Zsófi szemszöge

Ez kicsit korai vacsi volt, de mindenkinek jól esett. Én felmentem a szobámba, a dobozokat kezdtem el kibontogatni. Az egyikben egy íj volt. Ami nagyon fel volt fejlesztve. 

-Zsófi nem lesz sok a fegyver? - Nyit be JHope.

-Am ez az utolsó amit rendeltem nyugi, még ezt is kicsit felfejlesztem, a sajátom nagyon el lett használva. - Hívom elő saját íjamat. Ami fából volt, eléggé törött volt már szegény, és sok ragasztó szalag volt rajta, hogy ne törjön ketté mikor használom.

-Jó, tényleg le kell cserélni. - Bólogat JHope csodálkozva. 

-Mondom én.- Kuncogom el magam. Majd bontom ki a kövi dobozt, amibe ruhák vannak. És a harmadikba, egy cipő.

-Öcsém, mit kapsz majd te szülinapodra?-  Elmélkedik el Hobi.

-Nem kell nekem semmi, ti kelletek és én meg vagyok.-  Mosolygok rá. 

-Zsóó.-  Nyit be az ajtón Namjoon.

-Igen?-  Rakom félre a cuccokat.

-Lejössz a nappaliba? - Néz rám komolyan. Bólintottam egyet, megöleltem Hobbit majd mentem Namjoon után.

-Van valami baj?-  Ültem le mellé a kanapéra. 

-Ugye tudod hogy az ablak alatt beszélgettél a srácokkal?-  Néz rám.

-Nem figyeltem.-  Tűröm ki szememből hajamat zavaromban.

-Nos akkor mondom. - Folytatja. Bólintottam egyet, hogy folytassa.

-Amit odakint mondtál a fiúknak, mind igaz volt?-  Gyűl könny szemeibe.

-Igen!-  Válaszolok rögtön, ahogy felfogtam mit kérdezett. Fejemet mellkasára nyomta, majd úgy ölelt, és sírt.

-Mi...Miért?-  Kérdezi.

-Mert nem bánthatnak benneteket.-  Folynak ki nekem is sós könnyeim.

-Szeretlek, ugye tudod?-  Nyom puszit fejem búbjára.

-Minden tettemmel?-  Nézek fel rá aggódva.

-Minddel.-  Bólintegyet, aztán húzz egy hosszú ölelésre.

-Még mindig alig hiszem el, hogy tényleg itt vagy velem.-  Motyogom mellkasának.

-Hidd el én is.-  Mosolyog rám.

-Na uszgyi fel, holnap iskola.-  Mosolyog rám.

-Há, csak nektek. Nekem tánc próba.- Nyújtom ki nyelvem.

-És hol?-  Néz rám pimaszan.

-A suliban. - Konyul le szám széle. Amin elnevette magát.

-Szofiiiiiiiiiiii!!-  Áll meg a lépcsőn Suttyó. 

-Igen?-  Engedem le bátyust. 

-Gyere aluuuudni!-  Nyavalyog.

-Akkor turbékolók, menjetek aludni.-  Enged el mosolyogva Namjoon.

-Ezt én is mondhatnám rátok.-  Szólal meg Suga ingerülten. Namjoonnak integettem. Majd átkarolva Yoongit mentem fel vele. Azután szó szerint beestünk az ágyba. 

[...]  

Az álmom tök jó volt, a családommal társasoztam szilveszter estéjén. Hogy miért is beszélek már az álmomról? Felébredtem az ébresztőmre.....

 -Yoongi ébresztő!- Masszírozom hátát.

-Csináld méééég!-  Terül el még jobban. Elkuncogtam magam, de nem folytattam, mentem felöltözni. Összeszedtem a mai kellő cuccaimat. 

-Majd folytatom ha haza értem.-  Nyomok arcára egy puszit. Hoseok teljesen le fagyot, el is felejtettem hogy felkelt. Integettem neki, csörgő telefonomat vettem fel, és mentem le teli táskával reggelizni.

-Szép jó reggelt- ! Köszöntem a lent lévő majszoló család tagoknak. 

         Telefon

-Jó reggelt!-  Szólalt meg angolul főnököm.

-Tán angolt tanul főnök?-  Vonom kérdőre.

