Zsófi szemszöge

Gyorsan átöltöztem pizsibe, majd befeküdtem az ágyikómba.

[...] Ajtó nyitódásra kelek fel majd léptekre, amik közelednek. Átfordultam a másik oldalra, nezavarjanak.

-Zsóó!-  Szólongat valaki. Morogva a fejemre húztam a takarót, majd "pihentem" tovább.

-Zsófiaa!-  Próbálja lehúzni rólam a takarót, méghozzá sikeresen, lassan kinyitom a szemem,és Jinnek az alakját veszem észre. 

-Hüm?-   Hümmögök, miközben könyökömön támaszkodom meg.  

-Keresnek.- Simít hátamra.

-Keressenek.- Dőlök vissza. 

-Zsóciii gyere!-  Babúsgat Jin. 

-Jó..óh.-  Ülök föl nehezen. Jin segítet felállni.

-Miért kellet ilyen későn felkelteni, aludtam!-  Fontam össze karomat magam előtt.

-Fontos személyek jöttek hozzánk.-  Mondja. 

-Tabi?-  Nézek rá, csillogó szemekkel. 

-Ő majd fog jönni.- Mondja mosolyogva.

Mikor a lépcső aljára értünk lassítottam a tempómon, fura erőket éreztem, ami nem igazán volt szimpi. 

-Mi a baj?-  Kérdezi Jin. 

-Nem tetszik amit érzek, különös és fura.-   Mondom neki, mikora a nappaliba értünk, egy fáradt Jimint vettem észre, és még négy plusz idegen embert, na meg GD-éket asszem úgy hívják őket.

-Sziasztok! - Integetek álmosan. 

-Szia Zsófi.-  Köszönnek Seungriék, kérdőn nézek a négy ismeretlen tagra, vagyis félig ismeretlen.

-Nos Zsófi ők itt a tanács.-  Mondja Namjoon. 

-Mino?!-  Nézek szőke barátomra. 

-Szia!-  Integet mosolyogva.

-Nos Minho mellet Jinwoo, SeungYoon, SeungHoon.-  Meghajoltam, majd Jimin mellé ültem, ő is álmosnak tűnt. 

A felnőttek elkezdtek beszélgetni jó kérdés miről, valami harcolásról?  Amíg én próbáltam koncentrálni a többiekre. Gdragon lép mellém, majd ütőeremre rakja kezét, egy kicsit megugrottam, hisz nem számítottam erre.

-Nyugi.-  Mosolyog rám, de mikor megnézte pulzusomat leherva ta mosolya.

-Zsófi meg vagy?-  Néz szemembe, de nem igazán tudok figyelni, arra se mikor Jin csettintgetni kezd előttem.

    Külső szemszög

-Zsófinak a szokotnál is lassabban ver a szíve.-  Szól GD a többieknek, miközben Jin próbálja ébren tartani Zsófit.

Jimin nagyon megijedt, hisz nagyon félti Zsófit, Seungri és Daesung próbálta nyugtatni, hogy nem lesz semmi baja.

-Hívom a mentőt.- Mondja Namjoon, majd telefonját elővéve tárcsázni kezdi. 

-Zsófi!-  Szólongatják felválltva GD és Jin, de nem igazán segített, hisz Zsófinak szemei lecsukódtak.

Pár perc múlva, vinnyogva megérkezett egy mentőjárgány, Zsófit gyorsan berakták a kocsiba.

-Valaki jöjjön vele.-  Mondja az egyik mentős, gondolják a góré.

-Jiyong menj már te, én a többieket lenyugtatom.-  Bizza Namjoon Gdragonra  Zsófit.

-Rendben.-  Bólint egyet majd beszáll Zsófihoz.

A fiúk jönnek le aggódva a lépcsőn. 

-Mi történt?-  Kérdezi J-Hope. 

-Zsófit beviszik a kórházba.-  Mondja Namjoon.

-Ugye nincs nagy baj?- Kérdezi rögtön Yoongi, nagyon aggódik Zsófi miatt, mint itt mindenki más.

[...]

                 Zsófi szemszöge

Tudom hogy beraknak a kocsiba, majd valaki mellém ül, miközben megfogja a kezem. Érintése puha de nem ismerős, majd elkezd hozzám beszélni.

-Nem lesz semmi baj.-  Mondja, hangját tompán hallom,  látni ugye nem látok semmit. 

-Tempo is jól van, ha jól tudom ma jön haza.-  Mondja nekem, várj Tabi haza jön? Ő honnan ismeri? Ez fura.

Tudom hogy kiszednek a kocsiból, majd minden elsötétűl.

[...] 

Események jöttek elő, amikor a Moorim iskolás barátaimmal vagyok, mikor a barátaimmal a tóba ugrálunk, ez mind lenyugtat, de jöttek a rossz emlékek, mikor apa megütött, vagy mikor féltem egy adott helyzetben, majd beugrott egy másik emlék, mintha szívemet megszorították volna, anya halála jött elő, a környezet, hogy egy erdőben vagyunk, minden ég, engem a skorpiós tetovált emberek lefognak, ahogy anyámat is, majd leszúrják valami díszitett karddal, még apámat látom hogy szemében megcsillant egy zöldszín, de utána vissza válltozik sötét barnává, mint eredeti. Majd elálujtam. 

-ANYA! - Pattanak ki szemeim, miközben ezt ordítom.  Egy kórházba vagyok, Yoongi fogta a kezemet, a többiek meg aludtak. Az arcomról sós könnycseppek csorogtak le, amit vagy megittam, vagy tovább ment a takarómra. Yoongi ordításomra, fellkelt, majd aggódva átölelt. 

