Zsófi szemszöge

-Fiúk!-  Mentem be a 4 személyes szobába. 

-Igen?-  Fordul felém Taetae és JK, Yoongi szokás szerint aludt. 

-Bemutatom nektek egyik legfontosabb személyt egyben legjobb barátnőmet. - Raktam eléjük laptopomat. 

-Sziasztok Áfonya vagyok.-  Integet nekik Áfi. 

-Szia Áfzonya, jómagam  Jungkook vagyok.-  Mutat kozik be JK. 

-Szerény személyen Jimin.-  Mutatkozik be Jimin.

-Szerény mi?-  Szólal meg Suga a takaró alatt. 

-Én meg Taehyung vagyok.-  Mutatja meg Tae téglaalakú mosolyát. 

-Sziasztok, és aki ott hátul valamit morgot, ő kicsoda?-  Kérdezősködik Áfonya. 

-Ő Yoongi, csak lusta ide tolni a kufferját.-  Mondja szemetforgattva Jimin. 

-HÉ!-  Hangoztat Yoongs.

-Na megyünk, még bemutatom Eommát, és lerakom.-  Állok fel, majd kezembe véve a laptopot, megyek le a konyhába. 

-Eommaaaa!-  Szólítom meg.

-Nem vagyok Eommaaaa.-  Fordul meg Jin, de meglepődik mikor egy laptopot nyomok az orra alá. 

-Szia, Áfonya vagyok!- Integet neki Áfi. 

-Szia, én Jin.-  Mosolyog rá Eomma.

-A család Eommája.- Mondom hallkan, de azért, hogy mindenki hallja.

-Áfonya milyen nemzetiségű vagy?-  Kérdezi Jin.

-Ez az!-  Kiálltott fel Áfonya hírtelen, ami Jint meglepte.

-Végre valaki helyesen mondta ki a nevemet.-  Mondta gyorsan, valami érvnek.

-Amúgy magyar vagyok.- Mosolyog ránk.

-Az egy gyönyörű nyelv.-  Terül el Jin arcán egy szelíd mosoly. 

-Én is így tartom, neharagudjatok, de mennem kell, apa hív.-  Integet.

-Szia.-  Köszöntünk el, majd lerakta a vidinnyó chatat. 

-Akit most láttál, ő a legjobb barátnőm.-  Mondom mosolyogva, miközben összehajtom laptopomat. 

-Aranyosnak vélem.-  Mosolyog, majd leül a kanapéra.

-Zsóci!-  Szól Namjoon, miközben bejön a bejárati ajtón.

-Igen?- Figyelek rá. 

-Öltözz fell, majd utána elmagyarázom, kicsit hűvös van és pörögj.- Közöl Namjoon pár infót. Furcsáltam, Hova megyünk? Mi ez a pörgés? Mondjuk az nem zavar, de tőle annyira nem meg szokot. 

Fel vettem egy garbó  kötött pulcsit ami bézs színű, egy sima kék farmert, ami nincs össze szaggatva, és ennyi. Mivel hogy mondta Namjoon, hogy kicsit pörögjek, nem cicóztam a kinézetemmel. Pillanatok alatt lent voltam.

-Kész vagyok.-  Mondtam, Nam a kezembe nyomott egy felbontott borítékot, amit gyorsan kibontottam. 

Kedves Fiam és lányom! 

Ma este 19 órakkor találkozzunk a parkba, csak ketten gyertek! 

Üdv.: Apátok

Meg néztem telefonomon az időt, 3/4 19. Nagyon jó, szerencsére közel van a park. 

-Induljunk, hejcegnőm nem lesz semmi baj!-  Öleli meg Namjoon Jint, miközben beszél hozzá, akinek már szeme nedves. Majd Jin engemet is megölelt, eztkövetően tényleg elindultunk.

-Szerinted mit akarhat?-  Kérdezem Nammot.

-Nem tudom.-  Mondta, lassan, de oda értü nk a kicsi parkhoz.

Úgy 5 perc múlva egy ürge állt meg előttünk.

-Csak hogy eljötettek. - Néz ránk, "oly'" szeretet apánk.

-Mit akarsz?-  Vág a közepébe Namjoon.

- Igazából sokmindent, de az egyik, hogy ezt átadjam.- Vesz elő egy lapot kabátja alól.

-Mi ez?-  Kérdezi Namjoon.

-Egy kotta, még anyátoké volt, ő írta, a másik fele nem tudom hol van.-  Nyújtja át nekünk a papírt amit Namjoon el is vesz.

-Meg beszéltétek hogy csak Namjoon beszél vagy mi?-  Kérdezi apánk.

-Nem.-  Mondom neki, egy ravasz mosolyra húzza száját.

-Acca.-  Nyúlok érte, amit a kezembe is ad, elkezdtem tanulmányozni. Biztos hogy csak úgy nem adná oda, valamit akarhat.

-Mit akarsz?-  Kérdezem hirtelen felindulásból.

-Hogy értsem?-  Kérdezi.

-Csak úgy nem adnád oda anya cuccát, főleg úgy hogy valamiért utálod, és valamit akarsz cserébe.-  Mondom neki elméletemet. Elkezdtett tapsolni, kérdőn néztünk össze Nammal.

