Zsófi szemszöge

Nekem ne adjanak dohányt, kitudja mi van benne, nekem csakis a sajátom kell, de komolyana barátoimtól se szoktam elfogadni se kérni, eszer volt olyan, hogy elfogadtam és abba pont fű volt, az én szerencsémre, nekem meg nem igazán tetszett hogy azt se tudm hogy hol vagyok, ha kiakarok kapcsolódni, ott a zongora, caládom, séta az erdőben stb. 

Gyorsan amit tudtam lejegyzeltem, majd az óra végefele, megszólalt a megválltó csengő, és van húszperc szünetem, lehajoltam elpakolni a táskámba a töri cuccomat, majd a kémiát vettem elő, mert ez lesz a következő óra, valaki a táskám mellé lépet, lassan felültem, hogy lássam ki az, na ki nem találjátok, Beakhyung, ki lenne más. 

-Szia, mit szeretnél?-  Kérdezem tőle aranyosan, pedig higgyétek el a dohány után nekem kicsit nehéz. 

-Hogy-hogy vissza adtad a dohányt?-  Kérdezi felhúzott szemöldökkel.

-Nem fogadok el semmi dohányt senkitől.-  Mondom neki, miközben tollamat ide-oda lóbáltam kezemben, idegesség levezetése képpen.

-Pedig tudom, hogy szereted.-  Mosolyog rám. 

-Mondták már, hogy hülye vagy?-  Kérdezem tőle, miközben fejemet kicsit oldalra döntöm. 

-Nem, de mondjad miért?-  Támaszkodik meg asztalomon könyökével, és úgy tesz mintha figyelne, ami meglehet. 

-Ha nem fogadom el annak oka van, mondjuk mérget raktál bele, vagy füvet, vagy annyi hogy most nem akarok rágyújtani.-  Mondom neki vállat vonva.

-Pedig beállni tök jó dolog, nekem azt mondták.-  Mondja nekem, boci szemekkel. 

-Ha te szereted, hogy azt se tudod hol vagy, melyik világon, felőlem csináld, szia.- Mondtam neki, majd pénztárcámat elővéve, mentem ki a teremből, majd lerohantam a büfébe kettő energia italért, ha már nincs dohány akkor legalább ez legyen már nekem, így is pörögnöm kell mindig, táncórákon, és jaa szóval mindig. Gyorsan megvettem, majd vissza mentem a terembe, útközben páran rám köszöntek, én meg vissza, de nem igazán ismertem őket, jaa sehogy se, se név, se kinézet, hogy esetleg valamelyik kávézóba láttam volna őket. 

Gyorsan tásámba pakoltam, az egyik dobozt, majd a másikat felbontottam, majd fordítva ültem a székemre, hogy Sugáék legyenek előttem.

-Na mizu?-  Kérdezem Hobbi és Sugától. 

-Hogy-hogy vissza utasítottad a cigarettát?-  Kérdezi Hobbi csodálkozva.

-Sok oka van.-  Mondtam neki, miközben ittam egy kortyot, hm... epres, ezt megjegyzem, ez finom. 

-Kifejtenéd?-  Kérdezi Yoongi.

-Barátoktól se szoktam elfogadni, mert bármi, de tényleg bármi lehet benne, fű, méreg stb. és tartozni se akarok, akkor inkább veszek, és kész, plusz volt már, hogy baráttól kértem, és pont fű volt benne, és nekem nem tetszett ez a fajta " kikapcsolódás" akkor nekem ott a zongora, séta az erdőben vagy parkban, vagy úgy alapjáraton a zene, tánc és jaa ezért.-  Mondtam el nekik. 

-Voltálmár betépve?-  Döbben le J-Hope.

-Igen, de nem jó semmire.-  Mondom nekik, ahogy az italomba iszok. 

-Egyperc  és csengetnek.- Pattan le mellém JR.

-Oké, jó órát.-  Mondtam Sugáénak, mad vissza fordultam az asztalomhoz, és a biosz könyvet lapozgattam, király a testeket fogjuk venni... Komolyan most pont van gusztusom is hozzá... Mire mindenki megtalálta a helyét be is csengettek és a tanár is bejött.

-Jó reggelt gyerekek.-  Mondja tanár úr, miközben az asztalra rakja a mi naplónkat.

-Jó reggelt.-  Mondtuk páran illedelmesség képpen.

-Ma a testekről fogunk tanulni, mivan a bőr alatt?-  Kérdezi tanár úr. Öten gyorsan feltettük a kezeinket.

-Igen Bambam?-  Nézz rá tanár bá'.

-Vér.-  Mondja, oh hogy mennyi vámpír van ebbe az osztályba, érzem Yoongi kicsit megfeszült, nem csodálom, mondjuk ő annyira nem fiatal ahogy én tudom, itt most legjobban Kook miatt kell aggódni. 

-Igen, meg hús, szövetek, csont stb. Egy kicsit menjünk át kémiába is.-  Mondja a tanár miközben reakciónkat figyeli, ami félig jó, félig nem, az alatt úgy értem, valaki imádja a kémiát valaki leszarja, valaki meg utálja a kémiát. 

-Mi a három feltéte az égésnek?-  Kérdezi tőlünk, gyorsan feldobtam mancsomat, tanár bá meg felém bicentett.

-Éghetőanyag, hőmérséglet, oxigén.-  Sorolom föl őket, bólint egyett a felnőtt, majd folytattja tovább. 

