Zsófi szemszöge

Éreztem valami rohanást a közelembe. Felálltam a sír előtt, térdeim remegtek, mint a nyárfalevél. Késem a mellkasomon egy mélysebet alkotott. Négy lény lélegzetét hallottam.

-Zsófi!- hallom meg bátyám remegő hangját. Sírásom jobban rám tört. Hallottam lépéseket felém. Remegtem, de próbáltam kicsit magabiztosnak tűni, megfordultam. A bátyám mögöttem térdelt, a három fiú, GD, Tabi, Charlie kicsit távolabb voltak tőlünk.

-Nagyot hibáztam, hülye voltam és egyáltalán nem gondolkodtam. Nem akarom, hogy a mi kapcsolatunk tönkre menjen. Nem akarlak a pokolba küldeni, azt akarom hogy mellettem legyél és boldog legyél. Gondolkoztam míg téged próbáltunk elérni. Nagyon sajnálom amit a fejedhez vágtam. Annyira megakartalak védeni téged és a családomat, hogy végül benneteket bántottalak meg. Kérdés nélkül hittem a rosszban. Azt gondoltam, hogy Yoongi nem szerelemből tette azt a harapást. Pedig gondolhattam volna azt is én hülye. A sok kicsi jel- mosolyodott el- nem gondoltam végig. Tőle már bocsánatot kértem, most te jössz. Remélem nem döntesz rosszul.- mindenki sírt, Namjoon a 'kör' közepén térdre borulva beszélt hozzám. Ezzel is mutatva, hogy megbánta. Nehéz volt a mostani helyzetem. Nem tudtam mit tegyek. Nem tudtam, bízhatok-e benne még egyszer.

-Tudom, hogy ez nagyon fájt neked.- beszél hozzám barátom Charlie.- De egyet ne felejts el, legalább Namjoon bocsánatot kért a tettéért amit az édesapád nem tett meg.-érvel barátom ügyesen. Szomorúan bólogattam, a sebem mellkasomon nagy hülyeség volt. Elkezdet fájni. Szisszegve fogtam oda. Vérem elkezdett kiömleni intenzívebben. Tabi megindult volna felém, de Jiyong megállította. A számat beszédre nyitottam, de nem tudott semmilyen hang kijönni. Erős volt a lánc a hangszállaimon. Könnyeim folytak, de nem annyira intenzíven, mint a szobámba. Namjoon felnézett ahogy meglátta vérző pólómat, két kezét szája elé rakta, úgy próbálta könnyeit mégjobban elrejteni.

Namjoonhoz sétáltam, és megöleltem szurikáta lényét. Egymás karjaiban sírtunk. Jiyong felhívott valami rendőrséget, hogy már megtaláltak, leállhatnak. Tabi meg a többieket riasztotta, hogy meg vagyok. Nagyon sok puszit kaptam arcomra, amit játékos "undorral" fogadtam.

-Fúj Namjoon!- töröltem le arcomat nevetve.

-Kérek 1 nagy doboznyi gumicukrot!- kötöttem orrára. Mosolyogva adott orrom hegyére egy puszit, ezzel megpecsételve ígéretét. Megfeszültem, pilláim nehezedni kezdtek, Namjoon sebemre nyomta kezét, ami segített, de iszonyatosan fájt.

-Mikor jönnek a mentősök?!- idegeskedik Tabi. Jiyong már rég nem volt velük, ugyanis a mentős kocsit irányította hozzánk. 3 mentős és 1 orvos pattant ki a kocsiból. Kettő a hátsó ajtót nyitotta ki, és ott ügyködött valamit, míg az orvos aki Xiumin volt és egy mentős választott szét minket.

-Zsófi, ezt te csináltad?- fogja le sebemet hyungom, nagyba bólogattam. Charlie segített neki, engem oda cipelni a kocsi hátuljához. Felültettek az ágyra és Xiumin ott ápolta le sebemet, míg a másik mentős aki jött hozzánk, Namjoont figyelte. Akik az ajtót nyitották, oda mentek a három fiúhoz beszélgetni.

-Ez jó mély, Istenem Zsófi.- fektet el az ágyon Xiumin, miután a kabátomtól és a pólómtól megszabadított. Egy melltartóba feküdtem alatta, míg ő sebemet varrta össze. Egyszer-kétszer felszisszentem.

-Még egyszer ilyen hülyeséget ne csinálj.- dorgál meg Xiumin. Arcomat megtörölgette nedves zsepivel, majd leápolta arcomon lévő kicsit látszódó piros foltot.

-Kész vagyunk Zsó.- küld felém egy bíztató mosolyt. Lassan segített felülni, a vágás fájt rá is fogtam.

