Majd kicsöngettek. Gyorsan összepakoltam, aztán pár osztálytársammal már lent is sorakoztunk az ebédet várva. Nagyon éhes lettem.  Valami fura kaját kaptunk, nos nem nézett ki jól, de finom volt cserébe. Még csak JHope és én ültünk a asztalunknál. Egy ideges Namjoon közelített felénk. Leült mellém, és felém fordult a székkel.

-Jobb hazugság nem jutott eszedbe?- Csessz le bátyám.

-Nem igazán-. Válaszoltam neki.

-Basszus bármit mondhattál volna, versenyen voltál, kórházba, tábor, utazás, de tényleg bármit, miért pont ezt?- Akad ki Nam, hallkan beszél, mégis ideges.

-Talán azért, mert ez ment a fejembe vagy, mert örülök, hogy már nincsen.- Próbáltam neki értelmes választ adni. Már Yoongiék is leültek hozzánk.

-Ami a nyakadon van, azt majd otthon megbeszéljük. Nem érdekel ki volt, de megbánja, hogy hozzád ért.- Állt fel idegesen Namjoon.

-Hé! Nyugodj már le, egyél te is ilyet, csúnyán nézz ki, de finom.- Biccentek kajám felé.

-Hogy nyugodjak meg?!- Beszél hallkan ugyanúgy. Feje egyre idegesebb lett, észrevettem mindjárt összeesik az idegtől. Megfogtam üvegemet, amibe hideg víz volt és arcon locsoltam vele. Az éttermet csönd lepte el egy darabig. Aztán kicsi sugdolózás.

-Ez kellett, köszi.- Töröli Namjoon arcát pólója aljába. Taehyungék elnevették magukat.

-Bocsi, megcsúszott a kezem.- Beszéltem hozzá, nevetve bólogatott.

-Ezt majd megbeszéljük. -Hagyja el az asztalt és megy vissza ebédelni. 

-Engem Namjoon megfog ölni.- Motyogja, kérdőn néz Jimin Yoongira. 

-Én haraptam meg Zsófit.- Hajtja le fejét. Bíztatóan az asztal alatt simogatni kezdtem kézfejét.

-Te megkattantál?!-  Akad ki Jimin, ütőere kilátszódott nyakánál. Annyira ideges lett.

-Hé nyuggesz van.- Próbálta Taehyung  a kedélyeket csitítani. Nem igazán sikerült. Végül Jungkooknak sikerült lenyugtatnia.

-Ordító csönd vagyok.- Motyogtam orrom alatt. Yoongi kezemet az övével összekulcsolta, és bíztatásként megszorította. Én befejeztem az ebédemet, őszintén szólva elment az étvágyam. Yoongi kezét elengedve, fogtam meg kétkézzel a tálcámat és vittem vissza. 

-Kimentem levegőzni.- Megyek a többiekhez vissza, felkaptam táskámat, majd kimentem az ebédlőből. Régen dohányoztam, de most újra hozzá kell nyúlnom. Kivettem egy szállat és a dohányzós területre mentem. Ott meggyújtottam, és megszívtam ezt a bűzrudat. Ahogy a testem átjárta a nikotint, úgy nyugodtam le. Mindent szívásnál, és kifújásnál. Egy idő után, éreztem jönnek felém. Kinyitottam a szemem, a ripacs csapat jött felém. 

-Csak nem drog van benne?- Kötözködik a fővezér abba a hármas bandába.

-Nem, de nem akarnál lekopni rólam?-  Szólok hozzá úgy, hogy rá se nézek.

-Egy dolgot mondok, próbáld magad távoltartani Jungkook Oppáéktól.- Jön képembe. 

-Mi lesz ha nem? Lefizet apukád?- Nézek rá kihívóan. 

-A barátnőimmel elintézlek.- Csettintget itt nekem. 

-Azt megnézném.-  Röhögtem képébe, cigimet elnyomtam, majd kidobtam a kukába. Az egyik csaj a hajamat megfogta és úgy próbált ráncigálni, de megfogtam torkánál fogva, ezáltal elengedett. Kicsit megszorítottam, hogy érezze a törődést. 

-Kertész Zsófia!- Hallom meg bátyám hangját, egyből elengedtem a csaj nyakát, aki végre levegőhöz tudott jutni. Namjoon idegesen jött hozzánk.

-Ki kezdte?!- Kérdezi idegesen. Egyből egymásra mutattunk, amin elnevettem magam, a három csaj kérdőn nézett rám.

-Gerinctelen gyökerek.-  Hagytam ott őket, és mentem a kocsihoz, ahol Jiminnék már bent ültek, szerencsére a hűvös szél, nagyjából elmosta a füst szagát. Beültem leghátra Yoongi mellé. Namjoon jött idegesen három tájékoztatóval a kezében. Beszállt Jin mellé, addig Eomma kiállt a kocsival és haza fele hajtottunk.  

A kocsiban síri csend volt. Nekem semmi kedvem se volt emberek között lenni. Most kis magányra volt szükségem, amit a haza út alatt csak a fejembe tehettem meg. Legalább addig is hátha Namjoon kedélye is lenyugszik. Sőt nagyon remélem. Azt is, hogy az én kedélyem is lenyugszik. 

