Zsófi szemszöge

Babusgatásra kelek föl, vagyis arra hogy valaki cirógatja a hajamat, közbe hozzám szöveggel.

-Zsófi kellj fel.-  Szólongat Deasung. 

- Hüm? - Fordulok át a másik irányba, de a kezembe a tű bentebb nyomódik a kelleténél.

-ÁÁH!-  Jajdulok fel, persze erre kinyitódik a szemem, és eltűnik az összes fáradtság. 

-Hogy rohadnál meg, tee! Te rohadt tű! Mi a francért van bennem ez a szutyok is!-  Mondom magyarul.

-Woaw, te aztán hibáztatod a tűt!-  Nézz rám nagyszemekkel Deasung, felnevettem, de azért kezemet meg maszíroztam egy kicsit.

-Miért kellet felkellteni?-  Nézek rá álmosan.

-A többiek kérdezik mit hozzanak neked reggelinek és inni.-  Mutattja a telefonkijelzőjét hogy hívásban van.

-ÚÚÚÚ zöldteát, ééés nem tudom amit Jin kitalál.-  Vonok vállat.

-És unalom üzőnek mit hozzanak?-  Kérdezi Deasung.

-A laptopomat egy fejhallgatóval.-  Mondom neki. Deasung még beszélget a többiekkel, míg én a füzetért nyúlok. És elmélkedni kezdek.

Akkor apa hipnózis vagy mi a szent valami alatt volt, de ha az alatt is volt, ki akart ártani anyának? A skorpiósok kik voltak? Egyálltalán mit jelent a skorpió hogy az  van a kezükön? Áh nekem ez sok. Dőlök hátra gondterhelten az ágyamba. 

-Gondterheltnek tűnsz.- Mondja Deasung.

-Az is vagyok.-  Mosolygok rá keserűen.

-Tudok segíteni?-  Kérdez félve.

-Hát mindjárt meg láttjuk.-  Mondom neki, miközben mégjobban elemezni kezdem a rajzokat.

-Ugye itt vannak a skorpió tetkósok, már azt nem értem miért van mindnyájukon tetkó, apámat ki manipulálta és miért, egyálltalán miért ölték meg anyámat, és miért pont ezzel a karddal.-  Mondom neki elméletemet. 

-Huh.-  Mondja Deasung miközben a rajzot nézi. 

-Hát ja, én is így vagyok vele.-  Mondtam neki keserű mosollyal.

-Amúhy ne haragudj ha tiszteletlen vagyok, csak sokan meg engedték így hozzá szoktam, hogy nem kell finomkodni.-  Mondom neki komoly arccal.

-Nem zavar, sőt sokkal jobb nekem. - Mosolyog rám.

-Te láttál már kódolt nyelveket, vagy ha jobb kódolva szövegeket?-  Kérdeztem meg.

Kis gondolkozás után bólintot.

-És mit írt?-  Nézzek rá csillogó szemekkel.

-Nem értettem, ezt nem tudtam meg fejteni.-  Mondja miközben telefonját kapja elő, és belépve a gallériába nyit meg egy fotót, ahol kódok vannak.

-Woaw! Ezt gyorsan leírom ha nem baj.-  Vettem kezembe a tollamat.

-Csak nyugodtan.-  Mondta, majd elkezdtem másolni.

-Ez amúgy honnan jött?-  Kérdezte.

-Mikor Hyungékat kérdeztem úgy néztek rám, mint akik szellemet láttak, és én is láttam egyet, csak azt meg tudtam fejteni.-  Mondom neki.

-És ezt meg tudod fejteni?-  Kérdezi reménykedve.

-Meg próbálom, de nem igérek semmit.-  Mosolygok rá.

-Rendben.-  Derül  rám.

-Sziasztok!-  Nyit be Jimin, Taehyung és J-Hope, kopogás nélkül, nem is ők lennének.

-Sziasztok.-  Ölelem meg őket. 

-Itt a reggeli,  tea, és a laptop a  kért cuccokkal. - Rakják a kis komódomra a szatyrot, és a laptop táskát.

-Köszönöm.-  Mosolygok rájuk.

-A többiek merre?-  Kérdezem. 

-Nézz má' mi nem is vagyunk jók!-  Mondja Jimin a fiúknak. 

-De, jók vagytok.-  Nevetek fel.

-Suli van, nekünk is kell mennünk, Namjoon tartja az első órát azért tudtunk jönni.-  Mondja J-Hope.

-Áh értem.- Mosolygok.

-Majd lejegyzetelitek amit mondot?-  Nézek J-Hopera inkább.

-Persze.-  Mondják szinkronba.

-Sajnos csak ennyire tudtunk bejönni.-  Mondja Taehyung.

-Akkor megyek veletek mert nekem is mennem kell.-  Áll fel Daesung.

-Oké Zsoké.-  Mosolygok rájuk, majd mindegyikőjüket megölelem, és kimentek. 

[...] Míg egyedül voltam, reggeliztem,  dalszövegeket írtam, zenéket hallgattam, vagy a tánc társaimmal beszélgettem msn, és próbáltam megfejteni amit Daesung mutatott. 

