Naruto:

Apám lerakta az evőpálcikát és összekulcsolt kezein támasztotta meg az állát.

- Kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak tőlünk - elmélkedett magunk között.

Volt egy erős gyanúm, hogy Hinata miatt vannak itt. Nem leplezhetem le a származását apám előtt, nekem kell valahogy elbírnom velük.

Apa már épp fel akart állni, mikor megállítottam.

- Hagyd. Majd én - álltam fel határozottan, mire fentebb kúszott a szemöldöke meglepettségében - Valahol el kell kezdeni a klánfő szerepének gyakorlását - rántottam meg lazán a vállamat.

- Ha bármikor... - kezdett volna bele a segítség felajánlásába, de csírájában elfojtottam a gesztust.

- Nem vagyok már gyerek - raktam zsebre a kezem és elindultam kifelé.

A két férfi mozdulatlanul várta az érkezésemet.

- Kifejezetten utálom, ha kaja közben zavarnak meg. Legyünk lényegretörőek, uraim - roppantottam ki a nyakam, de szemem nem vettem le róluk.

Mégiscsak egy klánfővel állok szemben és kísérője is elég combosnak tűnt. Az öreg ravaszul elmosolyodott.

- Tudod ki miatt vagyok itt Uzumaki. Te adtad azt a nagylelkű hozományt a lányomhoz.

- A lány hozzám tartozik már - feleltem jegesen, kezem a zsebemben ökölbe szorult.

Gyomorforgató volt a viselkedése. Rögtön apjaként viselkedik Hinatának, amint hasznot lát benne. Sőt még apjaként is túlzás nevezni ezt a férfit, ki el sem nevezte a saját lányát, hanem eladta az első kupinak, ki többet ígért neki.
Hányingerem van az ilyen szörnyektől.

- A Vörös ördög hogy reagálna, ha a családi körben a bátyja gyilkosának vérvonalát kellene üdvözölnie? - Moderáltam az arckifejezésemet, tekintetem gyilkos szikrákat szórt.

- És ahhoz, hogy a klán jogos utódja az én markomban van?

- A klán jogos utódja a lányom, Hyuuga Hanabi.

- Az elsőszülött lányát megtagadhatja, de a vérét nem. Minden kétséget kizáróan egy Hyuuga és ha úgy találná kedvem, még igényt is formálhatnék a klánfő helyére - Hiyashi rideg tekintetében gyilkos nyugalom ült.

- Az úgy sem fog megtörténni - jelentette ki magabiztosan. Erre én azért nem vettem volna mérget. Nem mintha érdekelne a Hyuugák vagyona. - A lány ugyanis nálunk van...

Hiyashi az arcára kiülő gúnyos vigyorral a lábam elé dobta Hinata kontaktlencséjét. A szívem hevesen verdesni kezdett, a körmeim karmokká nőttek egy szemvillantás alatt. Egy pillanat alatt gyilkos vörös aura lepte el a testem.

A szörnyet viszont nem tudtam szabadjára engedni, ereje láthatatlan akadályba ütközött.

- Döntsd el melyik oldalra állsz, Uzumaki! - hajbókolt a férfi, majd köszönés nélkül távoztak.

Sakura:

A fejem a párnába fúrtam és a szégyenérzetem valahol messze a felhők felett szállt.

Csináltuk.

És Shikamaru ennek mind szemtanúja volt. Akárhányszor erre gondoltam, legszívesebben két kézzel kapartam volna ki a saját árnyékomból és fojtottam volna meg.  Hiába vigasztalt azzal Ino, hogy Shikamarut nem érdeklik az e világi dolgok, de a tudat, hogy a nap minden egyes másodpercében néz valaki...

Nos azt hiszem ennél lejjebb már úgysem... Nem! Erre nem is szabad gondolnom, mert tudjuk, hogy de!

Kár ezen agonizálnom, ami megtörtént az megtörtént. Ezentúl kár is szégyenkeznem, hisz újat már úgysem fogok tudni mutatni. Ettől formásabb úgysem lesz a testem és remélhetőleg a harmadik mellem sem fog kinőni. A gátlás mint fogalom megszűnt a fejemben létezni.

Sasuke felém fordult és úgy döntöttem, hogy ideje az önsajnálkozásnak véget vetni. Békésen aludt mellettem, így én is felé húzódtam és messzire száműztem Shikamaru mindent látó tekintetét. Ezentúl nem fogom hagyni, hogy ez befolyásolja a hétköznapi életemet...