Kiszálltunk a kocsiból, táskámat kezembe felvittem a szobámba. Yoongi is így tett, majd egy homlokpuszi után kiment a szobából. Érezte, hogy nekem a magányra van szükségem. Leültem a pufra, és térdeimen támaszkodva, túrtam bele kétkezemmel hajamba. Ideges voltam. Szívem hevesen dobogott. Könnyeim potyogtak, némán sírtam. Lehet, hogy fáradt vagyok és így adja ki a testem, de így régen sírtam. Remegtem az idegességtől. Az egésznap lefutott a fejembe. Namjoon ideges arca jobban síró görcsre késztetett. Remegőlábakkal a zongora elé ültem. Felnyitottam tetejét, a védő anyagot levettem a billentyűkről és a zongora tetejére raktam. 

Halkan kezdtem el pittyogni a fehér-fekete billentyűkön, ne zavarjam a többieket kirohanásommal. 

A VIDEÓ FENT VAN!

Ahogy jobban beleéltem magam a zenébe, egyre jobban facsarodott össze kicsi szívem. Amit már sokszor összetörtek, széttéptek, de mindig megragasztottam a sebeimet. Most is így akartam tenni, de nem ment. Most a sebtapasz nem akart szívemre tapadni. A zenében, jött a 3/4-es rész, ami azt jelenti, hogy minden zenében körülbelül a 3/4-ik résznél van egy más fajta zenei stílus, ezáltal felkeltve a nézőt, hogy ne aludjon, unjon bele. Utána jön a  a végén a refrén, ami arra ösztönzött, hogy vegyem vissza a hangot. Lágyabban üssem le a hangokat, hisz a vége fele járok. 

Ahogy a zene véget ért, én úgy kuporodtam össze a kis széken, és mégjobban folytak a könnyeim. Remegő kezekkel vettem elő zsebemből telefonomat. Nekem most Eomma kell. Beírva jelszavamat, nyitottam meg a Kakao talk-ot és írtam rá Eommára privátban.

Drágám Jin, ráérsz? 

PinkEomma Persze Drágám, menjek fel? 

Drágám Igen 

Ahogy írtam neki választ, el is dobtam a telefonomat a francba. A zongorát lehajtottam, miután a textil anyagot vissza raktam. Kopogás törte meg pakolásomat. Nem akartam válaszolni, Jin bubis világos barna haja bukkant fel az ajtó résén, majd Eomma egész maga. Aggódva jön hozzám, kis táblacsokival a kezében. Két karomat felé nyújtottam, hogy megtudjam ölelni. A pufra leültünk ketten. Én az ölében pihentem, persze úgy, hogy ne legyek neki nezét, lábát szétnyította, így fenekem a puffon volt, és neki keresztbe voltam, így áttudtam ölelni. Így pihentem, miközben ő próbált sikeresen nyugtatni.

-Mondel mi történt.- Próbál szóra bírni. Én meg habozás nélkül beszélni kezdtem, pedig legtöbbször néma gyereket játszom, ha ilyen hangulatban vagyok.

-Feleltem angolból, ami jólsikerült. Nam felajánlotta az osztálynak angolul kérdezzenek tőlem, Félix kérdezett is. Hogy hol voltam 2 hete, én meg azt mondtam, hogy apám halálának a temetését intéztük. Közbe Namjoon észre vette a nyakamat. Majd kicsengettek, mentünk ebédelni. Ott idegesen kezdett el beszélni, miért pont apánk halálát mondtam, és hogy megöli, azt aki hozzám nyúlt. Leöntöttem hideg vízzel, hogy térjen észhez és, hogy nyugodjon le. Utána Jimin elhordta Yoongit majdnem, mikor Suga mondta, hogy ő volt. Énkimentem dohányozni, hogy lenyugtassam magam, utána jött az osztályunk három ripacsa, akik kötözködtek velem. Mondták, hogy tartsam magamtávól Jungkookéktól, én meg vissza szóltam, nyilván nem hagyom szó nélkül. Az egyik akaszkodott a hajamba, én meg a torkát fogtam meg, Namjoon zökkentett ki abból amit csináltam. És most itt vagyunk.-  A végére egy keserű mosolyt dobtam arcomra. Könnyeim folytak, és Jin rózsaszín pulcsiját ásztattam.

-Ne sírj. Sh...Sh...Sh...- Csitítgat Jin. Levegővételét figyeltem, így én is ugyanúgy vettem a levegőt. Kezdtem lenyugodni. Eomma míg mindig csitítgatott. 

 -Pihenj drágám.  - Kapok fejemre egy puszit. Bólintottam egyet, a szememet lehunytam és úgy próbáltam pihenni. PrincessEomma még csitítgatott és simogatta hajamat, hátama. Aminek nagyon örültem.

Lassan bealudtam Jin ölében.....

Sziasztok Babócák <3 Köszönöm, hogy ezt a részt is elolvastátok, remélem tetszett. Ha van kedvetek van egy instagram oldal, ahol kpop bandákat mutatnak be és idézeteket tőlük! Én csak ajánlani tudom <3