-Muszáj valamikor.  Nos ma az iskoládban, azon belül is a tesi teremben, ital kaja van, a táncosok is ott lesznek, és az énekesek.- Közli velem a dolgokat.

-Milyen énekesek?-  Kérdezem tőle. 

-Am kicsit segítettem megszervezni még jobban.-  Mondja. Majdnem elkáromkodtam magam, de utána rájöttem, hogy a főnökömmel beszélnék így, és a családom előtt. 

-Ott találkozunk...- Komorodtam el, majd csaptam rá a telefont. Mosolyogva ültem le reggelizni.

-Minden rendben?-  Kérdezi Taehyung.

-Persze.-  Mosolyogtam rá, azt a főnök gondot ott hagytam a telefonommal együtt. Tovább reggeliztünk, és indultunk is. Ahogy a beértünk az iskolába, elköszönések után én mentem a tesi terem fele, ahol volt egy csomó ember már. Táncosok, Staffosok. Mosolyogva köszöntem mindenkinek. 

-Szia Zsófii, rakd le az öltözőbe a cuccod, és akkor kezdjünk is.-  Ölel meg főnököm. A főnök annyira belekavart a koncertbe, hogy embereket hívott meg a tudtomon kívül. 

-Rendben.-  Bólintok, majd mindent meg is csináltam amit kért eddig.

-Akkor gurulós cipőt fel!-  Szólal meg koreográfia tanárunk. 

https://youtu.be/f5C-nNXUj_I

https://youtu.be/bgLah5W7yK0

https://youtu.be/hxD18HHHtXo

-Jól van, mindenki álljon meg!-  Szólal meg főnököm, mikor az utolsó zene is lement. A torna csarnok nagy, föld alá is megy egy része. ez által van oldalt üveg, ami most le volt takarva, hogy ne lássák mit csinálunk. Bár úgyis hallják, szóval nincs sok értelme takarni, csak azt hogy kik vannak itt. 

-Ebéd idő, a táncosoknak az öltözőbe van kirakva. A kettes számú öltözőben a staffosok ebédelnek. A hármasban mindenki más.-  Mondja el az információkat. Majd jön hozzám.

-Te meg mész a sulinak az éttermébe, úgy is a kedvenced van most.- Mosolyog rám főnököm. Meghajoltam, aztán mentem a táncosokhoz, lerendezni magam, hogy ne legyen annyira izzadság szagom, aztán mentem is az ebédlőbe. Onnan elvettem a kajámat, majd leültem Yoongiékhoz.

-Benneteket is jó látni.-  Mosolygok rájuk.

-Szint úgy.-  Biccentenek.

-Hogy halad a próba?-  Kérdezi Jimin.

-Nem rossz, fárasztó.-  Mondom neki.

-Meséljetek valamit.-  Szólalok meg miközben sushit eszem. Hát nem tévedett a főnököm.

-Ének óra szokásos, matekból Nam kiosztotta a dogákat, neked 5 lett. - Beszél Taehyung.

-Irodalom órán valami verset kell megtanulni holnapra. - Folytatja Jungkook.

-Milyen hosszú?-  Kérdezem.

-6 versszak, de nem nehéz.-  Mondja Kook. 

-Akkor még haza fele neki is kezdek. - Mondom el ötletemet. 

-Nem rossz gondolkodás.- Szólal meg Taehyung. Megnéztem órámat. Ne mááá' lassan lejár a szünetem. Gyorsan bekaptam utolsó falatomat. Aztán vissza vittem tálcámat a helyére.

-Ne haragudjatok de próbám folytatódik.-  Ölelek meg mindenkit, köszönés után rohanok is vissza. Mindenki msot gyülekezik a tesi terembe.

-Nyugi már nem fogunk mozogni, csak pár dolgot beszélünk meg a helyszínnel kapcsolatban.  Körbe megy egy adag papír arra minden rá van írva kábé, de azért elmagyarázom. - 

És kezdetét vette egy jó hosszú magyarázás, mindent szóról szóra el mondott a főnök. Minden egyes ember feladatát el mondta. Így ott dekkoltunk kemény 2 órát. 

[...] Most haza fele tartok sétálva. Kicsit hűvös van, de tűrhető. Persze sose tudok egyedül lenni, és pont verset tanulni se tudok. Mert ilyenkor jönnek rám...

Az arcukat nem láttam, maszk volt rajtuk, és fekete kapuszni. Sőőt mondok jobbat, fekete ruhába voltak, vagy 5-en. Bokámnál lévő kést kezembe vettem, aztán én is felvettem a harci testtartás. Jött egyből rám 3. Ez nem ér. Az egyik hátam mögül támadt, még a másik kettő elölről. Csak védekeztem, nem akartam,  hogy valakit is bántsak. Mondjuk, mikor az egyik megkarmolta cuki arcomat, én is be durvoltam, és mindet le kaszab álltam. 

-Ügyes, ügyes!-  Hallok meg egy hangot mögülem, mellette taps hangot. Hátra fordulok, Jiyong tapsol, mellette T.O.P van.

-Mi a franc volt ez?! - Akadok ki szerintem jogosan. Az egyik emberről levettem a maszkot...Nem hittem a szememnek. D.O feküdt ott. Eléggé véresen az aszfalton.

-Zsófi nyugodj le.-  Jönnek közelebb. Egy tűz kört magam köré írtam, ezzel is védve magamat mindentől. És mindenkit magamtól. Hajam kezdet fehérbe pompázni, ahogy a tűz pirosból feketévé.

-Zsófi! - Szól rám Tabi, folytak a könnyeim. Elejtettem a késemet. Csak néztem a két kis kacsómat... Gyilkos vagyok, gondoltam. Megöltem azt akit megmentettem és haza vittem. És kitudja kik vannak még a maszkok mögött. 

Mögöttem egy lényt éreztem. Hátra fordultam, hát nem Hyungwon volt az?! Hát persze hogy ő. Simán átlépte a tüzet, ezek szerint tűz az ereje.

-Engem kifelejtettél.-  Jön hozzám közelebb. Egyre csak jött közelebb, ahogy én hátráltam. Nem tetszett, féltem tőle is, meg magamtól is. A tűz körből több méterest csinált. Kést tartott magánál, mögém jött, és a kést a torkomhoz fogta.

    Külső szemszög

Ahogy a tűz elaludt Zsófiék eltűntek. A két fiú teljesen lefagyott. Zsófinak csak  kéve maradt ott ahol volt. A tűz eltűnt teljesen, így feltudták térképezni a helyet. Kiabálták a lány nevét. De semmi. Egy kicsike moccanás sem.

Innen egy kicsit durva voltam, aki nem bírja az erőszakot, fizikailag és lelkileg az

Gyerkőcök itt 16-os karika lesz egy kicsit. Aki nem bírja ugorjon át egy picit. Annyira nem vittem bele magam ebbe a 16-os karikába, hisz ez volt/lenne az első ^^ 

      Zsófi szemszöge

Egy szobában vagyok. Világos barna falak, egy két bútor megesik, mikor megakartam mozdulni, éreztem kivan kötve a kezem, ahogy a lábam is. Áh... Nagyon jó.

Nyitódik az ajtó, nagyobb fényt behozva.

-Nos Szofia.-  Látom meg magam előtt Hyungwon alakját. A félelmemet megpróbáltam elrejteni, de annyira nem sikerült, a szívem a torkomba dobogott.

-Mond csak...Yoongi nyúlt már hozzád szexuálisan?-  Kérdezi, mikor egy kést húz végig combomon végig. Nemlegesen ráztam fejem.

-Egyre jobban felpezsdítesz.....- Kezdet neki a vetkőzésnek.

--------3 Hónap múlva------

Mit is mondjak...Mindenhol vérzem. Lila, kék és zöld színekben pompázom. Szomjas vagyok és éhes is. A kaja mindig egy száraz kenyér. Vizet azért kapok rendesen. Vernek, erőszakolnak, ahogy akarnak. Remélem olyan helyen vagyok, ahol a chippem befogható, hogy hol vagyok. Félek, konkrétan minden egyes percben reszketek, félek elaludni, de valamikor az álmosság győz felettem. Már rég feladhattam volna, de a családom és a barátaim kint vannak valahol. Csak miattuk nem adom fel. Érzelmileg a béka segge alatt vagyok. Nagyon hiányoznak, és nem tudok nekik üzeni, hogy mi van velem. Idő érzékem nincs. Nem tudom, hogy este  vagy reggel van-e. Vagy hogy hány napja, akár hónapja vagyok itt.

