A vasútállomás ma nagyon forgalmas, és a zaj folyamatosan a fülembe jut.  Az emberek folyamatosan nyomnak, miközben Paul végigvezet a tömegen;  és egyúttal próbál elrejteni  a rajongók elől.  Köszönöm ezt Paulnak, mert nem akarom, hogy a rajongók így lássanak.

A régi sapkádat viselem, a régi, kopott tornacipőddel együtt, amellyel a lakásban táncoltál.  Karcsú vagyok ahhoz a hatalmas pulóverhez képest, amely mintha elnyelné apró testemet, de nem érdekel, hogy nézek ki.

Otthagyom a lakást, a te lakásodat.  Lakásunk, amelyben annyi emléket készítettünk együtt, olyan emlékeket, amelyeket kezdek elfelejteni, ahogy telnek a napok, anélkül, hogy itt lennél velem.  Többet is kaphattunk volna, ha tovább maradsz.

És amikor beléptem a vonatba, elbúcsúzva ettől a várostól, amelyet kezdtem szeretni, egyetlen és finom könny hullott le a szememből.