen összetörtem akkor és ezt kihasználta apám. Nem tudom mi ütött belé, de minden féle gyógyszereket tesztelt rajtam pénzért, míg oda nem adott a bátyja felügyelete alá, míg elment megint. Akkor már 7 lehettem. Az a férfi meg hányingert keltő volt. Egy perverz pedofil állat. Állandóan fogdosott, simogatott..

- Eren~ Gyere ide kicsim. Had lássam a kis szoknyádat..

- Nagy bácsi.. Én nem szeretném.. Nagyon rövid..

- Ez pont tökéletes. Nézd a kis lábaidat. Gyönyörűek a combfixeidben.. És ez a kis csipkés bugyika...

- Neeeh!! Nem illik odané...

- Kuss legyen te kis büdös ribanc! Befogod a pofádat és azt csinálod, amit mindok. ÉRTHETŐ VOLTAM?!

Akkora pofont kaptam tőle, hogy.. Rendesen érzem a mai napig a nyomát. De még, ha ez lenne a legrosszabb. Sokszor volt, hogy az ovoda és iskola miatt rájöttem, hogy nem normális és ellenkeztem, de ez volt a legrosszabb. Elvitt egy szobába, ami tele volt műfaszokkal, bilincsekkel és miegymással, majd jól elvert lovaspálcával vagy ostorral. De a nadrágszíj is előkerült. Volt, hogy nyalogatnom kellett a micsodáját, simogatnom amígy el nem élvez... Szerencsére megdugni még nem akart apám miatt, aki hazajött, mikor 9 lettem. Elvitt magával és vele éltem. Egészen addig, míg 14 évesen bevallottam neki, hogy Jean tetszik. Akkor kiutált és elüldözött otthonról. Mindig is Alfát akart fiának. Úgy is nevelt egy ideig, de rájött, hogy képtelenség megváltoztatni. Én Jeanéknál éltem. Az ő szülei elfogadtak minket. Szerettek. Mikor betöltöttem a 15-öt rá egy hónapra, akkor elmentem vissza apámhoz, hátha vissza fogad. Mégis csak az édesapám, de a házunk ahol volt, már többé nem állt ott. Egy nagy romhalmaz, ennyi maradt belőle. Elvileg robbanás történt, de holttestet nem találtak. Rá megint egy hónapra kaptam egy levelet. Vagyis egy csomagot, benne evvel a kulcsos nyakláncal és egy üzenetet, hogy ha betöltöm a 25öt menjek el a nagybátyámhoz egy csomagért és benne lesz valami. De semmit nem írt, vagy mondott.

- Nagyjából ennyi az én történetem. Az utója az meg már a történelem.

- Pfuh.. Ki nem néztem volna belőled egy ilyen múltat..

- Na látod Shiro. Nem csak neked vannak rossz emlékeid.

- Attól még lehet rosszabb neki Jean.

- Igazad van Levi.

- Na de akkor ki folytatja, hogy Eren végzett? Jean?

- Folytatom. Utána meg Shiro.

- Pfuh.. oké. Felkészülök idegileg.