És megint nyílt az ajtó.

-Szia Szofia hogy aludtál?-  Jön be az a személy akit a pokolba kivánék. Jah....és a nevem...eddig szerettem ezt a nevet, de ezek után már nem...Mosolyogva jött hozzám, mint egy pszichopata..

-Ha...hagyj!-  Szólaltam meg erőtlenül. Nyilván az ellenkezőjét csinálja... 

-----9 Hónap múlva-----

A minden még rosszabb mint volt eddig.... Most már nem csak meg erőszakolt az a mocsok. Késel sebeket ejt rajtam, ahogy csak tud. Erőm nincs, felettem egy háló van, amit valami erő folytán rakott felém, ami leblokkolja az erőmet, így úgy tudok viselkedni mint egy ember, nagyon lassan frissül a szervezetem és a sebeim is nagyon lassan forrnak be. 

Hallok hangokat. Talán biztatóak, szirénák...Ezek szerint sikerült kideríteni hol vagyok. Nem is baj, elég volt itt ennyi időt eltölteni. A cuccaim a szoba végében vannak, a telefonom, egy két ruha darabom. Lövést hallok, nem is egyet. Az ajtóm kivágódik ezzel nagyobb fényt hozva a kisebb félhomályban úszó szobába.

3 Rendőr jön be, fegyverrel, ketten szétnéztek, egy ember oldozott el. Ahogy láttam, hogy jó kezek találtak meg, el is ájultam. 

[...] Ahogy magamhoz tértem, nem láttam semmit. Nyúltam volna szememhez, de egy hang megszólalt.

-Még ne!-  Szól rám egy mély ismerős hang. Függönyt hallottam elhúzódni. A lépések felém közeledtek, reszketni kezdtem.

-Ne aggódj, csak leveszem.- Szól hozzám lágy hangon. Kikötötte a szalagot, ami eltakart a külvilágtól. Tabit láttam meg szemeim előtt. Fura volt, izmos, és...és más a haja? Woaw nagyon jól állt neki a pink.  Szemeim könnybe szöktek a boldogságtól. Megölelt ahogy ránéztem. Nem esett valami jól, a testem magától remegni kezdet, én meg sírni. 

-Zsófiii nyugodj meg. Most már minden rendben.-  Ölel szorosabban. De nem volt jó ötlet, a sebeim fájni kezdtek, és még jobban remegtem ahogy hozzámért. Az erőm valamiért ellökte tőlem, szerencsére nem nagyon. Elkezdtem nézni magam. Sebeim be voltak kötve. Konkrétan elmehettem volna múmiaként egy farsangi partyba. Csak most félek mindentől. Az emberektől, az érintésektől, és magamtól. Kopogtak, Tabi sokkos állapotban, de kinyitotta az ajtót. Egy rendőr jött be rajta. 

-Szia Zsófi!-  Mosolyog rám, majd ül le az egyik székre, tőlem tisztes távolságot tartva, miután Tabi megsúgott neki valamit.

-Hongbin vagyok. Nos a szerelésemből kitalálhattad ki vagyok.-  Néz magán végig. Bólintottam egyet, hogy értettem amit mondott.

-Sajnálom hogy ez történt veled, elég fiatal vagy.-  Folytatja. Bólintottam, ahogy szoktam.

-Feltehetek neked pár kérdést?-  Veszi elő jegyzettömbjét. Félve bólintottam.

-Nem fogsz beszélni igaz?-  Néz rám csalódottan. Nagyot bólintottam, amin Tabi elkuncogta magát. Nagyon sóhajtott Hongbin. Nos így járt velem.

-Láttad hogy kiművelte ezt veled?-  Mutat végig rajtam. Bólintottam egyet.

-Leírod ki volt az?-  Nyújtja át a noteszt. 

-"Chae Hyungwon"-  Írtam a papírra. Bólintott egyet. Majd folytatta a kérdés sorozatot.

[...] A rendőr elment úgy egye bő egy óra "társalgás" után. Sokat kérdezett, de mikor látta, hogy már nem bírom ezt lelkileg, abbahagyta, majd egy jobbulás kívánás után elment.

