Egy két sugdolózásra kelek fel, de még mindig érzem az ölelő karokat körülöttem. Kicsit mocorogtam Jin mellkasán. Mire hajamba túrva nyugtatott. Nem tudom mennyi ideje van mellettem, de hálás vagyok. Vajon Yoongit nem bántottam meg azzal, hogy kiküldtem a szobánkból? Remélem nem és megérti, hogy magányra van szükségem. Persze Jin ezt a magány dolgot feltöri, de nekem most ő rá van szükségem. Egy igaz ölelést akarok ebbe a helyzetbe, amit most Jintől meg is kapok.

Érzem, a levegő átsuhan. Lépéseket hallok, ezek szerint mozgunk valamerre. Jinnél kicsit puhább dologra fekszem le, amin Yoongi és az én illatom keveredik, szóval ez az ágyunk. Kis plüssömet kiveszem párnám alól és azt szorongatva alszom tovább. Egy másfajta ölelőkart érszak derekamon, ami magára húz. Kicsi vékony de izmos test,  szóval Yoongi lesz az. Pólójába jobban belefúrom fejemet és úgy alszom tovább.

[...] 

A hangok felerősödnek,  zavarnak az alvásomban. Már nem Yoongin alszom, hanem a saját oldalamon, tapogatózni kezdek az ágyban. Ez a jómadár itt van, csak ő felült, ölébe hajtottam fejem és úgy pihentem vissza. Hajammal babrált egy ideig. Telefon csörgésemre muszáj voltam felkelni. Morogva nyitottam ki szememet és ültem fel az ágyban. Mikor konstatáltam a telefonom a földön csörög. Nagynehezen kimásztam az ágyból, majd elmentem azért a kütyüért. "Kicsit" bevolt törve a képernyője, örültem, hogy kitudtam olvasni ki hív engem. 

" Pénz Masina" Név szerepelt, szóval a főnököm volt az. Felvettem.

   Telefon

-Igen?- szóltam bele köszönés nélkül. Engem ne ébresszenek fel.

-Ahogy hallom neked jó hírrel jöttem. - neveti el magát a főnököm majd folytatja.- Holnap is tudsz még pihenni, nem lesz próba, de holnapután már főpróba lesz.- mondja el az információt. 

-Köszönöm- nyögtem ki, majd kinyomtam a francba, a telefont az éjjeliszekrényre dobtam, majd vissza bújtam Manó mellé. 

-Minket észre se veszel?- hallom meg JHope hangját. Egy szívecskét mutattam neki és már pihentem is vissza. Az álmaim szebbek, mint a jelen, ezért is szeretek sokat aludni. Hallom az ajtó csukódik egy idő után. A mellettem lévő egyén mozgolódni kezd.

-Baba, jól vagy?- suttog fülembe Yoongi. 

-Majd jól leszek.- válaszolok neki halkan, és egy kisebb mosolyt küldtem felé. Paplan súrlódást hallottam. Éreztem lélegzetét az arcomnál és egy kisebb puszit az ajkaimon, ami megmosolyogtatott. Többet kaptam, össze-vissza, valamikor homlokomra, pofimra, piszeorromra, de a legtöbbet az ajkamra. Lassan nyitottam szemeimet, és egy mosolygó Yoongival találtam szembe magam. 

-Kérek egy rendeset is...- duzzogok orrom alatt. Boldogan hajolt újra ajkaimra. Oldalára fordult és a könyökével támaszkodott, hogy megtartson. Oldalamra fektetett és kezeimet nyakába akasztottam. Lábaink összefonódtak, úgy ízleltük a másikat. A levegőnk kezdet fogyni sajnos. Pihegve váltunk el.

-Gyere vacsorázz meg, alig ettél ma.- kapok Yoongitól egy homlok puszit. Bólogattam, majd lassan kikászálódtam az ágyból. Megnéztem telefonom óráját, este 21 volt.

-Yoongi ilyenkor én már nem szoktam enni.- mutatom megneki kijelzőmet, amin az óra ment.

-Most fogsz, alig ettél ma.- toll ki a szobából. 

-Rendben.- hagytam rá. Lent kész csend volt. Felkapcsoltam a konyhába a kis ledet, ami az egész földszinten félhomályt hozott. 

-A többiek már megvacsoráztak?- kérdezem tőle.

-Igen, szóval kettő személyre főz.- kacsint rám mosolyogva. Szemet forgatva kezdtem neki a vacsorának. Meleg szendvicset terveztem.

-Hogyan törted be ennyire a telefonodat? - nézegeti Yoongi a készülékemet. 

