Zsófi szemszüöge

Már 3 nap eltelt a veszekedésünk óta Namjoonal, azóta minden 'Happy'.

Most suliban roskadunk utolsó óránk van, Szerda, és elkölcstan, amivel nem lenne semmi bajom, csak akkora baromságokat mond tanár úr, hogy a fejem kettá szakad, és még nem is a tanórához kapcsolódik.

-Zsófi! El ne aludj!-  Szól rám tanár úr.

-Ühüm.-  Bólogattam fáradtan, hát igen, az elmúlt három napban nem tudtam kipihenni magam a bmx versenyre készültem egyfolytában.

-Na gyerekek beszéljünk kicsit a sebekről. - Csapja össze tenyerét, rendesen felültem a széken, így nem feküdtem az asztalon, tanár úr rám mosolygot, majd folytatta tovább.

-Mivel most ez a téma a tankönyvünkben is.-  Mondja.

-Hallottátok már azt hogy a Lelki sebb idővel begyógyul?-  A többség bólogatott is.

-Na ez egy nagy baromság!-  Sosem gyógyul be. Mondja.

-A lelki sérülés az ami sose fog begyógyulni. Csak idővel kevésbé fog fájni, kevesebbet fog fájni, másképp fog fájni, elviselhetőbben fog fájni, és olykor időszakosan fog fájni, vagyis hol fáj, hol nem. A lényeg hogy fájni fog. Mindig. MIndegy hogy hány éves leszel, hol élsz, és hogy kivel vagy.A fájdalom veled lesz, és meg kell tanulnotok ezzel együtt élni, és meg kell barátkoznotok így az életetekkel. - Szónokol nekünkt tanár úr, hát nem mondom hogy ledöbbentünk szószerint.

-Ahogy látom, nem tudtok meg szólalni.-  Kuncogja el magát.

-Nos vége az órának, menjetek ebédelni.-  Int nekünk tanár úr. Én még mindig le vagyok fagyva, mozdulni se tudok, ami megrémiszt.

-Baba.-  Guggol le mellém Yoongi, rákaptam tekintetemet, majd gyorsan pakolni kezdtem.

-Hello, ennyire nem kell sietni.-  Állítja le kezeim mozgását, amik már a táskámat cipzározták volna be.

-Bo..bocsánat.-  Sütöttem le szemeimet.

-Felkavart?-   Egy aprót bólintottam, majd ölelésében találtam magam.

-Köszi, ez kellet. - Mosolyogtam rá, majd végre én is felálltam.

-Viszlát tanár úr!-  Hagytuk el utoljára a termet.

-Sziasztok.-  Mosolyog ránk, majd mentünk a többiek után, akik már az ebédlőbe egy asztalt elfoglaltak, körbe ültük az asztalt, egyik oldalamon Suga míg másikon V volt.

-Zsó egyél.-  Szól rám J-Hope.

-Nem vagyok éhes.-  Mondom neki.

-Tegnap se ettél sokat.-  Veszi ki táskámból Yoongi a kaját, majd elém rakja.

-Egyél. - Szól rám Taehyung, most már mosolyogva kezdtem el enni, amin a többiek nevettek.

-Dinnye vagy!-  Nevet Jimin. Bólogattam egy sort, miközben ettem ebédemet.

[...] Lassan végeztünk is a suliban, közbe a többiek írtak a messenger csoportban hogy meg vannak a kocsik holnap után mehet is a verseny. Gyorsan felhívtam Bobbyt hogy hol vannak a kocsik, mert ki akarom próbálni.

Telefon

-A tónál vannak a garázsba a kulcsok az ajtó mögött.-  Szól bele a telefonba.

-Rendben, én kimegyek gyakorolni tán szólok még Jacksonnak.-  Mondtam neki.

-Ok, Szia.-  Rakja le, miután köszöntem neki.

-Nam kész a házi, elmehetek gyakorolni?-  Megyek be szobájába.

-Mindegyik kész?-  Néz rám a sokdolgozat mögött.

-Aham. - Nyomatékosítottam egy bólintással.

-Mehetsz de este 11-re itthon vagy! - Próbál komoly lenni de nem igazán sikerül hisz a végét elmosolyogja.

-Kösziii!-  Ugrottam ölébe megölelgetni, fájdalmas hang hallata száját, hisz ráugrottam lendületbőlés meglehet nem túl jó helyre, én meg csak nevettem rajta.

-Zsóó szállj le rólam!-  Nyüszít Namjoon.

-Bocsi.-  Kuncogtam el magam. Majd felálltam amilyen gyorsan csak tudtam, ő is felált majd egy sunyi mosolyt küldött nekem, szóval futnom kéne, kezeit maga elé rakta, jelezve hogy megakar csikizni. Kirohantam a szobából, ő meg utánam futot.

