Zsófi szemszöge

Reggel csóri ébresztőmre kelek fel, ami mondjuk nem annyira jó dolog, hisz tudatja velem/velünk hogy "Reggel van, kelljé' fel te lusta dög!" Nehezen de kinyomtam az ébresztőmet, visszafészkeltem  magamat, Yoongira, amin egy picit meglepődtem, de utána eszembe jutott a tegnap este, bazsajogva pihentem el, mégjobban, ha lehetne még. 

-Jó reggelt!-  Derül rám Yoongi.

-Neked is!- Motyogom, miközben vissza dőlök tovább pihenni.

-Zsó lomhán kellni kéne!-  Szórakozik Yoongi a hajammal, ami engemet álmosítani szokott.

-Szup...er.-  Nyitódik ki az ajtó.

-Suga Hyung mit keresel itt?!-  Hallom meg Jimin hangját, Suga gondolom valamit csinált mert ajtó csukódást hallottam.

[...] Kb. 15 perc múlva, mert vissza aludtunk, egy hangos ajtó nyitódásra riadok fel.

-JÓ REGGELT GYEREKEK!!!!-  Hallom meg oly' szeretet bátyám hangját, valami vakító fény a szemhéjamon keresztül zavar.

-Na, J-Hope, Zsófi, Suga kifele az ágyból!!!- Tapsol kettőt Nam.

-Álmos vagyok!!- Nyavalyog Yoongi.

-Gyertek!-  Húz fel minket üllő helyzetbe, én még alig-alig nyitogattam ki szemeimet, nagyon fáradt vagyok.

-Na öltözni mosdani hasonlók, gyerünk egy-kettő.-  Csesztet minket Namjoon, fel álltam, majd ruha szekrényemből ki vettem egy mai szetett ami egy térdnél szakadt fekete nadrág és egy fekete ing aminek az alja és az újja vége átlátszó anyagszerű de mégis fekete.

Átmentem a fürdő szobába, majd ott átvettem ruháimat, majd vissza mentem szobámba ahol már senki nem volt, levettem telefonomat a töltőről, majd megnéztem az értesitéseimet, ami pár üzenetből állt, de nem voltak annyira fontosak. Kimentem szobából, majd a nevetés irányába vagyis lefele.

-Jó reggelt!- Mentem a kávéfőzőhöz majd a kedvenc bögrémbe bele öntöttem a finom kávét.  

-Neked is!- Szóltak vissza a többiek, leültem Jimin mellé majd én is neki fogtam a finom reggelihez ami szendvics volt.

-Zsófi!- Szól Jin. 

-Igen?-  Nézek rá. 

-Majd az orvosi papíraidat ide adod?-  Néz rám, elgondolkoztam hogy mik vannak benne. 

-Öööm....aha.-  Bólogattam, majd eszegettem tovább.

-Na mivel hogy szombat van, jönnek majd vendégek úgy majd 1 óra múlva.-  Mondja Namjoon. 

-Oké.-  Mondtuk, majd felláltunk az asztaltól, ugyanis befejeztük a reggelinket.

-Hadjátok majd elmosogatok.- Mondtam a többieknek, megköszönve ment mindenki a saját dolgára, vagyis azt gondoltam...persze, hogy nemlehetek egy kicsit egyedül....

-Zsófi!- Szólít meg Namjoon. 

-Yap?-  Mosogatok tovább. 

-Majd járni fogsz pszichológushoz.-  Dől neki a pultnak, megálltak a kezeim,  nem tudtam elhinni, mi a szarnak? Eddig is megvoltam nélküle, vagyis tudtommal meg voltam annak hiányában... 

-Miért?-  Nézek rá hitettlenkedve. 

-Úgy gondoljuk hogy nem mindent mondasz el nekünk, lehet nem bízol meg bennünk, és a pszichológus a  múltadat rendbe rakná.-  Mondja Namjoon elégkomolyan.

-1. Ha az én nézőpontom szerint a családtagjaimnak vagy legjobb barátaimnak nem mondom, akkor szerinted  egy vadidegennek elmondom? Ez ugye csak vicc? 2. Eddig is megvoltam a pszichológus nélkül, akkor most minek?- Folytatom a tanyárok elmosását. 

-Szerintünk az nincs jól, hogy nem nyílsz meg hanem bezárkózol a...- Nemhagytam hogy befejezze. 

-A saját kis kuckómba? Szerintem mindenkinek van.-  Raktam a szárítóra a elmosott edényeket. 

-1.Ne vágj az idősebb szavába, mert nem illik és mert büntetésben lesz részed 2. De szerintem ennyire nem kéne, nyílj meg az emberek fele.- Mondja, az elejét szigorúan, míg végefele mosolyogva. 

