Zsófi szemszöge

Miután elmentek Bobbyék vissza aludtam. Majd az orvos ébresztett fel az-az Xiumin. 

-Aranyosan alszol, de muszáj egy pici visgálatott csinálnom hogy haza engedhesselek.- Mosolyog rám. 

-Öm oké.-  Mondom reggeli hangon miközben felülök. 

- A szívverésed jó, hogy érzed magad? Fáj valamid? Szédülsz esettleg?-  Kérdezi.

-Minden rendben.-  Derültem rá. 

-Azt lehet tudni mi volt a bajom?-  Kérdezem félve. 

-Sajnos mi se tudjuk, lehet méreg, de lehet nem. - Monjda bánatosan. 

-Öm köszönöm.-  Mondom neki, miközben rezgő telefonomhoz nyúlok.

-A fiúk jártak itt, pont aludtál, nem akartak felkellteni de hoztak be neked egy táskával teli ruhát.-  Adja oda táskámat, aminek nagyon örültem mert ebbe van telefon töltő bele építva, ahogy egy fejhallgató.

-Ahogy nézem az állapotodat szerintem haza mehetsz, hívok egy embert ő segít kimászni az ágyból és felöltözni. -  Nézi a papírokat amit a kezében tartott. 

-Rendben, köszönöm.-  Hajoltam meg, majd a ruhákat kezdtem el kivenni. Xiumin kiment majd egy kis idő múlva egy aranyos ápoló férfi jött be.

-Szia Jackson vagyok.-  Mutatkozik be nekem, a kb magas férfi, bár hozzám képest mindeki magas....

-Jó napot, Zsófi.-  Hajolok meg, barna "herceg" előtt. 

-Én segítek neked lábra állítani és felöltöztettni, nyugii meleg vagyok szóval ne félj.-  Tartja fel kezét játékosan, ami meg mosolyogtatot. 

-Rendben.-  Derültem rá, levette rólam a szívritmus érzékelőt, meg a pillangót a csuklómból kivette, aminek nagyon örültem.

-Próbálj az ágyszélére ülni.-  Mondja, miközben segített. 

-Meg foglak, de próbálj talpadra állni.-  Fog hónap alá, kicsit zavarbaejtő volt ahogy segített alapjáraton. 

-Zsófi hány éves vagy?-  Kérdezi Jack.

-17, ön?-  Kérdezek rá.

-Oh nem kell magázás, mintha a barátod lennék nyugodtan eszélj velem úgy.-  Mosolyog rám, olyan mintha megdorgált volna.

-Rendben, hány éves vagy?-  Kérdezem. 

-25.-  Mondja nekem, kicsit belé kellet kapaszkodnom, hogy megálljak a lábamon. 

-Nyugi tartalak.-  Nyugtatott meg, bólintottam egyet, majd a ruhákhoz nyúltam, hogy felvegyem őket, volt ott melltartó, egy rózsaszín kötött pulcsi, fekete kantáros szoknya, fekete cipő, zokni és igazából ennyi. 

-De jó szett!-  Szól Jackson. 

-Aha, biztos Eomma volt.-  Mosolyodok el. 

-A melltartó miatt, forduljak el?-  Kérdezi Jackson, miközben leültett egy kicsit. 

-Igen.-  Mondom kellemetlenül. 

-Rendben, nem bántasz meg vele, meg is értem. - Mosolyodik el, majd elfordul. Miután levettem a korházi felsőt, amit utálok, bár most semmim se látszódott ki belőle de akkor is jobb a sajátom. Felvettem melltartómat, majd kötött pulcsimat. 

-A felső kész.-  Szóltam, hozzám fordult, majd elkuncota magát.

-Mi az?-  Nézek magamon le, de mior meg látom én is elnevetem magamat, szószerint kifordítva vettem fel.

-Olyan vagy mint egy 10 éves.-  Mosolyog rám, miközben segít levenni, majd kifordítja nekem. 

-Tudom, de nem mindig vagyok olyan.-  Mosolygok rá, majd felveszem úgy ahogy oda adta.

-Menci tetkóid vannak.-  Mondja. 

-Öm.. Köszi.-  Mondtam. Mond, hogy a vállam és nyakam közöttire nem céloztál, de másik tetkóm nincsen ahogy én tudom. 

-Gondolom azt kérdezed, hol vannk a tetkóid, ahogy az arckifejezésedből kiveszem.-  Mondja tanakodva.

-Aha.-  Nevetek fel miközben tarkómra fogok. 

-Ott a vállad és a nyakad közt, és a jobb karodnál.-  Mutatt a helyekre, meglepődtem a karomnál, ott 4 db kör fogadot, ami rohadtjól nézet ki. 

-Nekem is van tetkóm, csak máshogy nézki.- Mutattja meg Jackson, neki is a jobb karján van. 

