Zsófi szemszöge

Miután felvettem kabátomat, még gyorsan ránéztem a többiekre, jólvannak-e, szerencsére mélyen aludtak.

Kimentem az udvarra, majd elővettem cigimet, majd gyújtómmal rágyújtottam. Közbe agyalok.

 Miért aggódnak ennyire? Hisz tudok magamra vigyázni, persze  amikor apámmal találkoztam, az meglepett. De mit kellet volna tennem? Vagy egyálltalán hogy kéne az erőmet amiről Nam beszélt megtanulnom, azt se tudom, hogy hívjam elő. Valami neszt hallottam ott a kocsi mögűl, elnyomtam a füstőlnivalómat, majd előkapva pisztolyomat, mentem lassan közelebb a járgányhoz. Mikor a négykerekű egyik oldalához értem, érzékelem, hogy ott van a másik oldalon valaki, gyorsan a kocsi háztetőtt átugrottam, majd ráugrottam a betolakodóra, aki felvisított, milyen ez a betolakodó?!?!? TAE????? Hogy rohadjanak meg!

-Zsó kérlek ne lőj meg!-  Mondja Tae rémülve, leszálltam róla, majd az egyik célkeresztett találtam el, ami kivolt tűzve a homokba. Dühös voltam, de nagyon.

-Miért vagy itt?-  Kérdezem tőle, miközben stukkeremet elrakom, majd elfordulva Taehyungtól, megyek a kocsi másikoldalához.

-Féltünk.-  Mondja visszafolytott sírással, nem látom, de tudom, hallom a hangján. Ah mit csináljak, dühös vagyok rájuk, viszont nem akarom hogy sírjon.

Ah... a jégszívemet gyorsan megtudta olvasztani, visszamentem Taehyung mellé, leguggoltam, majd körülfogtam.

- Nem akartalak megijeszteni.-  Ölelem szorosabban, elkezdett szipogni.

-Zsófi mindenrendben? Lövést hallottam.-  Jön ki JR. Felálltam Taehyunggal az oldalamon.

-Nincs semmi, én voltam.-  Mondtam neki, a törölközőben álló krapeknak.

-A ruhádat odaraktam a fürdővel szembeni szobába.- Mondom neki bazsalyogva.

-Szia Taetae.-  Int mellettem lévőnek boldogan, majd visszamegy. Taehyungot bekisértem, majd őt is körbe vezettem.

-Jól kiütötték magukat.-  Stílör  végig a csapaton Tae.

-Bizony.-  Sóhajtok fel.

-Zsó még mindig haragszol?- Kérdezi félve Tae.

-C..csak szívettépő .-  Mondom neki, lehajtott fejjel.

-Aggódunk.-  Mondja, miközben közelebb jön.

-Tudom, de vannak kerítések, szóltam hogy nem kell ellenőrizni, máskor milyen módon szóljak hogy ne kövessetek?! Ötletem sincs, de biztos megoldanám.-  Akadtam ki egy kicsit.

-És mi lenne ha bíznál bennünk?-  Fokoz kicsit hangján.

-Nem tudom.-  Mondtam neki.

-Vagy inkább nem tudsz!-  Méreget kicsit ingerülten Taehyung.

-És ha okot adtok rá, hogy nebízzak bennetek?- Faggatózok. 

-Például?-  Kérdezi.

-Teszem azt,  most,  mondtam nemkell küldeni senkit, erre majdnem lelőtelek! - Mondom neki.

-De nem történt meg!-  Mondja.

-De rosszabb is lehetettvolna, és begyógyítani nem tudom, ugyanis olyan golyó van benne, amit én fejlesztettem ki.-  Mondom neki.

-És mi van JR-vel?- Kérdezi Tae.

-Mivan vele?-  Dőlök neki a konyhapultnak.

-Ő benne egyből megbíztál!-  Növeli még jobban hangját.

-Honnan veszed?-  Kérdezem.

-Hallottad mit beszéltem vele?-  Kérdezem tőle.

-Nem, csak látom.- Mondja.

-Elég baj, ha így gondolkodsz.-  Mondom neki.

-Azt gondolta, hogy azért ültettem az én kocsimba, mert ő más mint mi, érted? Félnie kell egymásik fajta élőlénytől, mert megölhetik, vagy elitélhetik, szerintem ez kurvára nem normális, és képzeld örülök hogy van meg minden, de kevesebb dolgot mondtam el neki mint nektek, szóval itt van hogy kibenbízok a legjobban, persze ezt lehet építeni, lehet rombolni.-  Mondom neki, könnyes szemmel.