-A büntetést leszarom, sokkínzáson mentem már keresztül, a másik, nagyon sok emberrel találkozom napiszinten....- Láttam hogy lesokkolta a válaszom, bár nem meglepő, ha a másik az arcába vágja hogy "Amúgy sokkínzáson mentem keresztül" ez annyira megse lepett.

-Hol találkozol napiszinten sokemberrel?-  Kérdez egy kicsit később. 

-Táncórákon veszek részt, bmxezek, ez álltal kimegyek a pályára ahol dok az ember, osztálytársak, gördeszkázás ott is van ember, barátokkal kiszoktunk kapcsolódni, ott barátok vannak, versenyekre járok, régi iskolás osztálytársaim, és még sorolhatnám... Nos kielégítő volt a válaszom?-  Nézek rá, bólintegyet.

-És ezeket a dolgokat miért kell fogóval kihúzni belőled?-  Nézrám.

-Nem tudom.-  Rántok vállat, majd törlöm le az asztalt.

-Én nem értelek.-  Fogja fejét Namjoon.

-Én se magamat.-  Mondom mosolyogva.

-Akkor miért ellenzed a pszichológust?- Nézrám hitetlenkedve Nam.

-Mert......- Halkultam el.

-Tipikus női válasz... Igen?-  Mondja fáradtan Namjoon, amin én csak elmosolyodok.

-Mert nem, és kész!-  Mondom egyelhatározotabban.

-De legalább próbáld meg!- Mondja Nam, ehhez nem igazán tudtam mit hozzá szólni szóval csak álltam előtte mint egy oszlop vagy cölöp. 

-Mi lenne hogyha levelet írnál nekem.- Mondja kis gondolkozás után, felkapom erre a fejem. 

-Miről?- Fürkészem arcát. 

-Magadról, mit érzel, minden ami te vagy, csak a szobámnkba kell egy papírt hagynod.- Teszi vállamra kezét, bólintottam egyet bizonytalanul, miután végig gondoltam. Pont telefonon hívták, szóval szerintem mennie kellene.

-Ezt felveszem, mehetsz utadra, de ha jönnek a vendégek akkor gyere le. Mondja nekem, miközben megnézi kihívja. 

-Persze hogy lejövök, nem vagyok annyira izé'.-  Mondom neki, majd otthagyva, mentem fel a szobámba, ahol J-Hope pont zenét hallgatott. 

-Sziaa, bocsi.-  Mentem az íróasztalhoz. 

-Hello, semmi baj.- Bújt vissza telefonjába, én felkaptam a rajz tömbömet, majd kikerestem az egyik karakteremet amit beakarok fejezni, majd bebújva én is az ágyba folytattam tovább rajzomat. 

[...] Már vagy kettő óra eltelt, a rajzom kész, de vendégek sehol, vagyis nem jöttek fel szólni hogy itt vannak. Fülesemet kiveszem fülemből, azt vettem észre, hogy Hobi sincs a szobába, hogy nem vettem észre, hogy felszívódott? Ennyire belemerültem, vagy mi a szösz? Rajzomat megfogva, nyitottam ki a szobánk ajtaját, folyosóra kilépve, mentem a hang irányába, ami a nappli volt, lassan mentem le a lépcsőn, mégis a hangzavar egyre halkult el. Mikor leértem, összesen 10 ember nézett rám, Namjoonnékkal együtt. 

-Sziasztok!-  Köszöntem nekik, végig néztem a három vendégen és meg akadt a szeme a zöldhajú férfin. 

-Zsófi, ő itt GD, mellette Deasung, és szomszédságában Seungri.-  Mutattja be őket Nam.

-Szia.-  Köszönnek nekem, én csak félve de integettem nekik, majd leültem Jimin mellé.

-Mit csináltál fent?- Érdeklődik Taehyung.

-Rajzoltam.-  Adom oda neki rajzomat, a többiek mint köré gyűlnek, majd ámulkodva nézik rajzomat. 

-Ez GD!-  Hangoztat Kookie. 

-Ezen vagyok én is ledöbbenve.-  Dőlök hátra.

-Akkor te még velünk nem találkoztál?-  Tudakol Seungri, nemlegesen megráztam fejem. 

-Akkor hogy?-  Kérdezi Deasung. 

-Ha én azt tudnám, jó lenne.-  Mosolyodtam el, Jin felált majd ment a konyhába gondolom ebédet csinálni.

-Megnézhetem a rajzot?-  Kérdezi GD miután visszakaptam műalkotásomat, mosolyogva oda nyújtottam neki. 

-Nagyon ügyesen rajzolsz.-  Jelenti ki Deasung. 

-Köszönöm.-  Derülök el mégjobban. 

~sharanghae~