-Haza mész pihensz, és a holnapi főpróbán próbáld ne megerőltetni magad, ja és Jin sok kajával etessen.- adja ki a feladatokat, miközben nekem és Namjoonnak is mondja. Segített pólómat vissza venni és kabátomat. Namjoonra tehénkedve szálltam ki a kocsiból. A mentős kocsi elhajtott, miután megtudták van kocsink és haza tudunk menni. Öten csináltunk egy nagy ölelést. Charlie miatt csak angolul beszéltünk, hogy ő se maradjon ki. Nevetve szálltunk be a kocsiba. Namjoon, Charlie és én voltunk hátul, míg a két idősebb elől.

-Engemet kiraktok majd a pláza sarkánál?- kérleli Gdragont Charlie.

-Nem jössz haza velünk?- kérdezi Namjoon.

-Szabad?- érdeklődik barátom.

-Persze.- biccent mosolyogva.

-Tabi ti is maradjatok, és akkor ünneplünk vagy mi.- szól előre Namjoon, olyan illedelmesen, hogy tőlem kapott egy pöccintést fülénél.

-Hé!- szól rám játékosan Nam.

-Gyerekek hagyjátok abba!- szól ránk Tabi.

-Igen Appa.- forgattam szememet miközben mosolyogtam.

-Pimasz vagy!- szólal meg Jiyong.

-Amúgy legalább a fiúk megtanulnak angolul beszélni.- jelentem ki csak úgy, miközben Jiyong felparkol a kocsival a ház elé.

-Igen.- neveti el magát Namjoon. Kiszálltunk a kocsiból. Yoongi és Jin rontottak ki elsőnek az ajtón. Yoongi engem megpörgetve, adott egy nagyon szerelmes romantikus csókot. Ahogy láttam NamJin párosnál se volt más.

-Azt hittem soha nem látlak.- döntötte homlokát az enyémnek. Kuncogva adtam neki egy kisebb csókot. Boldogan ölelgettünk végig mindenkit.

[...]

Az elkövetkező időd, nevetéssel és karaokeval töltöttük. Sajnos Charlienak elkellet mennie a főnök hívatta, így már egyel kevesebben voltunk. Elkezdtem Jinnel csinálni az ebédet, persze Jin rám szólt valamikor, hogy üljek le és pihenjek. Egy-két pillanatba Yoongi jött hozzám egy csókot lopni és a tányérról egy falatot megkóstolni, hogy milyen.

-Ügyesek vagytok.- ízlelgeti. Kaptam egy puszit, aztán elszambázott vissza a tévé elé. Valami akció filmet néztek. Vissza álltam segíteni Eommának. A zöldség aprítást adta ki feladatnak a drága.

-Drágám ide adod a sót?- kér meg Jin. Bólintottam neki, és odaadtam neki. Közbe játszottam a késsel, és véletlenül lejött a fa nyele. Az én kezembe csak a vas rész volt, míg a vágó asztalon a ketté tört fa.

-Volt egy késünk.- nevetem el magam. Jin nézi miért mondom ezt, ahogy realizálja mit csináltam elneveti magát. Taehyung érdeklődve jön hozzánk min röhögünk, majd a többieknek megmutatja a darabokat és ők is elnevetik magukat.

-Le se tudnátok egymást tagadni!- szólal meg Jiyong nevetések közepette. Kész lett az ebéd ami lassan vacsora is lehetett volna. az asztalt szét nyitottuk, hogy többen letudjunk ülni. Jimin és Jungkook segített megteríteni. Aztán le is ültünk enni. Jinnel nagyon finomat hoztunk össze.

Sokat nem ettem, de így is tele vagyok. Elkezdtek a többiek kérdezgetni a koncertről, de nem tudtak belőlem semmit se kihúzni, hozzá teszem a kérdések inkább olyanok voltak, amiket nem szabad tudniuk.

-És ki kell öltözni?- kérdezte Jungkook érdeklődve.

-Nem igazán.- mosolyogtam rá szelíden, picit buta kérdést rakott fel.

-És te milyen ruhában leszel?- kérdezi Namjoon.

-Az egyik szett, egy sima feliratos póló, farmerban, egy két kiegészítővel. Nem viszem túlzásba.- mosolygok rá szelíden.

-Már megijedtem, hogy valami semmilyen átlátszóba leszel. - kommenttel Gdragon.

-Nem láttad még a másikat.- válaszol Taeyang. Kérdőn nézek rá, de utána eszembe jutott.

-Az nem vészes.- legyintek. Igazat adva nekem Taeyang ad igazat.

[...]

Taehyung, Jungkook és Yoongi voltak besorolva mosogatásba. Több a szennyes, több ember kell. Mi addig elpilledtünk a nappaliba a tévét bambulva. Sokan voltunk alapjáraton, így is Jin Namjoon ölébe találta meg a tökéletes helyet, én a földön pihentem el párnámat szorongatva, amit fentről hoztam le.