Most olyan 20 óra lehetett, fejtegettem megfele a kód nyelvet, picit sikertelenül. Kopogásra leszek figyelmes.

-Gyere!-  Szólok ki, majd Jungkookék jönnek be rajta.

-Mi ez a sok jegyzet?-  Kérdezi Jimin köszönés nélkül. 

-Neked is szia Chim.-  Mondom neki mosolyogva, a többiek megöleltek ahogy Chim is.

-Jobban vagy?-  Kérdezi Jin.

-Aha, isteni volt a reggeli, az ebéd, az szokásos Kórházi, de elment-  Mosolygok rá.

-Akkor jó.-  Derül rám, majd Namjoon kezét fogja, ami megmelengette szívemet. Há' őket ágymásnak teremtették. 

-Mi jót csinálsz?-  Ül le mellém Yoongi.

-Rejtvényt fejtek.-  Adom neki oda az egyik jegyzetemet, míg laptopomon bezárom a YT-t. 

-És eddig hogy megy?-  kérdezi J-Hope.

-Eddig sikertelenül, lehet túl bonyolítom mint mindent, de jaaa~. - Vakartam meg tarkómat. 

-Nézd!- Mutat a papírra Yoongi.

-Hangközök rajta hangjegyekkel.-  Mondom neki, mi van a papíron. 

-Igen, de ezek ábécés nevek, és számok is lehetnek nem?-  Kérdez rá, mintha várná hogy rá jöjjek.

-De.- Adok neki igazat. A számok amik ki jöttek. 2016 

-Ez lehet egy évszám is.-  Mondja Taehyung.

-Igen, de egy irányító szám is.-  Mondja Namjoon, a papírt nézve. 

-Meg nézhetem a google térképen?-  Nézz rám Hobi.

-Persze.-  Elvette a laptopomat, majd az irányító számot beírta, az arca értetlenséget mutatott.

-De hisz itt csak erdő van, és utcák.-  Nézi a képernyőt. 

-Szerintem irány aludni. - Tapsol kettőt Namjoon. 

-De izé'. - Ássítottam egy nagyot, de nem felejtettem el a mancsomat a szám elé rakni. Felnevettünk rajtam.

-Na  fekvés!-  Veszi ki ölemből a laptopot, míg Yoongi a papírokat rakja az éjjeliszekrényemre. 

-Jóh, majd holnap megnézem.- Bújok takaróm alá, mindenki megölelt.

-Jó éjt!- Köszönnek el.

-Nektek is!-  Integettem nekik. Majd az ajtóval együtt én is becsuktam szemeimet, majd zuhantam mély álomba. 

[...] Pirkadat van.  vagyis úgy gondolom, hisz szószerint kibaszták az ajtót. 

Drágalátos barátaim, azaz Woni és a többiek jöttek be, megrezzentem az ajtó csapódására és a hangos zsivajnak.

-Kapnátok be! Nem budi ajtó!-  Mondtam nekik morcosan, majd próbáltam vissza aludni.

-Szia neked is.-  Simít végig karomon Woni.

-Na mizu mit mondott az orvos?- Kérdezi Woozi leülve.

-Ma haza mehetek, gondolom még van egy vizsgálat oszt' ha jó, világgá engednek.-  Mondom nekik.

-Láttam a kamerákba hogy seggedre estél a föld rámpán.- Nevet fel Dk.

-Ha ha nagyon vicces.-  Forgatom meg szemem.

-És hogy érzed jobban vagy?-  Kérdezi Bobby, ő pont a mádik oldalamra ült B. I mellé szóval fel kellet ülnöm hogy mindenkit lássak.

-Jaa meg vagyok szerintem, bár az összes hobbim hiányzik, és a suli is.- Mondom szomorúan.

-Na ne szomorkodj még csak csütörtök, holnap bemehetsz és hétvégén jössz gyakorolni.-  Mondja Bobby.

-És még a hangoddal is kell kezdeni valamit.-  Mondja B. I.

-Nem lenne időmse zenéket felvenni, bemenni a stúdióba, nekem ez most lehetetlen, így is 2 energia italt iszok 3 naponta hogy túléljem a hetet.- Mondom nekik húzott szájjal.

-Energia ital?! Zsófi itt a káros kicseszet cigarettád az legyen már elég!- Szíd le Woozi, attól függetlenül hogy a barátom és tanárom, elő szokott jönni a tanári stílusa, vagy a szülői.

-Elvették, és ezt találtam ki, persze a dohányra is kitaláltam valamit. - Mosolygok rájuk.

-Én szépen kérlek legalább az egyikről szokjál le.-  Szól DK.

-Megpróbálom.-  Mosolygok rá.

-Na nekünk mennünk kell.-  Áll fel Bobessz.

-Ne má' még csak most jöttetek!- Mondtam neki.

-Ne haragudj de suli van nekünk.-  Mondja Woozi.

-Oké.-  Öleltem meg őket.

-Pussz, köszi hogy benéztetek.-  Integttem nekik még elnem hagyták a kortermet.

Sziasztok most jöttem haza tárborból! <3 Saranghae