Zsófi szemszöge

-Látszódik hogy fáradt vagy!-  Jelenti ki mögülem Yoongi.

-Én mindig.-  Motyogom.

-Zsófi gyere aludni! - Szól rám Suga, nemlegesen megrázom fejemet. Ez a kis szemét, felkapott az ölébe és a szobámig futott velem!

-Yoongi tegyél le, vagy baj lesz!-  Ütögetem hátát.

-Akkor lesz baj, a most nem alszol!-  Fektet le. Mellém bújva húzza ránk a takarót és ölel át.

-Jó éjszakát.-  Mondom neki duzzogva mikor elhelyezkedzem ölelésében.

-Most durcit játszol?-  Kérdezi, szájára nyomtam egy puszit, hogy mradjon csöndbe majd aludtam el.

[...]

-Zsófiiiii!-  Kellteget tán JHope.

-Hagy aludjak Hope.-  Mormogom neki.

-Suli van!!-  Hússza le rólam és Yoongiról le a takarót.

-Utálom az iskolát.-  Mondom neki.

-Én is.-  Mondja Hope és Yoongi egyszerre

-Mi az első óra?-  Kérdezem.

-Tesi...- Mondja Yoongi. Számat húzva de elkezdtem felöltözni. Egy rózsaszín pulcsinál kötöttem ki, ami a mellrész között olyan mintha cipő lenne, ugyanis úgy van össze kötve. egy nagyon világos szakadt farmer, és egy fehér addidas tökéletes lesz. Összepakolva táskámat, indultam meg lefele.

-Jó reggelt!-  Mondom nekik. Ülök le reggelizni a többiekhez.

[...]  A sulit túléltük. Yoongi, J-Hope kapott levelet az álamtól, miszerint be kell nekik vonulniuk. Azóta le nem szálltam Yoongiról csak is rajta csüngök szószerint.

-Zsóó, nyugi csak 2 év.-  Nyugtat Cukorka.

-Nem érdekel.-  Ölelem szorosabban. Pont hívtak.

-Zsófi vedd fel. - Tol el magától Yoongi, hogy menjek a telefonomért. Oh, főnök. Habozás nélkül felvettem. 

        Telefon

-Igen?-  Szólok bele.

-Szia, várlak az irodámban, ahogy tudsz siess.-  Mondja el főnököm a dolgokat, majd rakja is le. Mi a fa?! 

-Haah ne mááá'!  - Vonszolom fel magamat a lépcsőn, hogy a szobámba valami elviselhető külsőt varázsoljak magamból. Muszáj, nem mehetek kisírt szemekkel. Átőltöztem, nem volt kedvem túl csajos ruhába menni mint a suliban, így felvettem "legszebb" feliratú pólómat, amire magyarul van szöveg nyomtatva. A nadrág maradt, laptopomat elraktam, majd kicsit kisminkeltem magam, hogy eltűnjen a táska a szemem alatt.

Ledaráltam a lépcsőt.

-Hova-Hova? - Kérdezi Nam.

-Céghez kell bemennem. - Mondom a kanapén lévőnek. Felveszem cipőmet, pluszba még fülhallgatómat is berakom, majd sok puszi dobálás után elindultam busszal. Közbe kapcsolgattam spotyn a jó zenéket. Szerencsére a busz messze nem rakott le a cégtől. 

Ahogy beértem, mindenkinek köszöntem. Mentem is fel a főnökhöz. 

-Jó napot!-  Köszöntem neki, majd foglaltam helyet az egyik fotelbe. 

-Szia Zsófi. Nos a koncerttel lenne pár megbeszélni való. - Kezd bele főnököm.

[...] Ez a beszélgetés vagy 3 órába tellet, plusz még a bankba mentem pénzt kivenni, hogy legyen nálam kézpénz, és a számláimat is befizettem. 

-Haza jöttem.-  Nyitottam ki az ajtót. A nap több mint a felén túl vagyok. Eléggé elfáradtam, és csak a családommal akarok lenni mostmár.

-Mi volt a cégnél?-  Szól ki a nappaliból Namjoon.

-Csak a koncerttel kapcsolatban volt téma, meg a kinézettemmel.-  Legyintek, majd végre leültem az üllő garnitúrára.

-Meg a bankba voltam, és a postán csekkeket fizetni. - Folytatom.

-Milyen csekkek?-  Kérdezi.

-A nyaraló meg az itteni számlákat  elintéztem.-  Válaszolok nekije.

-Azt hogyan? - Döbben le bátyus.

-Hogy érted?-  Döntöm fejem oldalra.

-Miért fizetted ki helyettem?-  Kérdezi.

-Csak segíteni akartam, tanári fizuból + egy orvosi fizuból 8 embert eltartani nehéz.-  Mondom neki.

-Köszönöm.-  Hatódik meg Nam.