-Így, de mi van ha egy test ég? Milyen illatta van? És mennyi idő kell még porrá égjen?-  Teszi fel a kérdéseket a tanár úr, amik mintha szíven döffködtek volna.

[...] Attól függetlenül, hogy mi volt a téma az órán, tisztességgel véig ültem, és ja, belől már bőgtem, persze kivülről egy sós könny se jött ki, szerencsére. Megittam utolsó kortyomat az energia dobozból, majd felállva mentem a kukához kidobni. 

-Mizu?-  Kérdezi Yugyeom mosolyogva.

-Semmi kül, elvagyok.-  Válaszolok neki mosolyogva, Namjoon jött be a terembe, gondolom közölni akar valamit, mert még nem csöngettek be.

-Gyerekek, ma van oltás, és kérném, Kertész Zsófit,  Yoongit, Yugyeomot, Jimint, és úgy első körbe ennyit.-  Sorolja fel Namjoon papírról a neveket. 

-Zsófi meg vagy?-  Kérdezi aggódva Yugyeom.

-Nem szeretem a tűket. - Mondom neki, Yoongi mellém lépet, majd kis kacsómat megfogva, húzott le a tesiterem folyosórája, a többiek meg utánunk jöttek. 

-Yoongi, tudok menni. -  Mondtam neki  mikor megálltunk a gyengélkedő előtt. Öcsém ez miért rángatott el Yugyeom mellől, pedig ő is jött velünk, ergo vele is mehettem volna.

-Tudom én is.-  Mondja nekem, miközben neki dölt a falnak, míg a többiek a székeket foglalták el. Pár perc kínos csönd után, kinyílt a ajtó, és Jin nézet ki rajta. 

-Zsófi gyere. - Szól nekem, gyorsan bementem, majd magam után becsuktam az ajtót. A szoba hát szokásos, fehér falak, egy vizsgáló ágy, íróasztal, súly mérő, képek a testrészekről, sok polc hol tubusok dobozok vannak, és ennyi. Jin leültetett egy székbe.

-Vedd le a pólód.-  Mondja nekem, amit gyorsan meg is csináltam. Csak végezzünk már! 

-Hogy vagy?-  Kérdezget miközben a tűt belém szúrja.

-Elvileg j..jósszl.-  Mondtam, miközben felszisszentem.

-Mi volt az előző órád?-  Kérdezi, miközben a lét engedi belé. 

-Biosssssssssz.- Mondom neki összeszorított szemmel, ez nagyon szar érzés, mindenki azt mondja, hogy csak egy mély csípés, ahhoz képest sokkal rosszabb. 

-Kész vagyunk.-  Mondja Eomma miközben egy vatta pamacsot ragaszt oda, gyorsan vissza veszem pólómat, majd a kiságyra rá ültem.

-A kezed hogy van?-  Kérdezem, a bekötött balkezét.

-Elviselhető, tudod nekünk a sérüléseink gyorsabban gyógyulnak mint az embereké.-  Mondja miközben rám mosolyog.

-Tudok rajta segíteni?-  Kérdezem tőle, furán rám néz.

-Honnan veszed?-  Kérdezi.

-Csak kérdezem, elvégre én is az vagyok gondolom.-  Mondom neki.

-Gyere próbáljuk meg.-  Int kezével, miközben leveszi a fáslit róla, egy kicsit kékes a csuklója, ami kicsit csúnya.

-Rakd rá a kezed.- Jelenti ki, amit meg is teszek.

-Hunyd le a szemed, majd próbálj koncentrálni a nagyságára és a sérülésre.-  Mondja nekem, lehunytam szememet, majd próbáltam koncentrálni, éreztem mintha valami erő húzott volna rá a sebbre, nem értettem de csináltam, a tenyerem fájni kezdet, amire felszisszentem. 

-Kész is vagyunk.-  Mondja Jin, lassan kinyitottam a szememet, és egy derült Jint láttam, aki engem nézz, egy kicsit elgyengültem, de Jin boldog arcát látni mindent megér.

-Köszönöm Zsófi.-  Ölel meg egyből amit gyorsan viszonoztam is.

-Én köszönöm.- Dörmögöm mellhasába.

-De akkor most full jó?-  Kérdezem tőle, megmozgatja csuklóját.

-Mintha meg se történt volna a baleset.-  Mosolyog rám, én meg felállva, megköszönve Jintől még egyszer, mentem ki, majd ment be hyelyettem Bambam.

-Mi tartott annyi ideig?-  Kérdezi Yugyeom, egy vállrántással elintéztem a dolgot, pont csörgött a telefonom és a csengő hangomat hozta be.

-Bocsi.-  Mondtam miközben elő vettem telefonomat Jackson felirat állt rajta, kicsit alrébb mentem majd felvettem.

-Szia, tudod hogy suliba vagyok?-  Kérdezem tőle egyből.

-Igen és ne haragudj, de a hülyegyerekemnek oda adnád a telefont?-  Kérdezi Jackson kicsit idegesen. 

-Melyiknek?-  Kuncogom el magam.

-Ki van a közeledbe?-  Kérdezi feszülten egy kicsit. 

-Yugyeom.-  Adtam neki választ.

-Oké, ad már neki oda a telefont.-  Kér meg, gyorsan Yugyeom elé léptem majd kezébe adtam a telefonom, aki a képernyőn lévő név láttán egyből füléhez rakta, majd beszélni kezdet, én meg Yoongs mellé leültem, és gondolkoztam.