A nagy zseblámpa fénye világította a nagy pince helyet. Elég nagy, szobákra bontott kissebb labirintus, a sok szekrény, bútor, festmény s egyebek miatt, még akkor is, ha rendezett volt. A halk lépteket a poros föld nyelve nyelte el, amelyen néhol vér, csontok ékeltek földön. Rivaille messze járt, a szörnyek meg egyre jobban, egyre bátrabban mertek támadni, szórakozni. A zivatarból egyre jobban hurrikán lett szinte. Ömlött a víz, ami a pincébe is némiképpen bejutott. Ahol volt ablak, ott látszott ahogyan folyik befele a friss folyadék. Egyre sötétebb és sötétebb lett. Azaz egy fáklya s lámpa nem sokat segített a hatalmas térben. Sokszor hallották Erenék azt a jellegzetes krákogó hangot, amit a szörny adott ki, de olyankor elbújtak és megvárták amíg elment. Nem is beszélgettek nagyon. Olyan volt, mintha egy horror játékban játszottak volna, csak itt a szörny nem tudja hol vannak.

Remélhetőleg..

Jean:

Egyre rosszabb ezaz egész. Amióta elindúltunk, azóta minden elsötétedett. Az ég ránk szakadt és elkezdett a víz befolyni. Talán van egy vagy két óránk amíg meg nem telik ez a hely vízzel, de akkor végünk. Így is megbeszéltük, hogy jelekkel kommunikálunk és elkerüljük a konfliktust. De ezen a hatalmas labirintuson az ég segíthet. Rettentő nagy a rendbeni káosz. Hiába, hogy rendezett minden, olyan.. össze-vissza van az egész. Lehetetlen megtalálni itt bármit is. De mindenek előtt a panelt kéne megtalálnunk. A szörny minket keres, ezért mindig el kell bújnunk. Ezért Eren a fáklyával meggyújtott egy régi, talált lámpát. Amit lelehet takarni, mert üveg. Volt hogy egy nagy szekrénybe bújtunk el így. Szerencse, hogy a nagy lámpának nem kellett ennyi baszakodás, de megeggyeztünk, hogy azt vészhelyzetben kapcsolom be. Kitudja meddig birná. De egy nagy hirtelen dózis biztos ártani fog annak a rohadéknak. Hiába, hogy van egy fegyverünk, ideges vagyok minden egyes szobába lépés előtt. Minden egyes hangnál.. Az a sok vér.. csont.. Rosszúl vagyok. Olyan szagok terjengnek, mintha rothadna valami, de kitudja hányadikak vagyunk itt lent?..

Öt perc sem telt el, de már megint hallom azt a hangot. Nem is tudom mire hasonlítani, de tudod, hogy nem emberi. És sokszor alig hallani. Erent arrébb húztam, és a lámpát beraktam egy kinyithatós, régi éjjeli szekrénybe, míg mi, meghúztuk magunkat a sötétben egy asztal alatt. Láttam.. láttam ahogy elmegy. Mivel egy kis fény beszűrődött. Annak a dögnek 8 hatalmas karmokkal ellátott lába vagy karja, két feje.. Rettenetes egy lény. Előrébb ment, pont ahonnan jöttünk. Egy ideje vagy minket keres vagy rájött, hogy elmentünk. Minden esetre mikor kiment az ajtókereten elindúltam Erennel, de nem vettük ki a lámpát, mert kialudt. Eddig bírta. Szóval a halovány fényben, ami még volt, elkezdtünk tovább botorkálni, de kénytelen voltam bekapcsolni a "reflektort", mert egyre több csont volt, meg komplett rothadó hullákat figyeltünk meg. Vagyis csak darabokat. Kezet, lábat. De volt tényleges test is. Annyira büdös volt, hogy a szánk elé kellett fognunk egy-egy rongyot, de.. Aztán jött a nagyobb gond..

Eren:

Szeretem Jeant és hiányzik a nyugtató hangja. Tudom mellettem van és tudom, hogy az elöbb eréjes voltam, de.. Félek. A szivem jelenleg olyan, mint egy sebes turbina. Olyan gyorsan kering bennem a vér. Olyan gyorsan ver a szívem. És ez a sok közeli élmény sem segít. Majd elaludt az egyik fényforrásunk, majd jött a következő baj. Egy hatalmas vízzel ellepett rész, amelynek túloldalán van az, amit keresünk. A vicc, hogy már tudjuk miért fért hozzá a féreg. A lámpa, ami a doboz felett égett vagy szétrobbant vagy széttört, de inkább az elöbbi. Túl aprók a szilánkok. Millió meg egy darab. A baj, hogy ezt a vizet nem tudjuk átugrani. Ellenben vannak hullák, amiken közlekedhetünk. A lényeg, hogy ne lépjünk a vízbe, mert mély. Nem is kicsit. És, ha csobban végünk. Szóval sutyorgás helyett egy rövid aktiviti után megterveztünk mindent. Végűl egy asztalt használtunk hídnak. Egy lebegő híd. Arra jó volt, hogy átmenjek és megtámasszam Jeannak. Majd így haladtunk mégegyszer a célhoz. Szerencse, volt egy pár pót biztosíték és egy pár villanykörte egy kis szekrényben. Valószínű, hogy a körte nem bírta, felrobbant, majd az idő előrehaladtával zárlatot kapott és levert mindent. Nem tudni.

Jean mondta. Az egyik biztosíték kapott akasztást. De már kicserélte. Majd a villanykörte tekerést felyeztem be, mikor kiáltást hallottunk a szörny volt az. Ott állt velünk szemben, mint egy hatalmas árnyék.. A szemei.. úgy izzottak, mint a parázs ami a kazánban égett..

-*-*-*-*-*-
Üdv! Vagy egy hónapja volt, de ismételten jött az új rész! köszönöm az eddigi visszajelzéseket!