...

Másnap majd kicsattantam az energiától és egy hosszú csókkal köszöntem el Sasukétól mikor kidobott az Uzumaki villa előtt. Szinte otthonosan mozogtam már belül és kicsit meglepett, hogy Karin még nem volt az edzőteremben, sem Hinata. A Hyuuga sokat fejlődött az elmúlt időben és a szende lányban azért megmutatkozott, hogy egy igazi vadként tud viselkedni, ha Narutoról volt szó.

A telefonon ellenőriztem az időt, már azt hittem, hogy ennyire korán érkeztem, de nem. Öt perc múlva kezdenünk kellene, hacsak nem jött valami sürgős intézni való. Épphogy csak a zsebembe csúsztattam a telót, már hallottam is Kushina lépteit visszhangzani a folyosón. Arcára széles mosoly ült ki, ahogy üdvözölt engem. Annyira közel lépett hozzám, hogy már azt hittem, hogy ölelésben is lesz részem, de szerencsére a nőnek nem voltak ilyen tervei velem.

- Értem - lépett el tőlem, amit nem tudtam mire vélni - Szóval Ino bevont a tervébe. - Az arckifejezésem egyből megváltozott.

Mégis honnan jött ez ilyen hirtelen? Mármint nem volt titok, hogy küldetésre mentem vele, de a mögöttes tartalom miatt görcsbe rándult a gyomrom. Ezek ketten összejátszanak?

Ha igen, akkor Kushina valószínűleg már tudja Hinatáról az igazságot...

- Kövess! - adta ki a parancsot a vörös hajú nő és megindult a folyosó felé. Kelletlenül engedelmeskedtem. A nő olyan szeszélyes volt, mint az időjárás, és nem sokba telne neki kitekernie a nyakamat.

Eljutottunk a hallig, ahol szokatlanul nagy csend honolt. Még a szolgálók pisszenését sem lehetett hallani, ami már csak azért is szokatlan volt, mert mindig láttam párat sündörögni érkezésemkor.

- Hol vannak a többiek?

A nő válaszra sem méltatott. Utáltam ha figyelmen kívül hagynak, de nem pont a Vörös ördögnek fogok replikázni. Benyitott egy nagyobb irodába, majd helyet foglalt a helyiség közepén elterülő fekete bőrfotelben.

- Tudok róla, hogy Shikamaru szemmel tart - meghökkentem és egyből levert a víz - Shikamaru az egyik árnyékból a másikba tud ugrani. Így kommunikáltunk.

- Szóval már az edzés eleje óta tudod, hogy velem van?

- Igen... - válaszolta meg a kérdésem a Nara, ki épp most lépett ki az árnyékomból. A kis akciója a szívbajt hozta rám.

Mivel a gátlásaim, mint olyan megszűntek létezni, fel tudtam vele venni a szemkontaktust. Egyszerűen nem érdekelt, hányszor látott meztelenül ilyen- olyan szögből.

- Az előző kérdésedre a válasz, Sakura - mosolyodott el ravaszan a nő - A családom küldetésen van, a söpredék pedig ott ahova való.

Kushina olyan undorral beszélt róla, hogy nyilvánvalóan tudomása volt Hinata származásáról.

Nem tudom miért izgatott ez a tény ennyire. Miért érdekel mások sorsa az enyémen és Sasukéén kívül?
A lányra a Hyuugák között csak a halál vár, ráadásul a szívem is összefacsarodott, ahogy Naruto összetört arcára gondoltam.

Talán azért mert Narutonak is sokkal tartozom a családom megmentésében.

- Naruto szereti őt! - Kushina meglepődött a heves kirohanásomon, de a nő nem úgy reagált ahogy számítottam volna rá.

- Tudom... - hangzott a csendes válasz tőle - Ez az én próbatételem. Naruto veszi majd át egyszer a helyemet és látnom kell, hogy alkalmas-e rá. De nem is erről akarok csevegni, hisz sokkal érdekesebb témánk is van - A nő hatásszünetet tartott, tekintete szinte lyukat vágott a bensőmbe - Egy nagyszabású terv mozgatórugója lettél, Sakura. A véred megoldás lehet egy nagyon régi problémánkra...

Milyen érzés, hogy nem kellett várni min. 2 hetet? XD