-Én is félek sokszor!-  Mondja Taehyung, már-már könnyes szemekkel.

-Én is, mégis próbálok pozitívan hozzá állni mindenhez, és ahogy látom sikeresen.-  Mondom derülten.

-Mi nem olyanok vagyunk mint te.-  Mondja Taehyung.

-Nem is azt mondtam, csak sajátmagunkhoz pozitívabban kellene hozzáállni mindenhez, de mindegy is.- Mondom neki legyintve, Dino elkezdet mocorogni, a kanapéról majdnem le is esett, de Tae és JR gyorsan oda ugrottak, majd vissza bugyolálták.

-Gyertek csinálok vacsorát.-  Mondom nekik, miközben a hűtőbe kezdek el kutattni.

-Tae jó lesz a vér?-  Kérdezem tőle, szomorúan de bólintegyett.

-JB te mit kérsz?-  Kérdezem tőle.

-Nekem egy szendvics jó lesz.-  Mondja szomorúan.

-Taehyung!- Szólítom meg.

-Igen? - Hallom hangján hogy szomorú.

-Attól hogy összeszólaltunk, még ugyanúgy imádlak, csak ez kicsit szarul esett.-  Mosolygok rá, egy fokkal boldogabban, de bólint.

-JR, te meg ne félj, senkitől és semmitől, elégerős vagy, és neaggódj ha a soron kívűl vagy, az csak jó jel.-  Mosolygok rá, derülve néz rám, majd takargatja Tae-vel tovább a többieket.

-Na, a vér itt van, és a szendvics is!-  Rakom az asztalra őket.

-Köszi.-  Ülnek le.

-Zsó te nem eszel?-  Kérdezi Tae.

-Nem vagyok éhes.-  Mondom neki.

-Zsófi ha mi nem hozunk el apukádtól, akkor mitörténe?-  Kérdezi félve V.

-Vagy Magyarországra költöztem volna, vagy idejöttem volna, vagy vissza mennék a régi sulimba, ami bentlakásos.-  Mondom neki.

-Magyarországra?-  kérdezte JR.

-Aha, a nyelvet jól tudom.-  Mondom mosolyogva, felvinnyogott a telefonom, gyorsan megnéztem, ah... messenger, azonbelülis Yoongi.

-Ki van akadva hogy itt vagy.-  Mondja V.

-Most nem érdekel, sokszor vagyok itt, megvédeni meg megtudom magam.- 

-Apád?-  Kérdezi Tae.

-Jó, fene tudta hogy árammal csap meg!-  Duzzogok be.

-De leterítettem a földre.-  Mosolygok el.

-Ennyire nem jófej az apukád?-  Kérdezi JR.

-S..sajnos nem.-  Mondom neki, kicsit gondterhelten.

-Ne haragudj, nem akartalak.- Folytatta volna, de közbeszóltam. 

-Hagyjad, nem bántottál meg.-  Mosolyogok rá.

-Szerintem Suga hyung nem éppen nyugodt.-  Mondja ijedten V, miközben a telefonját nézi.

-Honnan gondolod?-  Kérdezem, miközben meg nézem a messengert.

                Messenger

ASwag Zsófi gyere haza!

ASwag Oda megyek!

ASwag Meg találom azt a JB gyereket.

Zsófi 1. JR  2. Baszod állj már le! 

Eomma Zsófi! 

Zsófi Nem kell ide jönni, majd ha haza megyünk, megbeszéljük. PONT.

Jooni Szavadon foglak.

ASwag Én meg a tűzön

Eomma Yoongi! Ez nem volt szép. Meglepődtem Yoongin, ez szíven nyilallt.

Zsófi Én meg a lelkeden <3 Írtam neki, majd elraktam a telefonomat.

-Ne haragudjatok, de a falkám hív.-  Haza kell mennem. Áll fel JR.

-Vigyelek haza?-  Kérdezem.

-Nem kell futva meg teszem, köszönök mindent, majd a suliba tali.-  Ölelmeg minket, majd elhagyta a házat.

Elkezdtem gondolkozni, mit tenne most anya? Hm...ő biztos megbeszélné, ahogy én is, de mit mondana? Kár hogy nem tudom tőle megkérdezni. Nagyon hiányzik, sajnálom hogy nem tudtam megmenteni. Az a gond, hogy azon kívül nem emlékszem a lefogóimra, csak hogy a kezükön oda volt varrva egy skorpió, és ennyi....

-Megyek megnézem a többieket.-  Simogatja meg hátam V, majd felállva megy az alvóbandához. Én csak bólintottam, és merültem is vissza gondolataim közé.

 

         ~ Saranghae~