-Nyaaaaaa ne sírj, csak segíteni akartam. - Sontyolodtam el. 

-Zsófi neked hogy van annyi pénzed?-  Kérdezi Jin a konyhába.

-Régebben halálra dolgoztam magam, így milliárdos vagyok.-  Mondom neki.

-Egy 17 éves, na ne nevettes.-  Döbben le Suttyó ( Suga). 

-Akkor ne hidd el. - Vonok vállat mosolyogva. Majd veszem elő telefonom, megnézni pár kamerát a nyaralónál, és megnézni a messengert van-e valami. Szerencsére semmi. Elkezdtem vigylatni Namjoont, csak úgy. Úgyse rám figyelt. Leültem a földre, a kanapé elé, majd füzetemet kivettem a dohányzó asztal aljából. A tollat ami mindig van a füzetembe, kezembe vettem. Majd szugerálni kezdtem mégjobban vagy Namjoont vagy az üres vonalas oldalt.

Yoongi nyitotta volna száját, ahogy láttam oldalról, de írni kezdtem, gondolom azért nem szólalt meg inkább.

Mikor fiatalok voltunk
Mi voltunk az egyettlenek,                                                                                                                                               Király és a királynő,                                                                                                                                                               Mi uraltuk a világot.

Írtam le az első verszakot. 

Cigiztünk, nem bántunk meg semmit. 
Bárcsak újra élhetnénk, minden egyes szót.

Más ösvényeken jártunk,És más utakon utaztunk.

De tudom, hogy ugyan oda térünk, mikor megöregszünk. És mikor a lövész árokban leszel, és lőnek rád, én fedezni foglak. 

Ha a térdeimen haldokolnék, Te lennél az, ki megment.

És ha a tengerben fulldokolnál, Odaadnám a tüdőmet, hogy lélegezni tudj.

Vigyázok rád, testvérem x4 

Oh, fivérem mélyebbre megyünk, mint a tetoválásaink tintája a bőrünk alatt.

Habár a vér nem köt össze minket, a testvérem vagy, és szeretlek, ez az igazság. 

Külömböző életeket élünk. Csak a Menny tudhatja, Hogy visszatérünk-e egészben. 

5 év, 20 év, gyere vissza, mindig ugyan ilyen lesz. 

Ha a térdeimen haldokolnék, Te lennél az, ki megment.

És ha a tengerben fulldokolnál, Odaadnám a tüdőmet, hogy lélegezni tudj.

Vigyázok rád, testvérem x4

És ha rossz vizekre evezünk, Én leszek az, ki melegen és biztonságban tart. 

És egymást fogjuk támogatni, Amíg a halálos ágyunkon el nem búcsúzunk.

Mert vigyázok rád, testvérem! 

Vigyázok rád, testvérem! x4  

Ha a térdeimen haldokolnék, Te lennél az, ki megment.

És ha a tengerben fulldokolnál, Odaadnám a tüdőmet, hogy lélegezni tudj. 

Írtam le a szöveget össze-vissza, majd rendeztem egy másikoldalra össze a sorokat, versszakokat, refrént állítottam össze. 

Megpróbáltam egy kisebb hangzást rárakni. Mivel én zongora melelt írom a legtöbb zenémet, és nem a stúdióba vagyok, ahol van zongora, így irusztlártam a kezemmel.

-Mit csinálsz Zsó?-  Kérdezi Suga mögülem, észre se vettem hogy mögém került.

-Yaaaaa, zongorát ilusztálok.-  Válaszolok neki.

-Ott van a garázsban. - Támaszkodik állával fejem búbjára.

-Még kicsit gondolkodom a hangnemekben.-  Mondom neki.

-Addig én itt elleszek.-  Motyogja fáradtan, elkuncogtam magam rajta. Hívtak telefonon. Bobby, volt az. 

-Nem veszed fel?-  Kérdezi Yoongi.

-Zene írás közbe nem szokásom. - Mondom neki. Lerakta majd újra próbálkozott.

-Sűrgős lehet, ha többször hív.-  Oktat barátom. Szemet forgatva felvettem a kíszüléket.

         Telefon

-Szia Zsófi.-  Köszön Bobbesz.

-Szia, miért hívsz, valami baj van? - Kezdek aggódni.

-Ami azt illeti, tudsz kölcsön adni pénzt? Műtétre kéne.-  Mondja Bobby.

-Mennyi kell összesen? - Kérdezem.

-A fele meg van, már csak fél millió won kéne.- Válaszol kérdésemre. 

-Am több van nálam. De azzal nem sokára fizetek, meglátom mennyi marad, ha nincs annyi holnap megyek vissza a bankba.-  Mondom neki.

-Rendben, köszönöm, ezer hála.-  Köszön el tőlem. Ahogy én is.