-Okos vagy te, alá becsültelek.-  Mondja.

-Nem mondtál újat.- Mondtam neki vállatrántva.

-Nos akkor mit akarsz?-  Kérdezi idegsen Namjoon.

-Ez egyszerű, a könyvet.-  Mondja lezseren.

-A francokat!-  Vágtam rá egyből.

-Milyen könyv?!- Kérdezi Namjoon.

-Oh.. Hogy Zsófi még nem mesélt róla?-  Játszotta túl a megdöbbentséget apám.

-Nem, nem mondtam semmit róla, majd mondom ha akarok, és te meg ne mondj semmit, mert amire gondolsz nem igaz!-  Mondtam neki.

-Miért akkor mi van benne, ha nem farkasok és hasonló lények?-  Kérdezi apám.

-Nem veled beszélem meg ezt.-  Mondtam neki idegesen. 

-Nos ha ennyit akartál mi megyünk is, a családunk vár otthon. -  Mondja Namjoon miközben megfogja kezemet.

-Oh... A család de szép is volt.-  Álmodozott.

-Csak volt, míg neked benem kattant az agyad.-  Mondtam neki. Éreztem elönti az egésztestemet a düh, gondolom Namjoon érezte az aurámat, kezemet fogó mancsa, hüvejk újjával elkezdte maszírozni kézfejemet. 

-Még mindig nehét feldolgoznod?-  Kérdezi mosolyogva.

-Nekem mást is felkell dolgoznom.-  Mondom neki, majd a kottát elrakom.

-Nem-nem, nem úgy megy az!  Cserébe kérem a könyvet!-  Nyújtja ki kezét. Van egy dolog amit senkise tud rólam, ugya van a könyvem, de hogy, hogyan hívom elő, vagy tűntetem el azt csak én tudom. 

Farzsebemből "elővettem" könyvemet, majd tenyerembe szét "terítettem", és a tenyeremből tűz jött elő és olyan volt mintha elégettem volna, pedig nem, csak vissza hívtam a vérembe, na ezt senkise tudja rajtam kívül. 

-TE TELJESEN MEGŐRÜLTÉL?!?!?!?-  Rival rám apám, Namjoon azt se tudja mi történik, szóval ő megszeppenve nézi a jelenetet. 

-Igen.-  Mosolygok rá, jött egy fekete köd, és csak úgy elszublimált.

-EZ MI A JÓ ANYÁM VOLT?!?!?-  Kérdezi Namjoon kiakadva.

-Majd haza fele megmutatom.-  Mondom neki, miközben megfogom mancsát, és húzom haza fele a sokkos Nammot. Kezdet mégjobban sötétedni, és lehülni az idő, kicsit közelebb húzódtam Namhoz majd így mentünk tovább. 

-Mi volt az a könyv, hogy apánk azt nagyon akarja?-  Kérdezi Namjoon.

-Azaz én könyvem, mint láttad a külseje nagyon régi, pedig annyira nem is. Öm.. ebbe rajzok vannak amiket én csináltam, leírtam a természetfeletti lényekről mindent amit tudok, és amit láttam, mivel hogy apa nem találkozott olyanokkal mint én, tudni akarja azoknak a gyengepontját, erősségét, és hogy, hogy nézznek ki, mert azt is lerajzoltam.-  Mondom neki. 

-De felégetted.-  Nézz rám kiakadva.

-De hogy!-  Nézek rá, majd előhívtam a tenyerembe a könyvet, ami tűz formájában megjelent.

-Akkor a gyújtómmal égettem volna föl.-  Mondtam neki. 

-Van gyújtód?-  Kérdezi Nam. 

-Akkor Jin nem mondta?-  Kérdezem tőle, miközben rá kapom tekintetem. 

-Mit kellet volna mondania?-  Faggat tovább.

-Nem tudom hogy reagálnál rá.-  Mondom neki. 

-Jin hogy reagált?-  Kérdezi. 

-Megértette.-  Mondom neki. 

-Akkor szerintem én is.-  Közli velem. 

-Hát jó.-  Mondom húzott szájjal. 

-Va..valamikor van, hogy rágyújtok.-  Mondom neki, érzem kicsit megfeszült. 

-Értem.-  Mondja, kicsit élesen szívja be a levegőt. 

-Ettől féltem.-  Mondtam neki, rám nézet. 

-Kérem a dobozt és a gyújtót is.-  Mondja Namjoon, szeme nem csillog, inkább volt teljesen sötét. Mondjuk ki örülne annak ha a huga dohányozna? Talán még én se, de belegondolnék a helyzetébe. 

-Nem.-  Mondtam neki. 

-Zsófi add ide, kérlek!-  Lett kicsit hangosabb, zsebembe nyúlva, kivettem a dobozt, és a gyújtót is, majd a kezébe vágtam, majd tovább mentünk.

Mikor a házhoz értünk, én gyorsan bementem, Jin jött velünk szembe, gyorsan megöleltem. 

-Hogy ment?- Kérdezi Jin, nem válaszoltam, csak elengedtem, majd felviharoztam a szobámba.

Saranghae

Mi ez JIN?!?! Na jó ássatok el! Nagyon jól nézki! 

<3