-Szerizlek Namjoon tudod!-  Mondtam neki.

-Persze, de ezt most vissza kapod!-  Fut utánam a konyhába, ott Jincit kétszer körbe futottuk, majd a nappali fele vettem az irányt, a kanapét átugrottam, ahol Yoongi hyung pihent ülve, megilletődöt miattam, utána meg Namjoon miatt is.

-NAAAM!- Szóltam rá mosolyogva. De a nappali földjén leterített és csikizni kezdet.

-NAAAM! FE.FEJEZD BEEE!-  Sírtam a röhögéstől, megtalálta gyenge pontomat ami a derekam volt és a nyakam.

-Nem, nem.-  Mosolyog rám.

-NAA...m KérlEEEEK!-  Könyörögtem neki, de tovább csikizett, egy idő után mikor aligkaptam levegőt Eomma szedte le rólam. Fájó hasamat fogva gombócogzam magam össze a földön.

-Nam máskor én jövök.-  Szóltam neki, Jinci mögé bújt, majd derekát átkarolva, vállára rakta fejét,és onnan nézett rám mosolyogva.

-Pimasz.-  Néztem rá szúró szemekkel.

-Nem én ugrottam a másikra. - Vonta  meg a vállát. Nyelvemet kinyújtottam rá, majd felállva leporoltam magam.

-Na menj gyakorolni.-  Engedi el Jincit egy puszi kiséretében.

-Még kicsit fangörcsölök.-  Aegyoztam nekik, sötét szemeimmel. Jinci arca vörösbe ment át, elfordult tőlem és Yoongi elől, majd Namjoon vállába bújtatta fejét.

-Mondom hogy fangörcsbe fogok meghallni.-  Kuncogtam el magam, telefonomat elvettem a dohányzó asztalról, majd cipőmet felvettem.

-Hova mész?-  Tér észhez a bambulásból Suga.

-Gyakorolni, megjöttek a kocsik.-  Mondom neki, miközben Kook fekusz pulcsiját levettem a fogasról, majd felvettem azt.

-Megyek veled! - Pattan fel a bútordarabról.

-Házi kész?-  Kérdezi Namjoon szigorúan. Yoongesz bólintott egyet, majd rohanva felvette ő is a cipőjét, és a pulcsiját levette a fogasról.

-Mehetünk!-  Húz ki a lakásból, gondolom nincs kész a félházija, hogy ennyire elakar menni.

-A tó fele kell menni.-  Húzom jobbra, majd elkezdünk a hűvösbe sétálni.

-Nem baj ha rágyújtok?-  Kérdezem tőle.

- Ha nekem is adsz, akkor nem. - Válaszol rögtön.

-Elrontottalak.-  Húzom el számat. Majd vissza rakom zsebembe a dobozt.

-Nem tőled tanultam.-  Mondja.

-Én is dohányoztam csak egy időután felhagytam vele, főleg hogy Namjoon nem díjjazta. - Folytatja, bólintottam, zsebemből kivette a dobozt, majd az én számba nyomott egyett, és a sajátjába is rakot egyet.

-Hol a gyújtó?-  Nyúl bele mindkettő zsebbe. Szerintem elfelejtette hogy ez nem az én pulcsim. Kezemből tűz jött elő.

-Mindent értek.-  Nevet fell zavartan, majd bele tartotta, ahogy én is. Majd így mentünk tovább. Egy idő után valami meleget éreztem balkezemnél, oda kaptam fejemet, és egy cuki dolgot láttam, megfogta kis kacsómat, elmosolyogtam és zavarba is jöttem rögtön, rám mosolygot, és hogy fokozza hogy zavarba vagyok össze is kulcsolta őket. De most én jöttem hogy zavarba hozzam, felpipiskedtem hogy puszit nyomjak arcára, és yeeeas! Ő Jött zavarba végre, ilyen is rég volt vagy tán nem is volt, hogy Yoongit zavarba hoztam. Nagy mosolyomat észre vette, majd derekamat megfogta, majd maga elé pörgetve hajolt közel arcomhoz, a mosoly lefagyot arcomról, annyira megijedtem, főleg úgy hogy nagyon közel volt hozzám, egymás levegővételét éreztük a másikon. Egy szerény mosolyt küldött felém, majd lassan közeledet felém. Szemeimet lehunytam, majd megéreztem azt a puhaságot. Öcsém de jól csókol! Olyan lágyan, olyan puhán érintjük egymást, lassan mozgatja párnáit, amibe én is próbálok becsatlakozni, mit ne mondjak ahoz képest hogy ez volt az első csókom, ügyes voltam, fejemben megveregettem vállamat. Nyakát átkaroltam, majd úgy csókoltuk egymást tovább. Sajnos nem végtelen a levegőnk amit beveszünk a tüdőnkbe, egyszer az is elfogyik, nekünk pl most.