Szorosan át öleltem, közbe hátán győrögettem a pólóját. 

-Nincs semmi baj.-  Suttogja fülembe, nyugtatáskép. 

-Zsófi minden rendben?-  Kérdezi Namjoon egyből, nemlegesen megráztam fejemet, ugyanis a sírástól nem tudtam beszélni.

-Nézd, itt egy füzet és egy toll.-  Nyomja kezembe Taehyung, elengedtem Yoongit.

-Rajzoljam vagy írjam?-  Írtam fel a papírra.

-Csak skicceld fel.- Mondja Deasung, elkezdtem pár jó emléket felskiccelni, mikor a tóba ugráltunk a barátokkal, oda raktam is egy mosolygós fejet.

-Ez egy jó emlék.-  Mondja GD, bólogattam szipogva. Majd nehezen, de elkezdtem anya halála napját lerajzolni. Engem lefogtak, ahogy anyát is, ott volt apa, és egy csomó skorpiós ember, pár könnycseppet el is morzsoltam, de lerajzoltam.

-És ez a szomorú. - Mondja Jin.

-Ez anya halála?-  Kérdezi Namjoon.

-I..Igen.- Mondom neki.

-Az mi a kézfejükön akik lefognak?-  Kérdezi Jimin. 

-Skorpió.- Mondom neki. 

-Létezik manipulálás?-  Kérdezem a többieket, kis idő múlva, miközben ők vissza ültek a helyeikre, majd onnan figyelték az ölembe kitámasztott rajzot. 

-Nem hinném.-  Mondja Namjoon.

-Én úgy tudom van.- Mondja GD.

-És akkor a szemed más színű?-  Fordulok felé. 

-Aha.-  Mondja.

-Ez honnan jött?-  Kérdezi Jungkook. Apa szemére, ráütöttem tollal.

-Más volt a szeme vagy mi?-  Kérdezi J-Hope.

-Pontosan, zöld, de csak egy pillanatra.-  Mondtam nekik.

-Faszom!-  Káromkodok magyarul, miközben hajamat fogtam.

-De ak....én eltévedtem.-  Mondja Yoongi. 

-Ez bonyi.-  Mondom neki.

-Kössz.-  Huzza el száját, miközben mi röhögőgörcsbe törünk ki. Egy kopogás töri ezt meg, majd bejön egy orvos.

-Jó nevetni látni.-  Mosolyog rám a doki, oda megy a műszerekhez, majd a papírokat kezdi el nézni, addig a többiek kis komolyságot mutattva néznek a dokira vagy egymásra.

-Rémálom is volt?-  Kérdezi. 

-I..igen.- Sütöm le szemem, majd Suga kezét megfogva, kezdtem el nyomkodni, szórakozni vele, hogy eltereljem a figyelmem a rémálmok elől és a rossz gondolatok elől. 

-Jin hogy vagytok?-  Kérdezi az orvos. 

-Jól vagyunk, köszönöm.-  Derül rá Jin. Megnézi balkezemet az orvos amin van a karkötőm, és van egy pillangó, na nee, inkább egy másik irányba néztem hisz utálom a tűket. 

-De sokat nőttél Zsófi!-  Mondja az orvos. Kérdőn rá kapom fejem, látta nem ismerem fel, inkább megmutatta a karkötőjét, ami ugyan olyan volt mint az enyém, rá néztem az arcára, rám mosolygot, és be ugrott, mikor kiskoromba idehoztak ő volt az orvosom és pont ugyanígy mosolygot rám. 

-Xiumin hyung!-  Jönnek elő kis gödröcskéim. 

-A gördröcskéid!-  Szól J-Hope. 

-Ugyan olyan mint Namjooné.- Mondja Taehyung mosolyogva. 

-Na megnéztem mindent, szerintem 2 nap múlva már mehetsz is haza. - Mosolyog rám. 

-Rendben, köszönöm.-  Mosolyogok rá, majd kiment. Fáradtan dőltem hátra pihe-puha ágyamba, jó az otthoni az mindig jobb.

-Fáradt vagy?-  Kérdezi Jiyong.

-Igen, de nem akarok.-  Mondom neki. 

-Ez nem akarás kérdése.- Pattan fel Jin, majd szépen betakargat.

-De Hyung nem vagyok kis gyerek.-  Kuncogok fel viselkedésén.

-Kihez képest?-  Hajtja oldalra fejét, amin felnevettünk.

-Jó, megadom magam.-  Emeltem fel kezemet. 

-Na megyünk jó éjt, pihend ki magad!- Parancsol rám Eomma. Megölelt mindenki egyessével, majd kimentek, én  egy kicsit elpihentem, de a füzetett amit Taehyung itt hagyot a tollal, ölembe vettem, majd elkezdtem gondolkozni. 

Kinyitódott az ajtó és Deasung jött be rajta. 

-Én vigyázok ma este rád.-  Mosolyog rám, miközben egy széket találva, csinál magának fekvő helyet. 

-Kérem a füzetett és a tollat és aludj kérlek.-  Hallom hangján hogy aggódik, oda nyúltom a kért cuccokat, majd oda adva neki kispárnámat terülök el ágyamon, kérdőn néz rám a párnát mutatva miután lerakta az írószereket.

-Biztos kényelmetlen a szék, tudjál aludni.-  Mosolygok rá fáradtan. 

-De nekem... - Nem engedtem hogy folytassa.

-Makacs vagyok.-  Vigyorogtam rá, majd elszenderültem.

-Jó éjt!-  Simít hajamra.

-Neked is.-  Mondtam majd végleg elszenderedtem, mozgalmas nap volt számomra ez máma.

Saranghae