Tegnap este álmomban láttalak.  A színpadon voltál, egyáltalán nem lepődtem meg, mert említetted nekem, hogy ezt a helyet szeretted a legjobban.  Rám néztél, és mosolyogtál, ami arra késztetett, hogy közelebb kerüljek hozzád.

Amikor megfogtad a kezem, úgy éreztem, igazi vagy... és nem akartalak elengedni.  Soha nem akartam.  A szád utat vezetett a fülemhez, és azonnal éreztem, hogy hidegrázás fut végig a gerincemen.

"Gyere velem" - suttogtad, és néhány másodpercre visszafordultál, majd lehajoltál, hogy megcsókolj.

Ez volt a legtökéletesebb csók, ami valaha volt.  Bár nem volt az igazi.  És amikor felébredtem, rájöttem, hogy nem vagy velem, és sírni kezdtem.

_______________

Most komolyan... Van valaki, aki ezt. A könyvet eddig kibírta sírás nélkül?

Én nem. 😥