-Woaw, nagyon jól néz ki.-  Mondom neki, miközben a kantáros szoknyámat akartam felvenni, a zoknit és a cipőt segített nekem Jackson.

-Köszönöm.-  Öleltem meg, majd a táskámba összeszedtem az összes cuccomat.

-Ne menjünk sétálni? Addig is szokod a járást.-  Mondja Jackson.

-De mehetünk, de a szüleimnek válaszolok hogy mikor megyek etc. ( etc. = stb.) -  Vettem kezembe telefonomat, míg hátamra táskámat, és ki is indultunk a korteremből. 

Namjoon írt ha meg vagyok hívjam fel, ne érdekelve hogy órája van. 

             Telefon

-Szióó~-  Szóltam bele mosolyogva. 

- Szia, na ki jöttem a teremből.-  Mondja Namjoon ajtó csukódás mellet. 

-Oké.-  Kuncogtam fel. 

-Na mit mondtak?-  Kérdezi aggódó hanggal Nam.

-Minden rendben kiengedtek még kicsit sétálunk, utána hova menjek?-  Kérdezem. 

 -A suliba gyere, Jin dolgozik nem tud érted menni, pont az én órámra és ebéd időre ide érsz.-  Mondja Nam. 

-Oké, a suliba menést az megoldom, de akkor lerakom, szia jó órát. - Mondom neki. 

-Szia majd tali.-  Köszön el majd lerakja. 

-Ne haragudj de fel kell még hívnom valakit.-  Mondom Jacksonnak aki mellettem csöndbe sétálgat. 

-Csak nyugodtan.-  Mosolyog rám, amit viszonzok. Na nézzük kinek van kocsija, jaa Mino! 

          Telefon

-Sziaa Mino, értem tudsz jönni, a kórházba vagyok, és a suliba kéne mennem.-  Hadartam le neki gyorsan. 

-Szia 2 perc is ott vagyok, szerencséd van hogy itt vagyok nem messze.-  Mondja majd lerakta. 

-Megyünk a kijárat fele? Oda jönnek értem.-  Mondtam neki. 

-Persze, gyere. - Fordultunk balra. 

-Vámpír létedre a farkasokkal nagyon kedves vagy.-  Mondja hírtelen Jackson, lefagytam honnan tudja, mondjuk lehet hogy a tetkó.

-Sokan mondták már.-  Mondtam neki. 

-És miért?-  Kérdezi miközben várjuk barátomat hogy beforduljon a kocsijával. 

-Nincs miértje.-  Mondom neki, válat rántva.

-Azt hittem van valami taktika, hogy megölhes minket.-  Mondja Jackson. 

-Ilyen eszedbe se jusson! 1 utálom az érdek barátságot, 2 nem vagyok ilyen, öltem már, de annak oka volt, és teljesen más.- Mondtam neki, kicsit csalódottan, és dühösen. 

-Rendben, ne haragudj.-  Szegezi le fejét. 

-Nem haragszom.-  Mosolyogtam rá,

-Elkérhetem a teló számodat?-  Kérdezi reménykedve. 

-Persze.-  Gyorsan lediktáltam, fű színű zöld sport kocsi kanyarodott be az-az Mino. 

-Szia.- Öleltem meg Jacksont, majd beszáltam a sport kocsiba. 

-Szia Mino.-  Öleltem meg miközben áthajoltam az ő részére.

-Szia, akkor viszlek a suliba. - Ment ki a parkolóból. 

-Köszi.-  Mondtam neki, miközben kinéztem a kocsi ablakon át, a kocsi gyorsasága, és Mino turpissága miatt, a pirosakat mindig megúsztúk szóval 2 perc alatt értem a sulihoz. 

-Az orvos mit mondot?-  Kérdezi Mino. 

-Minden rendben, bár nem tudják mi okozta ezt velem. - Mondom neki. 

-Akkor jó, az a lényeg hogy máskor ne jöjjön vissza.-  Legyint Mino, majd megölel. 

-Na megyek, mert nagyon nézik a sprot kocsit.-  Mondom neki.

-De nem bánod.-  Mosolyog rám. 

-Igaz.-  Nevettem fel, majd kiszálltam. Be volt csöngetve, az ablakból, pár érdekődő diák nézet rám, inkább beindultam a suliba, mielőtt több ember néz meg. Meg néztem az órarendemet, ah... Ének órából maradt 10 perc, király, mondjuk lemehetnék Jinhez és ott tölthetném azt a pár percet, de felakarom cseszni a tanárt, szóval menjünk, készítsük ki hadművelet. 

Gyorsan felrobogtam az osztálytermünkbe, majd titkos kopogást imitálva ezdtem el kopogni az ajtón.

-Jöjjön.-  Szól ki a vén banya.