Levi:

Tchh.. nem is tudom minek kellett idehozniuk "Shirot" az a kölyök, csak felbassza bennem a pumpát. Kell egy tea. Le kell higgadnom, mert az elöbb is megsérűlt miattam Eren.. pedig.. ő semmit sem csinált. Ott állt én meg.. olyan disznó módon hurrogtam le, hogy az nem mindennapi pedig.. Kezdett végre kötődni.. Így is egyszer már sírt miattam reggel. Én szeretgettem.. Jeannal, hogy lenyugodjon. Mindent amit tesz a bizonytalanság miatt van, de belült.. belül már kötődik, csak az esze nem fogja fel még.. én meg erre mit csinálok? Belököm egy vén szadista kezei közé, hogy nevelje meg.. Remélem lelkileg nem érte nagy sokként. Nem akarom, hogy egy üres baba legyen.. Könnyezek? Ez az első, már sok száz éve, hogy újra sírok.. Ezek szerint tényleg szeretem és nem csak bemesélem.. Ahogy Jeant is. Ő is kedves. Nem pattog minden nap, okos, ügyes kis alfa. Akit meg Omegává kezdtem változtatni. Feladta, csak hogy Erennel maradhasson.. egy.. egy igazi pár. Vajon.. van bármi értelme, hogy itt tartom őket? Ezek után elengedhetném őket.. Úgy sem szeretnek, ahogy senki. Viszont ez a gondolatom olyan fájdalmas a bensőmben, hogy szinte mar.. Miért fáj elengedni egy olyat, ami sosem volt igazán a tied? Shiro is az első alkalommal le fog lépni, ha megteheti. Ahogy Eren és Jean is. Újra egyedűl a sötétben. Vajon mit csinálnának odakint? Újra az életüket élnék? De mi van, ha egy másik démon kapja el őket? Fogságban tartaná, bántaná?.. Pfuh.. evvel csak felidegesítem magam. Inkább megyek meggyógyítom valamelyest őket az erőmmel aztán megyek olvasni a kis könyvtár szobába. Az lesz a legjobb. Másoknak sosem említem ezt a képességem. Olyan.. olyan.. hm. nem jut eszembe az a szó, de olyan, olyan.. kellemetlen, ha tudják.. Mégis csak egy démon vagyok. Milyen démon az amelyik gyógyítani tud? Mert akkor leszűrhetik, hogy édesanyám egy angyal volt. És az már pokol káromlás. Jobb így. pfhu de hideg van itt. Jobb, ha elöbb rakok tüzet a kazánba. Aztán ráérek gyógyítgatni.

Levi lebaktatott a keskeny lépcsősoron a félhomályban, mert már nem égett egy villany sem. Igaz a démonnak ez nem okozott gondot szeme miatt, amivel lát a sötétben. A hideg levegő teljesen libabőrössé tette a hátát, karját. Nem szereti a hideget. Egyenesen gyűlöli az a bizonyos nap óta. Amikor édesanyja meghalt. Csak visszaemlékezteti, ha visszaszáll az emléke. Az a nap volt az, mikor Levinek fel kellett nőnie. Kenny mellett, de mivel gyerek volt s démonvére csergedezett Kenny hamar kidobta 2 év után. Fiatalon kellett felnőnie. Ezért is olyan magának való.

Áthaladtam a nappalin a folyosóig, ahol a pince ajtaját lenyomva, kinyitottam azt és lementem. Elkezdtem tüzet rakni, hogy jó meleg legyen. A lépcső alja tele van fával, szóval ki sem kell mennem. Tökéletes. Annyira szeretem a tüzet, a meleget. Miután jól megraktam elmentem volna fel, de egy kerülőt tettem. Elmentem volt háziállatkámhoz. Nagy mocsok van. Nem szeretem, de.. majd kitakarítom. Egyenlőre hagynom kell. Még nincs itt az ideje..

- Remélem a túlvilág kegyesebb feléd..

Szavaim után felálltam és vissza battyogtam felfele. Olyan poros és koszos minden.. Egy nagy takarítás ráférne a házra, de most az első dolgom a fiúk. Felbattyogtam, halkan benyitottam, mikor hangos szipogást hallottam. Na jó. Kifejezetten halk volt, de az én fülem élesebb. Odalépkedtem az ágyhoz és Jean volt, ahogy könnyeivel küzködve ölelte Erent. Megsimogattam a hátát, majd egy csókot adtam a fejére, megréműlt, de aztán elkezdtem őket gyógyítani. Persze Jeant meg vissza altattam, hogy pihenjen. Nagyjából annyi gyógyítást kaptak, hogy már csak fájdalmat érezhetnek és gyulladást, de sebük már nem lehetett.

Ellenőrizte is Levi, majd egy nyugtató mosollyal elment a szomszédos szobába, ahol a kis könyvtárában olvasgatott minden félét. Jelenleg éhezők viadalával kötötte le magát, de egy csomó manga, képregény, természeti, akció és horror könyve is volt, meg még több fajta. A sok év alatt sokat olvasott. Ahogy telt az idő három órával késöbb egy Shiro nézett be. Mikor meglátta a sok-sok szép ápolt könyvet azt hitte a mennyországban van. Csak nyitott szájjal ámúlva ment.

- Azta..

- Szereted a könyveket? Azt hittem még pihentek.

- Szeretem és nem. Csak a többiek alszanak. Én aludtam eleget jó?!

- Jó. Ha leakarsz venni egyet vegyed, de ugyan oda rakjad vissza.

- Uhm..  Oké.. Szép..

- Hm?

- Mondom szépek a könyveid!

- Ordítani azért nem kell. Nem vagyok süket.

- Pedig azt hittem a szopás süketít.

- Hahaha.. nagyon vicces. Ne röhögj. Inkább ülj le a formás kis valagadra.

- Hm. Csak nem azt nézi a vénség?

- De. Csakis.

- Csokis.

- Mi?

- Semmi.

- De most mi volt ezen a vicces.

- Öregember nem érti.

- Mondták már mennyire szemtelen vagy?

- Nem, mert mind a kettő megvan.

- Arghh.. mindegy. Olvasok. Csak. Maradj csendben míg olvasol.

- Na ez egy jó ötlet.

Azzal az alfa és az Omega egymás mellett olvastak. Shiro egy lengő fotelben, amin egyetlen egy kör alakú kivágás volt, abban bújt el. El is tudott dőlni benne olyan nagy volt. Vele szemben meg levi egy kényelmes álló fotelban. De kettejük közül shiro látta be az egész helyet, mert ő volt a sarokban.