-Falhoz vágtam.- válaszoltam lezseren.- Hány kenyeret eszel meg? kérdezem tőle, miközben már kettőt kenek.

-3 tökéletes lesz.- válaszol, miközben próbálja telefonomat feloldani. Megkentem 5 enyeret és az előmelegített sütőbe beraktam. Elkezdtem zöldséget szeletelni, és nem figyeltem hogy majdnem elvágom az ujjamat, csak mikor Yoongi elrántja onnan balkezemet. Ezek szerint mögém sünizet ( sündörgött, csak én így használom ezt a szót szerk.) 

-Ennyire ne akard megölni magad.- ad halántékomra egy puszit. Aztán hátulról állva mozgatta a kezeimet.

-Nem így terveztem.- mondom neki és egy kisebb mosolyt eldobok. 

-Hé, hé, hé! Ezt most azonnal verd ki a kis agyaskádból.- csap le Manó, amin elkuncogtam magam. Lassan kivehettem a kenyereket, amit a tűzhelyre raktam. Yoongi ugyanúgy vágta a zöldségeket aztán egy tányérra kirakta őket, én is így tettem a forró kenyerekkel. Majd azokat majszolva kezdtünk el enni. Én nagyon lassan ettem, a falatok alig akartak lemenni a torkomon. 

Míg én végeztem az elsőve, Manó már a másodikkal is végzett. Ameddig én nagyon lassan ettem, Yoongi a telefonommal kezdet el szelfiket alkotni. 

-Ezeket a képeket, majd küld már el, olyan jók lettek.- változtatja meg hangját magasabbra, elmosolyodtam viselkedésén. Végre én is megettem szendvicsemet, aztán beálltam mosogatni, látta Yoongi, hogy nincs olyan jó hangulatom.

-Jagiya!- motyogja nyakamba, mert mögém settenkedett a kis troll, derekamat átkarolva pihent.

-Hm?- intéztem felé eléggé értelmes kommentemet. Kaptam pofimra egy kisebb puszit, ami megmosolyogtatott. Így kaptam szájamsarkára  is egyet. Felé fordítottam fejemet, így ő tudott adni egy rendes csókot. Éreztem, hogy figyelnek minket, gondolom Yoongi is észre vette ezt. Így elszakadt tőlem. 

~Figyelnek minket.~  szólaltam meg gondolataim közt. 

-Tudom baba, hallom is.- kapok nyakamnál egy kisebb puszit. Ami nagyon jól esett és te jó ég, elolvadok. Befejeztem a mosogatást, Yoongi elengedte a derekamat. Telefonomat megfogva indultunk végre mi is aludni. Egyik szobából beszélgetést szűrtem ki, pontosabban Namjin szobából. Lassult a mozgásom, de Yoongi tovább húzott be a szobánkba. Ledőltünk, majd ő én rajtam találta meg a tökéletest pózt. 

Az álmom nem volt kellemes. Egy sötét helyen voltam egyedül. Bármerre mentem csak a sötétség volt körülöttem. Egy hangot hallottam, olyan mintha Namjooné lenne, de mégsem. Kicsit torz volt. Azt mondta, elmentek a fiúk örökre és ott élik jó életüket nélkülem. Mindig azt mondogattam, hogy ez lehetetlen. 

Felkeltem, a szobába már csak én voltam.  Yoonginak hűlt helye volt.  Megijedtem, hogy a hangnak igaza van, kipattanva az ágyból, rohantam ki a szobából és a folyosóra mentem. Hallottam Oppa hangját lent a földszinten. Lefutottam a lépcsőn, örültem, hogy nem estem le a lépcsőn, mert könnyeim folytak ezzel zavarva a látásomat. Yoongi a konyhába álldogált Jin társaságában. Suga hátának csapódtam. Ijedten kapta fel fejét a két fiú. 

-Rosszat álmodtál?- fordul felém Oppa. 

-Azt álmodtam, hogy elmentettek világgá... Mikor felébredtem nem találtalak.- szorongatom egyre jobban, ahogy mesélem neki. Kuncogva nyomot fejem búbjára egy puszit. 

-Most már itt vagyok, ne sírj, jó?- törli le harcomat ujjával. Nagyba bólogattam, leültünk a kanapékra a fiúk ott beszélgettek tovább. Míg én elpihentem Oppa keze alatt, ahogy simogatott.

Sziasztok Babócák <3 Lassan meg lesz az 5.000 olvasó, ami nagy szám. Arra a pillanatra terveztem is egy kis meglepetést, amit remélem élvezni fogtok. Remélem ez a rész is tetszett nektek <3