-Zsófiii, miért nem szólalsz meg?-  Ül le a székre Tabi, ami tőlem kicsit messze van. Semmit se csináltam kérdésére, meg se mozdultam, csak a takarót néztem.

-Nem akarsz?-  Kérdez tovább, erre viszont bólogattam. Aztán szememet törölgettem. Hyungjaim hiányoznak. Mutogattam Tabinak, hogy hol a telefonom. Zsebéhez kapott, amint átnyújtotta beszélni kezdet.

-A cuccaid megvannak szerencsére, de a telefonod össze volt törve.-  Magyarázza, legyintettem egyet. Majd megcsináltatom. Egyből megnéztem a család csoportot. Ahogy megláttam a neveket, elsírtam magam.

-Zsófi mi történt?-  Lép hozzám Tabi, amire kicsit megállt a sírásom, meglepődtem és remegni kezdtem. 

-Zsó csillapoggyá le légyszíves.- Próbál nyugtatni Tabi.

-Ha...Haza akarok menni.-  Esik ölembe kezem, ahogy a telefon is. 

-Zsó rohamod is lehet bármikor. Nem szabad még haza menned.-  Oktat Bingu.

-És ha nem lesz?-  Kérdezem tőle. Elkuncogja magát.

-Olyan nincs, ez bármikor előjöhet a napokban. - Szól hozzám. Pittyogott a telefonom. Messengeren írtak a csoportba.

   Messenger

Kookie Úram Atyám! Zsófi elérhető!

Eomma MI?!?!?!

Mochi ZSÓFIIII :( :( Hiányzol a hülyeségeiddel! 

Ahogy megláttam miket írtak elsírtam magam, Tabit hívták, kiment a folyosóra. Kapkodtam a levegőt, Tabi jött gyorsan vissza. Levegőt alig kaptam.

-Zsófi!-  Szól rám erélyesen Tabi.

-Lélegez nagyokat!-  Parancsolja, ezáltal elvileg jobb lenne, de nekem nehéz volt a levegőt vennem. Bingu megnyomta a nővérhívót.

-Na..Namjoont akaroom!-  Sírtam el magam még jobban.

-Zsófi ha le nyugodtál bejön Namjoon, oké?-  Rakja mellkasához a telefonját, hogy ne oda beszéljen. Jött Xiumin orvos és egy nővér.

-Zsófi, feküdj vissza! - Szól rám kedvenc orvosom. Vállaimnál fogva tart az ágyon a nővérke. Míg Xiumin megmérte a pulzusomat, ahogyan levegőt veszek, és mi egymást. 

-Zsófi kapsz egy maszkot az arcodba, hogy könnyebben tudj levegőt venni.-  Beszél hozzám, miközben arcom elé rak egy fura maszkot, de nem rakja rám. Furi levegő jön ki onnan. Annyira nem tetszik, mégis álmos leszek tőle. Áh...Szóval ez altató és nyugtató egyben. Sikerült elérnie hatását. 

[...] Hallok egy kis zajt magam körül. Lassan nyitogatom szemeimet. Kettő alakot látok meg. Az egyik szokásos szövetkabátjában pózol. Szóval ő Bingu. A másik alaknak ballonkabátja van. Lassan tisztul látásom. 

-Namjoon.-  Mondom ki eléggé halkan a hangját, amit szerintem nem lehetett volna meghallani, de mégis sikerült neki. Ahogy eljut a tudatáig az információ meg is fordul. Aztán nyakamba borul.

-Remélem jobban vagy!-  Temeti arcát nyakamba, nem akarja kimutatni hogy sír, ezért elrejti sós könnyeit. Szerintem nem esett le neki, hogy a bőrömön landolnak, szóval érzem. Úgy ahogy csak tudtam, szorítottam magamhoz testét.

Nagy nehezen elengedjük egymást, de még így is mellettem leül, puszit akart nyomni a homlokomra, de váratlanul ért, és elkezdtem remegni.

-Bo..bocsánat. - Sütöttem le szemeimet. Biztos megbántottam, de nem tehetek erről, nagyon hirtelen ért ez az érintése.

-Nem baj.-  Küld felém egy mosolyt, ami nem volt túl szép, inkább keserű volt.

-Ho..Hogy vagytok? - Kérdezem tőle, kezeimet nézve.

-Nagyon hiányzol mindenkinek.-  Mosolyog rám, és fejét a szemem elé teszi, hogy lássam őt, ami megmosolyogtatott.

-Namjoon óvatosan, rohama is lehet.-  Szólal meg halkan Tabi, azt hinve én nem hallom.

-Nyugii.- Legyintek könnyes szemekkel, azért csak jó látni bátyámat egy év borzalom után.

-Kezdődik.-  Áll fel Bingu és megy ki a szobából, maga után becsapva kicsit az ajtót, nem tűnik nyugodtnak.

-Ennyire rossz a helyzet?-  Néz rám ijedten Namjoon.

-Nem tudom az orvosok mit mondtak, de már volt egy rohamom.-  Gondolom Bingu mondta. Vontam vállat.

-És még mi a helyzet veletek?-  Dőlök hátra a párnának, ami kicsit fájt, de tűrhető volt.

-Mesélj te. - Fogja meg kis kacsómat, amit hüvelyk ujjával elkezd simogatni.

-A kínon mást nem tudok mesélni sajnos.-  Szomorodtam el.

-Jól vagytok?-  Faggatom tovább bátyust.

-Nyilván nélküled nem kerek minden, de próbálunk alkalmazkodni. - Mosolyog rám.

-Yoongi meg Hope, ugye minden rendben van velük is? - Szorítom meg Namó kezét.

-Minden rendben van velük is, minden hónapban telefonálnak haza. - Nyugtat meg egy lágy mosollyal.

-Hiányoztatok.-  Szökik könny szememben, ahogy meglátta fátyolos szemeimet, neki is olyan lettek.

-Te is nekünk.-  Mosolyog olyan Namjoonosan.

-Zsófi.-  Szól hozzám Namjoon, így bambulásomból feleszméltem.

-Bocsi, mit mondtál?-  Kapom rá a fejem.

-Nyilván a többiek is akarnak látni téged, hogy lenne a jó, egyesével, vagy jöhetnek többen is?-  Kérdez Namjoon.

-Szerintem egyesével, max kettesével, ha nem baj.-  Mondom neki. Mosolyogva fejét rázza, hogy Nem baj.

-Mik történtek míg nem voltam otthon?-  Faggatom a múltról.

-Át költöztünk a nagyobb házba, mindenki kettesével van. Jungkook Jimin egy szoba, Jhope Taetae egy szoba, Yoongi és te egy szoba, és ugye Jin és én egy szoba. A szobák nagyok, nem kell aggódni a hely miatt, a többieknek nagyon bejött a ház, reméljük nektek is fog tetszeni. Ezt még Suga és Hope se tudja teljesen, csak pár infót.-  Meséli Namjoon.

-Woaw! Kíváncsi vagyok még jobban.-  Kuncogtam el magam. Tabi nyitott be a terembe nem önszántából, ugyanis főnököm jutott be a szobába, nem igazán higgadt állapotban.

-MIT KÉPZELSZ MAGADRÓL?! BE SE JÖSSZ A MUNKA HELYEDRE?!-  Emeli fel a hangját, kérdőn nézek rá, hogy Mi a fsz?!

-Dave ez most nagyon nem szükséges!-  Jön be Tabi is, plusz 3 ürge, akik gondolom az őrök. Többen lettünk a teremben, konkrétan a szoba megtelt emberrel, ahogy láttam az ajtónál is volt kettő ember. Nem éreztem magam biztonságban. Namjoon kezét fogtam, aki biztatóan szorította kicsit kis kacsómat.

-Higgye el, be mentem volna, ha nem RABOLNAK el!-  Próbáltam hozzá tök kedvesen beszélni. Bár nem segített az, hogy Bingu a három ürgével harcol, és vonszolják ki a teremből.  Mellette főnököm mindent IS ordít ami nem miattam van vagy nem rajtam kéne, hogy csattanjon. Megfogta bokámat, ami bőven elég volt ahhoz, hogy összehúzzam magam, és engedjem el Namjoon kezét is. Összekuporogtam, Bingu még mindig küzdött, Namjoon hát hagy ne mondjam, teljesen átváltozott az idegtől, a főnököm mit, sem sejtve ordibált tovább, a kis szívritmus érzékelő egyre gyorsabban kezdett el pittyegni. Aztán már csak a sípolást hallom, és Namó hangját.