13. Nem titok
Jean:
Eren egyszerűen nem válaszól, de lehet, csak elájúlt. Gyorsan el kell látnom a sebeit, mielőtt nagyobb baja lesz. A halálra meg gondolni sem merek. Kimentem a másik szobába, ahol egy régi hálóinget találtam gyorsban, amit szétcincáltam és bekötöttem vele Erent. Ezt követően ölbevettem és elindúltam felfele. Már volt fény. Már védve voltunk. Remélem. Jelen pillanatban ezen a labirintuson kell átverekednem. Ennyi feles holmit az ég nem látott. Majd tíz perc volt mire átverekedtem magam a feljáratig, ahol kinyitva az ajtót felvittem Erent. Lefektettem a kanapéra, majd vissza siettem és bezártam a pincét. Eltűntek azok a majmok amik követtek. Nem bírják a fényt gondolom, de be is zártam addig az ajtót, ami nyitva volt. Kerestem kötszert, fertőtlenítőt, majd felvittem az emeletre lefürdetni. Miután a sebei kiáztak fertőtlenítettem, bekötöttem, mind a mellkasán, mind a hátán, majd magam is lefürödtem a vér miatt. Siettem. Elakartam tűnni. Ruhát húztam, majd Erenre is, mikor kattant a bejárati ajtó..
- Megjöttem~ Hát hol vannak az én kis Omegáim~? Nem köszöntök apucinak?
Édes faszom. Most végeztünk az egyik szörnyel még csak... Már jön a másik. Soha a büdös életben nem fogunk innen kijutni. De ez is tudja mikor kell hazajönni. Már készűltem volna Erennel a hátamon elindúlni vagy a kocsival. Igaz nem tudok kocsit vezetni, de az lenne a legkevesebb ebben a pillanatban. Ha egy rendőr elkapna csak jobb lenne. Kifizetem én a bírságot csak menjünk innen. Könyörgöm..
- Szóval itt bújkáltok. Mi történt Erennel?
- Csak alszik. Elájúlt ahm.. film nézés közben.
- Nincsenek csatornák a tv-n. A kazettákat meg nem tudod hol vannak.
*fonta idegesen keresztbe a karját Levi, mire Jean kontrázott*
- De! Körbenéztünk és volt pár a pincében.
- A PINCÉBE?! MI a... mi a francot kerestetek ott lent?!
- Hát mi csak..
- Kuss! Ha még egyszer lementek oda kitekerem a nyakatokat! Remélem Sir Lumpf nem szenvedett bajt, mert ha igen akkor..
Be sem fejezte mondandóját, inkább kiment. Az arca hatalmas dühöt festett magára. Rémisztő volt ahogy a kék szeme fekete alapon piros íriszba borúl és hegyes fogai lesznek.. Hazudnék, ha azt mondanám nem félek. Legyek akármilyen alfa.. E-ez nekem sok. Túl sok. Az ilyeneket miért nem tanítják az iskolában? Még hogy mese. A nagy büdös lófaszt! Ráadásúl ne essen baja annak az izének? Komolyan még nevet is adott neki?! De mégis, hogy ne bántsuk, ha minket bánt. Ahogy a többi lény is. Erennek meg felszökött a láza. Remek... Ma sem szökünk. Mindegy is. Előszőr gyógyulj meg kicsim. Minden rendben lesz. Ígérem..
*Jean megcsókolta Eren feje búbját, majd hozott egy kis lavor vizet és rongyot amit a fiú fejére fektetett. Levi dühöngő léptekkel jött a szoba felé, hisz megölték a kiskedvencét, de mikor meglátta Erenéket az ajtó berúgása után inkább csendben maradt. Lassan odament és megnézte Eren pólója alatt mi van*
- Beszélj..
- Eren lent ragatt. Lement megnézni mi volt az amit látott, de lent ragatt akkor kapta a háta, aztán elmentél és elment az árom.
- Te meg lementél biztosítékos dobozt keresni.
- Igen.. bejöttek a házba..
- Majd nem fognak. Teszek róla. Pihenjetek. Jah és a szökést hiába tervezitek. Akármerre indúltok el itt köttök ki.
Mikor azt mondta szökés a szivem kihagyott egy ütemet és felgyorsúlt. Észre vette? De hisz mindenre figyeltünk.. és mi az hogy mindig itt lyukadunk ki? Bár ezen meg sem lepődök már. Tényleg többé nem menekülünk..
- Bántani fogsz?..
- Nem. Pihenj Erennel. De legközelebb nem szeretném, ha sunyulnátok.
- De honnan?..
- Ennek a háznak lelke van. Az utolsó porcikájáig. Nem tudsz olyat mondani ami nem történt meg itt. Azokból amiket csináltatok. Egyszóval csiripel nekem.
*Levi meg mosollyal kiment le a konyhába enni, míg Jean elfeküdt Eren mellett az ágyon és a fiút ölelte könnyező szemeivel*
- Sajnáhlomh..
*Csuklott el a néma hang, majd jött pár dörgés. A szél bár lehalkult az eső egyre csak esett. A ház meg minden emlékét a napnak megjegyezte. Levi meg gondolkozott lent mi legyen. Mi legyen a kis követőivel, mi legyen a szörnyekkel.. Mert amely erdőben most vannak, hatalmas. Ide egy ember sem teszi be a lábát. De annál több lény viszont igen*
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro