Ki ez az őrült?
Zsófi szemszöge
Namjoon gond terhelten leült velünk szembe, egy székre, a többiek meg helyet foglaltak ahol találtak helyet. Én még mindig le voltam döbbenve amit apám mondott milyen testvér mi van?!
-Figyeljetek!- Nézet ránk Namjoon, rá néztem bár nehezemre esett.
-Lehet össze vagytok zavarodva és nem értetek semmit de meg tudom magyarázni, úgy ahogy.- Mondja.
-Igazából azért nem mondtam még el neked se Jin, mert nem tudtam hogyan kezdjek bele.- Hajtja le fejét tanár úr, vagy már nem is tudom kim így hirtelen.
-De tudod hogy meg beszéltük volna.- Mondja Jin aki közbe nagyba ápolja a sebeimet még mindig, hát igen lehet sok van....
-Tudom, és nagyon sajnálom.- Nézett fel.
-Ezt majd kettesben meg beszéljük.- Sóhajtott nagyot Jin.
-Zsófi, amit apa mondott az igaz.- Néz rám, le döbbentem.
-Na azt hogy, még a nevünk se ugyan az, és-é..és?!?- Akadok ki, bár szerencsére nem nagyon, nem engedte hogy folytassam kiakadásomat ugyanis közbe vágott.
-Meg magyaráznám, a nevedet simán meg változtatták szerintem, a többi igazából ugyan az mint Jinnél nem tudtam volna hogy oda menni hozzád hogy amúgy a bátyád vagyok, csak te jóval később születtél mint én.-
-Ahha.- Mondtam, de még mindig alig hittem mindkét fülemnek és szememnek.
-Amit mondtál arra cikkre tényleg nem állat volt.- Mondja Namjoon egy kis szünetet hagyva, míg fel dolgozom az eddigieket.
-Akkor mi?- Kérdezem, a képre gondoltam, és próbáltam jobban meg nézni, igaz annyira nem sikerült hisz csak az elmémbe volt meg, de igazából csak vért és sebeket láttam főleg a nyakánál, össze vissza néztem ugyanis, a szemem előtt képek ugrottak be, nem csak a holtestről az volt a fel kavaró, farkas, egy olyan íj ami nekem van, szívem hevesen el kezdet kapált.
-Zsófi nézz ide!- Szól Namjoon. Egy szúrást éreztem nyakam és vállam között ott a tetkómnál, gyorsan oda kaptam kezemet , szemem el kezdet fájni, a tükörből láttam magamat, kék íriszeim voltak, barna helyet. Namjoon egyből fel pattant helyéről, majd két keze közé fogta arcomat.
-Zsófi hallasz?- Néz szemembe.
-Ah....ha.- Mondtam nehezen, kezdet könnyesedni a szemem, féltem, féltem hogy mi fog történni, valaki le vette rólam a pólót, gyorsan tetkómra fogtam iszonyatosan fájt, szerintem Jin volt az de valaki le söpörte onnan kezemet, nem láttam Namjoon keze miatt.
-Nam!- Szól Jin, el engedi arcomat, nagy szemekkel néz tetkómra.
-Ez mióta van itt?- Kérdezi miközben végig simít rajta, látom szemébe könny szökött amit próbált takarni csak előlem nem tudta.
-V..vagy 2 éve mikor anya meg halt.- Mondtam.
-Akkor most csak apukáddal élsz?- Kérdezi Taehyung, bólogattam neki.
-Az apukád bántalmazni szokott?- Kérdezi Jin, félve de bólintottam, kínos csönd keletkezett, amit Namjoon tört meg.
-Jó, mivel hogy a húgom vagy meg tehetem azt hogy hozzám költözöl, persze ha a fiúk is bele mennek és te is.- Mondja Namjoon.
A fiúk össze néztek, majd egyszerre bólintottak.
-Szerintem Jungkookot és Jimint se zavarná.- Mondja J-Hope.
-Sőt örülnének.- Mondja Taehyung mosolyogva.
-Jin?- Nézek fel rá.
-Ez buta kérdés volt, persze!- Mosolyog rám.
-Akkor meg beszéltük.- Mondom mosolyogva.
A többiek jöttek meg ölelni, persze sebemre vigyázva.
-Akkor most hogyan tovább, azon belül hogy most nálatok fogok lakni?- Kérdezem inkább Namjoon fele.
-Mondanám hogy aludj otthon ma, de nem tudom ezek után mit csinálna veled apa.- Elmélkedik Namjoon.
-Mi lenne ha most nálunk aludna, és majd holnap suli időbe ki pakoljuk a cuccaidat a lakásból.- Mondja Yoongi.
-Ki magyarázza meg az igazgatónak hogy miért hiányzunk egész nap?- Kérdezi Namjoon.
-Inkább hogy.- Mondom neki.
-Be nyögöd hogy költözés?- Kérdezi J-Hope.
-Végül is nem hazudsz.- Mondja Jin.
-Rendben akkor ma nálunk alszol. Míg én megyek az igazgatóhoz, addig a többiek Jiminéket össze szedik a boltból, Zsófi meg valamelyik fiúval de szerintem Yoongival haza mész és össze szedsz egy éjszakára fontos ruhákat, gondolom még apa nincs otthon.- Mondja Namjoon, meg nézem az időt 13:20 .
-Van 2 óránk a haza érkezéséig ha jól tudom.- Mondom neki.
-Rendben, akkor feladat adott.- Tapsol kettőt, gyorsan fel vettem pólómat, a táskámért nyúltam de Yoongi meg előzött.
-A hátad miatt ezt ne vidd, túl nehéz.- Veszi fel, fél oldalasan.
-Köszönöm.- Mentünk ki a folyosóra, majd ki az udvarra, persze ezt se lehet tök nyugisan....
-Oh nézzétek Yoongit be fogta csicskának!- Szólal meg hátunk mögött valaki.
-Minji , jobb ha befejezed, és nem, nem fogott be csicskának, csak vagyok olyan úri ember hogy ne cipelje sebes háttal.- Fordul meg Yoongi.
-De Yoongi oppának velem kellene lennie, hisz az enyém.- Sipít ezek szerint Minji.
-Maradj már, nem is jártunk és nem is kavartunk, és szállj le rólam és Zsófiról kösz.- Fogta meg kezem, majd el húzott onnan.
-Nekem még van egy bmx-em.- Mentem a biciklikhez, majd ki vettem sajátomat, majd vissza mentem Suga mellé és haza fele vettük az irányt csöndbe.
[...] Gyorsan be raktam biciklimet a garázsba, majd ki nyitottam a bejárati ajtómat.
-Nem jössz be?- Kérdezem tőle, ugyanis meg állt az ajtóba.
-Inkább meg várlak kint, de siess.- Adja oda táskámat, gyorsan fel rohantam, majd táskámból ki pakolva, raktam el ruhákat és pár szükséges dolgaimat. Le mentem, majd a garázst ki nyitottam ki toltam motoromat, majd Sugának adtam egy bukósisakot, a táskámat el vette majd hátára vette, be zártam gyorsan mindent.
-Merre laktok?- Kérdezem tőle.
-*utca név* 22.- Mondja nekem.
-Rendben, az vagy tizenöt perc motorral.- Mondtam, majd fel véve a bukósisakot ültem fel, mögém Suga ült majd szorosan át karolt derekamnál, be indítottam csoda járgányomat, majd az utcából ki gurulva, mentem a városba, ugyanis csak onnan lehet Namjoonkhoz menni, persze pirost kaptunk, Suga el kezdet a mellettünk lévő kocsira mutogatni, oda fordultam és a fiúk ültek, Jin a volánnál mellette meg Namjoon és Jimin foglalt helyet, Suga el kezdet örülten integetni nekik, persze mindenki ránk nézet ezzel a " Ez hülye " fejjel, én egy szívet mutattam nekik, a lámpa lassan zöldre váltott, meg fogtam és gyorsan el hajtottam mellettük, szerencsére zöld hullámot kaptunk, ezért egy picit be gyorsítottam.
Lassan oda értünk a célhoz, Jinnék mögöttünk jöttek, kicsit lassabban mint mi, Suga rá mutatott egy fehér emeletes házra, fel mentem a felhajtón, Jin meg mellém állt a kocsival.
Suga egyből le vette a sisakot ahogy én is, a fiúk egyesével másztak ki a kocsiból majd jöttek minket meg ölelgetni, de láttátok volna Jint na ő. Ő konkrétan ki ugrott a kocsiból és jött minket meg vizsgálni jól vagyunk-e.
-Ugye jól vagytok? Nincs semmi bajotok?- Kapkodja fejét felváltva közöttünk Jin, Sugával össze néztünk majd el nevettük magunkat Jin reakcióján.
-Suga mutogatott a pirosnál mint egy örült?- Kérdezi Jungkook, Sugára mutatva.
-Igen.- Bólogattam mosolyogva.
-Várjál de akkor te vezettél?- Mutat rám Namjoon.
-Igen.- Mondtam neki.
-Ügyes.- Mondja elismerően.
-Zsófi van jogsid?- Kérdezi Jimin.
-Van, motorhoz és kocsihoz is.- Mondom neki.
-Gyertek vigyük be a kaját hogy tudjak főzni vacsit.- Mondja Jin, Namjoon nyitotta az ajtót, még mi fel sorakoztunk cipekedni.
Itt is lennék, és persze a hátterek sem maradhatnak el!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro