Levi:

Nem hiszem el.. Argh... Jeannak igaza van. Én akartam, hát valamennyire alkalmazkodnom kell és nem felbaszni az agyam. Mi van, ha azért ilyen szemtelen, mert ilyen a személyisége, de nem gondolja komolyan? Hisz Eren és Jean elvan vele, csak én nem. Tényleg ennyire öreg lennék, hogy nem érteném a nyelvét? 17 éves. Én meg már a háromszázat is meghaladtam.. Jó, igen. Emberként sok, de.. de én démon vagyok. Még élni fogok pár ezer évet. Már, ha addig nem ölnek meg.Shiro biztos próbálkozni fog vagy csak azért csinálja, hogy figyeljenek rá? Semmit nem tudok róluk. Egyikükről sem. Lehet, hogy a világ legrosszabb családjaiból jöttek. Mármint Shiro, akkor meg érthető lenne a viselkedése, a pimaszsága és úgy az egész énje. De már, ha csak a rúdtánc órát nézzük.. lehet, hogy egy sztriptíz táncos volt, aki egy drogos? Az megmagyarázná ezt a viselkedést. Elvonási tünetei vannak. Na nem baj. Segítek neki leszokni a drogokról!

Jajh Levi, Levi.. olyan utakat kezdtél taposni, amit még a dzsindzsás fon be. Minden esetre felfele indúlt a szűk lépcső, apró fokain fel az emeletre, ahol Shiro szisszegései töltötték meg a helyet. Fájt neki az ellátás. Levi be is lesett és látta ahogy a fiú könnyei folynak, de nem sír. Erős akar maradni, nem akarja feladni, de mégis, csak kínozza így magát. Oda kint már este volt a tücskök szinfóniát rendeztek sorra itt bent viszont csend volt. Csak Levi dolgozószoba szerűjében hallatszottak mozgások. Kinyitott a démon egy vitrint, majd a benne lévő szeszt, ami egy üveg whiskyt takart, kivette egy pohárral. Leült a székébe, majd töltött egy pohárral. Jeget sem vett ki, csak így magában, szárazon itta. pohár, pohár után fogyott. A fél üveg whisky el is ment már hawaiira. A férfi vörös arcal, könnyekben nézte maga, alatt lévő asztalt, mikor Jean bejött egy kopogás után, látva a démont odament és kikapta a kezéből az üveges poklot és berakta a szekrénybe dühös arcal.

- Szerinted ez megoldás? Megoldja a gondjaidat, ha iszol, mint egy szamár? Ne legyél disznó.

- 'Hikk' Semmit neh'hikk'tudsz!

- Nem, mert nem mondasz semmit! Mégis hogyan segítsek, ha válasz helyett ellöksz, megütsz és lehurrogsz? Te akartál, te akartad, hogy az omegád legyek úgy, hogy alfa vagyok! Akkor viselkedj úgy is velem, mintha a párod lennék. Nem ellenség vagyok, hanem a párod. Szóval beszélj és ne tartogassad magadban a hülyeségeid!

- Teh'Hikk' szeh'hikk'retsz?

- Ahj... idióta. Szerinted? Próbálom elfogadni a helyzetet, próbállak szeretni, de az ilyen felindulásaid miatt... félek. Nem tudlak szeretni, ha rettegnem kell tőled!

- Sahjh'Hikk'nálom.. Neh'hikk'akhartahm..

- Nem tudom, hogy az istenben lehetsz te ennyire egy gyerekes alak. Máskor meg te vagy a nagy démon. A fránya szívem, hogy nem tudok rád haragudni. Gyere. És kérj bocsánatot utána Shirotól is. Biztos neki is fájt.

- J-jóh..

Azzal Jean Levi ölébe ült és megölelte nyugtatóan. Az meg elsírta magát, mint egy kisgyerek. A kis omega szíve, meg hevesen dobogott, arca elpirult, míg az alfa a keblén sírt. Igaz. Még nem volt keble, dús, de attól még ott sírdogált a férfi. Miután meg volt, elmentek át Shirohoz és Erenhez. Shiro mérges volt, de látva Levi állapotát csak egy szemforgatást tett és a bocsánatot követően megölelte. Hisz neki is van szíve. És akár mennyire is utálja, tudja, hogy ő volt a hibás amiért mind ez megtörtént, mert túl nagy a szája. Na meg Jean is egy jó hosszasat elbeszélgetett vele, mint egy ovissal és rá jött a büntudat a kis lelkére.