Amikor reggel kimentem a szobámból, Niallt találtam a nappali oldalánál aludni.  Olyan fáradtnak és kilátástalannak tűnt, hogy sírni kezdtem.  Ezt okoztam neki, ennyi szenvedést.

Elnyelem mindenki életét. És mindezt azért, mert önző vagyok.

A sírásom felébresztette, és megölelt megtéve azt a néhány lépést, amely elválasztott minket.  Niall remekül ölel, mint tudjuk, így sokáig így maradtam.  Egyszer sem panaszkodott, és nem is vált el tőlem.  Sőt, velem sírt;  és abban a pillanatban közelebb éreztem magam Niallhez, mint valaha.  Sajnálom, hogy korábban nem fordítottam nagyobb figyelmet rá.